erdős bazalt hegykúp a Rhön-hegység É-i részében, 706 m. magas.
(ejtsd: bél) Mária Henrik, francia iró, (álnéven Stendhal, szül. Grenobleban 1783 jan.23, megh. Párisban 1842 márc. 23. 1880 résztvett az olaszországi hadjáratban, majd Michaud tábornok hadsegéde lett, az amiensi békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812. már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba. A császár bukása után B. Milanóba ment, hogy ott az irodalomnak és művészeteknek éljen, de az osztrákok 1821. kiutasították s Párisba költözött, mig végre a juliusi forradalom után francia főkonzul lett Triesztben. Minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle, mint volt carbonaritól az exequaturt, hasonló küldetésben Civita-Vecchiába ment. Első esztétikai munkája: Lettres écrits de Vienne en Autriche sur le célebre compositeur I Haydn: suivies d'une vie de Mozart etc. (Páris 1815), és Vie de Haydn, Mozart et Métastase (1817 uj kiad. 1872), melyeket Bombet A. C. álnév alatt adott ki. Enemü legkiválóbb munkája: Vie de Rossini, (Páris 1823, 2 köt), Racine et Shakespeare (u. o. 1825), Del romantismo nelle arti (Firenze 1819). Utirajzai: Rome, Naples et Florence (Páris 1817 és 1826) s Promenades dans Rome (u. o. 1829, 2 köt) az Olaszországról irt legszellemesebb művek közé tartoznak. Regényei közül a legnagyobb feltünést keltett a Le Rogue et le Noir (1830, 1831 és 1870) La Chartreuse de Parma (1839-46), vonzó leirása egy olasz kisebb udvari életnek. B. hagyatékából való még Lamiel, regény (Páris 1889) Regényeit éles megfigyelés jellemzi. Műveinek teljes gyüjteményét (18 köt, Páris 1855-56), valamint levelezéseit Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Mérimée Prosper adta ki. (V. ö. Platon: Henry B, a critical and biographical Hundy. London 1874 Bourges: Essais de psychologie contemporaine, Páris 1883; Strijenski és de Ripo: Journal de Stendhal 1801-14. u.o. 1888
Károly Frigyes, porosz államférfi, szül. Königsbergben 1765 juli 10, megh. Steglitzben (Berlin mellett) 1838 dec. 10. A jogi pályán haladva törvényszéki elnök, 1808-10. kancellár és igazságügyminiszter, 1813-14. Pomeránia polgári kormányzója volt, 1816. grófi rangot kapott, 1817. ismét visszahívták a minisztériumba s az igazságügy szervezésével bízták meg. A miniszterumból 1819 dec. 31. lépett ki.
(Bepur, Beypore), l Malabar.
1. Ferdinánd, német technikus, szül. Berlinben 1812, megh. u. o. 1869 aug. 29. Gyógyszerész volt, s később különösen a fényképezéshez való vegyészeti preparátumokkal foglalkozott, mi által ő lett a német fényképészeti-kémiai ipar megalapítója. Ő alapította a berlini fényképészek egyesületét
2. B Henrik Ernő, kiváló német geologus és paleontologus a berlini egyetemen a geologia és paleontologia tanára s a poroszországi földtani intézet igazgatója, szül. Berlinben 1815 aug. 31. Különösen nagy érdemeket szerzett magának Németország részletes geologiai térképének elkészítése, illetőleg a térképezés foganatosítása és keresztülvitele körül. Vezetése mellett készül a Geologische Karte von Preussen u. den thüringischen Staaten és az eddig megjelent lapok felvételében és kidolgozásában is élénk részt vett. Mint tanár nagy érdemeket szerzett a tanszéken azzal, hogy a geologiának és paleontologiának lelkes hiveket tudott szerezni és kitünő iskolát adott a velük foglalkozóknak. A nemzetközi geologiai kongresszusnak Berlinben való ülésezése alkalmával ő volt az elnöke. Nevezetesebb munkái még: Beiträge zur Kenntnis der Versteinerungen des rheinischen Übergangsgebirges (Berl. 1837) Untersuchungen über Trilobiten (u. o. 1886, 2 k) Konchylien des norddeutschen Tertiärgebirges (u. o. 1853-57, 6 füzet) Die KrInoiden des Muschelkalks (u. o. 1857) Über einige Cephalopoden aus dem Muschelkalk der Alpen (u. o. 1867)B. felesége, családi nevén Helm Klementina ifjusági irataival vált ismeretessé.
