vörös és fehér francia borok neve St-Armand, Mouron és Sancerre vidékéről.
Franciaország középső részében, az Allier-menti széntelepeket a Loireral és Cherrel köti össze; Montluçonnál indul ki az Alli-ból; Fontblisse-nél szétágazik; egyik ága Marsilles-les-Aubignyig, a másik Bourges mellett Noyers-ig visz. Egész hosszusága 332,8 km.; mélysége átlag 5 m., zsilipeinek száma: 114. 1807-41. épült. Forgalmát tekintve, Franciaország második legfontosabb vizi utja.
(ejsd: berrié) Péter Antal, francia ügyvéd és legitimista politikus, született Párisban 1790 jan. 4., meghalt Augervilleben 1868 nov. 29-én. Kezdetben a papi pályára készült, utóbb azonban a jogi pályára lépett, melyen atyja is működött. Előbb I. Napoleonnak volt hive, utóbb azonban a Bourbonokhoz csatlakozott, a nélkül, hogy lemondott volna szabadelvü nézeteiről. 1814 novemberben mint ügyvéd kezdett szerepelni, és rövid idő alatt a legünnepeltebb szónokok sorába emelkedett. 1826 védte Lamennaist, s 1833. juliusi forradalom után megmaradt legitimista képviselőnek; megesküdött ugyan az uj dinasztia iránti hűségre és az alkotmányra, azonban nyomban ellene fordítá a szabadelvüség fegyverét. Ez állásában képes volt 17 éven át föntartani politikai tekintélyét és legitimista meggyőződését, de különösen a Soult-Guizot-miniszteriumot támadta meg. Több izben a köztársasági párt korifeusainak védelmére is vállalkozott, sőt a nevetséges boulognei csíny után (1840) Nepoleon herceg védelmét is elvállalta. Az 1848. forradalom után a Rhône-torkolati département képviselőjévé választá őt; a kamarában e monarkista párthoz szegődött, de a legitimitás elvét most sem ejté el. Napoleon 1851. decemberi államcsinyjét bátran elitélte és az elnök letételét indítványozta a városházán. Napoleon e miatt elfogatta, de néhány nap mulva ismét szabad lábra helyezte. December 2. óta kizárólag a Bourbon-ház két ága közti béke és egyetértés helyreállításán működött. 1874. az akadémia tagjává választotta, mely alkalommal vonakodott a császár előtt tisztelegni. A párisi ügyvédi kamara már 1852. választotta elnökének. Politikai mandátumot ellenben 1852 óta 1863-ig nem vállalt. Csak az 1863. májusi képviselőválasztások alkalmával lépett ismét föl mint jelölt Marseilleben, hol meg is választották. A törvényhozó testületbe B. ékesszólási tehetségével, a gondolatok fenkölt szárnyalásával, elragadó hangjával és nemes mozdulatokkal tünt ki. Beszédei csak halála után jelentek meg a könyvpiacon: Discours parlamentaires (Páris 1872-74, 5 köt.) és Plaidoyers (1875-78, magy. ford. Tóth Lőrinctől az akad. kiadásában 4 köt.). 1879. az igazságügyi palotában szobrot emeltek emlékének.
(Beerseba), hajdani város Palesztina déli határán, Ábrahám és Izsák lakóhelye. A tartomány felosztásánál B. először a Juda-, azután a Simeon nemzetségének jutott. a középkorban püspöki székhely volt. Jelenleg csak két régiségről tanuskodó kút van ott. A B. melletti pusztán tartózkodott az elűzött Hagar és Eliás próféta is.
(ol., ejsd: Berzalyeiri: az olasz bersaglio a. m. céltábla szóból képezve), az olasz sereg vadászcsapatainak neve. A B.-t Alessandro Ferrero della Marmora alapította. Az 1882. törvény minden hadtest mellé három zászlóaljat rendelt, háboru idején 42.000 emberrel.
