a háromkerekü velocipédek alakjáró készült hintó, melyet az ülés alatt elhelyezett kis gázmotor hajt. A benzin vagy naftából fejlődő gyulékony gázokból és levegőből álló keveréket elektromos szikra gyujtja meg. Mostanáig még nem tudott tért hódítani s csak egyesek használják mint fényüzési cikket.
olyan motor, melynek mozgató erejét a petroleum lepárolásának mellékterméke gyanánt nyert benzin szolgáltatja. Szerkezete ugyanaz ami a gápgépeké, csakhogy világító gáz helyett a benzint szivja be, mely a hengerben a kellő levegővel keveredve felrobban, a fejlődött melegtől a gázkeverék kitágul és 8-12 légnyomásnyi erővel löki a dugattyut előre.
és Benzoéfa (növ., Styrak Benzoďn, Dryand., Benzoin officinale Hayne Laurus Benzoin Houst), a storaxfélék fája tropikus Ázsiában, különösen a Szunda-szigeteken. Kérgének és fájának meghasogatása által tejnemü, a levegőn pirosas-sárga zamatos masszává keményedő gyántát, a benzoé v. B.-gyánta (gummi v. resina benzoës, asa dulcis) nyerünk. (Ábra a tuloldalon.)
Barnavörös, törékeny, kellemes vaniliaszagu gyanta, melybe gyakran tejfehér mandolaszerü darabok vannak behintve (Benzoe amyglaloides); 70-80% amorf gyanta, továbbá szabad benzoesav van benne. A styrax bension Dryander nevü fának kiizzadt s megszáradt nedve. A legjobb fajták a sziami és penangi B.; ellenben különösen Szumatrából gyakran igen rossz szállítmányok érkeznek, melyekben kevés benzoesav és sok fahéjsav van. A B.-t főkép szépítőszerek készítéséhez használják; így ha tinturáját rózsavizzel keverik a szűzlánytejet nyerik, melyet mint bőrfinomítót és mosdóvizhez szokás önteni. Kellemes szaga miatt füstölő szerként is használják (füstölő gyertyákba, candelae fumales), továbbá illatos párnácskákba (sachet-k), rekedtség elleni cigarettákba használják, végre a benzoesav előállítására, mely gyógyszert belőle szublimát utján nyerik stb.
Különféle gyantákban és balzsamokban előforduló, az aromás szénvegyületek osztályába tartozó egyalju sav. Képlete: C6H5.COH. Előállítása a benzoegyantából történik, amelyet alkalmas készülékben enyhén hevítenek, amidőn a B. fölszállad. Az igy előállított B. (Acidum benziocum sublimatum) sárgaszinü tűalaku kristálykákból áll; szaga kellemes, a vaniliára emlékeztető. A benzoegyanta hevítésekor ugyanis kellemes szagu illó termékek is keletkeznek, és ezek a B. közé elegyednek. Az igy előállított benzoe-savat gyógyszerül használják; a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.
[ÁBRA] Benzoéfa.
A gyantából ugy is készülhet, hogy annak porát mésztejjel forralják, amidőn oldható benzoesavas kalcium keletkezik. A leszürt oldathoz sósavat elegyítve, a kalcium sója elbomlik és a benzoesav kristályos csapadék alakjában elválik, amelyet a kimosás után megszárítanak (Acidum benzoicum crystallisatum). A hippursavból (benzoyl-amidoecetsav) képződik, a hig sósavval esik szét. B. képződik továbbá a benzilkloridból C6H5.CH2Cl, ha ezt higított salétromsavval főzik. A benzolból (aluminiumklorid jelenlétében) széndioxid hatására képződik. Tisztán előállítva szintelen kristálykákból áll; o. p. 120 °C., f. p. 250 °C. A forró viz gőze is magával ragadja. Hideg vizben alig, forróban meglehetősen, borszeszben és éterben igen jól oldódik. Semlegesített oldata ferrikloriddal barnás csapadékot ad. Égetett mésszel hevítve kalcium-karbonát és benzol keletkezik. A B. gyönge egyalju sav, amelynek számos származékát (haloid-, nitro-, amido- és szulfo-származékok) ismerjük. Sói közül a legfontosabbak a benzoesavas nátrium, kálium, kalcium és ezüst. A benzoesavas nátriumot gyógyszerül használják; a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos.
