folyócska Krassó-Szörény vmegyében az Almás hegységben a Szvinyacsa mare hegy alatt ered, DNy. felé tart s igen kanyargós futás után B. községnél a Dunába ömlik. Hossza 35 kilométer.
a Temes baloldali mellékvize, ered Krassó-Szörény vmegyében a Szemenyik hegységben. Eleintén regényes völgyszorosban É-nak tart majd Ny-ra, Resicabányánál ÉNy-ra fordul, Zsidovinnál kilép a temesi lapályra s Ny-i irányban a Temes folyóba siet, melyet Botossal szemben ér el. A B. azelőtt a lapályon szétterült s nagy posványokat alkotott; ezek lecsapolására a B.csatorna épült, mely Dentától Botosig huzódik; Margiticánál balfelől beleömlik az alibunári mocsár (l. o.) levezetésére ásott verseci vagy Teréz-csatorna, mely egyuttal a Moravica mocsarainak levezetésére szolgáló Moravica-csatornát is magába fogadja. A Moravicán kivül nevezetesebb mellékvize nincs. Végleges szabályozására az 1871. alakult Temes-Bégavölgyi vizszabályozási társulat törekszik.
Árpádkori személynév, a tihanyi monostor egy vincellérje fordul elő e néven.
(növ.) Diószegiék így nevezték a Radiolát (Gm.) Az Ó-világban egyetlen egy picike faja van (R. linoides Gm.), de hazánkban (Pozsony és Bihar vmegyékben), valamint Horvátországban is előfordul.
(növ.), bizonyos fajoknak az az életnyilatkozata, hogy midőn felváltva nagyobb v. csekélyebb világosság éri őket, tagjaik helyzetöket megváltoztatják. A paszuly levélkéi p., ha az ég hirtelen elborul, lekonyulnak, a lóhereéi ellenben felberzednek. Hirtelen kiderülésre v. a világosság fokozódásakor az ellenkező történik.
(növ., squarrosus), oly növényrészekről mondják, melyek több v. minden oldalról szétterpednek, p. a Rosa squarrosa Rau, a R. squarrosidens Borb. levélfoga, v. a Hieracium umbellatum fészekpikkelye.
(Kühnit), ritka ásvány, mész-magnezium arzenát; csakis vaskosan ismeretes. Svédország ( Wermland: Langbanshyttán) a lelőhelye. Élénk sárga szinü.
János Jakab (Freiherr von), a legkiválóbb kémikusok egyike. Szül. Westerlösában (K-i Gothland) 1779 aug. 29., megh. Stockholmban 1848 aug. 7. B. atyja Westerlösában tanító volt és ugy látszik ő kedveltette meg fiával a természettudományokat, amelyeknek - különösen a kémiának - a legkiválóbb szolgálatot tette. Tanulmányait Upsalában végezte, de nem csupán kémiával hanem orvosi tudományokkal is foglalkozott. Első kisérleit Hisinger társaságában végezte és e réven feltünvén, előbb (1802) a medicina, botanika és farmácia adjunktusává, öt évvel későbben a stockholmi egyetemen a medicina és farmácia tanárává lett. Utóbb (1815) az ugyanott felállított orvossebészi intézetben a kémia tanára. A stockholmi tud. akadémiába már 1808. beválasztották és 1818-tól az akadémia örökös titkára lett. Károly János király 1818. nemesi, 1835. bárói (Freiherr) rangra emelte.
B. kiváló érdeme, hogy előadásaiban kisérleteket végezvén, azokat nagyon érdekesekké tette, minek tulajdonítható, hogy tanítványai sorából a legkiválóbb kémikusok kerültek ki; így Rose Henrik s Gusztáv, Mitscherlich, Wöhler, Gmelin, Magnus, Mosander stb. Kezdetben fiziologia-kémiai vizsgálatokkal foglalkozott, utóbb atomsulyok meghatározása alkotta főtevékenységét. Valóban bámulatos, hogy az akkori eszközökkel minő pontos eredményekhez jutott. A legtöbb elem manapság elfogadott atomsulya alig különbözik a B. értékétől: E tanulmányaihoz ujabb pontosabb analitikai módszerekre volt szüksége ugy, hogy az analitikai-kémia B. buvárkodása révén igen jelentékenyen fejlődött ki. Az ásványok összetételét a sokszoros sulyviszonyok alapján megmagyarázta és az ásványrendszertan felállításával a mineralogiát tudományos alapra fektette. Még fontosabbak a szénvegyületekkel végzett kisérletei, mivel itt is kimutatta az állandó sulyviszonyok törvényének helyességét. A kémiai elemeknek határozott suly szerint való egyesülését elektromos teoriájával magyarázta; föltette ugyanis, hogy az atomok pozitiv, illetőleg negativ elektromossággal megtöltöttek, miért is az ellenkező elektromosságu elemek egymással könnyen egyesülnek; az elektroliziskor azután az ellentétes sarkon az elemek ismét kiválnak. E teoriából az u. n. dualisztikus elmélet fejlődött, amely szerint a sókat fémoxid és sav vegyületének tekintették. Érdekes, hogy az időközben elhagyott B.