Bimbó

(növ., gemma floripara), a nyilatlan virág, tulajdonképen a virág rügye; l. Rügy és Virágrügy.

Bombófű

(növ.), l. Gyermeklánc.

Bimbóka

(növ.), Barra szerint az Erechites Raf. neve. Az Erechites a sugaras fészkesek génusza 12 fajjal Amerika melegebb tájain. Ausztráliában Uj-Zélandon, Ázsia melegebb vidékére bevándorolt, sőt ujabban az E. hieracifolia (L.) Európában is terjed. E növény európai vándorlását illetőleg nevezetes, hogy kiinduló pontja Magyarország. Először a zágrábi szőllők közt és vágásokban mutatkozott s a Senecio-fajta fészkü, különben pedig Sonchus-féle termetü növényt Vukotinovic Senecio sonchioidesnek nevezte. Azután Vas és Sopron vmegyék határán, Kőszeg vidékén jelentkezett, innen eljutott a Hanságba, valamint Zala vármegyébe (Tátika, Keszthely, Mura-Keresztur). Ezek után észrevették Stájerországban s Alsó-Ausztriában is. V. ö. Borb., Orsz. tanáregyl. Közl. 1882/3. 587; Kornhuber és Heimerl, Erechtites hieracifolia Rafinesque, eine neue Wanderpflanze der europäischen Flora, Oesterr. Botan. Zeitschr. 1885., 297 stb.

Bimbós kel

v. rózsa-kel. (Brassica oleracea gemmifera D. C.). Magvát kétszer szokás vetni melegágyba: március elején őszi használatra és április közepén téli használatra; a palánták juniustól egész októberig ültethetők ki a szabadba, jó talajba, egymástól 45 cm. távolra. Magas szárának tetejéről a levélbokrot augusztus végén v. elején levágjuk, mire az alsó levelek hónaljában a bimbók erőteljesen fejlődnek. Az ősszel el nem használt növények, ha enyhe fekvésű helyünk van, földdel befedve a szabadban is hagyhatók, ellenkező esetben pincébe homok közé vermelendők.

Bimbózás

(növ.), a virágfejlődés megindulása, a bimbók fejlődése. - B. v. bimbódzás alatt értik a tehén ellését is. - B. (kohászat); a megolvadt fém, ha megmerevedik, összehuzódik s mivel a hülés kivülről terjed befelé, a még megömlött állapotban levő és összeszorított fém kirepeszti a már meghült külső burkolatot és e hasadékon kibugyogva bimbó alakjában megkeményedik.

