a Magas-Tátra egyik legnagyobb folyóvize, ered annak É-i oldalán s szép völgyben É-nak tartva, a Dunajecbe ömlik.
l. Bjelosztok.
(a régiek Inessa-ja), város Catania olasz tartományban, az Etna déli lejtőjén, termékeny földön, (1881) 13319, nagyobbára albán lak. Szicilia ezen részének pamutja B-i pamut néven ismeretes
(ejtsd: biankéri) József, olasz politikus, szül. Ventimigliában 1822. Jogi tanulmányokat folytatott s már 1853. tagja lett a szárd és később az olasz parlamentnek. 1867. tengerészeti miniszter volt s majd a második kamara elnöke. 1892 máj. 28. e méltóságáról lemondott, a kamara azonban 312 szavazattal (333 között) ujból elnökévé választotta.
(ejtsd: bianki), l. Bianka, a magyar kir. operaház tagja (születési nevén Schwarz Berta), szül. Heidelbergában 1858 jun. 27. Gyermekkorában Pollini, a hires hamburgi intendáns képeztette Párisban. Hamburgon át a bécsi udvari operaszinházhoz jutott, hol egyszerre meghódította a közönséget. 1877. mint a bécsi udvari szinház tagja Budapesten is föllépett e tüneményszerü képességeivel föllépése első percében meghódította hallgatóit. E fölléptének emléke vonzotta Budapestre, hol 1885. a m. kir. operaházhoz szerződtették. Uj hazája iránti rokonszenvét azzal hálálta meg, hogy szerepkörét magyar nyelven tanulta be.
2. B. Ferenc, olasz zeneszerző, szül. Cremonában 1752., megh. Bolognában 1785 szept. 24. Párisban tünt fel 20 éves korában, mint az olasz szinház cembalo-játszója; ezóta 1780-ig 47 dalművet írt és 2 oratóriumot. Életében nagy hirre vergődtek művei; könnyed, folyékony stilját Cimarosa- és Paesiellotól tanulta. Működött Milano, Nápoly, London szinházainál is; 1785 táján a velencei Szt. Márk-templom orgonása is volt
3. B. Ferenc (il Fari), olasz festő, szül. Modenában 1447., megh. u. o. 1510. Correggio tanítója volt. Csak kevés műve maradt fenn
4. B. Frigyes, Casa-Lanza hercege, osztrák tábornok, szül. Bécsben 1768 febr. 10., megh. a rohitschi fürdőben 1855 aug. 21. Kitünt a török (1788) és francia (1792-97) háborukban, nevezetesen Németalfödön és Olaszországban, szintugy 1809. Aspern mellett és a pozsonyi hidfő védelmében. Résztvett a nagy orosz hadjáratban (1812), harcolt Drezda, Kulm és Lipcse mellett s az osztrák déli hadsereg jobb szárnyát déli Franciaországba vezette (1814). Azután Olaszországba küldték Murat ellen, kit Tolentino mellett 1815 máj. 1. megvert s győztesen bevonult Nápolyba. IV. Ferdinánd, Nápoly királya, casa-lanzai herceggé tette. A második párisi béke után a hadi tanács tagjává nevezték ki. 1824. Treviso melletti birtokára (Magliano) nyugalomba vonult. Az 1848. milanói forradalom kitörése után az ideiglenes kormány elfogatta, két hónap mulva azonban Radetzky a fogságból kiszabadította.
5. B. Frigyes, osztrák táborszernagy, az előbbinek fia, a Mária Terézia-rend vitéze, szül. Pozsonyban 1812 nov. 24., megh. Emsben 1865 szept. 28. Az 1848. forradalom kitörésekor Velencében tartózkodott. Nugent alatt Sona, Custozza és Volta mellett az olaszok ellen harcolt; a novarai csatában pedig bátorság és elszántsága által tünt ki. 1849. Magyarországba küldték, hol a Győr, Ács és Komárom melletti csatákban vett részt. Vitézségének elismeréséül számos rendjelet kapott. 1854. táborszernagy lett, 1855-57-ig a Moldvába nyomult osztrák hadtestet vezényelte, 1858. pedig mint táborszernagy nyugalomba vonult.
6. B. Nikomédés, olasz történetiró, szül. Reggióban 1818 szept. 18., megh. Torinóban 1886 márc. 6. 1848-ig orvosi tudományokkal foglalkozott, ekkor azután mint a modenai és reggiói ideiglenes kormány tagja élénk részt vett a politikában. A reakció beálltával (1849) a magánéletbe vonult viasza s egészen a modern történet tanulmányozására adta magát. Nizzában a történelem tanára, azután a torinói nemzeti kollégium tanulmányi igazgatója s utóbb a Liceo Cavour igazatója lett, Natoli közoktatásügyi miniszter 1864. titkárává, 1871. pedig a piemonti levéltárak főigazgatójává nevezte ki. B. művei közül említésre méltók: Geografia storica comparata degli stati antichi d'Italia (1850); I ducati Estensi (Torino 1852); La storia della politica austrica rispetto ai governi e ai sovrani italiani dal 1791 al 1857 (Savona 1854): Le memorie del generale Carlo Tuchhi (Milano 1861); Il conte Camillo di Cavour (Torino 1863); Storia documentata della diplomazia europea in Italia dal 1814 al 1861 (1865-72, 8 kötetnyi alapos mű); Carlo Matteucci e I'ltalia del suo tempo (1874); Le materie politiche relative all' estero degli archivi di stato piemontesi (Modena 1876): Storia della monarchia piemontese dal 1773 al 1861 (ez főmunkája,Torino 1877-84, 4 kötet, még nem teljes); La politica di Massimo d'Azeglio dal 1848 al 1859. Documenti etc. (1884); kiadta Cavournak d'Azeglio Emanuel marquese-hez intézett leveleit (Torino 1855).
