(lengyelül Birže), község Kovno orosz kormányzóságban, az Oposcsa és Aglona egyesülésénél, 2400 lak., Radzivill hercegi család kastélyával. 1701 márc. 8. I. Péter orosz cár és II. Ágost lengyel király itt kötöttek szövetséget a svédek ellen.
a Rajnának 17 km. hosszu mellékvize; a Birsszel egyenközüen folyik és Baselnél torkollik.
vagy palócosan bisóka (növ.) a. m. birsalma (l. o.).
(ejtsd: börstall), város York angol grófságban, West Ridingban, (1881) 6768 lak., szénbányákkal és posztógyártással.
kerületi székhely Ufa orosz kormányzóságban, a Bjelaja és Szolikha összefolyásánál, (1889) 8901 lak., környékén faiparral.
l. Kaldea.
kisközség Hunyad vmegye körösbányai j.-ában, (1891) 485 oláh lakossal; 1891. itt arany- és ezüstbányát fedezték fel, melyben az ér vastagsága 1 méternél több.
Az uralkodó elmélet szerint, melynek alapjait Savignynek 1803. megjelent hires monografiája a birtokról: Das Recht des Besitzes vetette meg, különbséget teszünk birlalat (detentio, Innehabung) és birtok (possessio, Besitz) között. Mások a birlalatot természetes, a birtokot jogi B.-nak nevezik. Az előbbin vm. testi dolognak föltétlen és kizárólagos alávetettségét értjük, melyben azt az emberi akarat tartja, más szóval azt a tényleges állapotot, amelynél fogva vm. testi dolog úgy van hatalmunkban, hogy azzal tetszésünk szerint szabadon rendelkezhetünk, s idegen befolyást attól távol tarthatunk, tehát a dolog feletti rendelkezésből minden mást kizárhatunk. Ha a birlaló ezt a tényleges hatalmat azzal a szándékkal gyakorolja, mintha az a dolog az ő tulajdona volna, a birlalat (természetes B.) birtokká (jogi B.) lesz. Általános elfogadott műkifejezésekkel a tényleges hatalmat «corpus»-nak, azt az elemet pedig, mely a birlalatot birtokká teszi, «animus»-nak - birtokosi akaratnak - nevezzük. Amihez képest a birlalathoz elegendő a corpus, a birtokhoz ellenben kettő szükséges: corpus és animus. Azért p. a haszonbérlő, a bérlő a kézi zálognak birtokosa nem birtokosok, hanem csak birlalók, mert a dolog fölötti tényleges hatalmat nem saját, hanem a tulajdonos nevében gyakorolják, a tolvaj ellenben birtokos és nem pusztán birlaló, mert a lopott dolgot sajátjának akarja birni. A római jog azonban három esetre kivételt tesz, a záloghitelezőnél, a zárgondnoknál és a prekaristánál, azaz annál, aki a dolgot mástól visszavonásig nyert ingyenes engedély mellett birja, akiket, jóllehet fogalmilag csak birlalók, mert a tulajdonosnak jogát a dologra elismerik, kivételesen birtokosnak tekint. Ezt a birtokot származtatott birtoknak nevezik. Ez a kivétel azonban csak a római jog szempontjából bir jelentőséggel.
A birtoknak ez a meghatározása - tényleges hatalom és birtokosi akarat - az uralkodó birtoktannak alapvető tételét képezi. Savignynak a római jogra szorítkozó felfogását az európai jogfejlődés és törvényhozások ritka egyértelmüséggel fogadták el, s az elmélet helyességében a legujabb időkig senki sem kételkedett. Igy az osztr. polg. törvénykönyv 309. §-a szerint: aki valamely dolgot hatalmában vagy őrizete alatt tart, annak birlalójának neveztetik. Ha valamely dolog birlalójának az az akarata, hogy azt magáénak tartsa meg, akkor ő annak birtokosa. S még a legujabb német polgári tvkönyvi javaslat szerint is: Der Besitz einer Sache wird erworben durch die Erlangung der thatsächlichen Gewalt über die Sache (Inhabung) in Verbindung mit dem Willen des Inhabers, die Sache als die seinige zu haben (Besitzwille.) B.-nak a szó szoros értelmében csak testi dolgoknál lehet helye, mert tényleges hatalom és alávetettség csak testi dolognál képzelhető. Jogokat nem birunk, hanem gyakorlunk. Mégis a jogoknak gyakorlata ehhez hasonló. Valamely jognak tényleges gyakorlatát oly szándékkal, hogy azt mint bennünket illető jogot gyakoroljuk, a római jog juris quasi possessio-nak nevezi. Más tételes jogok e tárgyban dolog és jog között különbséget nem tesznek, s a birtok fogalmát úgy dolgokra mint jogokra egyaránt alkalmazzák. Hazai jogunkban birtok és gyakorlat között szinte csak annyiban van különbség, hogy amaz dolgokra, emez jogokra vonatkozik. E különbség tehát névleges.