Fontos szénhidrogén. Képlete: C6H6. (Szerkezeti képeltét l. Benzol származékai. Felfedezője Faraday 1825.; a benzoesav és mész keverékének száraz ledesztillálása utján Metscherlich kapta először és benzin-nek nevezte; Liebig a nevet B.-ra változtatta. Számos bonyolultabb összetételü szénvegyület száraz ledesztillálásakor képződik. Jelentékeny mennyiségben van a kőszénkátrányban. A kőszénkátrány 60 ° és 200 ° között átdesztilláló részeltéből, az u. n. könnyü kátrányolajból készül. E könnyü kátrány olajat előbb kevés tömény kénsavval elegyítik, amely az organikus bázisokat kioldja, majd tömény lúggal rázogatják, amely a sav természetü vegyületeket távolítja el. Most a folyadék ujból ledesztillálva a 85 ° átmenő részletet külön felfogják. Az igy kapott terméke az árubeli nyers B., amely a benzolon kivül, annak homologjait (toluól, xilól) is tartalmazza. Frakcionált desztillációval is megtisztítható. Még tisztább ugy lesz, ha a nyers B.-t erősen lehütik, amidőn a B. kifagyva kristályosan leválik. A kristályos tömeget kipréselik, ami által a meg nem fagyott homologjai eltávolodnak. Igen tiszta B.-t kalcium-hidroxid és benzoesav elegyének száraz ledesztillálása révén kaphatunk. Szintelen, mozgékony folyadék, amelynek szaga nem kellemetlen. Fajsulya 20 C.° -on 0,880, f. p. 80,5 °C. Az olvadó jég hőmérséklete lehütve kristályos tömeggé mered, mely 6 °-on megolvad. Vizben alig oldódik; vizmentes borszesz és éterrel elegyíthető. Gyantákat és zsirokat bőségesen old. A jódot, a ként és a foszfort is feloldja. Meggyujtva világító és kormozó lánggal ég. Tömény kénsav szulfosavvá alakítja, Vörös füstölgő salétromsav pedig nitrobenzollá. Igen nagy számu származékait ismerjük, amelyeket benzolszármazékoknak v. aromás vegyületeknek nevezünk. L. o.
vagy aromás vegyületek. Nagy és fontos csoportja a szénvegyületeknek, amelyek valamennyien a benzol-ból C6H6 származnak, ha abban a hidrogéneket egyszerü vagy összetett gyökökkel helyettesítjük. A B. nem mind kellemes szaguak; egyrészük ugyanis egészen szagtalan, míg más B. kellemetlen szaguak és igy az «aromás» elnevezés nincsen indokolva. Az «aromás vegyületek» név régibb keletü; az e csoportba tartozó már régebben ismert vegyületek nagy része véletlenül kellemes szagu volt. Az «aromás» elnevezés azonban idővel annyira megszokottá vált, hogy még manapság is igen gyakran használják. E vegyületek a zsirnemü testeknél (a szénvegyületek másik nagy csoportja) állandóbbak és reakcióra képesebbek. Kiemelendő, hogy igen könnyen nitroszármazékok keletkeznek belőlük, amely sajátság a zsirnemü testeknél nem észlelhető. A benzol képlete, mint említve volt, C6H6, benne a 6 vegyértékü C6 csoportot az u. n. benzolcsoport-ot kell feltételezni. A benzolcsoport szerkezete szimmetriás, azaz minden szabad vegyértékü egyenlő értékü. A szénatomok kapcsolódása fölváltva 2 pár és 1 pár vegyértékkel történik és a 6 szénatom együttesen egy zárt gyürüt képez, mint ez a következő sémában fel is van tüntetve. A szénatomok ilyeténféle csoportosulásának hipotézise Kekulé-től ered.
Mások is szerkesztettek ilyen bensol-sémákat, igy Landenburg (prizmaformula), Thomsen (oktaéder f.), Claus (diatonális f.), Baeyer (centrikus f.). A legegyszerűbben úgy jelölik a benzol-csoportot, hogy szabályos hatszöget rajzolnak, s ebbe C6-ot irhat.