József dr, borászati iró. szül. Bécsben 1840, hol tanulmányait végezte. A tanári pályán 1878-ig működött, azóta a tanári pályától visszavonulva főleg az erjedési kémia tanulmányozásával foglalkozik, s a borászati tudomány egyik uttörőjeként tekinthető, igen nagy utazásokat tett az összes európai bortermő vidékeken s igy e tekintetben széles látkörre tett szert. 1884 óta az Allgemeine Wein-Zeitung-ot szerkeszti. főbb művei: Der Wein und sein Wesen (Wien, bei A. Hölder) 2 köt.; Gährungschemie für Praktiker 5 köt., Praxis der Weinbereitung, a két utóbbi P. Pareynál Berlinben jelent meg.
(ejsd: berzerkr) (tulajdonképen a m. medve-ruha), a skand. mitologiában emberfeletti erejü emberek neve, kiket szenvedélyes harcvágyuk szinte vadállatokká változtatott. - B.-düh, némelyek szerint a kalapgomba (amanta muscaria) élvezete folytán létrejött mérgezés, mely különös gyakorisággal Norvégiában fordult elő és mely mérgezés behatása alatt az emberek rögtön kitörő dühöngési rohamba estek, ordítottak, ruháikat testükről letépték és vad önkivületességben mindenkit megtámadtak, aki utjukba állt. A dühöngési roham megszüntével egy ideig még kábultak, kimerültek voltak az illetők s az elmult rohamra nem emlékeztek.
Viktor, olasz iró, szül. Peveragnoban Cuneo mellett 1830. Eleinte ügyvéd volt, de csakhamar egészen az irodalomra adta magát; már 1852. némi feltünést keltett egy-két szindarabjával és novellájával. Az ötvenes évek végén hosszabb ideig Párisban időzött, ahonnan visszatérve, a Gazetta piemontese szerkesztője lett. Ez időtől fogva számos sikert ért el, legelső sorban mint vigjáték-, másodsorban mint regényiró, kritikus és történetiró is. Legjelesebb munkája a Le miserie del signor Travetti c., eredetileg piemonti tájszólásban irt vigjátéka, mely a hivatal-vadászást ostorozza és amelynek hőse, «monsfordu Travet» az olasz irodalom legismertebb és legnépszerübb tipusa lett. Regényei közül főkép a Gli Angeli della Terra, La caritforda del prossimo, Corutella és Povera Giovanna cimüeknek volt sikere. Kritikai munkái közül Manzoniról irt tanulmánya válik ki, mint történetiró pedig Viktor Emánuelról irt hat köteles munkájával alkotott jeleset. Il regno di V. Emanuele II.
Jenő Arthur Ferenc, francia ref. lelkész, hugenotta menekültek utóda, szül. Morgesben, Genfhez közel (Svájc) 1831 febr. 5. Elemi tanulmányait Genfben és Párisban végezte, teologiát Genfben, Göttingában és Halléban tanult. 1855. mint a francia szabadegyház tagja Párisban 1877-ig lelkész volt, ekkor gyülekezetével együtt a francia állami református egyház tagjává lett. 1872. Páris ostroma alatt érdemeket szerzett magának, melyeknek elismeréseül a becsületrend lovagjává nevezték ki. B.-től több kötetre menő egyházi beszéd jelent meg, melyeket angol, német, dán, svéd és orosz nyelvekre is lefordítottak. Egyéb nevezetesebb művei: Historie du Synode de 1872 (1872, két kötetben); Liturgie, mely művét francia református egyház lelkészei széltére használják, 1874; Mes actes et mes Principes, 1878; L'Immutatabilité des Jésus Christ, 1881. Protestáns egyházi lapjainkban elszórva, több dolgozata jelent meg magyar fordításban.
(ejsd: berszó) Ernő, francia filozofus és publicista, szül. Sungfordéresben 1816 aug. 22., megh. Párisban 1880 febr. A filozofia tanára volt Rennesben, Párisban, Bordeauxban, Dijonban és Versaillesban. 1866. az Institute tagja lett. Különösen nagy érdemeket szerzett francia közoktatás terén. Munkái Essai sur le providence, Mesmer e le magnetisme animal Études sur le XVIII e sifordecle, Littérature et morale, Essais de philosophie, Dtudes et discours, Questions d' enseignement (V. ö. Scherer: Un moraliste. Etudes et pensées d' Ernest B. - Pár. 1882).