Henrik Lajos Gábor gróf, francia tengerésztiszt és geográfus, szül. Nancyban 1829 febr. 22. A Polybiblion cimü folyóirat egyik legszorgalmasabb dolgozótársa, a francia geográfiai társaság elnöke. Munkái: Les grands entreprises géographiques depuis 1870 (1877); L' Amerique Centrale et le canal de Panama (1881); L' Indo-Chine française (1883).
japáni kemény, barna mázas kőedény.
Arad vm.-ben a mai Glogovác helyén feküdt, hol benedekrendi apátsága templomának nagyszerü romjai most is láthatók. Apátjait az 1322-1507.évekből ismerik. A templom leirása és rajzai Márki-nál, Arad tört. I.)
kikötő város Tuniszban, ama keskeny tengerszoros Ny-i bejáratánál, mely a B.-tóhoz visz, körülbelül 10.000 tiszta arab lakossal; a tenger felől erdők védik; jó kikötőjét most már kevésbbé látogatják. A franciák jelentékenyen meg akarják erősíteni. Környékén Hippo-Zarytos romjai vannak. A középkorban, mint a spanyol mórok menekülő helye fontos szerepet játszott. V. ö. Lajos Salvator főherceg művét: B. und seine Zukunft (Prága 1881).
(ejtsd: bizé) György (voltakép B. Sándor Cézár Lipót), francia zeneköltő, szül. Párisban 1838 okt. 25., megh. Bougivalban 1875 jun. 3. Párisban tanult s 1857. a római dijat elnyerte; már előbb irta Le docteur Miracle cimü operettjét, mely 60 pályamű közül elnyerte az Offenbach kitüzte dijat. Olasz utja után adták elő operáit: A gyöngyhalászok (1863), A szép perthi leány (1867), és Dsámilé (1872); az uj irány miatt azonban egyiket sem fogadták érdeme szerint. A Daudet-féle Arlesi lányhoz irt melodrámai zenéjét ellenben még a hangversenyteremben is sűrün adják. 1875-ben került szinre a Mérimée elbeszélésén alapuló Carmen c. dalműve, melynek realisztikus jellemzése, eredetisége, a spanyol nemzeti elem öntudatos szerepe, fülcsiklandó és mégis sok izléssel alkotott dallamai, mesteri hangszerelése egyszerre megértették a világgal B. tehetségének nagy voltát. Életrajzát megirták Mastrigli (Torino 1888) és Pigot (Páris 1889).
(Wismuth Bismutum, Markasita), kémiai elem, jele Bi, atómsulya 210. A fém-B.-ot ugy látszik, már a régiek is ismerték, és markasita-nak nevezték, de mivel a markasita névvel több ásványt jelöltek, nem lehet biztosan megállapítani, hogy melyik régi kémikus tett róla először említést. Mint a többiektől különböző fémről, határozottan Basilius Valentinus szól róla először. Paracelsus Wisemat-nak, Agricola meg Bisemutum-nak nevezte. A B. reakcióit Bergman állapitotta meg elsőnek. A természetben a B., habár ritkán, de szinállapotban is előfordul, gyakoribbak ércei: ilyenek B.-okker (B.-oxid Bi2O3) és a B.-fényle (B.-szulfid Bi2S3). A szin-B.-ot a kőzetből kiolvasztással kapják meg, mig érceit előbb pörkölik, majd a kapott oxidot szénnel redukálják. A tiszta B. vöröses fehér fényü elem, mely annyira törékeny, hogy mozsárban könnyen porrá törhető. Gyönyörü romboéderekben kristályosodik, amelyeknek élszöge közel 90°, ugy hogy majdnem kocka alakuak. Fs. 9.9, olvad. pontja 270° C. A megolvasztott B. a kihüléskor megmerevedik, és azután erősen kiterjed. Kémiai és fizikai sajátságaira nézve a pozitiv (fémek) és a negativ elemek (nem-fémek) között az átmenetet képezi. Vegyületeiben mint 3. vegyértékü pozitiv, és 5 vegyértékü negativ gyök szerepel. A levegőn közönséges hőmérséken semmit sem változik, magasabb hőmérséken azonban könnyen oxidálódik B.-oxiddá (Bi2O3). A híg sósav és kénsav a B.-ra, mint a hidrogénnal sokkalta kevésbbé pozitiv elemre nem hat. Salétromsav könnyen feloldja és B.-nitrát áll elő. A klórgáz, különösen a megmelegítéskor, könnyen kloriddá alakítja. Számos ötvényét iparilag felhasználják.
B. (termés) mint ásvány szép kristályokban igen ritka, sokkal gyakoribb toll-, hálóforma alakokban és dendritikusan, valamint szemcsésen és levelesen. Kristályai hatszöges rendszerbeliek romboédrikusak, rendesen torzultak vagy tökéletlen kiképződésüek. Két irányban (véglap és R-2) tökéletesen hasad; a hasadási alakok oktaéderre emlékeztetnek, azért tartották régebben a kristályait szabályos rendszerbelieknek. Vereses ezüstfehér, gyakran futtatva nem nyujtható. K. 2.5, fs. 9.6-9.8. A legerősebben mutatja a diamagnetizmus tüneményét. Könnyen olvad. Kobalt- és nikol ércteléreken terem, hazánkban nevezetesen Dobsinán. Sokkal több van Szászországban (Schneeberg, Annaberg, Marienberg), Csehországban (Joachimsthal), Hessenben (Bieber), Karintiában (Lölling), Angliában (Cornwall, Devonshire), Norvégiában (Modum), Svédországban (Broddbo, Dalekarlien). Az iparban a könnyen olvadó fémkeverékek előállítására használt B.-nak legnagyobb mennyisége termés B.
1. Maldonit.
l. Chilenit.
(bizmutfény), az antimonithoz sok tekintetben hasonló ásvány, de nálánál sokkal ritkább. Hosszu rombos oszlopokban, tűalakban kristályosodik; a kristályok rendesen sávozottak. Bennőve v. rostos halmazokban fordul elő. Ólomszürke v. ónfehér, sokszor sárgásan futtatott, fémes fényü. K. 2-2.5; fs. 6.4-6.6. Anyaga bizmutszulfid (Bi2S3). Hazánkban Rézbanyán, Oravicán, Moravicán, Vaskőn és Dognácskán. Szászországban (Johanngeorgenstadt, Altenberg), Angliában (Cornwall: Redruth és Botallack), Svédországban (Riddarhytten), Boliviában (Illampu-hegység). Mennyisége sehol sem annyi, hogy bányászhatnák, pedig 81.25% bizmut tartalmánál fogva igen becses anyag volna.
(bizmutpát, ásv.), viztartalmu szénsavas bizmut; amorf, sárgászöld. K. 4-4.5; fs. 6.12-6.27. Szilézia (Ullersreuth), Sászország (Johanngeorgenstadt, Schneeberg).