A hatszög minden csúcsa egy-egy szabad vegyértéket jelent. A B. roppant nagy számuak; már eddig is több ezerre megy az ismeretes vegyületek száma, azoké pedig, amelyek előreláthatólag még előállíthatók, majdnem határtalan. A B. számát az izoméria esetei is nagyban növelik. Az izoméria eseteinek könnyebb jelölése kedvéért a benzol hatszögü sémáját számokkal is szokás ellátni. Abban az esetben, ha a benzolban helyettesítő gyök csak 1, izoméria nem lehetséges. De már ha 2 gyök a helyettesítő, viszonyos helyzetök 3-féle lehet, és így 3 különféle sajátságu vegyület van, amelyeknek kémiai és fizikai sajátságaik eltérők, noha százalékos összetételük ugyanaz. Ugyanis a helyettesítő gyökök v. egymás mellett vannak, avagy közözzük 1 hidrogén atom vagy 2 hidrogén atom van. AZ izoméria esetei orto, meta és para szókkal szokás megjelölni. E viszonyokat a következő rajtok teszik megérthetőkké. Az orto-származékokat úgy is szokták jelölni, hogy a kémiai képlet mögé zárjelben 1, 2-t tesznek.
(Természetesen a 2, 3 - 3, 4 - 4, 5 - 5, 6 - 6, 1 is orto helyzetet jelenthet). A meta-származékok 1, 3, a para-származékok 1, 4 számokkal vannak jelölve. Például vehető e benzol dihidroxil származéka C6H4(OH)2. E vegyület úgy keletkezik a benzolból, ha benne 2 hidrogén helyét, 2 hidroxilgyökkel (OH) pótoljuk. Az elmondottak szerint 3 izomer dihidroxilbenzolnak kell lenni, és valóban 3 izomer dihidroxilbenzol ismeretes:
ortodihidrxilbenzol v. pirokatechin C6H4(OH)2(1, 2)
meradihidroxilbenzol v. rezorcin C6H4(OH)2(1, 3)
paradihidroxilbenzol v. hidrocinón C6H4(OH)3(1, 4)
A benzolban 3 gyökkel helyettesítve, szintén 3 izomer vegyület lehetséges. A gyökök egymáshoz való viszonya v. vicinális (szomszédos) v. aszimétriás v. szimmétriás.
Természetesen itt is számokkal jelölhető a gyökök elrendezése és pedig a vicnális-t 1. 2, 3-mal, az aszimmetriás-t 1, 2, 4-gyel, e szimmetriás-t pedig 1, 3, 5-tel lehet megjelölni. Három az izomer vegyületek száma akkor is, ha 4 gyök a helyettesítő. A vegyületek elnevezése és a jelölés az előbbinek megfelelő; itt is vicinális (1, 2, 3, 4), aszimmetriás (1, 2, 3, 5) és szimmetriás (1, 2, 4, 5) helyzet lehetséges. Ha a helyettesítő gyökök száma 5 vagy 6 és azok egymással azonosak, akkor izomer vegyület nem lehet. Abban az esetben, ha a helyettesítő gyökök nem azonosak, az izomériák száma többnyire jelentékenyen növekedik. A két gyökkel való helyettesítéskor akár azonosak azok, akár különbözők, mindig csak 3 izomer vegyület jöhet létre. De már ha 3 gyök a helyettesítő és 2 azonos, míg a 3-ik különböző, ebben az esetben az izomérek száma 6. A 4, 5 és 6 különböző gyökkel való helyettesítés révén még nagyobb számu izomer vegyület vezethető le. A benzol származékai a következőképen csoportosíthatók.
I. A benzol közvetetlen származékai.
- A benzol homologjai. E szénhidrogenek a benzolból úgy származik,
ha a benzolban levő hidrogén-atomokat szénhidrogen-gyökkel helyettesítjük. Általános képletük Bx(CnHm)x. Úgy e képletben, mint a következő általános képletekben a B
olyan gyököt jelent, amely a benzolból (C6H6) úgy származik, hogy abból hidrogen atomokat elveszünk;
x a hiányzó hidrogen-atomok számát mutatja. E homolog benzol származékok nehány
tagja a következő:
C6H5 CH3 Toluol- v. metilbenzol; f. p. 11 °
C6H4(CH3)2 (1, 2) Ortoxilol v. ortodimetilbenzol; f. p. 143 °
C6H4.(CH3)2 (1, 3) Metaxilol v. metadimetilbenzol; f. p. 137 °
C6H4.(CH3)2 (1, 4) Paraxilol v. paradimetilbenzol; f. p. 137 °
C6H4.C2H2 Etilbenzol B f. p. 134 °
Halogen számazékok. BxRx. A benzolban vagy homologjaiban a hidrogent
halogen elemmel (fluór, klór, bróm, jód az általános képletben R-rel jelölve) helyettesítve. P.
