Az ellenség harcvonalának az a része mely ellen a főtámadást intézik s amelynek elfoglalását s megszállását tüztek ki harc-célul.
az ó-korban falu Galliában az alsó Ollius (Oglio) mellett, Cremona és Verona közt. Itt verte meg Otho császárt Vitellius Kr. u. 60. Jelenleg Calvatore.
(v. becsuan-ok, Livingstone szerint «hasonlók», «társak»,), Délafrikának belsejében a 28°-16° közt lakó nagyon elterjedt (12 keleti és 11 nyugati, összesen tehát 23 törzsből összetett) népségnek a neve. A keleti törzsekhez tartoznak: 1. a bászutók, 2. bátáuk, 3. báputik, 4. mákolokuék, 5. báfiringek, 6. likhoyák, 7. bákhlokoák v bámánlátik 8. bámápélák, 9. bátlungok, 10. báperik 11. bácécék, 12. báfukongok. A nyugati törzseket képezik a: 1. a bárolongok, 2. báhlápik, 3. bámerik, 4. bámátláruk, 5. bákhátlák, 6. bákvénák, 7. bávánkécik, 8. báhurucék, 10. bámángvátok és 11. bálálák v. bákáláházik. Ez utóbbi törzsek mind a mai napig megtartották függetlenségüket, mig az előbbiek részint az angolok, részint pedig a boërek (oly. búrok) fenhatósága alatt élnek. Bőrük szine világos rézbarna, kisebb termetüek, nem erőteljes alkatuak, arcvonásaik szabályosak, arckifejezésük szelid, szemük és fogazatuk szép, hajuk kurta és gyapjas mint a valódi négereké. Értelmiségre nézve a kaffereket ugyan nem mulják felül, de tanulékonyabbak, dolgosabbak s a körülményekhez alkalmazkodóbbak; nevezetesen igen ravasz kereskedők, amint egyáltalában cselszövők, tolvajtermészetüek, perpatvarkodók és bosszuállók. Legjellemzőbb tubájuk, a bőrökből összevarrt köpeny «károsz», melyet vállravetve viselnek és pedig férfiak, nők egyaránt. Ezenkivül az ágyék körül a férfiak övet, a nők kötényt v. kurta szoknyafélét viselnek. A lábukon bivalybőrsarut viselnek. Senki sem jár náluk meztelenül. Feltünő náluk a sok gyöngysor, kagyló és üveggyöngyfüzér a sok vörösréz-, sárgaréz- meg vaskarika, gyűrű, kösöntyü, perec, amelyekkel karjaikat, lábaikat teleaggatják, ugy hogy az előkelőbb nők csak tipegve járhatnak. Ezenkivül és pedig főleg a férfiak számos amulétet hordanak testükön és mindenik amulétnek különös jelentősége van. Minthogy a B. szerfelett kedvelik a burnótot, a burnótszelence elmaradhatatlan kiegészítö része a ruházatnak; nincs is előttük kedvesebb ajándék mint a dohány amelyet két kő közt széjjelmorzsolnak és a jobb íz végett fahamuval összekevernek. Az ilyen dohányporkeverékkel a bal tenyerüket megtöltik s a nyakról lelógó kanálkával a burnótot addig tömik az orrlikaikba, mig a könyük kicsordul. Nevezetes, hogy a férfiak inkább a burnótozást, a nők pedig inkább a dohányzást kedvelik, akik a pipázásban valódi mesterek.
A B. rendszerint hajadonfővel járnak, testüket vajjal v. zsirral dúsan bekenik, némely törzsek a nagyobb díszesség végett a bőrüket veres okkerfölddel v. a csillámpala porával bedörgölik. A férfiak rendszerint fegyveresen járnak, bivaly- v. zsiráfbőrből készült pajzsot, egy csomag könnyen hajítható dárdafélét (ásszágáj) meg baltát és bunkót (kerri) hordanak. Minden fegyveröket ők maguk és pedig igen ügyesen készítik. Egész D-Afrikában mint ügyes fegyver- és szerkovácsok híresek. A B. kisebb-nagyobb falvakban laknak, kerekded házaikat náddal v. sással födik, a falakat meg a lakások padolatát ökörtrágyával vegyes agyagkeverékből készítik; minden egyes ház fonott sövénnyel van bekerítve, valamint a falvak körül is tüskés ákácok élő sövényt képeznek. Családi életükre nézve jellemző, hogy a megházasult gyermekek a házaikat a szülői lak körül építik fel, s minél terjedelmesebb e lakok köre, annál nagyobb büszkesége ez a szülőknek. E lakások területének a központján van a közös tűzhely (kotla), ahol együtt főznek, ebédelnek és tereferélnek. A szegény embereket szivesen híjják a kotlához. Amint az egyes családoktól lakott területek közepén van egy-egy kotla, nemkülönben az egész helységnek a közepén is van egy nagyobb szabásu kotla. Megjegyzendő, hogy náluk a kör-rendszer uralkodik; a házak, a házcsoportok s az egész helység mind köröket képeznek. Egyébként nagy rondaság uralkodik az ilyen nem ritkán 6-8000 lakost számláló helységekben, ami nagyrészt a sok tehéntrágyától is ered, amely mindenütt halmokká felszaporodik.
