-család, (Karancs-berényi gróf.) Régi magyar család, melynek ősei várjobbágyok voltak illetőleg mint magukat nevezték «a szent király jobbágyai», kik már a régibb időkben is hűbéri kötelmek teljesítése mellett némileg szabad emberek voltak s elkülönítették magukat másrendü jobbágyoktól. Első ismert őse e nemzetségnek Bertalan nógrádi jobbágy, ki Kemcsed és Job fiaival 1266. V. István által hadi érdemekért nemesi rangra emeltetett. A harmadik testvér Ders, a Palaiologos görög császár ellen folytatott hadjáratban mint hős esett el; fia András Győr várának visszavételénél tüntette ki magát, melyért 1274. Kun László nemesi ranggal jutalmazta. Kakasnak János fia 1341. Zsigmondtól hűséges szolgálatai jutalmául testvéreivel Balázzsal és István budai kanonokkal egyetemben azon címert nyerték, melyet napjainkig használ a család. Ezen ősök közül nem tudjuk, melyiknek ivadéka a XV. század utolján élt Ferenc, kinek fia András a mohácsi vész után előbb a nemzeti párthoz szegődött, majd I. Ferdinándot segíti a magyar trónra; mely miatt Szapolyai javait lefoglaltatja, de Ferdinánd ezért bőven jutalmazta. 1558 jan. 18. Pelini Mihállyal és Muraközi Mátyással Kezi, Mihály-Geregye, Nagyarán és Tarnóc nógrádi helységeket kapta adományul. 1860 nov. 15. több helységet nyert Hontban, második nejével Onory Katával pedig Bodokot kapta hozományul.
1. B. Ferenc a XVIII. század elején élt, s midőn Bocskai István a nemzeti párt élére állott s fegyverre szólította az elégedetlen magyarokat, ő mint buzgó katolikus, az uralkodóház feltétlen hive, bodoki kastélyába vonult vissza a forradalmi mozgalmak elől. 1806 márc. 1. Karancsberény, Kis-Berkány s Tench ős jószágaira uj adományt nyert. I. Pál Trencsénben, II. György Nyitrában alapítottak virágzó ágazatokat. Az előbbinek fia Imre a mult század közepén grófi rangot szerzett s ivadékából csak egy fitag él jelenben. II. Györgyöt II. Rákóczy Ferenc alatt a nemzeti párton találjuk s 1705 szept. 20. a szécsényi mezőn hozott országos szövetséglevelet mint követ irta alá. Utóbb III. Károly hive lett, ki által 1720 ápr. 15. grófi rangra emelkedett. Fia Zsigmond (megh. 1748 szept. 25.) az egyházi pályára lépvén, előbb poroszlói apát, 1740. pécsi püspök és b. t. tanácsos lett. 1740-től Baranya és Tolna vmegyék főispánságát viselte. Testvére Tamás (szül. 1689.; megh. 1747.) zempléni főispán, szeptemvir, cs. és kir. kamarás és v. b. t. tanácsos volt. Másodizi unokáival sirba szállt II György ága.
2. B. Görgy (karancs-berényi báró), szül. 1601 aug. 21.; megh. 1677. Korának nevezetes politikai szerepet játszott férfia. Tanulmányait a körmöci kolostorban befejezvén előbb Forgách Zsigmondné, majd a Thurzó-család szolgálatában találjuk, mint Sempte és Temetvény várak főkapitányát. 1634 és 1637. országgyülésen Nyitra vmegye egyik követe volt s ez időből maradt ránk érdekes, tört. becsü naplója, melyet az országgyülés lefolyásáról vezetett. 1639 okt. 4. Nyitra vmegye alispánja. 1641. pedig a felkelt nemesség kapitánya lett, 1646-48. I. Rákóczy Györgynek és nejének Lorántffy Zsuzsánna szolgálatában volt, de e rövid időköz után ismét III. Ferdinánd hűségére tért s érdemeiért 1655 jan. 24. királyi adományul nyerte a két Koros, valamint Kis- és Nagy-Hölben nyitravmegyei helységeket s ugyanez év febr. 24. báróságra emeltetett, 1659. Lipót követségbe küldé II. Rákóczy György és ellenfele Barcsay Ákos fejedelemhez, hogy ezeket kibékülésre birja, de sikertelenül, mert Rákóczy szerencsecsillagában, Barcsay pedig a törökben bizott. Az 1662. évi nagyhirü országgyülésen B. nevezetes szerepet játszott, s nagy népszerüségre mutat az a körülmény, hogy a protestáns rendek őt, a katolikus főurat választották közbenjárójukul, s mint maga irja: «ő felsége előtt háromszor, Porcia herceg előtt ötször voltam szószólójuk.»
3. B. János (karancs-berényi gr.), szül. Bodok várában Nyitra vm. 1794 ápr. 14., megh. Beckón 1868 jun. 25. 1814-1829. a katonai pályán szolgált s részt vett az 1814. hadjáratban. 1840-1861. mint a főrendiház tagja mindenik országgyülésen jelen volt. Német nyelven irott történelmi munkái közül megemlítendő: Das grosse Zeitalter Franz I. Kaisers v. Österreich. (I. része Pest 1831, II. III. része Székesfehérvár 1833.)
a mezőgazdaságban az igavonó ökrök gondozója s ezekkel dolgozó munkás. Öreg B., a régi, felügyelő B., kis B. pedig a béresek segítője, más néven ostoros.
