zoologiai neveknél Beseke I. M. rövidítése. (Szül., 1746., megh. 1802. jogtanár volt Mitauban, leirta Kurland madarait.)
-család (Duna-szekcsői báró.) 1. A XVII század végén élt B. István,.kit I. Lipót 1695 ápr. 12. Mihály, János és Mátyás testvéreivel együtt nemesített. Istvánnak fia Sándor 1727. Duna-Szekcső földesura volt, melyet nejével Hellepront Katalinnal kapott hozományul. Unokái közül Imre és Károly tüntek ki.
2. B. Imre (szül. 1763-ban, megh. 1840.), a katonai pályára lépvén, a hadviselési tervrajzok készítésében tünt ki, s tábornokságra emelkedett. Részt vett a török és francia hadjáratokban. Frank Franciska nejétől származott fia József (szül. 1816., megh. 1873.) nemes lelkü férfiu, ki 1872 okt. 20. kelt végrendeletében egész vagyonát, mintegy 360 ezer forint értéket, közművelődési célokra hagyományozta.
3. B. Károly, szül. 1772., megh. 1819. Részt vett a török hadjáratokban, jelen volt Belgrád ostrománál, majd a Napoleon elleni hadjáratokban, 1805-ben pedig az olasz hadjárat alatt mint kapitány megmentette br. Vécsey Sigbert ezredest, mely vitéz tettéért a Mária Terézia-rendet nyerte jutalmul, s 1813-ban báróságra emelték, de közvetlen utódaival a báróság sirba szállt.
B. Imre (l. o.) hagyatéka, melyből mintegy 2300 forint ösztöndijat osztanak ki 100-300 összegekben mindkét nemü tanulók közt.
egykoron Franche-Comtének, ma Doubs franciaországi départementnek fővárosa, a Doubs partján, érseki székhely, (1891) 56055 lak., természetrajzi, iparművészeti és régiségeket tartalmazó muzeummal, mintegy 100000 kötetet és 1800 kéziratot tartalmazó nyilvános könyvtárral; számos vasművel, gépgyártással, ékszer-, billardgolyó-, hangszerkészítéssel, sörgyártással; legjelentékenyebb azonban az óraipar, mely legalább 13000 munkást foglalkoztat és 14 millió fk. értékü órát termel. Élénk a kereskedése borral, vassal és fával. A város a Doubs alkotta félszigeten épült, melyet meredek lejtőjü hegy zár el; a sziklába kellett bevágni a városba vezető Taillée és Malpas kapukat. A hegyen régi erősség áll, melyhez a Doubs tulsó partján Vauban által épített más erősségek is járulnak. Ugyanott áll Battant külvárosa is. B. régi római építményeiből még fennáll a Mars-kapu vagyis Porte noire, régi diadalkapu, amely a fellegvárba vezet. Más épületei: a XII századból eredő Szt. Jánosról elnevezett székesegyház gazdag főoltárral és érdekes festményekkel Fra Bartolommeotól, Vanlootól stb.; az érseki palota, a Granvella-palota, melyet a hires kancellár apja épített, s a városház, a kórházak stb. A tereket és néhány utcát szép kutak ékesítenek. A már Vaubantól megerősített város védelmére Napoleon ideje óta 11 erősséget építettek. B., régen Vesontio, a sequan-gallus törzs egykori fővárosa, 68-ban Kr. e. került római uralom alá, Maxima Sequanorum provincia fővárosává lett; gazdagsága miatt ekkor Chrysopolis melléknevet viselt; de már a IV. században, Julianus császár korában romokban hevert. 863. azonban már megint Felső-Burgundia fővárosa, 1043. pedig III Henrik császár szabad várossá tette; V. Károly és II Fülöp különféle kiváltságokkal ruházták föl; ezért is csak nagy nehezen ismerte el 1679. XlV. Lajos uralmát, aki parlamenti székhellyé és Franche-Comté fővárosává tette. 1814. négy hónapig tartotta magát az ostromló osztrákok ellen. B. és Belfort erősség zárják el azt a nyilt vidéket, mely a Vosges és a Jura hegységek között terül el s amelyen át a Délnémetországból jövő hadak négy nap alatt a langres-i fensíkra Franciaország hadászati fontossággal biró vidékei legnevezetesebbjére juthatnak. III. Napoleon rendeletére 1866-tól 1870-ig 4 elkülönített erősség készült B. körül s az 1870. hadjárat után még 7 erősséget építettek, melyek 600 km2 területet fognak körül, melyen 200 ezer ember táborozhat s amelyen annyi raktárt stb. építettek, hogy azokba 200000 emberre való 4 havi élelmezés és a felszerelés kiegészítésére szükséges anyag stb. ágyuztatás ellen biztosítva elhelyezhetők. B. szülővárosa Granvella kardinálisnak és miniszternek, Hugo Viktor költőnek, Proudhon G. nemzetgazdának és több kivaló francia férfiunak. V. ö. B. et la vallée du Doubs per une société de litterateurs franc-comtois. 1874.
