Berg

I. Frigyes Vilmos Rembert gróf (Fjodorovics Fjodor), orosz tábornok, szül. Sagnicz várban Livlandban 1790 máj. 17., megh. 1874 jan. 18. 1812. katonai szolgálatba lépett s ettől fogva Oroszországnak valamennyi hadjáratában résztvett s fokról-fokra emelkedett. Azonkivül diplomáciai kiküldetésekre is felhasználták; igy a többek közt őt bizták meg azzal, hogy Bécsben tárgyalásokat folytasson, mikor az oszták császár 1849. az orosz cár segítségéhez folyamodott a magyar szabadságharc leverése céljából. Közvetítő eljárásának jutalmául osztrák grófi méltóságot kapott.1854. a keleti háboru kitörésekor Esztlandot védelmezte. Ezután Finnország főkormányzójává nevezték ki. II. Sándor cár finn-grófi cimet adományozott neki. Finnországban különben nagyon népszerütlen volt, mert ellenezte a finnek szabad fejlődését s a cár kénytelen volt őt 1861. novemberében állásától felmenteni, de az 1863-iki lengyel forradalom révén B. megint befolyásos hatáskörhöz jutott: adlátusa lett Konstantin nagyherceg helytartónak s tényleg minden hatalom az ő kezében volt, annyira, hogy a nagyherceg nemsokára, augusztus hóban, el is hagyta Lengyelországot s októberben már B. lépett a helyére. Állásában már előbb rendkivüli szigoruságot fejtett ki. Kegyetlenségének és éberségének sikerült a Varsóban székelő nemzeti kormányt elnyomni s a felkelést az egész lengyel területen megsemmisíteni. 1866. tábornaggyá és a birodalmi tanács tagjává nevezték ki, hanem azért a lengyelországi helytartóságot megtartotta a Varsóban maradt haláláig.

2. B. Károly Henrik báró, szül. Göttingában 1800., megh. Schandauban 1874., jeles német erdészeti iró és tanár, ki 1845-66. a tharandi (Szászország) erdészeti akadémia igazgatója volt. Fontosabb művei: Anleitung zum Verkohlen des Holzes (1830, 2. kiad. 1860): Das Verdrängen der Laubwälder im nördl. Deutschland durch die Fichte und Kiefer (1844); Die Staatsforstwirtschaftslehre (1850); Geschichte der deutschen Wälder bis zum Schluss des Mittelalters (1881). B. két fia Magyarországon telepedett le és mindketten mint kitünő mezőgazdák szereztek hirt. B. Gusztáv báró a kapuvári hg. Esterházy-féle uradalom főbérlője, B. Vilmos br. pedig a tolnai uradalmat birta, melyet Drasche br. vett meg.

3. B. Keresztély, dán politikus, szül. 1829 dec. 18. pór szülőktől, meghalt Kopenhágában 1891 nov. 21. A tanítói pályára lépett. 1865. képviselőnek választották, 1870 óta pedig a balpárt elszánt vezére volt. Estrupp miniszter a rendőrség megsértése miatt hat havi fogságra itéltette (1886). Büntetését Kopenhágában állotta ki; kiszabadulásakor pártja fényes ünnepet rendezett tiszteletére. De midőn a párt 1887. a minisztériummal való kibékülésre mutatott hajlandóságot, B. lemondott a Folkething elnökségéről, de azért a tiltakozási politikát a szélsőpárt támogatása mellett folytatta.

4. B. Leó, német iró, műfordító, szül. 1862., jelenleg hamburgi lapszerkesztő és kritikus. Méltatta Heine, Kleist, Keller, Zola műveit, kiadta a Moderne Lyrik c. antologiát és sajtó alá rendezte Zola német fordítását.

Berga

város. Barcelona spanyol tartományban, hegyek közt, a Llobregat egy mellékvizénél, (1887) 4859 lak., gyapotfonással és szövéssel, régi várral, 1290. alapított kórházzal. A karlista háborukban szerepet játszott.

Bergaigne

Ábel, hires francia szánszkritista, született 1838., meghalt 1889. Kezdetben mint közigazgatási hivatalnok működött, de már 1868. a L'école pratique des Hautes Études-höz jött mint a szánszkrit nyelv segédtanára. 1885. az Institut tagjai közé választotta. Nevezetesebb művei: Bhâmini-Vilâse, texte sanscrit, publié avec une trad. et des notes (Páris 1872); La Religion védique, d'aprés les hymnes du Rig-véda (Páris 1878-1883, 3 köt.); Les Inscriptions sanscrites du Cambodge (1882); Sacountala trad. aved. Lehugueur; Manuel pour étudier la langue sanscrite 1884; Études sur le lexique du Rig-Véda (Leroux 1885). Legutolsó műve a halála után megjelent: Manuel pour étudier le sanscrit védique.