A B. osztályozásai között kiemelendők: a jogszerü és jogszerütlen B. (possessio justa et injusta) aszerint, amint szerzésre alkalmatos alapon (justa causa) vagy némelyek által u. n. érvényes jogcimen nyugszik vagy sem. Jogszerü B. tehát p. az, mely ajándék-, vétel-, végrendeletből származott, jogszerütlen a tolvaj B.-a. A római jog nyomán jogszerütlennek mondjuk jelesül azt a B.-ot is, melyhez a birtokos «vi» (erőszakkal), «clam» (titkosan), «precario» (mástól nyertengedelem mellett) jutott. A jogalap szempontjából az a szabály, hogy: nemo sibi ipse causam possessionis mutare potest, azaz a jogalapot amelyen valaki birtokhoz jutott, senki önként meg nem változtathatja. A jogszerütlen B. fenti három esetét álbirtoknak is nevezik, ellentétben a valóságos B.-kal, mert a valóságos B.-hoz kötött jogkedvezmények az álbirtokost meg nem illetik. Az álbirtok p. elbirtoklásra nem vezethet. A római jog nyomán csak a justa causa mellett kezdődött, tehát jogszerü B.-ot nevezik jogi B.-nak (civilis possessio) s a jogszerütlen B.-ot (álbirtokot) ezzel szemben természetesnek (naturalis possessio). Jóhiszemü és rosszhiszemü B. (possessio bonae és malae fidei) aszerint, amint a birtokos nem tudja, vagy pedig tudja, hogy a dolog nem az övé, hanem másé. A jogszerü birtok nem téveszthető össze a jogszerü birlalattal. A lakásnak, melyet bérlek, s melyben lakom, jogszerü birlalója vagyok, de nem vagyok birtokosa, s így jogszerü birtokosa sem lehetek.
Meg kell különböztetni továbbá a birtokcimet és a birtokot. Amaz által csak jogot nyerünk a birtokhoz, az utóbbihoz még a dolognak tényleges átadása szükséges. Birtoknak tárgyai nem lehetnek oly dolgok, amelyekben tulajdon nem lehetséges, tehát jelesül a forgalmon kívüli dolgok (res extra commercium). Épp ugy B.-ot nem szerezhetnek azok, kik tulajdont nem szerezhetnek. Igy p. a gyermekek, őrültek. Hazánkban fekvő birtokra nézve az 1715. évi XXIII. t.-c. szerint az idegenek, az u. n. lex amortisationis értelmében a főpapok, egyházak és kolostorok a felség felmentési jogának épségében tartásával (a nisi Regia Majestas in specialis casibus, salvis tamen juribus alienis, eatenus diapensaret. 1715. évi 16. §.) és nemesi javakra nézve az előtt a sz. kir. városok, ide tartoznak a nem nemesekre, a zsidókra fennállott, az ujabb jogfejlődés által megszünt birtokszerzési korlátozások is. A tényleges hatalombavétel megfogás, elvitel, őrizetbe vétel, ingatlanoknál bekerítés, megmunkálás stb. által történik. Nyilvánkönyvek tárgyát képező dolgoknál a nyilvánkönyvi bejegyzés szükséges, a bányabirtok a bányakönyvnek képezi tárgyát. A birtokbavétel gyakran jelképiesen történik, p. megmutatás, a kulcsoknak átadása által stb. A birtokszerzésnek egyik neme az u. n. Constitutum possessorium, vagy is az eddigi birtokosnak nyilatkozata hogy, az eddig a maga nevében birt dolgot ezentul más nevében akarja birni. B.-ot képviselő által is lehet szerezni, sőt p. gyámság alatt állók, vagy jogi személyek B.-ot csakis képviselőjük által szerezhetnek.
