Berettyó-Újfalu

nagyközség Bihar vármegye berettyó-újfalui j.-ban, (1891) 1259 házzal és 6913 magyar lak., (köztük 5607 helvét hitv., 811 izrael.); szolgabirói hivatal, járásbiróság, adóhivatal, a sárréti népbank és többféle egylet székhelye, alsófokú ipariskolával; van vasúti állomása, posta- és táviró-hivatala, postatakarékpénztára. B. a Sárrét legnépesebb s legiparosabb községe, csinos városias épületekkel. Keleti végén a 15 m. magas és 3 m. széles Csonka-torony omladéka a XII. v. XIII. sz.-ból; hajdan itt pálos kolostor volt. Közelében arany pajzsdudort s különböző bronz, ezüst és vas régiségeket ástak ki.

Berezin

Nikolajevics Illés, orosz utazó és orientálista, született 1818 jul. 19. a permi kormányzóságban. A kazáni egyetemen a történet-filologiai tudományokra adta magát, beutazta Asztrakánt és a kalmük pusztákat s 1842-45. a kormány megbizásából Keletre ment, miközben Persián, Mezopotámián, kis-Ázsián, Szirián, és Egyiptomon keresztül Konstantinápolyba jutott, ahol egy évet töltött. Visszatérte után 1846. a török nyelvek tanárává nevezték ki a kazáni egyetemre, 1848. nyelvészeti és etnográfiai tanulmány-útra indult, meglátogatta a tatár földet, Szibériát és 1852. alaposan tanulmányozta Bulgar várost. B. 1855 óta ugyancsak mint a török nyelv tanára a pétervári egyetemen működik, ő szerkesztette a nagy orosz enciklopédiának a Keletet tárgyaló részét, őre a szt.-pétervári éremgyüjteménynek és valóságos államtanácsosi rangja van. Ismeri ugyan a Kelet legtöbb nyelvét, de tanulmányaiban mégis főképen csak a törökséggel és a mongolok történetével foglalkozik. Főbb művei orosz nyelven: Pótlék Kazem Bég török grammatikájához (Szt. Pétervár 1847; németül: Zenkertől, Lipcse 1848); Keleti írók könyvtára (Kazán 1849-1854, 2 kötet): Utazás Daghesztánba és Transzkaukázusba (u. o. 1850); Persa nyelvtan (u. o. 1853); Recherches sur les dialects musulmans (u. o. 1848-53, 2 köt.); Utazás északi Persiába (u. o. 1852); Bulgar a Volga mellett (u. o. 1856); A mongolok betörése Oroszországba (Szt.-Pétervár 1842-1854, 2 köt.); A mohammedán vallás a civilizációhoz való viszonyában (u. o 1855); A török faju népek közmondásai (u. o. 1856). Kiadta Rasid Eddinnek. A mongolok története c. munkáját is oroszul (Szt.Pétervár 1858-66).

Berezina

4 folyó Oroszországban, amelyek közül a leghiresebb az, amely Minszk kormányzóságban folyik; forrása is itt, a Vitebszk felőli határon van. Nagyobbára délkeletnek folyik; Boriszovnál válik hajózhatóvá; már fölebb csatorna szakad ki belőle a Duna felé; nagyobb mellékvizei: Pliszta, Szviszlocs és Ola. Körülbelül 500 km. hosszú folyás után Rezsica fölött a Dnjeprbe szakad; partjai mindenütt alacsonyak és sok helyen mocsárosak. Világtörténelmi hírnévre a franciáknak 1812 nov. 26. és 28. közt megejtett átvonulása folytán tett szert. Miután I. Napoleon 1812 nov. 13-án Szmolenszket elhagyta Sztudjanka mellett, 3 órányira Boriszovtól É-ra, Eblé generális által a B.-n két hidat veretett. Nov. 26. e két híd készen volt; Oudinot a 2. hadtest élén az egyiken át is kelt és egy orosz csapatot Borisszov felé visszaszorított; másnap Napoleon maga is átment a gárdacsapatokkal a hídon; este felé azonban, midőn az egyik híd már ismételten leszakadt, rettenetes tolongás kezdődött; ez 28-án, midőn az oroszok a hidakat ágyúkkal lövetni kezdték, még fokozódott és közben több ezer ember tönkre ment. Victor maréchal azonban az ötszörösen nagyobb számú, hátulról előnyomuló oroszok ellen a hidat megvédte; ugyanekkor Csicsagov orosz tábornok Oudinot és Ney csapatait előlről rohanta meg, de visszaveretett. 28. esti 9 órakor végre Victor maréchal is megkezdte az átkelést; csak csekély őrséget, de nagyszámu beteget és sebesültet hagyván hátra, akik, midőn nov. 29. reggel a kozákok megjelentek és Eblé a hidakat fölgyujtatta; az oroszok hatalmába kerültek. 70000 franciából 40000 kelt át a B.-n, de a következő napokon ezek közül is számosan pusztultak el.

Berezina-csatornarendszer

az, amely 1797. készült és a Fekete-tengert a Keleti-tengerrel köti össze. A Berezina folyótól kündulván, a Szergutot, a Szparlya- a Beresto-tavat, az Essza-folyót és Lepel-tavat köti össze. Ez utóbbiból az Ulla a Dünába folyik. Egész hossza, a folyókat is beleszámítva, 2114 km. főkép fausztatásra szolgál.

