régi nyelvemlékeinkben a. m. zsákmány, préda (a német Beutung-ból megy arázzák, mely régente igy hangzott: bütung), későbbi értelme szerint: ami bárkinek prédája lehet s azért ma uratlan, urahagyott gazdátlan jószágot vagy embert jelent. Ez utóbbi értelméhez l. Behajtás.
1. porosz kerület 780 km2, (1890) 421827 lak. - 2. B., az előbbi kerület fővárosa a Nims és Kyll közt Triertől észak felé 24 km. távolban, a Köln-Trier-Conzi porosz államvasul mellett (1890) 2749 lak.
Ősmagyar név, mely megfelel a török-tatár (kun) «biter» azaz növekedő szónak. A nevet a Balassa család ősei közt találjuk, nevezetesen a XIII. századnak második felében élt Mikó fia Gyarmati B. (1250-1299), aki hont-, bars- és zólyom vármegyei főispán volt. A név minden bizonyára a kunoktól került hozzánk; hisz a Balassa-család ősi fészke is azon a területen volt hol Anonymus szerint a honfoglalás korában kunok telepedtek meg. A rokonhangzásu Péter név azonban már a középkorban is arra csábított sokakat hogy a két nevet egynek vegyék. A nevek történetében az ilyen fölcserélések kezdve az ókortól egész napjainkig éppen nem tartoznak a ritkaságok közé: de ebből még korántsem következik, hogy az ilyenformán azonosított nevek csakugyan egy eredetüek is volnának. (Turul 1891., 52. 53. l.)
két ismeretlen középkori német költő neve: az egyik Emsi Rudolf értesítése szerint a XII. század végén egy Sándor-eposzt irt, mely nem maradt fönn; a másik a (mondai) wartburgi dalnokversenyről szóló költeményben szerepel, még pedig mint Ofterdingen Henrik ellenfele.
rövid rimpárokban irt középfelnémet epikus munka, mely a XII. sz. végén (1195-1200) iratott, de csupán az 1502-15. Miksa császár számára iratott ambrasi kéziratban maradt fönn. Szerzője egy ismeretlen lovagi hegedűs, aki az osztrák udvarnál élt. A költemény több, eredetileg egymáshoz nem tartozó részből áll (főleg későbbi toldalék a mű bekezdése az 1988. versig). Főtartalma egy nagy tornajáték Etzelburg városában, melyben a kunok (Attila) és burgundok (Szigfrid) s egyebekkel Biterolf és tőle föl nem ismert fia Dietleib is szemben állottak egymással. A szereplők nevei a német hősmondából származnak de a cselekvény maga mondai alap nélkül, az udvari epika termékeinek mintájára, de ügyetlenül összetákolt mese. Kiadta Jaenitte, Deutsches Heldenbuch I. (1867) V. ö. Heinrich G., Etzelburg és a magyar hunmonda, Budapest, 1891.
város Bari olaszországi tartományban, 15 km.-nyire Baritól, (1881) 5768 lak., gazdag faragványokkal és freskókkal diszített székes a tőzsde-adót, kieszközölte Hamburgnak a német vámterületbe való lépését, bevonta ebbe az alsó Elba vidékét is. 1882. Bismarckkal összezördült s a politikai pályától visszavonult. Nagy része van a porosz nagy magánvasutak államosításában. - Alapitotta 1875. a schleswig-holsteini meg-megujuló zeneünneplést, s a klasszikus zene mély tanulmányozására valló, de az uj-romantikus zenei irány ellen elfogult könyveket irt: Bach J. Seb. (1865 és 4 kötetben 1881, Berlin); Mozart's Don Juan und Gluck's lphigenie (1866); K. Ph. E. Bach, W. Fr. Bach u. deren Brüder (1868); Über Gervinus' Händel und Shakespeare (1869); Beiträge zur Geschichte d. Oratoriums (1872); Die Reform d. Oper durch Gluck und R. Wagner's Kunstwerk der Zukunft (Braunschweig 1884). Kiadta Löwe K. önéletiratát; az 1848-ik évről, a Keletről, Bismarckról stb. irt essay-i Gesammelte Schriften cím alatt jelentek meg (Lipcse 1884).
járási székhely Merseburg poroszországi kerületben, a Mulde partján, (1890) 9047 lak., vasöntőkkel, jelentékeny agyagcső-készítéssel (5 gyár), gépműhelyekkel és nagy barnaszéntelepekkel. 1815 óta Poroszországé; azelőtt szászországi hely volt.
