község Szerém vm. ingi jár.-ban, (1891) 1031 szerb lakossal.
(ejtsd: bézanvál) Péter József Viktor báró, francia tábornok, született Solothurnban 1722., meghalt Párisban 1791. Kitünt az osztrák örökösödési háboru idején Németországban és Németalföldön. 1762. a svájci gárdisták vezérparancsnoka lett. 1789 a XVI. Lajos által Páris mellett összegyüjtött csapatokat vezérelte, de nem segítette Launay-t a Bastille védelmezésében. Midőn e miatt több felől gyanuba fogták. B. Svájcba menekült, de utközben elfogták és Párisba vitetett, ahol csakis Necker közbenjárása segítségével menekült meg a haláltól. Emlékiratait Ségur adta ki 4 kötetben (Mémoires, Páris 1805-7. Uj kiad. 1846); a francia udvari chronique scandaleuse valóságos tárháza. B. családja egyébiránt a mű hitelességét kétségbe vonta. (Grande Encyclopédie VI. 488.)
1. (Bessenyő), kisközség Barsvm. verebélyi j.-ban, (1891) 1423 magyar lak., postahivatal és postatak.-pénztárral. - 2. B. (Bessenyő), kisközség Heves vm. egri j.-ban, (1891) 2849 magyar lakossal postah. és ptkptárral. - 3. Buzás-B., kisközség Kis-Küküllő vm. radnóti j.-ban, (1891) 1042 magyar és oláh lak. - 4. Szirnuc-B. (Szirma-Bessenyő), kisközség Borsod vm. miskolci j.-ban, (1891) 1420 tót és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.
1. János, 1350. N. Lajos király allovászmestere volt s mint ilyen részt vett a nápolyi hadjáratban. A beneventói harcban nagyon kitünt. Egymaga három német zsoldost vágott le, noha a harmadik őt fején sulyosan megsebesíté. 1353 nov. 26-án egy zólyom vmegyei vadászaton megmenté a király életét, megölvén a királyt már földre teperő és a lábán megsebesítő medvét. Élt még 1383. is. Ekkor Veszprém vmegyei főispán volt. Őt küldötte Mária királyné kormánybiztoskép a dalmát városokba, hogy azokat megnyugtassa és hűségben megtartsa. (Hist. Hung. Fontes Dom. III. 161. 166. Márki, Mária királyné 38.)
2. B. Pál (özdögei). Előnevéről itélve nyitravmegyei származásu. Részt vett a nikápolyi csatában, azután komáromi várnagy volt. 1402 második felében Garay II. Miklós helyébe őt tette Zsigmond király horvát-, dalmát- és tótországi bánná; de szerencsétlenül járt, mert Bebek Imre vránai perjel állítólag csalfasággal elfogta és diadaljelül Nápolyi László ellenkirálynak küldötte. Később kimenekült fogságából és 1404-6. ujra horvát-dalmát-tótországi bán volt. Ekkor azzal boszulta meg magát, hogy Vránát elfoglalván, a perjelségbe ő ült bele Bihácsot is ő foglalta vissza a magyar király számára (Pray: De prioratu Auranae. Katona: Hist. critica Hung. XI. 773-9.)
kisközség Lipto vm. olaszi j-ban (1891) 243 tót lak.; a Vág partján savanyuviz fakad.
