Björnstjerne, norvég iró, született Kviknében (Österdalen) 1832 dec. 8. Apja a vadregényes, hegyes vidéken pap volt. A középiskolákat Moldeban, az egyetemet Krisztiániában végezte s ugyanitt kezdte meg irodalmi működését kritikákkal és tárcaszerü dolgozatokkal. Miután 1857-59. mint szinházigazgató működött Bergenben, egyidőre munkatársul lépett be Krisztiániában az Aftenbladethez. Irói hirnevét Synnöve Solbakken (1857), Arne (1858) s England Gut falusi történetei és idilljei alapították meg. Egyidejüleg sikeresen próbálkozott drámairással is s e nembeli művei: Halte Hulda, Mellem Stagene (1858), Kong Sverre (1861) s a Sigurd Slembe trilogia (1862). E műveiben a dán-norvég irodalomban egészen önálló. 1860-1863. beutazta Olasz-, Német- és Franciaországot, 1865-67. a krisztiániai szinházat igazgatta s 1866 óta a Norsk Folkebladot szerkeszti. Egy ideig szerkesztőtársa volt a kopenhágai For Idé og Virkelighed c. időszaki iratnak, 1871-72. svéd és norvég városokban, sőt később Amerikában is felolvasásokat tartott, az erre következett éveket déli vidékeken töltötte. 1875-ben visszatért Norvégiába s Guesdalban, Lillehammer vidékén telepedett meg. Mint a radikális «parasztpárt» vezére, az utóbbi időkben politikai mozgalmat indított azzal a céllal, hogy Norvégiát Svédországtól függetlenné téve, köztársasággá alakítsa; e miatt azonban sok megtámadásnak tette ki magát. 1863 óta az államtól költői évi dijat kap. Fia, Bergliot 1892 okt. 12. nőül vette Ibsen iró leányát. Ujabb munkái közül felemíltendők: Jernhanen og Kirkegarden (1866), Fiskerjenten (1868), Brude-Slaatten (1873), Het flager i beyn og paa havnen (regény, 1884), Paa Guds Veje (1889), Ragni (1890); drámai művek: Maria Stuart i Skotland (1864), De Nygifte (1865), Sigurd Jorsalfar ( 1872), Redaktören (1875), En Fallit (1875), Kongen (1877), Leonarda (1879), Det ny System (1879), En Hanske (1883), Over Ävne (1883) Geographi og Kjärlihed (1887). Írt egy románcokból álló eposzt is: Arnljot Gelléne (1875) s kiadott egy pompás lirai kötetet: Digte og Sange (1870, 3. kiad. 1890). B. úgy az életben mint műveiben merész, erőteljes szellem, radikális és határozott realista, az egyszerüség és természetesség embere. Stilusa nagyélénksége mellett is mindig szabatos, drámáiban pedig jellemzése tökéletesebb, mint kompoziciója. (V. ö. Brandes Gy., B. og Ibsen, Kopenhága 1892) Magyar fordításban B.-től következő művek vannak meg: A csőd (szinmű öt felv., ford. Bercsényi Béla, Budapest 1876. Nemzeti szinház könyvtára 96); Magnhild, norvég elbeszélés. ford. K. J. K. (Budapest 1878, Athenaeum).
Magnus Frigyes Ferdinánd gróf, svéd államférfi és iró, szül. Drezdában (ahol apja svéd követségi titkár volt) 1779 okt. 10., megh. Stockholmban 1847 okt. 6. Katona volt s a finn háboruban őrnagyságig vitte; 1809. mint titkos követ ment Napoleonhoz, 1812-ben Londonban a Guadeloupe-sziget eladása iránt tárgyalt s 1813. mint ezredes a svéd hadsereggel Németországba ment s résztvett a grossbeereni, dennewitzi és lipcsei ütközetekben. Páris bevétele után B. Norvégiában harcolt, míg végre Keresztély Frigyes herceggel megkötötte a moszi konvenciót, melynek következménye Svéd- és Norvégország perszonális uniója lett. 1815. báróságot kapott, 1820. tábornok lett, 1826. grófi rangot nyert s 1828-46. az angol udvarnál teljes hatalmu miniszter volt. Mint politikus és államtudományi iró B. a mérsékelt liberálizmus hive vala. Főmunkája: Den beskattninges grunder i Sverire (1832); Det Brittiska Riket i Ostindien (1839).