-féle elektromos teoria, ha némileg más formában is, legujabban érvénybe lépett, ugyanis Arhenius elektromos disszociációi elmélete nagyon emlékeztet a B. eszmemenetére. Értekezéseinek száma igen nagy, közel 200. E dolgozatok dacára nagy tudományos értéküknek e helyen el nem sorolhatók, csupán a legfontosabbak tárgyát említhetjük. Ilyenek a szelénről, a ferrocianvegyületekről, a szulfosókról, a fluórvegyületekről szóló értekezései. B. irodalmi működése az említett eredeti dolgozatokon kivül nagyon jelentékeny. A kémia tankönyve cimü munkája, amely először 1808 -18-ig három kötetben svéd nyelven jelent meg, nagy feltünést keltett, ugy, hogy a második svéd kiadást Wöhler (1825-1831-ig) németre lefordította. A 3-ik (4 köt. 18331835-ig), a 4-ik (4 köt. 1835 -41-ig) végül az 5-ik kiadás (5 köt. 1843-48-ig) csupán német nyelven jelentek meg. Megjegyzendő, hogy az ujabb kiadásokat a tudomány haladásának megfelelően ujból átdolgozta. E műve évtizedeken át irányadó munka volt és kitünőségénél fogva az egész tudományos világban használták. A fizika és kémia haladásáról B. 1810-től élte fogytáig svéd nyelven évkönyveket szerkesztett (összesen 27 köt., Gmelin és Wöhler németre is lefordították). Kisérletei eredménye előbb svéd nyelven jelent meg a stockholmi akadémia kiadásában, a legtöbb német nyelvre, számos francia és angolra is lefordítva jelent meg.
B. munkálkodását jellemzi, hogy mindent különös alapossággal és kitartással végzett, legnagyobb sulyt fektetve a pontos kisérletekre. Jellemző B.-re az is, hogy az egyszer elért eredményekhez a legszívósabban ragaszkodott és ujabb dolgokat, bármennyire plauzibilisek is voltak azok, csak a legnagyobb ellentállások után fogadott el. Különösen Dumas, Laurent és Liebiggel igen éles polemiákat folytatott. V. ö. B. und Leibig. Ihre Biefe von 1831-45. Kiadja Carriere Justus. (München 1892).
1. nagyközség Somogy vm. csurgói j.-ban, (1891) 3594 magyar lak., az isteni szeretetről nevezett apácák háza, vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár. A helységet 1664 jan.23. Zrinyi Miklós, a költő, a törököktől elfoglalta. - 2. Garam-B., kisközség Zólyom vm. zólyomi j.-ban, a Garam partján, (1891) 268 tót lak., élénk forgalmu hely; itt ágazik ki a magy. kir. államvasutak hatvan-ruttkai vonalából a keskenyvágányu Garam-B.-Selmecbányai vonal; táviró- és postahivatal, postatakarékpénztár.
László (görgény-szentimrei), politikus és utazó, szül. Kolozsvárt 1820., megh. Budapesten 1884 nov. 14. Már ifju korában jelentékeny szerepet játszott, 1847. az erdélyi országgyülésen ő hirdette ki először az uniót s mint országgyülési követ szerepelt Pesten is, nevezetes szereplése volt az agyagfalvi székely gyülésen (1848 okt 30.), midőn a székelyek felkelését szervezte. A világosi fegyverletétel után egy darabig bujdosott, majd Kossuthhoz szegődött s vele együtt ment Kisázsiába és Amerikába is. Kalandos hajlamaitól üzetve, pénz és támogatás nélkül, földkörüli utazásra határozta el magát. A panamai szoroson át Kaliforniába, innen Khinába, melynek belsejében is járt a magyarok őseit keresni, majd Singaporen át Keletindiába s onnan Egyiptomon keresztül Konstantinápolyba s Angliába ment, 1854. a keleti háboru alatt a törökök mellett küzdött, de elbetegeskedvén Borusszában három évig sinlett. 1862. Galacon bejelenté magát az osztrák hatalomnak Klagenfurtba kebelezték s onnan csak 1867. térhetett hazájába. Hosszas távolléte alatt vagyona tönkre ment, neje meghalt. B. 1869. ujból képviselővé lett, de már 1873. ujra ázsiai utra indult, hogy a magyarok hazáját felkeresse. Gyalog v. lóháton utazott nagyrészt s rendkivüli nélkülözések között. Szt. Pétervárról Kazánon s az Uralon át Szibériába ment, innen Taskendbe utazott. Az év végén megindult az altáji hegyek felé, de csak két havi veszteglés után juthatott el a Narin szoroshoz, a magas hegyeken sokat betegeskedett s többször fogták el, mint kémet. Rendkivül merész és kalandos utja végén Bombayban nehány hétig maradt, onnan hajón jött vissza Konstantinápolyba. Utjának célját, a magyar rokonság nyomainak feltalálását, nem érte el, de az ut fáradalmai egészségét is tönkre tették, pár héttel aztán, hogy hazájába visszatért, elmezavar nyomai mutatkoztak rajta s a Lipótmezőn halt meg. Utazása nevezetes arról, hogy ily óriási nagy utat előtte magános ember soha sem kisérlelt meg.