1. Károly Vilmos, lord De-La-Poer, angol tengerész, született Philliptownban a dublini grófságban 1846. Nyilvános működését 1859 kezdte mint tengerész hadnagy; 1882. Alexandria bombáztatása alkalmával kitünvén, kapitánnyá nevezték ki. 1874-1880. tagja volt az alsóháznak, hol a konzervativ párthoz csatlakozott. 1886. mint a tengerészeti minisztérium lordja a Salisbury-féle minisztériumba lépett. Ez állásáról, mivel a minisztérium fejével meghasonlott, már 1888. lemondott s azóta az alsóházban a kormány intézkedéseinek a tengerészet terén éles birálójaként lépett fel. 1889 nyarán képviselői mandátumáról lemondva ujra tengerészeti szolgálatba lépett.
2. B. Vilmos Carr, viscount of B., elvasi herceg, de la Poer György waterfordi marquis természetes fia, szül. 1768 okt. 2., megh. Begdebury-Park falusi jószágán, (Kent grófságban) 1854 január 8. 1785. alhadnagyi ranggal lépett az angol hadseregbe, részt vett e touloni ütközetben, a kelet- és nyugatindiai hadjáratokban, küzdött Egyiptomban és 1800. mint ezredes Irországban a pártütők ellen. 1805 a Fokföld elfoglalásával szerzett érdemeket; D.-Amerikában azonban Buenos-Ayres elfoglalása után a tizszerte erősebb ellenféllel szemben kénytelen volt magát megadni; a fogságból szökés által menekülvén, visszatért Angliába. 1808. elfoglalta azután Madeirát, melynek kormányzója is lett. 1809. mint fővezér lépett a portugáli hadsereg élére és megverte a franciákat a Duero mellett s Albueránál, 1812. Wellington alatt vezérelt egy hadcsapatot és Vittoria, Bayonne és Toulouse mellett kivívott győzelmekhez ő is nagyban hozzájárult. 1814 máj. 6. a király kinevezte baronetté és mint Angolország meghatalmazottját Rio de Janeiroba küldte. 1815. a portugál hadsereg fővezére lett, de szigorával melyet 1817. Freyre tábornok összeesküvésének elnyomásánál tanusított gyülöletessé tette magát a portugál katonák előtt. Épp Rio-de-Janeiroba készült, a főkormányzói szék elfoglalására, midőn az 1820-ki forradalom őt hivatalától megfosztá. Utóbb ugyan újból befolyást nyert a portugál királyra, de midőn 1823. azzal gyanusították, hogy a királynétól s dom Migueltől megkisérlett forradalomban részt vett, a király őt Potugáliából száműzte, mire B. Angolországba tért vissza. 1826 dec. havában újra Lissabonba küldték, hogy az angol segédcsapatokat a lázadók ellen vezérelje. Anélkül azonban, hogy összeütközésre került volna, visszatért Angliába, hol 1828. a tüzérség főfelügyelőjévé nevezték ki. A dom Miguel-párttal való titkos szövetség miatt 1835. hosszabb időre elvonták tőle a fizetést, melyet mint volt tábornagy Portugáliától húzott. 1810 óta Waterford grófságot képviselte az alsóházban, de nem vett részt a tárgyalásokban; midőn azonban a kormány 1814. mint B.-i bárót peerré emelte, B. a tory-k soraiban foglalt helyet. Élte vége felé visszavonult a közélet teréről. Testvére, János Poer, sir, baronet, szül. 1769., megh. Yorkshireben fekvő Bedale nevü jószágán, 1844 okt. 2. mint tengerésztiszt tünt ki; 1825. altengernagy, 1838. tengernagy lett. Több éven át az alsóháznak volt tagja. (Stephen, Dictionary of National Biography IV. 330.)
azt a sok piritot tartalmazó gránitot, mely az Uralban, Berezovszk vidékén fordul elő, nevezték így s utána a piritben gazdag gránitot jelölték meg vele, de ez értelemben a szó nem ment át használatba. Mint ásvány l. Veres ólomérc.
kisk. Maros-Torda vmegye régeni alsó j.-ban, (1891) 1024 magyar és oláh lak.; báró Bánffy Zoltán kastélyával.