C6H5Cl Monoklórbenzol f. p. 1132 °
B6H4Cl2 (1, 2) Ortodiklórbenzol F. p. 179 °
C6Cl6 Hexaklórbenzol o. p. 226 °, f. p. 332 °
C6H4Cl.CH3 (1, 4) Paraklórtoluol o. p. 6,5 °, f. p. 160 °
Nitoszáramzékok Bx(NO2)x. A helyettesítő gyök NO2 (a. m. nítrogyök, egyvegyértékü). P.
C6H5NO2 Nitrobenzol, mirbán olaj f. p. 205 °
C6H4(NO2)2(1,3) Metadinitrobenzol o. p. 9, °
Nitrozo származékok Bx(NO2)x. A helyettesítő az egyvegyértékü nitrozó gyök, NO. P.
C6H5.nitrozobenzol.
Amido származékok Bx(NH2)x. A helyettesítő a NH2 egyvegyértékü amido-gyök.
C6H5NH2 Amidobenzol v. anilin f. p. 183 °
C6H63(NH2CH3. Ortoamidotoléol v. otoluidin f. p. 199 °
Diázo és ázo-számarékok. E vegyületek a két vegyértékü diázó csoportot N=N vagy N2 tartalmazzák. Ha e csoport mindkét vegyértéke benzolmaradékkal van telítve, a származék neve ázo vegyület; ha pedig az N2 csoport egyik vegyértékét benzol-maradékkal, a másikat pedig sav-maradékkal kapcsoljuk össze, a diázo-vegyületek keletkeznek P.
(C6H5)N2.(C6H5) Azobenzol o. p. 68 ° f. p. 293 °
(C6H5)N2.(NO3) Salétromsavas diázobenzol, (hevítéskor felrobban).
Hidrázo származékok. A N2H2 két vegyértékü hidrázo gyök van bennük. P. C6H65(N2H2)C6H5. Hidrázobenzol.
Hidrázin származékok. Ezek a N2H3 egyvegyértékü hidrázin gyököt tartalmazzák. P. C6H65(N2H3) Fenilhidrázin. E vegyületben is a nitrogenatomokat maga magukkal összekapcsoltaknak tekintik.
Szulfoszármazékok v. szulfosavak. Bx(HSO3)x. P. C6H65(SO3H) benzol szulfosav C6H5(SO3H)2 (3. izomeria lehetséges) benzoldiszulfosavak. E vegyületek erős savak és szépen kristályosodó sóik nagy számban ismeretesek.
Hidroxilszármazékok v. fenolok Bx(OH)x. E fontos számazékok nagy számát ismerjük és többet gyógyszerül használnak. Ahány bennük a hidroxil gyök, annyi vegyértékünek mondják a fenolt. P.
C6H5OH Monohidroxilbenzol v. karbolsav o. p. 42 °; f. p. 183 °
C6H4(CH3)OH (1, 2) ortokrezol o. p. 31 °, f. p. 188 °
C6H4(OH)2 (1, 3) Metadihidroxilbenzol v. rezorcin o. p. 118 °, f. p. 276 °
C5H3(OH)2 (1, 2, 3) Pirogallol v. pirogalluszsav o. p. 115 °, f. p.
Aromás alkoholok és aldehidek. Ha a benzolban a hidrogeneket alkohol-csoporttal helyettesítjük, az aromás alkoholok képződnek. P.
C6H5CH2OH benzilalkohol. E vegyületek oxidációja révén aromás aldehidek keletkeznek. P.
C6H5.COH. Benzaldehid.
Karbonsavak. Bx(COOH)x. E savak a benzolból úgy keletkeznek, hogy a benzolban egy vagy több hidrogént egy egyvegyértékü COOH (karboxil) csoporttal helyettesítenek. P.