(ejtsd: bianki-dsovini) Aurél, olasz történész és hirlapiró, szül. Comoban 1799 nov. 25., megh. Nápolyban 1862 máj. 16. Kereskedőnek készült s egy ideig Milanóban egy kereskedőháznál volt alkalmazva; később, hogy a német nyelvet elsajátítsa, Bécsbe ment, de a bécsi rendőrség mint gyanust rövid idő mulva visszaküldötte Milanóba. Hogy a rendőrség zaklatásaitól meneküljön, 1830 Capolagoban (Svájcban) telepedett le, hol a L'Ancora c. folyóiratot adta ki. 1835. aiapította az Il Repubblicano della Svizzera italiana hirlapot a 1837. megkezdette főművét: Storia dei papi, mely egyes hiányai dacára nagyszabásu s tudományos készültséggel irott munka s csak sajnálni lehet, hogy B. azt be nem fejezhette. Előtanulmány volt e műhöz: Vita di fra Paolo Sarpi (Lugano 1836), mely több kiadást ért. 1842-ben B. visszatért Milanóba, hol állandóan történeti tanulmányokkal foglalkozott. 1848. Piemontba ment s átvette az Opinione szerkesztését, melynek éle Ausztria és a pápa ellen irányult. 1853. a L'Unione lapot alapította, mellyel 1860. Milanóba, 1862. pedig Nápolyba költözött át. Főbb művei az említetteken kivül: Studii critici sulla storia universale di Cesare Cantu; Storia degli Ebrei; Storia dei Longobardi; Dizionario storico-filologico-geografico della Biblia; Idee sulle cause della decadenza dell' imperio Romano in Occidente.
1. Ferenc olasz csillagász és régész szül. Veronában 1662, dec. 13., megh. Rómában 1729 máj. 2. Tanult teologiát, természettudományokat és jogot; XI. Kelemen pápa a naptár kikijavításával foglalkozó bizottság titkárjává nevezte ki. B. különösen a Vénus rotációjának megfigyeléséről ismeretes. Egyháztörténelmi munkája: De vitis romanorum pontificum a Petro Apost. ad Nicolaum I. (Róma 1718-35, 4 köt.)
2. B. Lajos olasz államférfiu és nemzetgazdasági iró, szül. Nápolyban 1803 augusztus 11., megh. u. o. 1871 jun. 10. Magas államhivatalokat viselt s II. Ferdinánd halála után a belügyminiszterium vezetését vette át, majd a nápolyi egyetemen volt a nemzetgazdaságtan tanára. 1860., mikor a Bourbonokat megbuktatták, B. visszavonult a nyilvánós életből. Első munkája Cantalupo Benedetto Breve cenno della scienza del Ben Essere soclale c. művéhez írt jegyzetei s pótlásai voltak, melyet következő nagyobb dolgozatai követtek: La storia delle finanze di N apoli (3 kötet, 1834-36); Stono economico civlie di Sicilla (2 köt., 1841); Scienza del ben vivere sociale e delle economia degli stati (1836).
v. blanco (ol.) a. m. fehér, beiratlan; in B. aláirni valamely üres lapot v. kitöltetlen okiratmintát névaláirással ellátni, avégből, hogy annak tulajdonosa azt tetszése szerint vagy az előzetes megállapodás értelmében töltse ki; váltónál a kitöltetlen váltólevélnek átadása elfogadási nyilatkozattal ellátva egyenes megbizást képez a váltóbirtokosra nézve, hogy azt töltse ki, lejárattal és kelettel stb. lássa el; in B. lenni a. m. előlegben lenni; B. hitel a. m. nyilt hitel. A tőzsdén a B. szónak más értelme van.B.-eladások,amelyek előre történnek, mielőtt még az eladó a papirok birtokában volna. Az ily B.-eladások bevezető részét képezik az ugynevezett contremine-üzérkedésnek és oly célzattal eszközöltetnek, hogy a B.-eladó később a papirokat, esetleg a tőzsdei forgalom tárgyát képező árukat vagy kötleveleket az eladási árnál olcsóbban visszavásárolja.
Endre, XV. századbeli velencei tudós, hires az általa 1453. elkészített földabroszról az akkor ismert földrészekről, melyek közt már a későbbi Amerika «Antilla» név alatt fordul elő. Ujabban e földabrosz hasonmása 9 lapon jelent meg (Velence 1870).
2. B. Baccio di Bartolommeo, olasz építőmester, szül. Firenzében 1604 okt. 4., megh. Milanóban 1656. Wallenstein prágai palotáját festményekkel diszítette fel. Legkiválóbb alkotásai a Balbi-Senanega-palota s az egyetemi épület Genovában.
(lat. és gör.) a. m. egy nő házassága egyidejüleg két férfiuval.