1. Amália, a nevelés egyik női apostola, szül. Szt-Ivánfán, Vasmegyében 1804., megh. 1837 szept. 21. Atyja köztiszteletben álló régi nemes, Bezerédj György, ki leányának kedélyét s értelmét egyaránt kifejleszté. 1825. nőül ment Bezerédj Istvánhoz, s kilenc év mulva született kis lánya, Flóri, kinek nevét oly sokáig ismerte s még ma is ismeri minden kis magyar lányka. Midőn a kis Flóri növekedni kezdett, a gazdag kedélyü anya az ő mulatságára szebbnél szebb meséket, regéket mondott, apró versikéket készített s azokból a rögtönzött művecskékből alkotta azután meg Flóri könyvét (Pest 1836). Más művei is voltak, a Novellák (Pest, 2 köt. 1840) halála után jelentek meg. Földesi esték, Olvasókönyve, Novellen und Erzählungen (1840). Mindannyi irójuk nemes lelkéről s képzelme gazdagságáról tanuskodik. Nevének a Flóri könyve s a hidjai népiskola emelt emléket. Ezt a népiskolát ő és nővére alapították s a Flóri könyvét is ennek a használatára adták ki.
2. B. György, a dunántuli ker. tábla elnöke, szül. 1779., megh. 1863. Több diétán képviselte Vasmegyét, és tudománya s hazafisága következtében tekintélyben állott. Maga irta meg életrajzát, röviden, ékes latinsággal. A kézirat Kis Sennyén van fiánál, B. Eleknél
3. B Imre, II. Rákóczy Ferenc hires lovas ezredese és a dunántuli részek parancsnoka. Ifjusága dacára egyike volt a kuruc tábor legügyesebb és legrettegettebb vezéreinek. Folytonos betörésekkel pusztította Sopron vidékét, Ausztriát és Stiriát. Midőn a magyar ügy hanyatlani kezdett, ő is titokban alkudozni kezdett a császári hadvezérrel, Pálffy Jánossal. Levelét, melyhez a hódolás feltételei csatolvák, a pozsonyi Pálffy-levéltárban őrzik. Ez alkudozásnak nyomára jöttek, B-t törvényszék elé állították, s 1708 dec. 18. Sárospatakon lefejezték. Halálra készülő éneke a kuruc költészet egyik gyöngye. Régi magyar vitézi énekek, kiadta Thaly Kálmán, II. k.
4. B. István, hires ellenzéki szónok és emberbarát, szül. Szerdahelyen, Sopronm. 1795 okt. 25., megh. 1865. B. Imre családjából származott. Iskoláit Pozsonyban és Sopronban végezte s már 1823 óta élénk részt vett a megyei életben, Tolnában, hol letelepedett. Akkor az alkotmány helyreállítása, az országgyülés összehivása mellett küzdött. Az 1830. és 1832-36. diétákon mint Tolnam. követe vett részt. Az utóbbin megtalálta igazi hivatását. Az urbér kérdésének tárgyalásánál ő küzdött legbuzgóbban a szegény adózó nép terheinek könnyítése érdekében. Az 1839-40. országgyülésen csak egy ideig volt követ, azután az ellenpárt keresztülvitte visszahivatását. Humanitárius elveinél fogva ellene volt a halálos büntetésnek s elvét érvényesíteni igyekezett a büntető törvénykönyvet kidolgozó bizottságban, melynek tagja volt. Példájával is támogatta elveit, kisdedóvodát alapított Hidján - az elsőt az országban - előmozdította a selyemtenyésztést, és megkönnyítette jobbágyainak a megváltást. Midőn az 1844-iki országgyülésen a közteherviselés hosszu küzdelem után megbukott, a következő megyegyülésen ő magát önkényt adózásra kötelezte. Ez eljárását Széchenyi a pisztoly idő előtti elsütésének nevezte. Tagja volt az 1848. országgyülésnek is; Debrecenben a békepárthoz tartozott. Beszédei klasszikus kidolgozásuk és a lelkesedés melege által hatottak. Csengery A., Magyar szónokok és státusférfiak.
5. B. Viktor (bezerédi), született Veszprémben 1855. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken elvégezvén, 1880. megyei szolgálatba lépett, 1881. első aljegyzővé választatott és tiszt. főjegyzővé neveztetett ki 1885. a veszprémi kerület képviselőnek választotta s e kerületet képviselte 1890-ig, mint a szabadelvü párt hive. 1890. a belügyminiszteriumhoz miniszteri tanácsossá neveztetett ki.
(ejtsd: beziér), járási székhely Hérault francia départementban, a Canal du Midi mellett, pompás kilátást nyujtó domb oldalán, festői szép, termékeny és szelid éghajlatu vidéken, (1891) 45475 lak. Rendetlenül épült. Öt temploma közül jelentékenyebb a régi székesegyház: Saint-Nazaire (a XII. és XIV. századból) és a Sainte-Madeleine, amelyben 1209-ben 7000 abbigenst gyilkoltak meg. Szinháza homlokzatán David (d'Angers) faragványai láthatók. s citadella helyét Riquetnek, a Canal du Midi építőjének szobra ékesíti. B-ben szeszt gyártanak, kémiai szereket készítenek és selymet szőnek; azonkivül állatokkal, déli gyümölccsel, borral, szesszel, kénnel és bőrökkel igen élénk kereskedést űznek; van a városnak arkeologiai egyesülete, nyilvános könyvtára (12000 kötet), muzeuma és római épület-maradványai. Kr. e. 120-ban a rómaiak meghódították és Julia Biterra Septimanorumnak nevezték. 418 a nyugati gótok, 725. a szaracénok foglalták el, akiktől 735. Martell Károly visszafoglalta. Kis Pipin grófokat adott neki. 1209. az albigensek elleni háboruban sokat szenvedett. s reformáció korában a hugenották pártján állott. 1633. falait lerombolták.