Bimetalizmus

a kettősérték (valuta) rendszere, melynél két fém egyidejüleg és határozott értékarányban korlátlan összeg erejéig szerepel törvényes fizetési eszköz gyanánt. A B. lényegéhez tartozik a mai felfogás szerint az is, hogy az állam pénzverdéiben a két fémet magánosok részéről is korlátlan mennyiségben elfogadja pénzzé kiverés céljából. Már a fémpénz régi történetében együtt lépnek fel az aranyból és ezüstből vert pénzek s ez az állapot egészen a legujabb időkig gyakran előfordult, bár az állam mindannyiszor képtelen volt a kétféle pénz megszabott értékarányát fentartani, valahányszor az egyik fém a másikhoz viszonyítva nagyobb mérvben megdrágult vagy megolcsóbbodott. Ha ugyanis kétféle fémből való pénzt tesz az állam törvényes fizetési eszközzé, megállapítva mindenkire nézve a kötelezettséget, hogy azokat a törvényes értékarányban fizetéseknél elfogadja (például 1/15 font aranytartalmu pénzt egyenlő értékben 1 font ezüstöt tartalmazó pénzzel), akkor ez a körülmény odahat, hogy az aranynak és ezüstnek a törvénybe bevett értékviszonya a két fém egyéb, nem pénzül, hanem ipari célokra való használatánál is érvényesüljön. De, ha valamely zavaró körülmény következtében, p. azért, mert az ezüsttermelés jelentékeny emelkedett, az egyik fém, példánkban az ezüst, az állam befolyása alatt nem álló ipari használatban olcsóbb lesz, az olcsóbb fém azonban, mint pénz, ugyanannyit ér, mint előbb: a pénzverőkbe viszik azt és fokozódik annak pénzül való használása. E körülmény maga ellensulyozhatja a két fém értékarányában történt változást, példánkban az ezüst értékének hanyatlását az által, hogy a keresletet az olcsóbb fém iránt növeli. Ez egyensulyozó s a pénz értékét is állandósított hatásáért ajánlotta Wolowski, egyike a nevesebb pénzügyi szakembereknek, a kettős valutát, a kompenzacionális ingához hasonlítva azt. Ámde, ha a két fém értékviszonyában beálló változás nagyobbfoku és tartós (p. az ezüst-termelés nagy mértékben emelkedik, mig az arany előállítása állandóan egyenlő marad): akkor az eredmény az lesz, hogy az adósok, élve jogukkal, kizárólag az olcsóbb fémmel fizetnek, a pénzverdébe csak az utóbbi kerül, mig a másik fémet beolvasztják s így a pénz a forgalomból eltünik. Gyorsítja e folyamatot a nemzetközi forgalom: az értékesebb pénz kivándorol az országból egyszerüen azért, mert itt benn az olcsóbbal is lehet fizetni, a drágábbért pedig a külföldön több jószágot kaphatni, mint a másikért. A B. tényleg változó valutává vált a gyakorlatban mindig az olcsóbb fém képezte a fő fizetési és forgalmi eszközt. A B. hivei ezen baj elhárítására nemzetközi egyezséget kivánnak a főbb államok között, mely megkötné a két fém értékviszonyát azáltal, hogy azoknak pénzül való egyenjogu használatát óriási területen s így óriási mennyiségekben biztosítja. Cernuschi 1876-ban: La monnaie bimetallique c. röpiratában megkezdte az agitációt ez irányban; Laveleye Belgiumban és Arendt Németországban buzgólkodtak a nemzetközi B. mellett. Németországban és Angliában bimetallista egyletek is jöttek létre. Az északamerikai Egyesült Államok legutóbbi balsikerü valutakisérletei s az ezüst eddig hihetetlennek vélt árhanyatlása óta a B. gyakorlati jelentősége nagyot csökkent, bár Amerikában megvan a törekvés ily nemzetközi B. diplomáciai uton való létrehozására. L. még Valuta és Ezüst.

Bimszkő

(Bimsstein), l. Habkő.

Bin

török szó, ezret jelent. V. ö. bin-bási (ezer katona főnöke, ezredes); binbirdirek-nek, ezer egy oszlopnak neveznek egy sztambuli viztartó medence-romot, mely még a bizanci időkből maradt fenn. Megvan e szó az «Ezer egy éj» török nevében is, mely binbirgedsé-nek hangzik. anatóliában a végrehajtót binbedsi-nek nevezik, mely szó szintén a bin-ből származik, amennyiben egy ezredrészt hajtanak be, ezerből egyet.

Binaer-alak

Két változó homogén függvényét binaer-alaknak hivjuk akkor, midőn nem annyira magát a függvény értékének változását, azaz mikor nem annyira a változókat tartjuk lényegeseknek, hanem inkább az együtthatókat. A B.-ok elmélete, mely az egyenletek elméletére és a geometriára nézve nagy fontosságu, most már önálló ága a matematikának s különösen a B.-ok invariánsait (l. o.) és kovariánsait vizsgálja meg. A legfontosabb alapvető munka: Clebsch: Theorie der binären Formen. Leipzig 1872.

Binasco

j.-i székhely Milano olasz tartományban. Abbiategrassótól 20 km.-re, (1887) 1175 lak. Közelében ama kastély romjai láthatók, amelyben 1418. Visconti herceg nejét, Beatrice di Tendat kivégeztette.


Kezdőlap

˙