az ókorból származó mulatság, gyalogosok s lovasok küzdelme bikák ellen, erre a célra épített cirkuszban. Bikaviadalok voltak a régi görögöknél, később a rómaiaknál, a mikor tudvalévőleg a legnépszerübb ünnepeket képezték a gladiátorok véres viaskodásai a fenevadakkal. A B. Európában most csak Spanyolországban tartozik a rendes mulatságok közé, de ott azután valóságos nemzeti szenvedéllyé fejődött a B. -ok látogatása. Állítólag a mórok honosították meg Spanyolországban. IV. Károly spanyol király eltiltotta ezt a kegyetlen játékot, de József király, I. Napoleon testvére ismét megengedte, ezzel akarván magának népszerüséget szerezni. A Spanyolok magukkal vitték Amerikába, s a B. a délamerikai országokban most is virágzik. Ugy Spanyolországban, mint Dél-Amerikában a B. -nak nagy irodalma van; számos lap, folyóirat, könyv foglalkozik ezzel az ugynevezett «nemzeti-sport»-tal. Ujabban Párisban is próbálnak B.-kat rendezni. A spanyolországi legnagyobb Plazade Toros (bikaviadal-cirkusz) Szevillában van; 20000 ember fér el az amfiteatrálisan emelt óriási épületben. A derék hidalgók mulattatására évenként körülbelül 1000 bika és 3000-4000 ló pusztul el; a bikákat külön telepeken nevelik szomoru sorsukra. A középkorban a spanyoloknál a B. éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna; Cid Campeador például kitünő bikaviador hirében állott. Még most is akadnak amateur bikaviadorok; persze csak kivételesen. A rendes B.-okat jól fizetett emberek küzdik végig. Első rangu espadák nyolc-tizezer koronát kapnak egy-egy «föllépésért». A B. lefolyása a következő: egy városi tisztviselő vezetése alatt bevonul a porondra az egész csapat. Elől megy pompás nemzeti ruhában az espada, a nap hőse, ennek hivatása, hogy mesterszúrással megölje a bikát; jobb kezében meztelen egyenes kard, bal kezében a muleta, kis bot vörös posztóval a bika ingerlésére. Utána jönnek lóháton a lándzsások (picadores) Toró-spanyol öltözetben, hivatásuk lándsaszurásokkal ingerelni a bikát; gyalogosan a chulos v. capeadores, akik vörös köpönyegükkel hirtelen magukra fordítják a bika figyelmét arról, akit már-már végveszélybe döntene; szintén gyalogosan a banderilleros-ok, akik apró horgos botocskákat (banderillas) vernek a bika nyakába; ezek a botocskák gyujtóval is el vannak látva (banderillas de fuego), hogy meggyujtsák a bika szőrét, ha már semmi egyébbel dühbe hozni nem tudják. Mindezeket (espada, chulos, capeadores, picadores banderilleros) közösen torreadores, torreros-nak hivják. Mikor az egész társaság fölvonult, a páholyában ülő polgármester jelt ad a játék megkezdésére. Ekkor behozzák a bikát s megkezdődik a hajsza. Lovasok és gyalogosok mind azon igyekeznek, hogy lehetőleg felbőszítsék a bikát. A mérges állatot a közönség tetszésnyilvánításokkal halmozza el; a gyáva, félénk bikát kifütyölik. A harc sok ügyességet, bátorságot, lélekjelenlétet kiván. A lovak egymásután esnek áldozatul a bika szarvainak; a közönség izgatottsága egyre magasabb fokra emelkedik; tombolnak, ordítanak, kendőiket lobogtatják. A bika sebeiből csurog a vér, bőgve keres áldozatot: ekkor megjelenik az elegáns espada, s merész játékot folytatva a megbőszült vaddal, befejezésül nyakába döfi kardját markolatáig, ugy, hogy az állat hörögve kimulik. Egy szurással kell kivégeznie a bikát, mert különben csak kontár. Ha az espadának nem sikerül megölnie négylábu ellenfelét,. akkor bejönnek a szolgák (matadores), akik kivégezik a megsebesített bikát, azután pedig elhurcolják. Egy este nyolcszor, tizszer ismétlődik a vérengző játék ugyanannyi bikaáldozattal.
Árpádkori magyar nemzetség, mely a Zagyva mentén volt birtokos. Nevezetesen 1256. a Bycchey-nembeli és falubeli Mirce fia Detrik és. Zart fia Lukács, a Zagyva-melletti birtokukat az. Aba-nembeli Bács-, Teküs-, Both- és Andrásnak eladják (Wertner M., Magy. nemz. II. 422. ). Ebből kitetszik, hogy a nemzetség ősi fészke a mai pestvármegyei Tápió-Bicske volt s igy az a Bicskey-család, mely ezen községről nevezte magát, kétségkivül ebből a nemzetségből származott.
(Vikelás) Dömötör, uj-görög iró, szül. Sziriában 1835. 1874 óta Párisban lakik. Első munkája egy verskötet: Sztichoi (London 1862); később Shakespeare műveit kezdte nagy buzgalommal görögre fordítani s azokat Athénben, Szmirnában. és Konstantinápolyban elő is adatta. Eddig megjelentek: Romeo és Julia, Othello, Lear király, Macbeth, Hamlet s A velencei kalmár. B. eredeti művei közt leginkább figyelemre méltók novellái: Lukis Laras (1879), amelyeket eddig 13 nyelvre fordítottak le. Ezeket követték a görög novellák (Athén 1887); utleirások francia nyelven: De Nicopolis á Olympie (Páris 1886, görögül Athén 1886). Történelmi művei közül felemlítendők: A középkori görögök (London 1874), Le rôle et les aspirations de la Gréce dans la question d'Orient (Páris 1885). Ezeken kivül több részt lefordított az Odisszeiából ujgörögre.
bish v. visha (növ. ), l.,Sisakvirág.
a Himalaján tenyésző sisakvirágból (aconitum ferox, ranunculaceae) készült és annak ható anyagát, a nepalint, magában foglaló nyilméreg. Az eddig ismert mérgek egyik legerősebbje, mely még a kéksavnál (cyanhydrogén) is öldöklőbb. L. Sisakvirág
nagyközség Bács-Bodrog vmegye bajai j. -ban, (1891) 4131 német, magyar és szerb lak.; vasuti állomás, postahivatal, táviróhivatal és postatakarékpénztárral.
(Nemes-), kisközség Borsod vmegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 1004 magyar lakossal.
(növ. ), bükk alakjának szószármazéka gyakoribb, azért l. o.
és bikonvex az olyan lencse (a fénytanban), melynek mindkét oldala kivülről vájt, illetve mindkettő domboru.
kisközség Szatmár vmegye szinyérváraljai j.-ban, (1891) 1487 oláh és magyar lakossal, postahivatal és postatakarékpénztárral. Az Avas völgy lapályán 203 m. magasságban fekszik fürdője, 80 vendégszobával. Vize kitünő égvényes konyhasós savanyuviz, de töltése rossz. A légutak és bélcsatorna hurutjainál sikerrel használják. Parkja és vidéke szép. Környékén csekély bányászatot üztek.