eredetileg bezzázisztán, arab-persa szó. Oly bolthelyiséget, vagy ily helyiségek csoportját jelenti, hol kelmeféléket árulnak. Csaknem minden nagyobb keleti városnak van egy bezisztánnak nevezett város- vagy utcarésze.
a Dunától északra tanyázó bolgárok fejedelme a VII. század közepe táján. s bolgárszlovén hagyomány szerint csak 3 évig uralkodott. Előde Kuvrát volt (l. o) utóda pedig Aszparuk, az aldunai bolgár állam alapítója.
kisközség Bihar vmegye élesdi j-ban, (1891) 1667 oláh lakossal.
(ejtsd: bezso) János, tanító és nyomdatulajdonos, szül. Nyitra-Szerdahelyen 1842 márc. 21. 1863. a szenici község választotta meg a felsőbb elemi osztályok tanítójául és egyszersmind orgonistának; osztályában kis könyvtárt és muzeumot alapított. 1867. Németországban, Svájcban és Franciaországban utazott az iskolák és tanításmód megismerése végett. 1871. osztályának dolgozataiért a londoni nemzetközi kiállításon dicsérő oklevelet nyert; 25 évi szolgálat után nyugdijaztatta magát és egy szakértő társaságában Szenicen nyomdát alapított. Tót nyelvü iskolakönyveket írt és adott ki. V. ö. Szinnyei, Magyar írók.
a kérődzők gyomrában és beleiben előforduló konkrementum, mely részint kicsapódott sókból, részint szőrből, nyálkából, növényi részletekből stb. keletkezik. Leginkább a bendőben és a recésben fordulnak elő s összeszövődött növényi rostokból, vagy szőrből állanak, amelyek közé foszforsavas mész rakódik le s nem egyszer barna vagy feketés fényes bevonattal borítottak. Régebben hathatós gyógyszer hírében állottak s különösen a keleti B-kat, melyek az ú. n. B-kecske (Capra aegagrus és Antilope cervicapra) gyomrából származtak, biztos óvszernek tartották a mérgezés ellen. Említett szerves anyagokon kivül még litofellinsavat (az epesavhoz hasonló) és ellegsavat (hasadási terméke a gallussavnak is tartalmaznak. L. még Dorstenia.
(Capra aegagrus Gm), a kecskefélékhez tartozó emlősállat; világos, vörhenyesszürke, nyaka oldalt és hasa világosabb, vagy éppen fehér, melle sötét barnás-fekete, farka rövid, szarvai egyszerüen ívesek, hátrahajlottak, csúcsaik egymáshoz közeledtek s mintegy 75 cm. hosszúak; 1ˇ3 m. hosszú. Persiában, a Kaukazusban és Kisázsia legtöbb hegységében tenyészik, nemkülönben Kréta szigetén. Gyomrában és belében gyakran találhatók szőrök és epealkatrészekből álló tömör testek, az u. n. bezoárkövek, amelyeknek hajdan nagy gyógyerőt tulajdonítottak. Linné és Cuvier szerint a B. a házi kecskének az őse. Paserg-nek is hívják.
Frigyes, német történetíró, szül. Münchenben 1848 dec. 26., hol Giesebrecht vezetése alatt történelmi tanulmányait kezdte, melyeket később Göttingában (Waitz alatt) és Berlinben (Droysen alatt folytatott. 1875. a berlini egyetemen magántanár lett, 1884. pedig az erlangeni egyetemen rendes tanár. Irt számos történeti értekezést, a Sybel-féle Historische Zeitschrift-ba. Önálló művei: König Sigismund und die Reichskriege gegen die Hussiten (München 1872-1877 3 köt), Zur Gesch. des Hussitenthums (u. o. 1874), Briefe des Pfalzgrafen Joh. Kasimir (1882-84, 2 köt) és Gesch. der Deutschen Reformation (Oncken vállalatában: Gesch. in Einzelndarstellungen, Berlin 1886 s k.
2. B. Vilmos, német meteorológus, szül. Münchenben 1837 jun. 21., hol 1861. a fizikát mint egyetemi magán- majd mint műegyetemi tanár adta elő. 1885. meghítták Berlinbe a meteorologia tanárának és a porosz meteorologiai intézet igazgatójának. Utóbbi minőségben az intézet ujjászervezését, melyet Dove halála óta elodáztak, sikeresen hajtotta végre. Fizikai munkássága az elektromosság és a fiziologiai fénytan körébe tartozik. Mint meteorologus a zivatarokat, a májusi fagyokat tanulmányozta és a légkör termodinamikáját új, biztos alapra helyezte. Munkái: Farbenlehre im Hinblick auf Kunst und Kunstgewerbe (Braunschweig 1874, angol és oroszra ford); Beobachtungen der meteorol. Stationen im Königreich Bayern (München 1879-84); Ergebnisse der meteorologischen Beobachtungen in Preussen (Berlin 1887-1890).
István, francia matematikus, született Nemoursban 1730 márc. 31., megh. 1783 szept. 27. Legnevezetesebb műve: Théorie générale des equations algébriques. Ebben állította fel a róla nevezett tételt. Az algebrai egyenletekre vonatkozó vizsgálataiért a francia akadémia 1758. tagjául választotta. B. tétele szerint: ha n ismeretlen közt adva van n egyenlet, akkor belőlük n-1 ismeretlent eliminálván, a kiküszöbölési rezultáns foka nem lehet magasabb, mint az egyes egyenletek fokszámának sorozata.