Berezna

1. kisközség Máramaros vármegye huszti járásában, (1891) 1732 rutén és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-B. kisközség Ung vmegye bereznai j.-ban, (1891) 1607 rutén, német, magyar és tót lak. (köztük 470 izrael.); szolgabirói székhely, j.-biróság, távíróval egyesített postahivatal, postatakarékpénztár.

Berezna

város Csernigov orosz kormányzóságban, a Berezka mellett, (1886) 11743 lak., akik nagyobbára földmívelők.

Bereznik

kisk. Máramaros vmegye huszti j.ban, (1891) 1353 rutén lak.

Berezov

kerületi székhely Tobolszk szibiriai kormányzóságban, a Szoszva mellett egy dombon; hideg, csupa tundrákkal környékezett vidéken, (1885) 2173 lak., akik kozákok vagy számüzöttek utódai és halászattal, vadászattal foglalkoznak, meg a benszülöttekkel cserekereskedést üznek. A XVIII. század közepe óta számüzetési hellyé tették; Mencsikov és Dolgorukij hercegek itt haltak meg; sirjukat semmi nyom sem jelzi.

Berezovszk

helység az orosz Perm kormányzóságban, az Uralban, 17 km.-nyire Jekaterinenburgtól, (1885) 10189 lak., középpontja az 1744 óta ismeretes B.-ij Zavodnak vagyis aranybánya-kerületnek, mely a Pisma, Silovka, Kalinovka folyók és a két Satas-tó között 7ˇ5 km. hosszu és 4ˇ3 km. széles, még csak csekély részében kiaknázott terület. 1887-ben öt bánya volt művelve. A Berezovka menti aranymosók is igen gazdagok.

Berg

1. egykori hercegség (Ducatus Montensis) a régi német birodalom vesztfáliai kerületében, a Rajna jobb partján, Köln választó-, Nassau-Siegen fejedelemség, Wesztfália hercegség, Mark grófság, Kleve hercegség és Mörs fejedelemség közt. Területe: 2975 km2 volt 262000 lak. A népvándorlás után a ripuári frankok telepedtek meg e helyen. A kereszténység 700 körül honosodott meg. B. grófjainak elődjei Deutz és Werden apátságok várnagyai voltak. IV. Henrik császár idejében egy 1101. okiratban B. urai már a grófi cimet viselik; az első B.-i gróf I. Adolf volt. Ennek férfiága 1222. kihalván, B.-et Limburgi Henrik, III. Adolf B.-i gróf veje kapta meg. 1348. Henrik férfiága is kihalt; ekkor Gerhard, Jülich hercegének fia örökölte; ennek fia II. Vilmos 1380. Vencel királytól megkapta a hercegi cimet és ezóta B. hercegség 1423. I. Adolf Jühlich hercegséget birtokaihoz csatolta: ez időtől kezdve a XIX. század elejéig a két hercegség egyesülve maradt. 1511-ben III. János Kleve ura örökli őket. 1609 János Vilmos gyermektelenül halván el, B. hercegséget II. Rudolf Habsburg-birtokká akarta tenni, de egy koalició ezt meghiusította; Brandenburg és Pfalz-Neuburg urai, az elhunyt herceg legközelebbi rokonai kapták B.-et; de köztük is csakhamar kitört a viszály, amelyet az 1614. xanteni egyezség szüntetett meg; e szerint B. és Jülich Pfalz-Neuburgnak jutott. 1742-ben B.-et Károly Tódor választó a sulzbachi ágból 1799-ben pedig pfalz zweibrückeni Miksa József kapta meg. 1806. elfoglalta I. Napoleon, nagyhercegséggé tette és Muratnak adta; 1807. tetemesen megnagyobbította; 1808. négy départementba (Rajna, Sieg, Ruhr és Ems) osztotta fel (ter. ekkor 17350 km2 volt 878157 l.). Murat a nápolyi királyi székbe emeltetvén, B. nagyhercegséget Hollandia királyának fia, Bonaparte Lajos kapta meg. A bécsi kongresszus Poroszországnak itélte oda. Ma B. területe Düsseldorf és Köln közigazgatási kerületek közt oszlik meg. V. ö. Koernicke Artur, Gesch. d. B.-schen Amtsverfassung. - 2 B., azelőtt falu, ma Stuttgart külvárosa, (1890) 4324 lak., szép gót templommal, a királyi család egy villájával, gépgyárakkal, műmalmokkal és ásványvizforrással. Közelében van a római stilusban épült Rosenstein villa, szép freskókkal és szobrokkal; szintén a királyi család birtoka. 3. Falu Oberbayern bajor kerületben a Starnbergi-tó K-i partján, (1885) 226 lak., királyi kastéllyal; ez II. Lajos bajor királynak volt kedvelt tartózkodási helye, aki 1886 jun 3. innen ölte magát a Starnbergi-tóba; a királyi kastély parkjában szienitszobor jelöli meg ezt a helyet.


Kezdőlap

˙