(ejtsd: bezennt) Valter, angol író, szül. Portsmouthban 1838. Teologiát tanult, de az akadémiai fokozatok elérésével a teologiát abban hagyta. Hat évig tanár is volt, azután egészen az irodalomra adta magát, legelébb is a régi francia költészettel foglalkozván (Studies in early French poetry 1868; The French humorists from 12th to 19th century 1873, Rabelais 1879, Readings in Rabelais 1883). 1872 egyesült Rice I.-val, hogy együtt dolgozzanak, kiadta a Besant-Rice novels-t (amelyben mindenesetre több része van B.-nak, mint Ricenek), továbbá a következő munkákat: The golden butterfily (1871); Ready money Mortiboy (1872); My little girl (1873); The son of Vulcan (1876); The case of Mr. Lucraft (1876); Tivas in Trafalgar's Bay (1879) stb.; két vigjátékot is irtak együtt, ezek egyike Such a good man. Rica halála (1882) után adta ki B. a következő novellákat: The Revolt of man; All sorts and conditions of man, an impossible story (3 köt., 1882); ezután következtek: The captain's room (1883, 2 köt.); All in a garden fair (1883, 3 köt.); Dorothy Forster (1884). Magyar fordításban: Forster Dora, angol regény 24 képpel (Budapest 1885. Franklin-társ.); Uncle Jack (1885);. The children of Gibeon (egyik legjelesebb regénye 1886, 3 köt.); Catharina Regina (1887); Herr Paulus (1888); Fifty years age (1888); The inner house (1888); The bell of St. Paul's (1889); Armonel of Lyvette (1890); The demoniac (1890); St. Catherine's hy the Tower (1891). Irt B. életrajzokat is, u. m. Coligny (1879), Richard Whittington (1881), Richard Jefferies (1888), Captain Cook (1890); Palmer E. H. tanárral együtt irta History of Jerusalem (1871, uj kiadás 1888) stb. Jelenleg a London melletti Hampstead Heathben lakik.
alatt értik a répa- káposzta- és uborkafélék oly módon való eltevését, mely szerint azok megtisztítva, mosva és besózva, kovászliszt vagy ecet és némi fűszer hozzátételével hordóban erjesztés alá bocsáttatnak. A répa, tkp. a fehér répa hámozva és metélt alakban gyalulva sűrü rétegekben rakatik hordóba deszkával betakarva, melyre sulyos köveket tesznek; épp ugy kezelik a káposztasavanyítást azon külömbséggel, hogy azt tapossák v. préselik és több fűszert (bors, babérlevél, kukorica, birsalma) tesznek rá. Ugy a répát, mint káposztát 2 vagy 3 hetenkint meg kell mosni, különben megrothad. Az uborka B.-a annyiban különbözik a többi B.-tól, hogy ahhoz több zöldfűszert, u. m. vasfüvet, meggyfalevelet, kaport használnak s vele együtt savanyítanak paprikát meg éretlen kis paradicsomot. Az uborkát kenyérrel, kovásszal v. liszttel szokás savanyítani; télire többnyire ecetbe teszik, de ehhez kicsiny őszi uborkát szokás választani, legjobb időpontnak pedig szeptember havát tekintik. Megjegyzendő, hogy az uborkának télire való eltevésére nem célszerü a borecet, mert ebben könnyen felforr. Angliában az apró uborkát éretlen paradicsom, kukorica, paprika, sárgarépa, bab, torma, bors stb. vegyülékével teszik mustárliszttel kevert ecetbe s ezt mixed piklesnek hivják.
