(Porphyrio Briss), a vizi tyúkhoz v. tuzokhoz hasonló gázoló madarak vagyis guvat-félék (Rallidae) családjába tartozó madárnem. A B. közép nagyságu, izmos madár, melynek csőre majd olyan hosszú, mint feje; kopasz homlokbőre magasan a homlokig ér, szárnyai nem tulságos hosszúak, 2-4 evező tolla a leghosszabb és egymással egyenlők, farka rövid és lekerekített; csüdje erős, ujjai hosszuak és úszóhártya nélküliek; 14 faja él kivált a keleti és ausztráliai vidékeken. A Középtenger környékén honos ez európai B. vagy szultántyúk (P. veterum Gm. s. P. antiquorum Bp.), pompás szinezetü madár; nyaka, feje türkiz-kék, hátsó része fehér, csőre és homloka vörös, lábai vörösessárgák. Hossza 47 cm., szárnyhossza 24 cm., farka hossza 10 cm. Különösen Itáliában, Spanyolországban rizsföldeken szeret tartózkodni, járása kimért; kitünően úszik, nehezen röpül s külsőleg és életmódra nézve nagyon hasonlít a nálunk is közönséges vízi tyúkhoz. Növényi részekkel táplálkozik, de a fiatal madarakat sem veti meg. Vizfelületen fészkel, 3-5 viola-barna foltos szürke, vagy hússzínü tojást rak, melyeken a szülők felváltva 28 napig ülnek. a fiatalok fészekhagyók. A régi rómaiak és görögök B.-ot templomaik közelében tartották mint olyanokat, melyek az istenek különös oltalma alatt állanak.
Ernő, német természettudós, született 1806 jun. 9. Schwäbheimban, megh. Nürnbergben 1878 jun. 9. Tudományos utazásai (Dél-Amerika) mellett legkivált zookémiával foglalkozott. Kémiai buvárlatai a geny, a csontok, a gerinces állatok fogainak, májának, veséjének és agyának vizsgálataira terjedtek ki. A gyujtófagyári munkások betegségéről irott munkáját porosz arany éremmel és a párisi Monthyon-díjjal tüntették ki. Más művei: A bódító élvezeti szerek (1855);A kévé és annak szurrogátumai (1858); A legrégibb népek bronz és réz ötvözetei (1869). Utóbb regényes utirajzokat és műveltségtörténeti vázlatokat kezdett irni (Erinnerungen aus Süd-Amerika, Lipcse, 1861, 3 köt.; Aus Chile, Peru u. Brasilien, u. o. 1862. stb.) és végre egészen a szépirodalom terére csapott át, ahol sikerült jellemrajzai és szép tájképi leirásaival tünt ki. Nevezetesebb e nemü munkái: Ein Jowel (Lipcse 1863); Ein edles Frauenherz (2. kiadás, Jena 1869); Abenteuer eines jungen Peruaners in Deutschland (u. o. 1870); Die Kinder des Gauners (München, 1872); Die neuen Stationen des Herrn v. Scherenberg (2. kaid., Jéna 1880); Wackere Frauen (u. o. 1876).
az aeduok legnépesebb városa, a rómaiak Augustodunuma. L. Autun.
(lat.), kétkamra-rendszer az a politikai tan vagy elmélet, mely a nemzetnek a törvényhozó hatalomban való részvételét két elkülönített, független testület által tartja helyesnek és szükségesnek.
l. Nátriumhidrokarbonát.
Régi magyar törvényekben és krónikákban előforduló fegyvernév, melyet különfélekép magyaráznak. Zsigmond 1435. törvényében felhozza azokat, kik el vannak látva íjjal, tegezzel és B.-sal (Arcus, pharetras et bicellos habenetes); némelyek úgy vélekednek, hogy a B. szó e helyett van: «bacillos seu sagitas»; e szerint tehát nyílvesszőt jelentene. Mások kétélü tőrnek magyarázzák; így a német Brinckmeier E. is (Glossarium diplomaticum. I. Gotha, 1856). Szirmay A. szerint a. m. csákány, vagyis olyan fegyver, mellyel ütni és szúrni lehet (Hungaria in parabolis, Buda 1803. kiad. 51. l., 1807. kiad. 62. l.) s ezen magyarázat igazolásául hivatkozik Turóczi azon soraira, melyekben elmondja, hogy midőn Zách Felicán a királyi családra rontott, a királyné étekhordója János, Sándor pataki ispán fia, B.-sal keményen a Felicián tarkójára sujtott és ezt keresztül szúrva a földre terítette (inter collum et scapulan fortiter feriendo transfixit. Joh de Thwrocz: Chronica Hungarorum. P. II. cap. 96. Schwandtner J. Gy. kiad., Bécs 1746, 162. alp). Ugyancsak Turóczi említi, hogy midőn Róbert Károly a cseh királyt Visegrádon fogadta, sok drágasággal, többek között két nyereggel és egy 200 ezüst márka értékü B.-sal ajándékozta meg. (U. o., Cap. 97. pag. 165.)
II. Gejza és III. István királyok jegyzője. Neve valószinüleg nem egyéb, mint a Besenyő latinosítása, mely az Árpádkori magyarságnál személynévként is használatban volt.
(lat.-gör.) a. m. kettős fejü torzszülött.
(lat., kétfejü, két arccal biró), Janus mellékneve.
(ejsd: bissztr), város Oxford angol grófságban, 18 km.-nyire Oxfordtól, 3343 lak., szép templommal, csipke- és zsákvászongyártással.