Minthogy a B.-hoz kettő szükséges, t. i. corpus és animus, ebből önként következik, hogy a B. megszünik, mihelyt e két kelléknek egyikében, vagy mindkettőben fogyatkozás esik (si in contrarium actum est). El lehet tehát veszteni a birtokot corpore vagy animo vagy corpore és animo. Corpore elvesztjük a birtokot, ha a dolog fölötti tényleges hatalmat elvesztettük. Amit természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha a birtok megtartásához szükséges volna az, hogy a dolgot folyton kezünkben vagy közvetetlen közelünkben tartsuk, vagy folyton az ingatlanban üljünk. A puszta távollét a dologtól nem szünteti meg a birtokot, amig a dologhoz való az a viszonyunk, hogy a tényleges behatást a dologra tetszésünk szerint gyakorolhatjuk, illetve megujíthatjuk, meg nem szünik. Megtartjuk tehát a lakásunkon levő ingóknak birtokát akkor is, ha mindjárt földkörüli utra indultunk, s megtartjuk ingatlanunk birtokát ha másutt lakunk is. Ezt mentális possessionak nevezik, s ezt értették rómaiak a kifejezés alatt: solo animo retinere possessionem a. m. a birtoknak fenntartása a puszta birtokosi akarat által. Míg ellenben ha a tényleges hatalom a dolog fölött elveszett, ha p. a dolgot a tolvaj ellopta, akkor a birtokosi akaratnak bármilyen fentartása semmit sem segit, s a dolog birtoka elveszett. Szelídített állatoknál a tényleges hatalom akkor szünik meg, ha a visszatérés szokását leteszik. Nyilvánkönyvi birtok a nyilvánkönyvben történt kitörlés, vagy másnak nevére bejegyzés által, - pusztán a birtokosi akaratnál fogva (animo) megszünik a birtok, ha az, aki eddig a dolgot a saját nevében birta, kijelenti, hogy azt ezentul másnak nevében fogja birni, vagyis a fennemlített constitutum possessorium esetében, mely egyrészt birtokszerzés, másrészt a lemondó részéről birtokvesztés. Továbbá az u. n. rövid uton történt átadás, - traditio brevi manu - esetében, midőn t. i. a beleegyezésünkkel már másnak birlalatában volt dolgot azzal hagyjuk nála, hogy ezentul az övé legyen. Corpore és animo együttesen megszünik a birtok annak más részére történt átadásával. Pusztán a birlalatnak átadásával, p. bérlet, haszonbérlet, haszonkölcsön esetében a birtok nem szünik meg.
A birtoknak fontos jogi hatásai vannak. A törvényben meghatározott eseteken kivül senki sincs jogosítva mást birtokában háboritani, vagy őt a birtoktól megfosztani. A birtokos pedig az ily támadást önhatalmulag utasíthatja vissza, aszerint a jogi axioma szerint: Vim vi repellere licet, sőt a tőle elvett dolgot tettenérés esetében vagy folytonos üldözés közben, tehát az elvétel, illetve elfoglalás után nyomban erőszakkal is visszafoglalhatja. Ily visszafoglalás esetében a jog a birtokot megszakitottnak sem tekinti, ami az elbirtoklás szempontjából fontos. Ez a jog különben a birlalót is megilleti. Hazai jogunk e tekintetben még tovább megy s az önhatalmu visszafoglalást a birtokháborítástól számitott egy év alatt megengedi. Ugyanannyi idő alatt a birtokában megháboritott fél sommás visszahelyezést (repositio) és sommás határigazítást is kereshet, amely rendszerint a helyszinén tartandó eljárás, kizárólag a birtoknak ténykérdésére szorítkozik. A magyar jog szerinti sommás visszahelyezésnek az erdélyi jogban az u. n. harmadnapos per (processus tridualis) és az u. n. panaszos per (processus spolii v. quaerulosus) felelnek meg. Egy év lefolyta után is részesül még a birtok mint ilyen birói védelemben és pedig a rendes visszahelyezési per utján, amely hasonlóan mint a sommás visszahelyezés az utolsó év alatti békés és nyilvános birtok ténykérdésére szorítkozik, mely ellen alperes netaláni erősebb jogával nem védekezhetik.