ásatag állat: a kagylós rákok (Ostracodák) egy neme, a felső-szilurnak egyik vezérkövülete.
nikol-szulfid ásvány (3 Ni S. 2 Ni S2). rokon a millerittel, mellyel együtt és összenőve szokott előfordulni a Westerwaldban (Lommerichkaul). Hosszukás nádforma, oszlopos kristályai a 7 cm-t is elérik, gyakran csavarszerüen görbültek vagy sugarasan csoportosultak. Ólomszürke, gyengén fémfényü. K. 3-3·5. Fs. 4.7. Liebe keresztelte Beyrich német geologus tiszteletére B-nek
1. Róbert, ném. festő, szül. Nördlingenben 1838 jul. l. Münchenben, Párisban és Olaszországban végezte művészi tanulmányait. Legismeretesebb művei: Faust és Margit Vasárnap reggel Psyche Iphigenia Husvéti séta Középkori szerelmes pár a fa alatt; Középkori nászmenet; Orpheus és Eurydice. Idilljei mindig bájosak, de minthogy mitikus és modern nőalakjai a maguk édes ábrándozásában nagyon is egymásra vallanak, festményei éppen ennél az egyformaságánál fogva kissé unalmasak.
2. B. Willibald, evang. teologus, szül. a majnai Frankfurtban 1823 szept. 7-én. 1840-44-ig Bonnban és Berlinben teologiát tanult. 1862. a teologia rendes tanára lett Halleban. Mig 1864-ben részt vett a Schenkel ellen indított mozgalomban, saját igazhitüségét gyanuba fogták egy előadás miatt, melyet a következő kérdésről tartott Altenburgban: «Minő hasznot húz az evang. egyház Jézus életének legujabb tárgyalásaiból ?» Főbb művei: Die Christologie des Neuen Testaments (Berl. 1866) Die christliche Gemeindeverfassung im Zeitalter des Neuen Testaments (Haarlem 1874) Neutestam. Theologie (1891). Az 1875-1879-iki porosz zsinaton az u. n. középpárt lelkes vezére volt. Ez irány szolgálatában 1876 óta egy Deutsch-evangelische Blätter c. egyházpolitikai folyóiratot ad ki.
1 András, nemesi névvel Kői, ev. ref. prédikátor Surányon és Német-Ujvárott, Beythe István fia (Horányi a Nova memoria Hung. 479. lapján hibásan István unokaöccsének mondja), szül. Sárvárott, Vasmegyében 1564 okt. 18, halálának éve ismeretlen. Batthyány Ferenc gróf nevelője, utóbb a Batthyány grófok udvari papja volt Németujvárott. Növénytani munkája: Fives könüv, fiveknek és fáknak nevökről, természetökről és hasznokról. Irattatott és szöröztetött magyar nyelvön az fődoctoroknak és természettudó orvosoknak Dioskoridésnek és Matthiolusnak bölcs irásokból (N-Ujvár, Manilus János által 1595). Orvosi füves könyv ez, benne florisztikai feljegyzés nincsen. Dr. Földynek kézirati jegyzéke szerint, melyet Sadler Weszprémi Biographia medicorum c. munkájában talált, B. idézett munkájának második kiadása ís volt, mely állítólag Nedelitsen jelent meg a Muraközben, de ez a kiadás ma ismeretlen. B. munkájában minden rendszer nélkül 270 növényt sorol elő. a növényt nem irja le, vagy csak röviden érinti, ellenben a magyar és latin nevét, orvosi hatását és alkalmazása módját ismerteti. Tekintettel volt azokra a növényekre is, amelyeket Melius Juhász nem említ. Levelét Reczes, Thokoics és Klesekovics esperesekhez a S-pataki füzetek közölték (1861. 433).