C6H5COOH Benzoésav o. p. 120 °
C6H4(OH).COOH (1, 2) Ortoxibenzoesav, v. szalicilsav o. p. 156 °
C6H4(COOH)2 (1, 2) ortodikarbonsav v. ftalsav o. p. 184 °
Addició-termények. A benzolban mint látható, a szénatomok felváltva két pár és egy pár vegyértékkel vannak összekapcsolva, tehát elképzelhető, hogy a kettős kapcsolódás közül egy pár vegyérték felszabadul, anélkül, hogy a benzolgyürü szétesnék. Ha e felszabaduló vegyértékeket más gyökök telítik a benzol addició származékai keletkeznek. Különösen a benzol hologen addiciói termékei ismeretesek. P. C6H6 (Cl6) benzolhexaklorid, C6H6(H4) benzoltetrahidrür.
Csupán még az említendő meg, - ami azonban már a példákban is ki volt tüntetve; hogy vegyes származékok is vannak. Igy p. a következő vegyület hidroxil és nitroszámazéknak tekinthető: C6H2(NO2)3OH. Trinitrofenol v. pikrinsav.
II. Polibenzol-vegyületek.
Olyan aromás vegyületek ezek, a melyek két vagy több benzolgyürüt tartalmaznak. E vegyületekben vagy maguk a benzolgyürük közvetlenül kapcsolódnak (például C6H5.C6H5 a. m. difenil) vagy pedig más gyökök révén történik e kapcsolódás (p. C6H5.CH2 C6H5 a. m. difenil metán). Ide tartozik a difenilénetilén C6H4.C2H2.C6H4 vagy antracén is. Természetesen e vegyületekből is egészen megfelelő származékok vezethetők le, mint a benzolból, tehát ezeknek klór, hidroxil stb. származékai is vannak.
III. Kondenzált benzol-vegyületek.
Ezek az előbbi csoport vegyületeivel annyiban megegyezők, hogy szintén két vagy több benzol-gyürüből állanak, de e gyürük több szénatomja közös. Ilyen származék a naftalin és a fenantrén.
A benzol számazékaival közeli rokonságban állanak a piridin és a kinolin nevü vegyületek, amelyek a benzolból illetőleg naftalinból úgy származnak, hogy abban egy CH csoport helyét egy nitrogénatom pótolja.
Az alkaloidák e vegyületek származékainak tekintendők.
C6H5. HSO3. A benzol származékai közös tartozó szénvegyület. Előállítható benzolból, ha ugyanannyi tömény kénsavval hosszabb időn át melegítik. Az így kapott B. még kénsavval van fertőzve. A tiszta sav a nyersből úgy készül, hogy ólom-karbonáttal telítik, amidőn oldható B.-as ólom és oldhatatlan kénsavas ólom keletkezik. A leszürt oldatból a B.-as ólom kikristályosítható és kénhidrogénnel elbontva, a sulfosavat adja. A B. szintelen, könnyen szétfolyó kristályokból áll; vizben és borszeszben jól oldódik. Elég erős sav, mely bázisokkal többnyire jól kikristályosodó sókat képez.