Régibb jogunk szerint a birtokháboritás rendszerint hatalmaskodási esetet is képezett és pedig nemcsak kisebb hatalmaskodást (actus minoris potentiae, violantia), hanem bizonyos esetekben nagyobb hatalmaskodást is (actus majoris potentiae) amennyiben a nemes ember lakóházába való erőszakos berontás és nemesi javaknak vagy tartozékaiknak erőszakos elfoglalása a nagyobb hatalmaskodás régi öt esetéhez (quinque casus) tartozott. A birtoknak további jogi hatása az is, hogy egyenlő körülmények között a birtokost illeti az elsőbbség «in pari causa melior est conditio possidentis), amely jogi axioma. eredetét képezheti az ismeretes példabeszédnek: beati possidentes. A jóhiszemü birtokos továbbá. a dolognak gyümölcsein, mihelyt elkülönitvék (fructi separati, ellentétben a függő gyümölcsökkel, fructi pendentes), tulajdonjogot nyer, s azokat még akkor sem tartozik kiadni, ha magát a dolgot annak, aki tulajdonjogát bebizonyította, visszaadni köteles. Követelheti továbbá a dologra forditott szükséges, és amennyiben a szokásos mértéket meg nem haladják, a hasznos beruházásoknak megtéritését is, a fényüzési beruházásokat csak. annyiban, amennyiben azok a dolognak közönséges értékét emelték (mert különben a tulajdonos az ő kárával jogalap nélkül gazdagodnék). A rosszhiszemü birtokos ellenben nemcsak a huzott hasznokat, hanem azokat is, melyeket a tulajdonos huzhatott volna, kiadni s nemcsak az okozott kárt (damnum emergens), hanem az elmaradt hasznot (lucrum cessans) is megtériteni tartozik.
A birtokos továbbá a dologra fordított költségei s a dolgon fekvő követelése tekintetében visszatartási joggal bir (jus retentionis), amit régibb törvényeinkben ismételten s kifejezetten elismertek. A valóságos jóhiszemü birtok a tulajdonszerzésnek egyik módját képező elbirtoklásnak (l. e.) is képezi alapját; előbbi jogrendszerünkben pedig u. n. uj adományt (nova donatio) csak az nyerhetett, akinek már elődei is az adományozandó jószágnak hosszas és békés birtokában voltak.
A fin de siécle azonban ugy látszik a birtokelmélet eddig uralkodó alaptételének is végét jelenti, Ihering, a lángeszü jogász Der Besitzwille cimü munkájában Savigny alaptételét halomra döntötte, s a birtok és birlalat között levő különbséget a Savigny által felállított szubjektiv ismérv (a birtokosi akarat minősége) helyett objektiv ismérvben találja. Az objektiv ismérv a tételes jognak rendelkezése. E szerint az elmélet szerint birtokosi akarat a birtoknál és birlalatnál egyaránt szükséges, s mindkettőnél egyforma és a tényleges hatalom gyakorlásában áll, s ebben megtestesül. Az ez által létesített viszony a dolog és a jogalany között mindig birtok, hacsak a tételes törvény az ellenkezőt nem rendeli, s a birtoktól annak teljes hatását részben elvonja. A különbséget a következő képlet könnyen megérthetőve teszi: Nevezzük: a dolog fölötti tényleges hatalom gyakorlásának lehetőségét, vagy máskép a dolog és az ember között létező azt a térbeli viszonyt, mely a dolog fölötti uralmat tényleg lehetségessé teszi: c-nek (corpus), az embernek e tényleges hatalom gyakorlására irányuló akaratát, vagy helyesebben a tényleges hatalomnak gyakorlását: a-nak (animus: birtokosi akarat az ujabb, elmélet értelmében); azt a többletet pedig, amely az uralkodó elmélet szerint a birtokosi akarathoz még szükséges, hogy birtokról szó lehessen, vagyis azt, hogy a birtokos a dolgot nem egyszearüen birni (a), hanem mint sajátját birní akarja: a-nak, a tételes törvénynek azt a rendelkezését végül, mely az uj (objektiv) elmélet szerint a birtokot kizárja, s a birtoklási viszonyt birlalattá degradálja: n-nek; akkor ha a birtokot x-el, a birlalatot y-nal jelöljük; a szubjektiv elmélet szerint: x = a+a+c, és y=a+c. Az objektiv elmélet szerint ellenben x=a+c: és y=(a+c)-n.
