(ejtsd: bisellye), járási székhely Bari olasz tartományban, az Adriai-tenger partján, (1881) 23.877 lak., régi (XII. századból való) templommal, bortermeléssel és elég élénk kereskedéssel; környékén sok szép nyaraló van.
növénynevek mellett Bischoff G. V. nevének rövidítése.
község Unterelsass kerületben, 4 km.-nyire Straszburgtól, (1890) 60.045 lak., sör- és keményítőgyártással.
Károly Gusztáv, német geologus és kémikus. szül. Wördben (Nürnberg mellett) 1792 jan 18., megh. Bonnban 1870 nov. 30., hol az egyetemen a kémia és technologia tanára volt. Különösen nagy érdemeket szerzett a kémiai geologia megalapítása körül; ő volt ujabb időben az első, aki rámutatott ama kémiai és mekanikai tényezőkre, melyek a kőzetek képződésében szerepet játszanak. Ő volt az, aki tanulmányaival a geologiának egészen új irányt szabott. Az ő kezdeményezésének köszönhető az a nagy lendület is, mely ma a geologiai kutatások terén tapasztalható. A hegységek képződésének kérdésével is sokat foglalkozott és egészen új elméleteket állapított meg. Legkiválóbb munkája: Lehrbuch der chemischen und physikalischen Geologie (Bonn 1847-54, 2 köt.; a második kiadás 3 kötetben jelent meg 1863-66., melyhez 1871. a Supplement-Bandot Zirkel rendezte sajtó alá). Egyéb munkái: Lehrbuch der Stöchiometrie (Erlang. 1819); Die Entwickelung der Pfianzensubstanz (Nees v. Esenbeckkel egyetemben u. o., 1819): Lehrbuch der reinen Chemie (Bonn, 1824, bevégzetlen); Physikalisch-statistische Beschreibung des Fichtelgebirges (Goldfusszal. Nürnberg 1817, 2 köt.); Die vulkanischen Mineralquellen Deutschlands und Frankreichs (Bonn 1826); Die Mineralquellen zu Roisdorf (u. o. 1825); Die Wärmelehre des Innern unsers Erdkörpers (Lipcse 1837); Über die Gletscher und ihre Beziehungen zur Hebung der Alpen (1843); Über die Entstehung der Quarz- und Erzgänge (1844); Des moyens de soustraire l' exploitation des mines de houille aux dangers d' explosion (Brüsszel 1840) c. munkája pályadíjat nyert; Populäre Briefe an eine gebildete Dame über die gesammten Gebiete der Naturwissenschaften (Pforzheim és Bonn 1848-1849, 2 köt.); Die Gestalt der Erde und der Meeresfläche und die Erosion des Meeresbodens (Bonn 1867). Schweigger-rel együtt szerkesztette a Journal für Chemie und Physik c. folyóiratot.
1. Gottlieb Vilmos, ném. botanikus. sz. Dürkheimban 1797., megh. Heidelbergában 1854 szept. 11. Kaiserslauternban a híres fiorista Xoch Dániel vezetése mellett a botanikának szentelte magát. 1819. Münchenben a képzőművészeti akadémiát látogatta, 1821. Erlangenbe ment, hol a növénytant szorgalmasan tanulmányozta és 1822. doktor lett. 1825. a heidelbergai egyetemen a növénytanból magántanárrá képesítették, ugyanitt 1833. rendes tanár, 1839. pedig a növénykert igazgatója lett. Becses művei vannak a májmohákról, a Charáról meg az edényes virágtalanokról. Legnevezetesebb munkái: Grundriss der medic. Botanik (Heidelberga 1831); Lehrbuch der allgem. Botanik (Stuttgart 1834-44, 3. köt.); Wörterbuch der beschreibenden Botanik (u. o. 1839, 2. kiad. Schmidttől, 1867); Medizinisch-pharmazeutische Botanik (Erlang. 1843, 2. kiad. 1847); Die Botanik in ihren Grundrissen und nach ihrer historischen Entwickelung (Stuttgart 1848). Leghasználtabb műve azonban a nagy szorgalommal készített Handbuch der botan. Terminologie und Systemkunde (3 kötet, Nürnber 1830-1844).