(lat.), a Baccalaureus: legum (angolul: Bachelor of Laws), továbbá a Benevole lector! (Szives olvasó!) rövidítése.
növénynevek mellett Blume Károly Lajos (1796-1862) leidai tanár nevének rövidítése. Mint gyarmat-orvos 9 évig Jáva szigetén élt, azután leginkább ennek a növényzetét ismertette.
1. Károly osztrák festő, szül. Naudersban Tirolban 1815 ápr. 28. Öt évig a velencei akadémiát látogatta, azután Firenzében és Rómában tartózkodott, hol igen nagy hatással volt rá Koch és Overbeckkel való ismeretsége. 1851. a bécsi akadémián a történeti festészet tanára lett. A fóthi templom, valamint a bécsi altlerchenfeldi templom freskóit ő festette, miután pedig 1854. kiállította Magyarország hercegprimásának arcképét s 1855-ben a párisi világkiállításon Nagy Károly meglátogatja a fiuiskolát c. képével díjat -nyert, tanár lett a velencei akadémián. Itt festette A velencei menyasszonyok elrablása c. képét, mellyel Bécsben az u. n. császár-dijat nyerte el (innsbrucki Ferdinandeumban); 11 éven át a bécsi arzenál győzelmi csarnokának freskóit készítette. B. jelenleg a bécsi akadémia tanára. Maga irta meg életrajzát (Bécs 1876).
2. B. Jenő, festő, született Albanóban Róma mellett 1843 jul. 24., az előbbinek fia. Miután Velencében Bécsben, Párisban. Rómában, Belgiumban és Olaszországban művészi tanulmányait elvégezte volt, Velencében telepedett le és kitünő festmények hosszu sorában megörökítette az ottani népéletet. Más tárgyu legjelesebb művei: Szt. Bálint megtéríti a rét népet, Faust és Margit a kertben. Cimabue és Giotto, Boccaccio Decameronejának bevezetése, A dogaressa templomba megy, stb.
3. B. Gyula, festő, született Albanóban 1846., az előbbinek öccse, kitünő ügyességgel és sokszor drasztikus humorral fest állatképeket, főleg lovas jeleneteket.
(ejtsd: blaka Dó) Péter Lajos herceg, francia államférfiu. Szül. Vérignon kastélyban (Aulps mellett, a Provenceban) 1771 jan. 10., megh. Kirchbergben (Alsó-Ausztria) 1839 nov. 17-én. A forradalom kitörésekor dragonyos kapitány volt, de már 1790. emigrált és előbb Condé alatt, később a vendée-i felkelőkkel harcolt a köztársaság ellen. Azután Verónába költözött, XVIII. Lajos trónkövetelőhöz, ki őt megkedvelte és később Szt.-Pétervárra küldte, hogy a cárt a Bourbonok részére megnyerje. 1799. B. Szuvarov alatt Felső-Olaszországban harcolt, 1800. pedig Lajost Angliába követte, ki bizalmas és fontos diplomáciai küldetésekre több izben kiszemelte. A restauráció után XVIII. Lajos a kir. ház miniszterének tette és B. lett legbizalmasabb, mondhatni mindenható tanácsadója. Mivel azonban B. befolyását tiltott módon kincsek és birtokok szerzésére használta fel, annyi ellenfele és irigy versenytársa akadt, hogy a király, neszét vevén e dolognak, második minisztériumából B.-t kihagyta. Kárpótlásul azonban követének nevezte ki, előbb Nápolyba, 1816. pedig Rómába. E minőségben kötötte B. a kuriával az 1817. évi hirhedt konkordátumot; a laibachi kongresszuson is szerepelt. 1817. kinevezte a király pair-nek, 1821. pedig hercegnek. A juliusi forradalom kitörésekor X. Károlyt számkivetésébe követte: Károly halála után az angouleme-i herceggel az Alsó-Ausztriában fekvő Kirchbergben időzött. Vagyonát a chambordi grófra hagyta, szintugy becses műkincseinek és éremgyüjteményének javát. Ez utóbbiakról Reinaud értekezett a Description des monuments musulmans du cabinet de M. le duc De B. (Páris 1882, 2 köt.). Boulaye, Notice historique sur M. le duc de B. (Páris 1840). Grande Encycl. VI. 980.
