v. biblia-terjesztő társaságok, azok az egyletek, melyeke azt tüzik ki céljokul, hogy a bibliát az emberi társadalom minden osztálya és lehetőleg a föld minden népei között elterjesszék. Az eszme a könyvnyomtatás föltalálásával a prot. egyházban merült föl először, Canstein Hildebrand báró 1710. egy biblia-terjesztő intézetet állított Halléban oly célból, hogy a bibliát lehetőleg olcsón árulhassák és igy azt a szegényebb néposztály számára is könnyen megszerezhetővé tegyék. Angliában és Skóciában is több ilyen társaság keletkezett. E társaságok között legelső helyen áll az 1804 márc. 7. megalakult Brit és külföldi biblia-terjesztő társaság (Briths and Forign Biblie-Society), melynek élete röviden a következő: Charles Tamás balametodista utazó prédikátor Walesben városról-városra, faluról-falura járván, szomoruan tapasztalta, hogy mily ritka a nép között a szentírás. 1802 december havában Londonba ment oly célból, hogy a bibliának Walesben való terjesztésére külön társaságot alapítson. Miután egy barátja a Vallásos iratokat terjesztő Társaság bizottsági gyülésébe bevezette, oly gyujtó hatásu beszédet tartott a biblia terjesztésének ügyében, hogy a választmány kimondta, hogy az ügyben propagandát kell csinálni. Felhivást tettek közzé, mellékelve a felállítandó társaság tervezetét. Ily előzmények után jött össze 1804 márc. 7. egy körülbelől 300 személyből álló gyülés Londonban, melyen az egyesült királyság legkülönbözőbb felekezeteinek férfiai jelentek meg s megalakították az említett társaságot. Az ügyek kezelése 36 világi tagból álló bizottság kezében van, kik közül 15-öt az angol államegyházból, 15-öt a nem-államegyházból válasszanak, 6 pedig Angliában lakó külföldi tag. (Ez utóbbiak közt van néhány év óta már dr. Duka Tivadar, Londonban élő hazánkfia is.) A társaság rendes tagjai évenkint egy angol fontot tartoznak fizetni. A társaság céljainak előmozdítására nagy számu segély- és melléktársaságok, bibliai egyletek állanak fenn, melyeket az e célra alakult női egyletekkel együtt a társadalom minden rétegében adakozásokat gyüjtenek. Tőkevagyona nincs e társaságnak, de van egy hatalmas nagy palotája Londonban, a Viktoria királyné utcában 146. sz. a. Az első évben mindössze 691 font jött be közadakozásból a társaság céljaira, ez összeg évről-évre csaknem folytonosan emelkedett, az 1890-91. évben már 231.586 fontnál, tehát 2.315830 arany forintnál többre ment az egy évi adakozás összege, mely a társaság megalakulásának kezdete óta összesen 11.225.465 fontra, 9 schillingre és 9 pennyre, tehát több mint 112 millió 254 ezer 650 arany forintra ment. Továbbá, mig az első évben mindössze 81.157 egész és rész-bibliát terjesztett, el, az utolsó évben 3.926.535, a társaság fennállása óta pedig 127.855.581 egész avagy rész-bibliát terjesztett el a föld kerekségen mindenfelé több mint 300 nyelven.
E nagy társaság mellett van még öt biblia-terjesztő társaság Amerikában, melyek összesen 59.514.433, s az európai kontinens különböző országaiban 31 ilyen társaság, melyek 17.062.311 egész vagy rész-bibliát terjesztettek már el, valamint vannak oly társaságok is, melyek a bibliát más vallásos iratokkal együtt terjesztik, s ezek a föld kerekségén, ugy hogy e század eleje óta az egész föld kerekségén több mint 300 nyelven és dialektusban több mint 225 millió példány biblia terjesztetett el, mig más oldalról gondosan gyüjtött statisztikai adatok szerint a reformáció óta e század elejéig elterjesztett szentírások számát mintegy öt és fél millióra becsülik. A brit és küldöldi biblia-terjesztő társaságnak Bécsben is van főügynöksége, mely 1890-91. 143.483 bibliát terjesztett el.