(gör. Boiótia, lat. Beotia, uj-gör. Viotia), Görögországnak régente egyik tartománya. Körülbelül 2580 km2-nyi területtel, melynek határai É-ról az púszi Lokrisz, K-ről az eubeai öböl és a Chalkisz és Aulis között elhuzódó Euripusz csatorna, D-en Attika, Megarisz és a korintusi öböl, Ny-on Fókisz tartománya. A tartomány mélyföld, melyet köröskörül alacsony hegyláncolat vesz körül, Délen a Kithairón, DNy-on a Helikón, ÉNy-on a Hédyleión és az opúszi magaslatok déli kiágazásai. A Helikón K-i kiágazásai, a Phikion (ma Fagász 560 m.), Ptóon (ma Palagia 726 m.), s ezektől délebbre valamivel a Hypatos (ma Sagmata 749 m.) és Messapion (ma Khtypax 1025 m.), hegyei a tartomány belsejét két részre osztják, egy a két tenger felé nyiltabb keleti és egy körülzároltabb nyugati részre, melyeket a Haliartosz és Onchéstosz között levő nyílás köt egymással össze. Magát a hosszukás keleti részt hosszában dombláncolat szeli át, melynek az eubeai öböl felé eső magaslatait Teuméssosnak (ma Sorosnak 614 m.) nevezték. A tartomány vizei közül megemlítendők a dombláncolat déli lejtőjén eredő és már Attikában Óropos közelében az eubai öbölbe torkolló Asópos (ma Asp v. Vurieni), a Kithairón északi felén eredő és a korintusi öbölbe szakadó kis Óeroé, a tartomány nyugati részében az Orchomenosznál belépő Képhisos (Cephisus, ma Mavronari), mely B. mocsaras mellékü (213 km2-nyi területü) Kópaisz tavába ömlik. Kisebb tavak a Ptóon hegység közelében levő Hyliké (ma Ano-Likeri) és Harma (ma Kato-Likeri). Fővárosa volt Téba (Thébai, Thebae, ma Thiva), egyéb városai Thespiai, Tlatea (Plataiai, Plataeae), Tanagra (ma Grimada), Thisbé (ma Kakószi), Kouoneia, Lebadeia, Cheronéa (melynek közelében a hires csatát vívták), Orchomenosz, Kópai (a Kópaisz tava mellett), Haliartosz, kikötőhelyei Aulis és Délion, mind az Euripusz mellett. Lakosai a beótok (boiótok, boeoti) voltak, egy a délnyugati Tesszáliából állítólag a trónjai háboru ideje után bevándorolt aiol néptörzs, mely mellett azonban feniciai és trák bevándoroltak is voltak, amazok Téba vidékén, emezek a Helikón lejtőin telepedtek meg. Őslakókul az ekténeket vagy nekténeket, mint autochtónokat, a hyantokat, aonokat említik. Maguk a beótok szövetséggé alakultak s a Pamboiótia ünnepén ülték meg szövetségük ünnepét. Dőzsölni szerető, nehézkes felfogásu s nem sokra becsült, de jó földművelő, iparos és lovas néptörzs hírében állottak. Állattenyésztésük, terrakottaszobrászatuk (Tanagra), kópaiszi ángolnakereskedésük igen virágzó volt, lebadeiai jóslóhelyük a régi Görögországban fölötte ismeretes. A persa háborúkban a beótok, az egy Platea kivételével, az ellenséggel tartottak, a peloponnézusi háborúnak Spárta pártján állottak. A görög tartományok felett való hegemóniára Epameinondás (l. o.) és Pelopidás (l. o.) alatt tettek szert és szövetségük még a római császári érában is fennállott.
A török uralom alatt B.-át Lividia (Lebadeia) főhelyéről Lividiának nevezték el. A mai görög királyság Attikoviotias (azaz Attika és B.) nomoszának részét alkotja és két járásra (eparkiára) van osztva, egy K-ire, Thiva, és egy Ny-ira, Livadia főhellyel. (l. e.).
község Szerém vármegye iloki j.-ban, (1891) 1622 horvát és szerb lak. A Fruska-Gora hegységet övező márgarétegeknek a Dunára dülő oldalán fekszik; van egy régibb, berendezéseiben elavult (Csik-féle) cementgyára és egy ujabb, a modern technika minden eszközeivel rendelkező ugyanilyen ipartelepe (a Redlich, Ohrenstein és Spitzer-féle). A cementre kitünően alkalmas márgát legelőször Clark használta a budapesti lánchid építésénél. A Redlich-féle gyár évi termelése mintegy félmillió métermázsa Roman- és Ľ millió métermázsa Portland-cement. A nyers anyagot a gyár felett mintegy 120 m.-re emelkedő meredek oldalu bányából nyerik s feldolgozására szárítók, 2 nagyobb aprózó készülék, 6 téglasajtó és a kellő téglaszárítók szolgálnak; a kellőleg előkészített nyersanyagból 6 folytonos üzemü aknakemence Roman-, és 10 szakaszos működésü kemence Poretland-cementet készít. A termény őrlésére 4 előtörő, 11 malomjárat és a megfelelő sziták szolgálnak. Az egész telep üzemére 3 gőzgép szolgál összesen 550 lőerővel; az elszállítás a Dunán történik, hova a gyárból 3 km. hosszu lóvasut visz. A munkások száma 700 s munkás-kolónia, kórház és iskola áll rendelkezésükre.