2. B. István, protestáns szuperintendens, szül. vagy Németujvárt, v. Baranya vmegye Kő nevü helységében 1532., megh. Németujvárt 1612 máj. 3. Előbb Szakolcán, azután 1559-től Alsó-Lendván tanító, majd Sárváron tanár volt. 1565. alsólendvai pap, 1574. ápr. soproni magyar lelkész lett. Innen nem egészen két év mulva Németujvárra ment, hol egyszersmind Batthyány Boldizsár gr-nak is udvari papja volt. 1582. jelen volt a pozsonyi országgyülésen, 1585 jul. 25. a Vasmegyében fekvő Hegyfalu községben tartott zsinaton a dunavidéki protestánsok szuperintendensévé választatott. sz 1591. évi csepregi kolloquiumban élénk részt vett, de a lutheri felfogás hiveivel szemben folytatott másfélnapi vitatkozás után odahagyta azt. Ellenfelei részéről később is sok kellemetlenséget kellett kiállania. 1595. le is mondott a püspökségről, azonban a reformátusok továbbra is őt tekinték vezetőjöknek s csak halála után választák meg utódját, amikor aztán az addig csupán espereseiktől igazgatott, de 1598-ra már végleg önállóan szervezkedett lutheránusok szintén külön püspököt választottak. 1582-ben már Német-Ujvárott volt, itt találkozott és ismerkedett meg ama kor leghiresebb botanikusával Clusiusszal (l. o.), ki 1574-82-ben itt mint Battyhány Boldizsár vendége a vidéken ismételten füvészeti kutatásokat tett. B. Clusiusnak kutatásait mint a vidék tájainak és nyelvének ismerője tetemesen megkönnyítette. Clusius a Stirpium nomenclator Pannonikus előszavában hálával emlékezik meg B-ről, s arról a tudományos segedelemről, melyben őt az alapos tudós részesítette. Clusius-szal B. összejegyezte az ott ismeretes növények magyar neveit s a deák neveikkel együtt Stirpium nomenclator Pannonicus cimen kiadta, Német-Ujvárt 1583. Ezt a jegyzéket egy évvel később, Antwerpenben Clusius is kinyomatta s a Rariorum stirpium per Pannoniam c. munkájához kötteté. sz előszóban Clusius felszólítja Magyarország botanikusait a Nomenclator bővítésére, valamint a többi hazai növénynek magyar megnevezésére is.
Ezt a betürendben közölt, s néhány termesztett növényt kivévén, majdnem 300 növényfajt magában foglaló nomenclatort, noha a növények termőhelye nincs benne megjelölve, mégis ugy tekinthetjük mint a magyar flóra első próbáját. E nomenclatort ritkasága következtebenCzvittinger Specimen Hungariae litteratae c. munkájában (52-66. l) a német elnevezésekkel bővítve s a magyar nevek ortográfiáját megváltoztatva, néhány más magyar szó (kökörnifa a. m. Acacia, l Ákác, harázifa, harasztfa a. m. égerfa, laboda) közéiktatásával is, tökéletesen lenyomatta. Hogy ki a Nomenclator Pannonicus igazi szerzője, némileg vitás. Az irodalomtörténeti kútfők leggyakrabban B-nek tulajdonítják, mert ő magyarul is beszélvén, a magyar növénynevek v. tőle származhattak, vagy az ő segítségével gyüjtettek. Ellenben minthogy az 1583-ki németujvári kiadáson «authore Carolo Clusio» áll, ennek szószerint való értelme szerint a Nomenclator szerzője Clusius. Mi azt hisszük, a ránk nézve nagyon becses Nomenclator Pannonicus B. és Clusius együttes működése nélkül létre nem jöhetett volna. B. gyüjtötte az anyagot, de a botanikai összeállítás Clusiusé; B. erre nem vállalkozhatott volna, mert Clusius abban az időben maga volt a botanika nevezetes reformátora. A magyar növényszavak gyüjtése B. érdemének tekinthető, ámbár a gyüjtött nevek Clusius munkájában láttak világot. Abban az időben a szerzőség éles megkülönböztetése alig forgott szóban s a munkára a botanikus tekintély neve került, mint aki részben valóságos, részben pedig értelmi szerzője a Nomenclator Pannonicusnak, mert a magyar növénynevek gyüjtésére az alkalom az ő révén és az ő buzdítására nyilt. Egyéb munkái: Miképpen a keresztyéni gyülekezetben az keresztséget, Urvacsoráját szolgáltassanak az egyházi tanitók, arról iratott könyvecske. Németujvár 1582. Kereszlyéni tudománynak rövid summája. U. o. 1582. sz evangeliomok magyarázatai. U. o. 1584. Esztendő által való vasárnapi epistolák. U. o. 1584. Az szentek fő innepeiről való evangeliomok. U. o. 1584. Fő innepnapokra való epistolák magyarázati. U. o. 1584. Confessio fidei Németujvariensis certis comprehensa articulis. U. o. 1597. Encomium ubiquisticum contra Brentianos. U. o. 1597. Enekeskönyv (kótákkal). Nevezetes még az ugynevezett Beythe-féle kánonokról is, melyeket 1587. készített. Latin üdvözlő verset irt Pathai Istvánnak A sacramentumokról c. művéhez 1592. V. ö. Fabó András: Beythe I. életrajza. Pest 1866.
Endl. (növ.), a Beythék tiszteletére Endlicher elnevezte hársfaféle génusz, mely azonban a későbbi tanulmányok alapján az Eloeocarpus L. algénusza v. szinonimja lett. L. Perim-Kara.