a r. kat. egyháznak az egyházi életbe mélyen beható rendelkezése. A B. ugyan első sorban a bibliának anyanyelvekre való lefordítására vonatkozott, amennyiben a latin nyelvet már VII. Gergely 1080-ban egyházi nyelvvé emelte, és a tridenti zsinat a Vulgatát a r. kat. anyaszentegyház egyedül autentikus fordításának ismerte el, de e tilalom hatását illetőleg, egyértékü a biblia olvasásának abszolut eltiltásával. VII. Gergely már 1080. eltiltotta Csehországban a szláv bibliafordítás használatát; ugyanezt tette III. Ince (1198), a toulouse (1229) és a béziersi (1233) zsinatok, sőt a tarragonai zsinat (1234.) a bibliának püspöki engedély nélkül való birtoklását is betiltotta. Rendeletek jelentek meg későbben, melyek a bibliát bármely nyelven való fordításának terjesztésére és bármely laikus által való használatára püspöki engedélyt követeltek, mig végre XV. Gergely (1722) általában eltiltotta a bibliának anyanyelven való olvasását, amely tilalmat XI. Kelemen Unigenitus kezdetü bullájában (1713) megerősített. A r. kat. könyvcenzura egy 1757. kelt rendelkezés szerint már szabadabb irányt vesz, amennyiben megengedi, hogy pápai engedéllyel fordításokat lehessen kiadni, magyarázó, az egyházi atyáktól vett jegyzetekkel. A bibliatársaságoknak XII. Leótól (1814) és IX. Piustól való ismételt betiltása ezért csak az e társaságok által terjesztett fordításokra vonatkozik. Mind eme tilalmak ellenére is a legtöbb művelt nemzet nyelvén vannak püspöki jóváhagyást nyert és szélesen elterjedt r. kat. bibliafordítások.
(a középkori latinságból ránk maradt szó), jelzi azt az egyént, aki a bibliával foglalkozik, de jelzi még azt a beszédet vagy irott művet, is melyet a biblia szelleme hat át.
(gör.), könyvkedvelés. Hasonló a bibliomániához (l. o.) oly különbséggel, hogy a bibliofil inkább a könyvek belbecsére való tekintettel üzi a gyüjtést, mintsem annak alakja v. kötése stb. iránt való előszeretetből. A bibliofil leginkább egyes tudományszakok gyüjtésével foglalkozik, de azért éppen olyan kitartással kutat, s nem ritkán nagyobb áldozatokat hoz, mint a bibliománia. Vannak gyüjtők, akik kizárólag régibb biblia-kiadásokat gyüjtenek, mások római és görög remekirókat; a történeti művek azonban a legnagyobb kereslet tárgyai s nagyon sok féle irányban gyüjtetnek; a reformáció története, egyes epokálisabb korszakokra vonatkozó művek, kéziratok és irodalomtörténeti dolgok. Nem ritkaság az olyan gyüjtő, ki p. csupán amerikai vagy más világrészben nyomtatott műveket gyüjt a tudomány haladásának megvilágítása céljából. Ezen téren is legelsők az angolok voltak s már 1828-30. egyletek alakultak, melyek mint p. a Shakespeare-Socitety, a Shakespeare-irodalom kutatásával foglalkoztak. Ilyenek voltak a Pritings Club és Percy Socity, amelyek szolgálatokat tettek a régi angol irodalom felkutatása körül. Ilyen célból alakult a stuttgarti Litterarischer Verein, amely 1842 óta számos kéziratot és régi nyomtatványt tett közzé. A külföldi bibliofil társulatok közt első helyet foglal el a francia Société des Bibliophiles, mely 1820 óta áll fenn Párisban.
l. Könyvészet.
(gör.), az ókorban könyvmásoló; a könyvnyomtatás mesterségének feltalálása után a. m. könyvnyomdász; továbbá oly egyén, ki értett a régi iratok kibetüzéséhez; a XVIII. század óta könyvismerő (bibliologus). - Bibliográfia, l. Könyvészet.
