(vagy bittor). A hunok uralma alá tartozó keleteurópai néptörzs neve, mely az ulzingurokkal, angiscirokkal és bardorokkal együtt részt vett Dengezikhnek 562. a keleti gótok ellen intézett hadjáratában.
csoportnév mindama kátrányszerü, többé-kevésbbé folyós vagy szilárd szénhidrogének megnevezésére, melyek a földből szivárognak ki, vagy pedig ásványokat, kőzeteket járnak át. Sajátságos kátrányos szag jellemzi őket, valamint az, hogy mindannyi igen könnyen gyulad és erősen kormozó lánggal ég. Petroleum, aszfalt, ozokerit (földi viasz) a legismertebb B.-ásványok, de ide tartoznak az ezeknél ritkább: albertit, grahamit, walait, elaterit, idriolit, hartit, fichtelit, hatcheffin, könleinit (scheererit) stb. ásványok is, melyek közül néhány (pl. hartlt, fichtelit) kristályokban is ismeretes. Szükebb értelemben B. alatt rendesen az aszfaltot (földi kátrányt, hegyi kátrányt), vagy pedig a petróleumot értik. A Föld különböző korszakaiból ismernek kisebb-nagyobb egyházzal, amelyet még 1325-ben kezdtek meg építeni.
(lat. Bithynia), az ókorban a kis-ázsiai félsziget ÉNy-i részének tartománya, melyet É-ról a Fekete-tenger, K-ről a Parthenios folyó (mai nap Bartan Szu) határolt, mely folyó Paflagoniától választotta el, mig D-ről az Orminion hegylánca (most Derne jailaszi) és az Olimpus (ma Kesis dagh) választották el Galiciától, Frigiától és Míziától, Ny-ról pedig a Propontisz (Márvány-tenger) határolta. A tartománynak K-i része hegyes, erdős, É-i és Ny-i fele nagyobb részében dombos, termékeny. Vizei közül első sorban megemlítendő a Sangarios (ma Sakaria) folyó, mely a tartományt egy nagyobb K-i és egy kisebb Ny-i részre osztja, Frigiában ered és a régi Chélai közelében a Fekete-tengerbe torkollik; azután az Askania (ma Iszmik Göl) nevü sóstó a tartomány Ny.-i részében. Városai közül egyik sem emelkedett az ókorban különösebb jelentőségre, ismeretesebbek voltak Hérakleia Pelagonia v. Pontiké (ma Eregli) a Fekete-tenger mellett, Astakos (Juvadsik) kikötő város a Márvány-tengernek olbiai öblén s a vele szomszédos Nikomédia, Nicea (l. o.), melyet korábban Ankóré, majd meg Antigoneiának (ma pedig Iszmik) neveztek, az Askania tó partján, és Bithynion (a római korszakban Claudiopolis, most Boli) a bitineknek, a tartománynak Tráciából bevándorolt ősi lakóinak főfészke. Kivülök a hasonlóképen tráciai jövevény tinek (thyni) laktak, még pedig a K-i részeken, míg a mariandínok (mariandyni) és kaukónok (éliszi gyarmatosok) az ország ÉK-i részeiben osztozkodtak. - B. először a lidek országának, majd annak a persáktól való meghódítása után Frigia persa helytartóságnak részét tette. N. Sándor halála után Lysimachos (l. o.) fenhatósága alá került; majd 281. Kr. sz. e. a benszülött bitinek törzséből való Nikomédés a B. fölött való uralmat magához ragadta és a Lysimachos által elpusztított Astakos helyén Nikomédiát alapította. Utódai közül I. Prusiás a birodalom határait terjesztette, III. Nikomédés Philopatór Mithridatés Eupatórtól űzetett el két izben, de a rómaiak által királyi székébe visszahelyeztetett. Hálából a rómaiakra hagyta birodalmát. Augusztus egy K-i részre, a tulajdonképeni B.-ra és egy Ny-ira Pontus-ra tagolta széjjel. A középkoron keresztül a bizantinusok birták, míg 1298-ban a B-i születésü I. Oszmán szultán a tartományba be nem csapott, meghódította és a tőle alapított török birodalom sulypontját ide nem helyezte.
266 km. hosszu mellékfolyója a Donnak; Tambov kormányzóságban ered; átfolyik Voronezsen és Pavlovszk fölött a Donba torkollik; környékén kitünő lovakat tenyésztenek.
(Bedlisz), B. török vilajet fővárosa Örményországban, a Van-tótól 4 órányira, több pataktól öntözött völgy összetalálkozásánál, 1572 m. magasságban fekszik. 5000 lak., egy meredek sziklán fekvő erőd romjaival, élénk látogatott karavánszerájokkal. B. a XVI. sz. óta török birtok.
Lajos, nyelvész, szül. Jákón, Vasvármegyében 1790 jul. 17., megh. Nagy-Kanizsán 1871 jun. 28. A magyar nyelvészet egyik avatott uttörője és a magyar tudományos Akadémia tagjai sorában egyike a legelsőknek. aki részt is vett az Akadémia megalapításában. Vas vmegyében mint a szombathelyi egyházmegye áldozásra az odavaló liceumban 1812-től a mennyiségtan tanára volt, míg 1819-ben a magyar irodalom és nyelv tanszékét töltötte be. Később kanonok és az intézet igazgatója lett. Önálló munkái között megemlítendők: A magyar nyelvbeli előadás tudománya (1827), a Gazdasági szótár (1831), és a Magyar nyelvtudomány (1837).
Azon magyar családnevek közé tartozik, melyek valamely ősmagyar személynévből vették eredetüket. Mint személynév 1293. Bittou, 1296. Bitou alakban fordul elő.
régi értelemben törvény szolga, ki a testi büntetésre itélteket veréssel és hasonló kinzásokkal fenyítette. Ma bitófát, akasztófát jelent.
l. Monasztir.
l. Kleobis.