2. B. József Eduárd Konrád (álnéven Konrad von Bolanden), német regényiró. szül. Niedergailbachban 1828 aug. 9. Teologiát tanult s pap volt, 1869 óta pedig Speierben lakik és kizárólag az irodalomnak él; különösen ultramontán irányu regényeket ir. Munkái: Luthers Brautfahrt (1857); Franz von Sickingen (1859); Historische Novellen über Friedrich II. von Preussen und seine Zeit (1865-66); Angela (1866); Die Schwarzen u. die Rothen (1868); Die Unfehlbaren (1871); Der neue Gott (1871); Der alte Gott (1871); Kelle und Kreuz (1872); Die Bartholomäusnacht (1879); Savonarola (1882): Die Ultramontanen (1890); Die Socialen (1891); Der Teufel in der Schule (1892). Munkáit gyakran konfiskálták. Magyar fordításban: Berta királyné, Regény. Ford. Garay Alajos (Pest 1863); Nászut. Reg. Ford. Rázel József (Pest 1866); Angela. Ford. Jánosi Gusztáv (Veszprém 1866); A vörösek és feketék. Korrajz (Győr 1869); Barbarossa, Reg. 2 kötet (Pécs 1871, Liceumi könyvny.); A csalhatatlanok (Eger 1872. Szolcsányi G.); Rafael. Magyaríták Ruschek Antal és Limpp János (Pest 1872): Vakoló vagy kereszt (Pest 1872): Az államveszélyesek. Ford. az egri növendékpapság irod. társ. (Eger 1873): Haladás. Magyarítá a kalocsai növendékpapság (Kalocsa 1873); Porosz szellem. Ford. Dvorzsák János és Kremmer Antal (Pécs 1873); A basa. Elbeszélés a nép számára. Ford. Rázel József (Budapest 1.876); Német szellem Közli Dvorzsák János (Budapest 1884); Az ultramontánok. Reg. 2 köt. Ford. Jagicza Lajos (Esztergom 1891).
3. B. Tivadar Lajos Vilmos, hires német anatómus és fiziologus, szül. Hanuoverben 1807., meghalt 1882. 1832. doktorrá avatták és asszistensi állást kapott a berlini szülészeti klinikán, 1834. magántanár, 1836. rendkivüli, 1843. pedig a boncolástannak és élettannak rendes tanára lett a giesseni egyetemen. 1854. ugyane tanszékekre Münchenbe hivatott meg, 1878. nyugalomba vonult s 1882. megünnepelte 50 éves doktori jubileumát. B. a boncolástan, élettan és fejlődéstan terén tett kutatásai által jelentékeny névre tett szert. Kimutatta a szabad oxigénnek és szénsavnak jelenlétet a vérben majd felhivta a figyelmet a hugyanyagra, mint az anyagforgalom mértékére a szervezetben. Életének utolsó éveiben a koponyaméretekkel, az agyvelő súlyával és az ezek közt létező viszony kimutatásával foglalkozott. Nagy ellenzője volt a női orvosoknak és 1872. megjelent iratában hevesen kikelt nőknek az orvosi pályára való bocsátása ellen. Számos műve közül nevezetesebbek: Entwicklungsgeschichte der Säugethiere und des Menschen, des Kanincheneies und des Hundeeies, Beiträge zur Lehre v. Blute und der Transfusion desselben: Der Harnstoff als Maass des Stoffwechsels; Das Hirngewicht des Menschen stb.
János Rudolf, II. Frigyes Vilmos porosz király bizalmas embere, szül. Ostermondrában (Türingiában) 1741 nov. 13., megh. 1803 okt. 31. Régi szász nemesi családból származott. A szász udvarnak kamarása és Károly kurlandi herceg lovászmestere volt. 1778. porosz hadiszolgálatba lépett s megnyerte a koronaherceg (Frigyes Vilmos) föltétlen bizodalmát. Mint porosz követ jelentékeny részt vett a szisztovai kongresszusban. Befolyása nőttön-nőtt; rábirta a királyt hogy Ausztriához közeledjék, mi azután az 1792-iki francia háborura vezetett. A háboru szerencsétlen kimenetele után a király kissé elhidegült irányában, de azért Lengyelország fölosztása alkalmával tetemes birtokokat kapott ajándékba. A király halála után (1797) ő adta át utódjának a királyi jelvényeket; de azért mégis elbocsátották, mire Marquardt birtokára vonult vissza. Családja fiában halt ki. V. ö. Ranka, Ursprung u. Beginn d. Revolutionskriege; Häusser, Deutsche Gesch.; Allg. Deutsche Biogr. II. 674.
község Salzburgban, St. Johann ker. kapitányságban, a Salzach balpartján (1890) 2560 lak.; közelében a Geinfeldbachnak szép vizesése van.
886 m. magas hegy osztrák Sziléziában, a morva lejtők legészakibb kiágazásán, igen szép kilátással.
város Bautzen szászországi kerületben, a Wesenitz partján, (1890) 5612 lak., posztó-, vászon és üveggyártással, gépgyárral és vasöntővel. 1818. máj. 12. a franciák a visszavonuló szövetségesekkel megütköztek és B.-t csaknem egészen fölégették.
járási székhely Thurgau svájci kantonban, a Thur és Sitter összefolyásánál (1888) 2419 lak., a IX századból való templommal, jelentékeny marhavásárokkal.