kerületi székhely Novara olasz tartományban, 25 k -mnyire Ivreatól, a Cervo jobb partján, félig dombon, félig sikságon épült, (1881) 14717 lak., akik posztót és vaseszközöket készítenek, sajttal, selyemmel, posztóval és borokkal élénk kereskedést űznek. B. püspöki székhely Környékén is sok az iparüző helység (Pollone Sordevole stb ); 7 kilométernyire tőle, 1250 m magas hegyen van Oropa falu, amelynek Madonna del Monte nevü temploma látogatott bucsujáró hely
l. Deliblati homokpuszta
község Verőce várm. eszéki j -ban, (1891) 1955 horvát-szerb, magyar és német lak., vasuti megállóhely
község Lika-Krbava vm. korenicai j -ban (1881) 2600 horvát-szerb lak
Agoston, lengyel iró szül. Krechowiecben 1806., megh. Lembergben 1876 okt. 12. Irodalmi működését szerb és kis-orosz dalok fordításával kezdte (Lemberg 1830-33). Saját szerzeményü költeményei és történeti rapszódiai nem nagy jelentőségüek, de későbbi keletü történeti művei annál becsesebbek. Wstep krytyczny do dziejów Polski művében (Lemberg 1850) Dáciát jelöli ki a lengyelek ős lakó-helyéül, de ezt más történetirók (Bartoszevicz is) megcáfolták, ellenben Monumenta Poloniae historica (Krakó 1873-76) igen érdemes munkája. Utolsó éveiben a lembergi Ossolinski-könyvtár igazgatója volt
1. Márton, lengyel történész, született Bialában 1495., megh. u. o. 1575. B. volt az első, aki a lengyel nyelvet a sokáig divatban volt latin helyett bevezette az irodalomba. Művei: Zywoty filozofów (A bölcsész élete, Krakó 1535); Sprawa rycerska (a hadviselés mesterségéről, u. o. 1569); Kronika Polska (u. o. 1597; ezt azonban csak fia, Joákim fejezte be), Kronika swiata (u. o. 1550. és 1564) az első világtörténelem lengyel nyelven; végül két szatirikus költemény, amelyekben a lengyeleket egyetértésre és vitézségre ösztönözte
2. B. Joákim, az előbbinek fia, a muzsáknak szentelt életét többnyire nyugodtan töltötte el Bialában s költészeti és történelmi műveket irt, ilyenek: Satira in quendam Dantiscanum (1577), Carminum liber I. (1588); Pamiatka Strusiowi (1589): Kronika Polska (1597), melyet voltaképen apja kezdett és irt meg nagyobbrészt.
Ede Albert, kir. tanácsos és nyug. m. kir. tanfelügyelő a m. tud. Akadémia lev. tagja, zoologus; szül. Nagy-Szebenben 1827 február 4., gimn. tanulmányait 1846 végezte Nagy-Szebenben s ugyanott hallgatta a jogot is. Számos természetrajzi cikket irt s különösen többet Erdély állatvilágáról részint folyóiratokba, részint külön kiadványokban. Kedvenc tanulmánya volt Erdélynek csiga-kagyló-faunája s e téren több fontos, tudományos adatot szolgáltatott. Ide vonatkozó dolgozatai a Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt köteteiben láttak napvilágot, de külön kiadásban is megjelentek Fauna der Land- und Süsswassermollusken Siebenbürgens címmel 1867. Ezenkivül nagyobb munkái még: Uebersicht der lebenden Fische Siebenbürgens 1853-ból és Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens 1856, 1867 és 1888-ból, valamint Siebenbürgens Käferfauna 1887-ből. Pár kisebb dolgozatában Erdély denevérfajairól is értekezett. Egyéb művei: Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1856, 2-ik kiadás 1857); Reisehandbuch für Siebenbürgen (Nagy-Szeben 1881 2. bővített kiadás Bécs 1885): Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens (Nagy-Szeben 1857): Über das Vorkommen und die Verbreitung der Mineralkohlen in Siebenbürgen: Die Gesteine Siebenbürgens. (V. ö. Litschauer: Bányaműveléstan. Szinnyei: Magyar irók élete )
2. B. Mihály, kőnyomóintézet-tulajdonos és a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften örökös elnöke, passzionáius geologus, szül. Berethalomban (Nagy Küküllő vm ) 1787 máj. 10., megh. Nagyszebenben 1866 okt. 27. Medgyesen és Nagyszebenben végezte a gimnáziumot, papi pályára készült és a kolozsvári ref. kollégiumba vétette föl magát. Több évi nevelősködés után tanító lett szülővárosában, 1811. pedig u. o. pap és az erdélyi ág. ev. szuperintendens titkára. 1814. az ujfalusi (Felső-Fehér vmegye) község hivta meg lelkésznek. Már kora ifjuságában nagy kedvvel viselkedett a rajz és a természettudományok iránt. Midőn 1819. Senefelder feltalálta a kőnyomást, B. elhatározta magát, hogy nálunk is meghonosítja ezt a mesterséget. 1821. ott hagyta lelkészi állását s előbb egy kis faluban rendezett be műhelyet 1822. pedig Nagyszebenben alapította Albrich Károllyal és Neubauer Ferenccel együtt az első kőnyomó intézetet. Egész idejét ez intézet fejlesztésére és természettudományi, nevezetesen geologiai megfigyelésekre fordította. Erdélynek első hasznavehető térképét is ő készítette, adott ki még bányászati meg földtani térképeket is. A geologiai tanulmányokra főképen az a törekvése vezette hogy a nehezen kapható solenhofeni márgapala (litográfkő) helyett honi anyagot keressen. Próbálkozott is némely palával. 1833. többekkel egyetemben megalapította a Transsilvania c. tudományos folyóiratot, 1848. pedig ő volt megalapítója a Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften in Hermannstadt egyesületnek, melynek 1854-ig tevékeny elnöke és vezetője volt: midőn pedig az említett évben szeme világát vesztette, a társulat örökös elnökévé választotta. B. sok külföldi társaságnak is tagja volt. Munkái: Anleitung zum Gebrauche beweglicher Buchstaben (Hermannstadt, (1824); Elementarformenlehre, Beiträge zur Begründung des Unterrichts im Lesen und Schreiben (u. o. 1840). Geologiai értekezései a Transilvaniában, a Verhandl. und Mittheil. den siebenb. Vereins für Naturwissenschaft jelentek meg.
Schur (növ.) a Centaurea L Centaureum DC. algénuszából alakított génusz: a Mezőség; növénye (Centaurea Ruthenica Lam: C. v. Bielzia Schwarzenbergiana Schur)
(franc. ejtsd: bjen), a. m. jó, helyes, igen, sok; b. public közjó; bien-faiteur jótevő; bienaimé igen szeretett, kedvenc, XV. Lajos francia király mellékneve; bienvenu isten hozta
(ejtsd: bjenémé) Lajos, olasz szobrász, szül. Carrarában 1785. megh. Firenzében, 1878 ápr. 17 Mestere Thorwaldsen volt; később a firenzei műiskola tanára és 1844. a római San Luca-akadémia tagjává lőn. Művei közül: A felfegyverkező Telemachos, Az ártatlanság, Amor Venus galambjait eteti, A részeg bacchánsnő, ugy tárgy. mint kivitel tekintetében vonzók, s rézmetszés által sokszorosítva és szöveggel ellátva megjelentek Rómában és Lipcsében 1838