István, államférfiú, szül. Sárosfán, Pozsony vmegyében 1822 máj. 3. Atyja, a megye alispánja nagy gonddal nevelteté, kitünő tanuló volt és midőn Mosonban megyei szolgálatba lépett, kitünő hivatalnoknak bizonyult, és megnyerte a nép. szeretetét. 1848-ban képviselőnek választották, el is ment Debrecenbe és Szegedre, a világosi fegyverletétel után pedig kibujdosott. 1851-ben engedelmet nyert hazatérhetni és Somogyban élt, visszavonultan, gazdaságának. Az 1861. és 1865-i országgyüléseken a szigetvári kerületet képviselte, midőn ott 1869-ben megbukott, Abrudbányán választották meg. Nem annyira szónoki tehetsége által tünt ki, mint ügyessége és munkássága által, melyek megnyerték részére Deák bizalmát. Az országgyülésnek alelnöke, a pénzügyi bizottságnak, majd az 1870-iki magyar delegációnak elnöke volt. Horvát Boldizsár visszalépése után Andrássy reá bizta az igazságügyi tárcát és ezt Lónyay alatt is 1872 őszéig megtartotta. Ezen időbe esik az uj igazságügyi szervezet életbe léptetése, a királyi kinevezéstől függő birák kinevezése. Lónyay kabinetjéből B. még annak bukása előtt kilépett, és 1872 októberben a ház elnökének választatott. A rövid életü Szlávy-minisztérium után 1874 márciusban megbizatást nyert minisztériumot alakítani. Ez volt az utolsó kisérlet tisztán a Deákpárt alapján képezni kormányt, és annál nehezebben sikerült, mert magában a pártban nagy töredék követte Lónyayt, más meg Sennyeyt. B. feladatát csak az könnyítette meg, hogy pénzügyminiszternek sikerült megnyernie Ghyczy Kálmánt. Ekkor történtek az első komoly kisérletek a pénzügyek rendezésére. Midőn Tisza 1875 febr. 3-án kijelentette a közjogi alap elismerését és ezáltal a pártok uj alakulása kezdődött, B. visszalépett. Azóta mint képviselő, és midőn nem nyert mandátumot mint magánember él. Ő az egyetlen volt miniszterelnök, ki nyiltan az ellenzékhez csatlakozott.
Ferenc (álnéven Oskar Stern), német drámairó, szül. Mainzban 1842 nov. 2. 1876 óta a. hamburgi Thalia-szinház rendezője. Parodisztikus darabja: Die Meistersinger u. das Judentum in der Musik, vigjátéka: Blaue Rosen, schwarze Tulpen, szomorujátéka: Die Dämonen des Herzens. Van egy operája: Lancelot s ujabban több vigjátéka: Des Königs Schwert, Die Plaudertasche, Der Lügner, Flottenmanöver, -valamint egy szinházi könyve: Plaudereien über die Reform der deutschen Bühne stb.
(Nagy- ), kisközség Trencsén vármegye bittsei járásában, a Vág folyó partján, (1891) 2885 tót és német lakossal; szolgabirói hivatal, járásbiróság, adóhivatal, a nyitra-bittsei esperesség székhelye; van leszámítoló bankja és takarékpénztára, takarék- és hitelintézete és bőrgyára. Vasuti állomás, posta-és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Egykor hires gimnáziuma, melyet a Thurzók és Illésházyak gazdagon dotáltak, megszünt. Van itt báró Poppernek nagy deszkagyára és faraktára, továbbá a Reitter-féle gyujtófagyár, mely készítményeit Morvaországba, Sziléziába és Galiciába. szállítja. B. lakói főleg fakereskedésből s faiparból élnek. B. vasuti állomása a hires szulyói völgy (l. o.) meglátogatására a kiinduló pont.
B. síkon fekvő várát, amint ma fennáll, a várkapu fölött olvasható felirat szerint, Thurzó Ferenc építtette (1571). A vár szabálytalan négyszögletü, minden sarkán egy-egy alacsony, kerek toronnyal. Figyelemreméltó első emeleti folyosója, melyet 24 kőoszlop tart. Kápolnája., a várkapu és az őrtorony feliratokkal és faragványokkal vannak tele, mely utóbbiak közül kiválik a nagy várkapun kifaragott «Justitian» és «Fortitudo» két jelképes szobra. 1600 dec. ide csalta és itt foglalta el Thurzó György a fiatal Telekessy Mihályt, ki a királyi salvus conductus megsértése miatt üldözve, mindaddig Lengyelországban bujdokolt s kinek javaira vágyott. Telekessyt innét Pozsonyba kisérték, hol a következő évben lefejeztetett. Később Thurzó Imre özvegyét, Nyáry Krisztinát, gr. Esterházy Miklós nőül vette, a Thurzók kezéről az Esterházyak birtokába került a vár s a hozzátartozó uradalom is, mely Bittse városából és 21 faluból állott.