(gör.), bibliaimádás, vagyis a bibliának mértékentúli tisztelete, mely csak a szavakhoz s nem azok értelméhez ragaszkodik.
azon kéziratok neve, melyek a vulkáni kitörések folytán (mint p. Pempejiben és Herculaneumban) eltemetvén, ásványalakot öltöttek.
l. Könyvészet.
görögből képzett szó, amely értelmileg és szó szerint is legjobban könyvkórságnak nevezhető. Az igazi bibliománia soha sem vesz válogatás nélkül mindenféle könyvet, hanem mindig bizonyos tárgy, vagy tudományra való tekintettel. A fősulyt azonban nem mindig a könyv tartalmára helyezi, hanem néha annak egészen lényegtelen tulajdonságára. E tulajdonságokat leginkább az u. n. gyüjtemények, a könyvek története, régisége, részben azok anyaga is képezi. Lehetnek hires régi nyomdákban kiadott művek is, amelyek a B. különös tudományos értéket tulajdonít. A történetük által nevezetessé vált könyvek közé azok soroltatnak, amelyek nagy emberek névirásával (Ex-libris), vagy előbb hires tulajdonosaik megjegyzésével vannak ellátva; ezekhez sorolhatók azok is, amelyek csak kevés, talán számozott példányokban nyomtattak; végre az eltiltott vagy elégetett könyvekből, az esetleg található példányok. Legalább még a könyvek anyaga és kiállítása mozdítja elő a gyüjtési kedvet a B.-nál. Legkeresettebbek az u. n. díszkiadások, miniatur képekkel, vagy szépen rajzolt kezdőbetükkel biró könyvek; pergamen van velinpapirosra nyomtatottak, valamint szines papiroson arany és ezüstnyomásuak, végre egészen különleges anyagra (p. azbeszt) nyomtatott művek. Ide lehet még sorolni a körül nem vágott rojtos szélü könyveket és a nagy alku papirosra nyomtatott igen széles margóval ellátott kiadásokat. Gyakori kereslet tárgyát képezik az egészben rézbe metszett könyvek is, meg olyanok, amelyek kézzel rajzolt vagy tollal huzogatott keretekkel vannak készítve (Exemplaires réglés), u. n. illusztrált kiadások. Franciaországban és Angliában, még hires könyvkötő műhelyekből kikerül kötések is kerestetnek, amelyeknél a B. tartalomra éppen semmit sem ad. A legnevezetesebb gyüjtők az angolok, akik e téren minden más nemzetet felülmulnak és néha valóban mesés árakat fizetnek egy-egy ritkább könyvért. A legnagyobb ár, amit a B. eddig felmutat, az, amit Roxburghe herceg 1812. fizetett Boccaccionak 1471. Valdarfernél megjelent első kiadásáért, mely könyvet a gyüjtő 2260 font sterlingen vette meg. Ennek az emlékére alapították a Roxburge-klub-ot 1813-ban. Nagy árt fizetnek tov. Homéros első kiadásáért. A B. a XVII. század vége felé Hollandiában tünt fel, de ma az angolok, franciák és olaszok állnak e tekintetben első helyen. A németek kevésbbé üzik, ámbár akad ott is elég magángyüjtő. Magyarországon is van néhány kutató, de számuk elenyészően csekély. A legnevezetesebb magyar ritkaságok közül megemlítendők: Erdősi-Sylvester János Grammatica hungaro-latina c. 1539. megjelent nyelvtana, amelyet Horovitz antiquárius a Fáy-féle könyvtárban talált. Ezért a könyvért is mesésé összeget igértek az angolok, de a muzeumi könyvtári birtokába jutott 100 aranyon; továbbá ugyancsak Erdősi-Sylvesternek az uj testamentoma (1541); Szent Pál levelei Komjáthi Benedek fordításában (Krakó 1553); Pesti Gábornak Ezopus fabulái (Bécs 1556) stb. Vannak azonban az ujabb időben megjelent művek között is olyanok, amelyek ritkaságuknál fogva már manapság is drágán fizettetnek meg, p. az Ipolyi-féle magyar mitologia (1854), Csokonay, Gvadányi és Petőfi egyes munkálatainak külön kiadásai stb.