A különbségnek roppant gyakorlati jelentősége van. Az uralkodó nézet szerint a birtokos, hogy jogvédelemben részesüljön, nemcsak az a-t és c-t, hanem az a-t is tartozik bizonyítani, mert ő tartozik bizonyítani azt, hogy birtokos, a birtoknak tényálladékához pedig az a is szükséges, s annak lényeges elemét képezi. Ennek mint tisztán szubjektiv momentumnak bizonyítása pedig mindig nehéz, gyakran lehetetlen. Az objektiv elmélet szerint ellenben a birtokvédelemhez elegendő az a és c-nek bizonyítása, mert ezáltal a birtok bizonyítva van. Azt, hogy oly körülmény forog fenn, mely miatt a tételes jog a birtokviszonyt nem ismeri el birtoknak, hanem csak birlalatnak (a-n-t), az erre mint kifogásra hivatkozó alperes tartozik bizonyítani. Az objektiv elmélet tehát gyakorlatilag azért nagy jelentőségü, mert a birtokvédelmet könnyebbé s így teljesebbé teszi. De ha a kérdés már ebben az alakjában is nagy jelentőségü, aránytalanul nagyobbnak ismerjük fel jelentőségét akkor, ha annak hátterét tekintjük. A kérdésnek háttere: harc az egész vonalon, harc két alapjában különböző jogfelfogás között. A józan realizmusnak harca az idealizmus, a célgondolatnak harca a metafizikai spekulációk ellen. A jogtételek szimmetriája, spekulativ megállapítása helyébe lép: a célgondolat, tekintet, állandó és folytonos tekintet a gyakorlati élet szükségleteire, annak felismerése, hogy a jog nem öncél, hanem eszköz, amely csak annyiban ér valamit, amennyiben képes megfelelni feladatának, a jogrend védelmének. A harc kimenetele nem lehet kétséges, mert nem lehet kétséges, hogy nem a társadalom létezik a jognak, hanem megfordítva a jog a társadalomnak kedvéért. Csak ennek felismerésével felel meg a jog hivatásának s feladatának, s lép érintkezésbe a gyakorlati élettel, amelytől téves spekulációk már nagyon is elidegenítették.
gazdasági telkek vagy birtoktesteknek érték-meghatározása. A becslés célja szerint különböző eljárást követnek a B.-nél. Ha valamely telek v. birtok vételára megállapítandó, akkor annak jelenlegi hozadékértékét kell kipuhatolnunk, mi olyformán történik, hogy az illető telek vagy birtok után bizonyos gazdálkodási mód mellett nyerhető tiszta jövedelmet kiszámítjuk; ez a tiszta jövedelem a szokásos kamatláb szerint tőkésítve, megadja annak hozadékértékét; egy 1000 frtot jövedelmező birtoknak értéke 5%-al tőkésítve 25.000 frt. A földadó kivetése és szabályozása céljából foganatosított kataszteri becsléseknél a földbirtoknak oly jövedelme (kataszteri jövedelem) deritendő ki, melyre közönséges gazdálkodás mellett nemcsak jelenleg, de a jövőben is számíthatunk. Jelzálogkölcsön igénybe vételénél a birtokok rendszerint csak sommás úton becsültetnek meg, még pedig azok kataszteri jövedelme szerint, a szokásos vételárak és haszonbérek figyelembevételével. Különös neme a B.-nek a kisajátítási becslés, melynél nemcsak a kisajátítandó telek v. birtok hozadékértéke, vagyis vételára jön tekintetbe, hanem azonfelül azon értékveszteség is, melyet a kisajátítás után visszamaradó telek-, illetve birtokrészek szenvednek.
más ingatlan vagyonának jogtalan elfoglalása, mely, amennyiben súlyosabb bünt. cselekmény nem forog fenn és az okozott kár 5 frt értéket felülmul, a m. btkv. 411.§-a szerint vétséget képez és három hónapig terjedhető fogházzal, valamint 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanezen büntetés alá esik az, aki másnak ingatlan vagyonát szándékosan és jogtalanul megrongálja, v. annak a földtől el nem választott termékét felhasználja p. legeltetés által, mert e terméknek a földtől elválasztása s az ekként elválasztott s ingóvá tett terméknek eltulajdonítása a lopás fogalma körébe esik. A vétség miatt bűnvádi eljárásnak csak a sértett fél indítványára. van helye.