(ang. ejtsd: blekk) a m. fekete. Blackfoot v. B. feet, 1. Blackfeet.
1. József, angol kémikus és fizikus, szül. Bordeauxban 1728., megh. Edinburghben 1799 nov. 26. Eleinte Glasgowban orvos, később Edinburghben a kémia tanára volt. B. némileg megelőzte Lavoisiert a flogisztonelmélet megcáfolásában. 1755. kimutatta, hogy az alkaliák vegyületek, nem pedig egyszerü testek, s hogy belőlük «fix levegőt» (szénsavat) lehet fejleszteni. B. vizsgálatai a kémiát uj irányba terelték; a gázok kémiáját, az u. n. pneumatikus kémiát ő alapította meg. B. a testek fajmelegének és a halmazállapot megváltozására szükséges melegséget több testre meghatározta. Művei közül említendők: De acido a cibis orto et de magnesia (Glasg. 1754); Experiments upon magnesia alba, guicklime and other alkaline substances (Edinb. 1755); The supposed effect of boiling on water, disposing it to freeze more readily, ascertained by experiments (Phil. Tr. 1755); Analysis of the waters of some boiling springs in Iceland (Edinb. Soc. Trans. II.). Halála után megjelent: Lectures on the elements of Chemistry. (Edinb. 1803).
2. B. Vilmos, angol regényiró, szül. Glasgow ban 1841. Előbb ujságirással foglalkozott, mint a The Morning Star dolgozó-társa. Első novellája 1868. Jelent meg Love or marriage cimmel, de minden hatás nélkül. Nagyobb sikereket ért el In silk attire (1869) és Kilmeny (1870) c. regényeivel, mig A daughter of Heth (1871) regénye teljesen megalapította hirnevét. A mű két év alatt 12 kiadást ért. További művei: The monarch of Mircing Lane (1871), The stronge adventures of a phaethon (1872), A Princesse of Thule (1873) (mely utóbbi talán a legkedveltebb valamennyi regénye közt), The maid uf Killeena, and other stories (1874), Sunrise (az európai titkos társaságokról, 1881), The beautiful wretch (1882), Skandon bells (1883), Jolanee (1883), Forditotta Szász Károly 23 képpel (Budapest 1884, Franklin-t.). Judith Shakespeare (1884), White heather (1885), The wise women of Invernesse (1885), Sabina Zembra (1887), The penance of John Lagan (1889), In far Lahaaber (1888), The new Prince Fortunatus (1890), Stanfast, Craig-Roiston (1891 ), Donald Ross of Heimra (1891). Ezenkivül megirta Goldsmith 0. életrajzát. Több évig szerkesztette a Daily News c. hirlapot.
l. Szénsavaskő.
(ejtsd: blekkbörn), gyárváros Angolországban, Lancashireban, 38 km.-re Manchestertől, gazdag szénbányák közelében, (1891) 120.064 lak. Régibb részeiben rendetlenül épült város; két nyilvános parkkal, igen szép börzeépülettel. B. már a XVII. században ismeretes volt vászon- és gyapotszöveteiről. (B. Checks és B. Grays); jelenleg 150 nagyobb gyapotszövő gyára van, amelyek legtöbbje 1-2000 munkást foglalkoztat. B. az idősebb Peel Róbertnek és Hargreavesnek szülővárosa.