Frigyes Vilmos gróf, württembergai altábornok s hadászati iró, szül. Windheimban (Vesztfália) 1783 julius 28., megh. Konstáncban 1860 julius 18. 1796. hannoverai, 1803. nassaui, 1804. angol, 1807. pedig württembergai szolgálatban állott. Részt vett Ney alatt az 1809. hadjáratban, 1812. pedig a Borodino melletti csatában tünt ki. 1813. Bautzen, Dennewitz és Wartenburg mellett harcolt és a lipcsei csatában fogságba került; de midőn a württembergiek is átpártoltak a szövetségesekhez, szabadon bocsáttatott. Végig harcolta az 1814. és 15-ki hadjáratokat s 1816. grófi rangra emeltetett. A király egyuttal a lovasság ujjászervezésével bizta meg s 1820. a rendi kamarának élethosszigra tagjává nevezte ki. Mint követ működött a karisruhei, berlini, hannoverai, drezdai és szent pátervári udvaroknál. 1848. nyugalomba vonult. Művei közül megemlítendők: Vorlesungen über die Taktik der Reiterei (Karlsr. 1818, 3. kiad. 1826); System der Reiterei (Berl. és Posen 1822); Felddienst der Reiterei (Karlsr. 1820); Felddienstinstruktion für Schützen und Reiter (u. o. 1821, 4 kiad. 1835); Neues Schützen-system der Reiterei (Stuttg. 1824, 2. kiad. 1825); Reiterbibliothek (Karlsr. 1827 -31. 6 köt.); Die königlich preussische Reiterei unter Friedrich d. Gr. (u. o. 1837); Aufzeichnungen (u. o. 1847). Legjobb műve az ldeentaktik der Reuterei (u. o. 1829).
(dánul: Bismepund), dán, előbb pedig norvég kereskedelmi sulymérték = 6 kg.
l. Bizmut
(v. Bizsnoisz) vallásos szekta Kelet-Indiában. Alapította Dsambhadsi, aki Szabdbáni c. szent, iratot is hagyott hátra. A B. tagjai leginkább ácsok, csak egymás közt házasodnak, jó gazdák, s nagyban tenyésztik a tevét. Imádják Dambhadsit, akit Visnu megtestesülésének tartanak, hust nem esznek s védik az állatokat: rendesen gyapjuruhát hordanak, hajukat levágják s a tisztasági szabályokat a legszigorubban megtartják. Lakadalmaikon összevegyítik a mohammedánus és hindu szertartásokat; halottaikat rendesen maguk temetik el a ház küszöbénél vagy a marhaistállóban, gyakran ülő helyzetben. Az ÉK-i tartományokban lakó B.-ek többnyire kereskedők, kik tisztelik a koránt és az iszlam felé hajlanak.
(ol. ejtsd: bizonnyo) a. m. szükség; a váltóforgalomban a szükségbeli utalványt, a szükség esetére szóló intezvényt jelenti.
az amerikai bölény. L. Bölény.
(Visajas), a Filippini-szigetek csoportja az indiai szigettengerben, Luzon és Magindanao között, összes területük 55.835 km2, állítólag 2 1/2 millió maláj bissayi lak., kik a tagala nyelv egyik tájszólásán beszélnek; lakják még spanyol uralom alatt álló pápuák. A B.-csoport nyolc tartományt képez, melyek közül 3 Panay legjelentékenyebb szigetre jut s a másik 5 Samar, Leyte, Bojol, Zebu s Negros szigeteket foglalja magában, melyekkel még több kisebb sziget van egybefoglalva. (L. a Filippi-szigeteket.)
Christoffel, németalföldi festő, szül. Leeuwardenben 1828; jelenleg Hágában él. Francia mesterektől tanult, de a szinezésben a XVII. sz.-beli németalföldi mesterekhez ragaszkodik. Tárgyát leginkább hazája népéletéből veszi. Művei közül nevezetesebbek: A polgármester leánya. A ritkaság-kereskedő, Keresztelő, Lakodalom, Frieslandi tél, Látogatás a nagymamánál, Reggeli nap, Leánykérő Frieslandban, Napfény az otthonban és a pírben (ez utóbbit 1890. megvették a müncheni uj pinakotéka számára).
Wilson Stannon, amerikai politikus. szül. New-Yorkban 1847., a demokrata párt egyik kiváló tagja a kongresszusban. Cleveland elnök bizalmas barátja, ki őt 1893 márc. 4. a posták főigazgatójának nevezte ki.
Hermann Vilmos, dán szobrász, szül. Schleswigben 1798 okt. 13., megh. 1868 márc. 10. Eleinte a kopenhágai akadémián a festészetre adta magát, később áttért a szobrászathoz, 1823. Rómába ment, Thorwaldsen tanítványa lett és ámbár mesterének finomságát és termékenységét nem érte el, senki sem közelítette meg jobban erőteljességben és a fölfogás férfias komolyságában. Már első jeles műve: a Walkür (1836) mutatja, hogy az Olimpus mellett a germán mitoszi alakoknak is helyet akart biztosítani a szobrászatban, később azonban a realisztikus irány felé hajolt. IV. Frigyes király és Oehlenschläger Ádám képmásai elsőrangu képmásszobrásznak mutatják be, kitünőek domborművei is a mainzi Gutenberg-emléken. B. 1850. a kopenhágai akadémia igazgatója lett.