(okleveleinkben: Bissani; a görög iróknál: pacinakiták) a XI. századtól a XII. századig szerepelnek a Fekete-tenger mellékének és hazánknak történetében. A legrégibb tudósításokat arab (Ibn Dasztat, Mas'udi, Edrisi stb.) és görög irók (Constantinus Porph.) közlik róluk. Eleinte a Volga és Ural folyók közt laktak a Kaspi-tó felett elterülő pusztákon. Innen a kunoktól kiüzetvén, a magyarokra ütöttek, kiverték őket Lebediából s ettől fogva egyre nyomukban voltak a nyugat felé huzódó magyaroknak. A honfoglalás után a K-i Kárpátok aljában a mai Moldva területét szállották meg s innen intézték részint ellenséges becsapásaikat, részint békés lótelepedéseiket hazánk területére. Régi följegyzéseinkben szó van róla, hogy Zsolt idejében a Fertő vidékén, Taksony alatt a Tisza közelében Thonuzoba nevü főnökükkel együtt kaptak földet; Szt. István is fogadott be besenyő telepeseket s igy tartott ez Szt. László koráig, amikor hazájukban a kunok kerekedtek felül s a besenyők ezek közé olvadtak. Nagyobb besenyő-telepek voltak Moson, Sopron, Győr, Fehérvár és Csanád vármegyékben; kisebbek Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Bihar Borsod, Heves, Komárom, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Pozsony, Somogy, Szabolcs, Temes, Tolna, Torontál és Zala vármegyékben, sőt Erdélyben és Szlavóniában is. Hazánkban ma is számos Besenyő, Besnyő, Besenovo helynév fordul elő. A besenyő-telepeknek még a XIII. században is külön ispánjaik és biráik voltak s főbirájuk maga a nádor volt. Kiváltságaikról az árpási besenyők részére 1222-ben adott szabadalomlevél tájékoztat. Nemzetiségökről a tudósok nincsenek egy véleményen. Vámbéry szerint törökségükhez szó sem fér, még pedig szerinte «nem a keleti törökséghez tartoztak, hanem ama nyugati török népekhez, akik a XI-XII. században a kunok neve alatt szerepeltek s két századdal utóbb mint nogai-ak, kazán-ok és turkomán-ok a Kaspi-tótól a Krim félszigetig laktak. A kún és besenyő, úz és palóc elnevezések csupán a családi, ági és nemzetségi viszonyt jelző különféle elnevezései egy ugyanazon népnek». Roessler tagadja a besenyők és kunok ilyen azonosságát. Hunfalvy pedig határozottan azt mondja: «Amennyi szikra felcsillámlik a besenyők nyelvéből, mind azt mutatja, hogy az igenis ugor, tehát rokon volt a magyarhoz; a kun nép ellenben török». V. ö. Jerney János, Keleti utazása I. 227-70; Vámbéry, Magyarok eredete 96-1 8; Hunfalvy Pál, Magyarország Ethnografiája 353-360, 402-405; Roessler Kolozs, Rumänische Studien, Leipzig 1871.
Ker. János, hírneves örmény költő, szül. 1838., megh. 1887. Előbb Párisban nevelkedett, majd Velencében az örmény mechitaristáktól nyert nevelés után Konstantinápolyban telepedett meg, hol mint költő és műfordító hírnévre tett szert. Az örmény nemzeti színpad számára több vígjátékot írt. Történeti drámái közül az Arsák és Váhu címüek legjelentékenyebbek. Eredeti költeményei közül legnagyobb hatást azokkal a dalaival ért el, melyeket 1862. a zeithumi felkelés idejében írt. B. mint műfordító is kitünt több francia és angol költeménynek örményre való átültetésével.
(franc., ejtsd: bezig), a mariage és piquet szabályaiból összekombinált kártyajáték. Két csomó magyar kártyával játsszák, de nálunk nem divatos.
L. Bezika-öböl.
(a. m. bölcsőkő, a régiek Iasonion-ja, bizanci korban: Diplokionion), Konstantinápoly külvárosa, 4 km.-re az Aranyszarvtól A kolluk azaz rendőrállomás mellett van a hires török kalóznak, Kaireddin (Barbarossa) basának (meghalt 1546) platánoktól beárnyékolt sírja; Itt van továbbá a B.-i nagy mecset, amelyet Szinan basa a XVl. században építtetett, végül a mevlevi dervisek egy kolostora, a jámbor Jája effendi seiknek síremlékével, amelyet sok zarándok keres föl. B. K-i végében áll a Jildiz-kioszk, Ortaköi falu felé pedig a Csiragan-palota. L. Konstantinápoly.