Bergama

város Kis-Ázsiában, Szmirna török vilajetben, e Bakir-csai (antik Kaikosz) jobb partjától 1 óra, a tengerparttól 3 óra járásra, mintegy 18000 felerészben török és felerészben görög lakossal; kaimakám székhelye. A város mellett egy hegyen állanak a régi Pergamum (l. o.) romjai.

Bergamasca

élénk és vig kifejezésü olasz tánc és táncdal; elnevezése a lombardiai Bergamo várostól ered. A B. (p. lant számára irt) hangszerzene-darabokban is előfordul, valamint hegedüszonátákban is. A B.-táncot már a XVI. században ismerték.

Bergamo

1. a hajdani Lombardia 8 tartományának egyike Sondrio, Brescia, Cremona, Milánó és Como tartományok közt 2816 km2 területtel és (1881) 390775 lak. D-i része sik, É-i részét az úgynevezett Bergamascat a B.-i mész-és dolomit Alpok takarják, amelyekben a Brembo, Seria és Scalve folyóktól öntözött Val Brembana, Val Seriana és Val di Scalve gyönyörü völgyek terülnek el. Az első kettőben a havasi hegyvidék szépségei a Pó-sikság termékenységével egyesülnek; a Val di Scalve ridegebb az előbbieknél. Az említett völgyek vizein kivül B.-t még az Adda, az Oglio öntözi; K-i részében fekszik az Iseo. A magasabb részeken a lakosok főfoglalkozása az állattenyésztés; a sík részek gabonát, szőllőt, déli gyümölcsöket és rizst teremnek; a hegyekben vasércek, márvány és szén található; az alacsonyabb helyeken virágzó a selyem- és pamutfonó meg szövőipar. Ásványvizek Trescore, San Pellegrino stb. mellett vannak. B. három kerületre oszlik; ezek: B., Clusone és Treviglio.

2. Fővárosa B. tartománynak a Brembo és Serio között levő dombokon, 50 km.-nyire Milánótól, (1881) 39704 lak. Felső (citta) és alsó (i borghi) városra oszlik; amazt kis erősségekkel ellátott falak környékezik; mindkettőt a Strada Vittorio Emmanuele köti össze, amelyben sikló vezet fel a magasabb részekre. 65 temploma között kiválóbbak a dóm (igen régi épület, 1689. Fontana vezetése mellett restauráltatott), a Sta Maria Maggiore a pompás Colleoni kápolnával, Donizetti siremlékével; egyéb kiváló épületek: a Palazzo Vecchio (delta Ragione), az Accademia Carrara értékes képtárral, a szinház, a városháza, Viktor Emánuel, Garibaldi és Torquato Tasso emlékszobrai, végre az úgynevezett Fiera, nagy kőépület 540 bolthelyiséggel és minden sarkán egy nagy teremmel, amelyben azelőtt hires vásárokat tartottak. Ipar és kereskedelem tekintetében is B. jelentékeny helyet foglal el az olasz városok közt; virágzó a selyem-, posztó- és kalapipara; azonkivül vasműárukat és papirt is készítenek benne. B. püspöki székhely; tudományos és művészeti intézetei: 1 festő- és szobrászakadémia, 1 muzeum, 1 városi könyvtár; több középiskola, azonkivül jótékony intézetei is számosak. B. Donizetti születése helye. B. alkalmásint a rómaiak Bergomuma, a középkorban többször cserélt urat; 1428. Velence hatalmába került: 1797. a Cizalpin köztársaságnak volt része; 1814-59. Ausztriához tartozott.

Bergamói Alpok

a Keleti Alpok ama része, amely a Como-tó, a Val Tellina, az Oglio-völgy és az Iseo-tó közt van. A hegycsoport főlánca nagyobbára K-nek tart; legmagasabb csúcsai: a Monte-Legnone (2610 m.), a Monte-Redorta (3042) és a Pizzo-Diavolo (2918). É-i lejtője, amelyben a gnájsz az uralkodó kőzet, meredek; D-i lejtője szelidebb, hosszu ágakat bocsát ki a Pó-sikság felé; itt a mész a túlnyomó.

Bergamói kárpit

a Bergamóban feltalált selyemből, gyapjuból, gyapotból, lenből és szőrből szövött kárpit.

Bergamotta

v. bergamotte-citrom (növ.), a keményhéju igazi citrom fajtája (Citrus bergamea Risso), pogácsa v. körte alaku, a tetején köldökös vékonyhéju, aranyszinü gyümölccsel. Belőle lesz a B.-olaj (oleum bergamottae), melyet jó szagáért illatszernek, hajkenőcsnek stb. használnak.

Bergamott-szőllő

(Muscat Bergamotte). Csemege szőllőfajta; bogyói nagyok, egyenetlen fejlődésűek, gömbölyüek, húsosak, vastag héjjal és sajátságos tuja-muskotály illat-féle zamattal. Középérésü; hosszu metszést kiván.


Kezdőlap

˙