B.a mezögazdaságban a takarmány eltartásának az a módja, mely szerint a szálastakarmányt azonnal a lekaszálás után vagy vermecse (bevermelés) vagy kazalokba összerakják, és különböző módon összepréselik. Ha az ily módon összerakott takarmány nem melegszik fel 50°C.-ra, akkor savanyu, különben pedig édes erjedés áll be. Régebben általában a B. volt a mezőgazdaságban divatos, mostanság azon vannak, hogy édesen erjesztett takarmányra tegyenek szert. A B. két legismertebb módja a Beihlen- és a Goffard-féle eljárás. Az előbbi szerint a takarmányt földbe ásott, rendesen meneteles falu vermekbe tömik és a földszine fölött prizma alakban rakják a verem fölé, ezután beföldelik. Ez az eljárás rossz, mert igen sok a veszteség és a takarmány igen erősen megsavanyodik. A G.-féle eljárás szerint a megszecskázott takarmányt függélyes falu vermekbe tömik s ha a verem megtelt, padlódeszkákkal lefödik s erre m2-kint 4-5 g. sulyt raknak. Ez eljárás szerint besavanyított takarmány jobb, a savképődzés és a veszteség kevesebb. Mindazáltal ma már ezt az eljárást is alkalmazzák s inkább az u. n. erjesztés utján. A besavanyított takarmányt főleg szarvasmarhával, leginkább igás és háziállatokkal etetik, legkevésbbé való a növendék állatoknak.
parti folyó Santander spanyol tartományban; Reynosatól É-ra ered, fölveszi a Sajat s a Biscayai-öböl Ria de Suánces nevü kis mélyedésébe torkollik.
(oroszul St. Ilja, a benszülötteknél Saitanka), 564 m. magas hegy a Kaukázusban, a persáktól szentnek tartott barlanggal.
(cseh, ejtsd: beszeda) a. m egyesület.
1. György, német jogtudós, 1859 óta berlini jogtanács; szül. 1809-ben, megh. 1888-ban aug. 28. Jogi tanulmányainak elvégzése után Schleswigben ügyvéd akart lenni, de nem kapott jogosítványt, mert megtagadta a dán hűségi esküt. Mint göttingai magántanár megirta Die Lehre von den Erbverträgen címü nagyszabásu munkájának első kötetét 1833-ban, a 2. és a 3-ik kötete 1838-40-ben jelent meg rostocki egyetemi tanársága idejében, miután elébb Heidelbergában, majd Baselben tanárkodott. Ugyancsak 1838 jelent meg feltünést keltett röpirata Zur Beurteilung der sieben göttinger Professoren und ihrer Sache. Kiadta Uwe Lornsen munkáját: Die Unionsverfassung Dänemarks und Schleswig-Holsteins. 1843-ban mint greifswaldi tanár irta meg egyik legnevezetesebb művét: Volksrecht und Juristenrecht, melyben a Savigny történelmi iskolát hevesen megtámadta. Más művei: System des gem. Privatrechts (1843); Kommentar zum preussischen Strafgesetzbuch (1854). A politikai életben is részt vett; 1848-ban mint a német nemzet gyülésnek tagja, tagja volt annak a küldöttségnek, mely a porosz királynak a császári koronát felajánlotta; 1874-ben tagja lett a birodalmi gyülésnek, ahol a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott; 1875-ben élethosszig az urak házába hivatott meg.
3. B. Vilmos Hartvig, az 1848-51. schleswigholsteini mozgalmak kiváló vezére, szül. 1806 márc. 3-án Marienhausen kastélyban (Oldenburg), megh. 1884 szept. 2. Szüleivel Schleswigbe költözött, ahol ügyvédeskedett. Politikai működését 1844. kezdte meg, amidőn Tondern városa a schleswigi rendek gyülésébe választá meg. Mint a rendi gyülésnek elnöke erélyesen küzdött Scheel kormány biztos tulkapásai ellen és minduntalan hangoztatta a hercegségek együvé tartozását. Az 1848-iki mozgalmak következtében a hercegségek ideiglenes kormányának és a német központi hatalom által életbe léptetett helytartóságnak elnöke volt. Rendsburg a frankfurti nemzetgyülésbe küldötte, melynek első alelnöke lett. Ausztria és Poroszország politikája lemondásra készteté 1851-ben, mire Braunschweigba vonult vissza. A porosz kormány 1861. a bonni egyetem gondnokságával bizta meg. Számos politikai röpiratot irt, melyek közül megemlítendők: Der Process Gervinus (Braunschw. 1853); Zur schleswig-holsteinischen Sache (1856), Macaulaynak Angolország történetét ő fordította németre (1852-1860).