(Birthälm; Bertanu), nagyközség Nagyküküllő vmegye bólya-berethalmi j.-ban, a Nagy-Küküllő folyó bal partján, az u. n. szász borföld közepén, szép hegyektől övezett völgyben, erdők, szőllők és szántóföldektől környezve, meredek szőllőhegy aljában fekszik. Terjedelmes szép piaca közepén árúcsarnok áll, köröskörül csinos emeletes kőházak. A piac felett emelkedő hegyen, háromszoros faltól és 7 bástyától övezve áll az 1500-24. épült nagy evang. templom, melyhez hosszú fedett lépcső s meredek kocsiút visz fel; a templom szárnyas oltára 1524-ből való; sekrestyéjében 7 püspök síremléke látható. A templomi várkastély valóságos vár volt. B. hajdan jelentékeny iparos város volt, Nagy Lajos és Zsigmond királyok kiváltságokkal látták el; 1572-1850-ig a szász evang. püspökök székhelye s az erdélyi szászok egyházi középpontja volt; első püspöke Unglerus Lukács volt. 1850 óta a püspök Nagyszebenben székel B a XVII. és XVIII. sz. harcaiban sokat szenvedett; 1605. Bocskai katonái pusztították. 1704. Rákóczy hadai az ellenük működő szászságon a kastély feldúlásával álltak bosszút. B.-nak (1891) 2445 német és oláh lakosa van, közte 1384 ág. evang. Lakói ma föld- és szőllőművelők s iparosok. Van postahivatala és postatakarékpénztára. V. ö. Salzer: Der k. Freimarkt Birthälm (Bécs 1881).
az Egyesült-Körös legnagyobb mellékvize, ered a Szilágy-hegység D-i határán a Réz-hegység Ponor csúcsa alatt, ÉNy-ra folyik, Nagyfalunál Ny-ra fordul s folyton táguló völgyben Széplaknál Bihar vmegyébe lép át; itt É. felé kanyarodván, Margittától kezdve az Érmellék mentén DNy-nak tart, Szalárdnál az Alföld síkját éri el. Innen Berettyó-Újfaluig Ny-nak tart, majd a Sárrét terjedelmes posványain óriási kanyargásokkal széjjel-terülve, miután a Hortobágyot magába felvette Mezőtúron alul az Egyesült-Körösbe ömlik. Egész hossza 364 km., a forrása és torkolata közti távolság 144 km. Egész esése forrásától kezdve 553 m., de Szalárdtól kezdve (230 km.) csak 34 m. Vízkörnyéke 5180 km3. Kacskaringós folyásánál s csekély esésénél fogva vize előbb a Sárréten terült el, azért az ötvenes években Bakonyszegtől Szeghalomig 19 km. hosszú csatorna épült, mely a B. vizét a Sárrétben való széjjel terülése előtt a Sebes-Körösbe vezeti le. Azonkivül Szalárd és Kis-Marja közt 15 km. hosszú csatornát ástak. A Sárrét lecsapolása ez által nem sikerült teljesen. A B. hossza most Szalárdtól Szeghalomig 91 km., folyása a szabályozás által 178 km.-rel megrövidült; az egész vonalon 44 átmetszészt eszközöltek s a vidéknek árviz ellen való védelmezésére a B. mentén 176 km, a Hortobágy-Berettyó (a B. régi medre) mentén 15 km. töltés épült. Váncsod alatt az fi. n. Kis-Körös ömlik a B.-ba, mely Nagyváradon alúl a Sebes-Körösből szakad ki. A B. mellékvizei jobb felől az Ér (l. o.) és a Hortobágy (l. o.), bal felől a Kösmő.
elnevezést egyedül a váradi Regestrum használ a szent jobbi-ra. L o
Három, önállóan alakult, de egymással összefüggő ártérrel biró társulat egyesüléséből keletkezett, melyek eddig különállásukat nagy mértékben megtartották; ezek 1. a Berettyó, 2. az Ivánfenéki, 3. Mezőtúr-mesterszállási társulat. Ősi ártere a háromnak együtt 212149 kat. hold, melyhez a már végrehajtóit műszaki ártérfejlesztéssel még ugyanennyi fog csatlakozni. Töltéseinek hossza 261·5 km., melynek 3/4-ed részét a Berettyó két oldala melletti csekélyebb töltések teszik. Ezek tetőszélessége 3-4 m., a másik két társulat töltéseié 4, helyenkint 6 m. Műveibe eddig (1891) 5100000 frtot fektetett be, holott adóssága 5191629 frt, tehát több, mint a befektetés; ami azt mutatja, hogy nemcsak ezt fedezte kölcsönből, hanem az évenkinti kezelési költségeket is. A társulatot belvizeitől a Hortobágy-Berettyóvidéki belvízlevezető társulat igyekszik megszabadítani; azonban a töltések mellett levő különálló laposakból, meg a Berettyó elvágott és áttöl tött kanyarodásaiból 2 kő- és 44 vascsőáteresz, melyek egynek kivétélével mind a Berettyó mellett vannak, szolgál a belvíz levezetésére. Ugyanezen célt szolgálja az ivánfenéki osztályban kiásott 3·2 km. és a mezőtúr-mesterszállásiban 16 km. hosszú csatorna. Minthogy a töltések mellett sok olyan apróbb fenék is van, melyek vizeinek levezetésére nem érdemes önálló zsilipeket építeni: a társulat igen gyakorlati módon két 20 cm. átmérőjü hordozható szívócső-berendezéssel szabadítja meg ezeket a víztől.
nagyk. Bihar vmegye berettyó-újfalui j.-ban, (1891) 1349 magyar lak.