A B-k fő gazdasága a tehenészet, a férfiak gondozzák és fejik a teheneket. A nők földműveléssel és a házi teendőkkel foglalkoznak. A B-nál a soknejüség meg van engedve, de mindamellett az egynejüség az általános szokás. Háremet csak a gazdagok tartanak. A suhanckorba lépő fiukat körülmetélik és pedig, amint mondják, egészségi szempontból; némely törzsnél a fiatal embereket ilyenkor ünnepélyesen avatják fel (szácsu); szokásban van, hogy a felserdülő leányokat is ünnepélyesen felavatják. A fajtalanság náluk éppenugy elterjedt mint a koffereknél. Állami életük a királyságon alapul. Minden törzsnek van egy örökös királya v. főnöke, kinek a székhelye a legnagyobb faluban van; nemkülönben minden egyes falunak van előljárója, s ezek az előljárók teszik a nemességet, amely a királynak hódol. A király ugyan igen nagy hatalommal bir, csakhogy mégsem egészen korlátlan, mert a fontos állami kérdésekben az előljárók legöregebbike valamint a «pitsó» (olyan országgyülésféle, ahol mindenki szabadjára szólhat) bizonyos ellenőrzést gyakorol. Vallási szertartásaik és szent hagyományaik nincsenek, az istenségre sincs szavuk, felette babonások, miért is a büvészeknek, kuruzslóknak és különösen az u. n. esőcsinálóknak (nyaka) nagy és nem egyezer a királynál is nagyobb befolyásuk van a népre. Ők ugyan hisznek boszorkányokban, csakhogy náluk a kínzással és kivégzéssel járó boszorkánypörök nincsenek szokásban. A jövő élettel nem sokat törődnek; képzeletük szerint a tulvilági lények (bárimi-k) az elhaltak árnyával összefüggésben vannak. Ujabb idők óta a protestáns egyház meglehetős hódítást tett náluk, s a keresztény istentiszteletet meg a keresztény iskolákat szorgalmasan látogatják. A B. halottaikat eltemetik. A B. nyelve az u. n. szicsvána nyelv egyik tájszólama. A B-kat az európai utazók Dél-Afrika legértelmesebb népének tartják.
fővárosa Csamparan kerületnek Behar brit-indiai tartományban (Bengáliában) a Harha partján 21263 lak, a maharadsa nagypalotájával.
l. Arnim Erzsébet.
Saverio olasz iró, szül. Mantovában 1718 jul. 18, megh. 1808 szept. 13. A jezsuitarendbe tartozott s mint ilyen tanárkodott Modenában. Munkái: Il risorgimento d'Italia negli studj, nelle arti e ne costumi dopo il mille (Bassano 1775, 2 köt), Lettere dieci di Virgilio agli Arcadi, Dell' entusiasmo delle belle arti (Milano 1769), Lettere di una dama ad una sua amica sulle belle arti. Összes munkái Opere c. alatt Velencében jelentek meg 24 köt-ben, 1801.
(angol) annyit jelent, mint fogadás, főképen lóversenyeknél: B. office fogadó iroda, B. ring a fogadás számára körülkerített hely a lóversénytéren.
Ferenc gróf, olasz iró. Szül. Bresciában 1835. jogot végzett, egy ideig a berlini követségnél volt alkalmazásban, jelenleg szülővárosában tanulmányainak él. Művei: Memorie Teb. Brusato. Brescia nel secolo passato. Hazánkat érdekli a Gli Italiani nella guerra d'Ungheria 1848-49 c. műve, mely már több kiadást ért.
l. Beszámítás
(Battool), Nerbada brit-indiai tartomány egyik kerülete, 10666 km2 területtel, 310000 lak, az átlag 600 m. magas Szatpura fensik Ny-irészén terül el. A Tapti, Uarda, Bel, Macsna, Moran folyók öntözik. Földje elég jól van megművelve. Főhelye Badnur.