Frigyes Temple Hamilton, 1. Dufferin.
János Ferenc, francia folklorista, szül. Lectoureban (Gers) 1827-ben; művei közül nevezetesebbek és az összehasonlító népirodalmi tanulmányok terén sűrübben idézettek: Coutumes municipales du département du Gers, Páris, Durand 1865. Dissertation sur les chants héroiques des Basques, Páris, Franck 1866. Contes et proverbes pop. recueillis en Armagnac, U. o. 1867. Études és Défense des études sur l' origine des Basques, U. o. 1869 és 1870. Contes pop. rec. en Agenais, suivis de notes par Reinhold Köhler, Toulouse, Bäer et Cie 1874. (Összehasonlító apparátusa miatt is egyike a legbecsesb mesegyüjteményeknek.) Géographie juive, albigeoise et calviniste de la Gascogne, U. o. Poésies populaires en langue français rec. dans l' Armagnac et l' Agenais, Páris, Champion 1879. Proverbes et devinettes pop. rec. dans l' Armagnac et l' Agenais, U. o. 1880. Poésies pop. de la Gascogne, 3 köt. Páris, Maisonneuve 1881 (a «Littératures pop. de toutes les nations» cimü gyüjtemény 5-7. kötete). Épigraphie antique de la Gascogne, Bordeaux, Thollet 1885. Contes populaires de la Gascogne, 3 köt. Páris, Maisonneuve 1886 (a fentidézet gyüjt. 19-21 kötete).
város Monmouth angolországi grófságban az Avon Llwyd mellett, 9735 lak., gazdag vasércbányákkal.
1. község Modrus-Fiume vm. szluini j.-ban (1891) 1220 horvát-szerb lak.
2. B., kis falu Hercegovinában, a Mostárból Nevesinjébe vezető hegyi ut kezdetén, az egykori halomföldi grófságnak (Zachlumijének, a mai Hercegovinának) volt fővárosa; régi várának romjai 600 m. magas magános hegyen, amelynek lábánál, kékes szinü világitással biró, sztalaktitokkal ellátott sziklabarlangban sötétkék vizü tó van; maig is láthatók, ebből folyik ki a Buna nevü kis folyó. A barlang közelében fakoporsóban török szentnek hulláját őrzik; e koporsó a törököknek egyik bucsuhelye.
385 m. magas, magánosan álló hegy Perm oroszországi kormányzóságban, 22 km-nyire az Ural gerincétől; igen gazdag vasércekben (1888. 409.447 mmázsát szolgáltatott).
az orosz-szibériai Amur-kormányzóság és az Amur-vidék fővárosa, az Amur és Zeja összefolyásánál, (1899) 20.212 lak., vasöntővel, gőzmalmokkal, élénk kereskedéssel, amely egyrészt Khina, másrészt Oroszország felé irányul. Katonai telpítvényként 1856 alapították.
bányaváros az orosz orenburgi kerületben 6000 lak., rézbányáiban évenkint 10-15 ezer pud rezet ásnak.
(franc., ejtsd: blag) a.. m. tulzás, hencegés, blagueur hencegő, szájhős.
Luiza, szinművésznő, családi nevén Reindl, szinpadi leánynevén Kölesi Lujza, szül. Rimaszombatban 1860 szept. 5. Atyja Renidl Sándor, előbb a cs. kir. hadseregben huszártiszt, a szabadságharc alatt pedig 1848/49-ben honvéd volt. Később, hogy a sorozástól s üldözéstől megmenekülhessen, Várai álnévvel a szinészi pályára lépett. Leánya igy a szinpadi lámpák világával korán megismerkedett. Még gyermekleányka volt, midőn 1858-ben Győrött első szini kisérletét tette Völgyi György társaságánál. 14 éves volt, midőn 1864-ben a fővárosban a budai szinházhoz kisebb énekes szerepekre szerződött. Hangjának akkor azonban csak üdesége volt még, iskolája nem. E szinház anyagilag sanyaru körülmények közé jutván, a társaságnak, melynek Blaha is tagja volt, fel kelle oszlani. Kölesi Lujza Szabadkára Sipos Károly társaságához szerződött, s itt nyerte művészi kiképeztetése alapját. A nagy alföldi városban ugyanis egy katona-ezred állomásozott, s annak zeneértő karmestere, Blaha, a fiatal leány hangjának becses voltát csakhamar felfedezte, s a leánykát nőül vette. Blaha mint alapos zenész, minden erejét szép s fiatal neje iskolázására fordította, és pedig nem magyar létére, nem a népdalban, hanem a koloratur énekesnői szakmában képezte őt ki. E téren B. alig egy év alatt annyira vitte, hogy midőn 1866. a debreceni állandó szinház operájához szerződött, annak művezetője, az értelmes és gyakorolt Szabó József tág tért nyithatott a még kezdő, de már is képzett énekesnőnek, ugy hogy B. a debreceni közönség kedvence lett. Haladása, melynek a folytonos önképzés s a közönségnek egyre növekedett tetszése adott szárnyakat, meglepő gyors volt. A debreceni társaság az év egy részében Nagyváradon is működvén, mind a két város határozott s osztatlan tetszése kisérte B. művészi énekét, s hirnevét csakhamar országossá tette. Hat évig volt két magyar város közönségének szini kegyence, s egyszersmind a társas életben is egyik kedves s köztiszteletben álló alakja volt. Mindenki csak a szép B.-ról beszélt, mindenütt tömjéneztek neki, a hire a fővárosban is elterjedt. Tehetsége s természetes hajlama a népszinműénekesnői genre felé vonta, s első kisérletei e téren valódi diadalok voltak.
A nemzeti szinháznak Hegedüsné óta nem volt igazi Rózsija, Julcsája és Marcsája. De midőn B. 1872. Pesten először fellépett, a közönség és a kritika egyhangulag kimondotta, hogy B.-ban feltalálták Hegedüsné utódját. Azóta B. a művészetben folyvást emelkedett s ez emelkedésével együtt a közönség tetszése is nőtt. Játékának vidéki szegletességei hamar eltüntek s alakítása évről-évre művésziebb lőn; nemcsak énekel, hanem játszik is, s a költő népies alakjába valódi lelket képes önteni. A 70-es években, midőn a népszínmű a nemzeti szinházban már nem igen fért el, egy uj intézet felállítása vált szükségessé. Föl is épült 1875. a pompás népszinház, hol B.-nak művészete kifejtésére tágasabb tere nyilt. B.-val és Tamásival az egész népszinmű-répertoire átment az uj intézetbe. Itt a népszinművek egyedül nem töltöltötték volna be a répertoiret, ha a B.-nak a népdrámákban nem nyilt volna olyan szerepköre, hol tehetségét a legelőnyösebben érvényesítheti. S mivel a közönség izlésében mutatkozó áramlat fölszinre hozta az operetteket, művészi tevékenységének sulypontja egy évtizeden át mindinkább az operettere esett. E téren első nagy sikerét Angot asszony leányában aratta. A közönség kedvteléssel fogadta. B. rendkivüli tanulékonyságáról s nagy művészi érzékéről tanuskodik, hogy az egészen más szerepkörben is érvényesíteni tudta magát. Népszerüsége az országban páratlan. Ha vidékre megy, egész forradalmat csinál. Megtörténik néha, hogy bandériumokkal, üdvözlő beszédekkel, díszküldöttségek fogadják, s diadalmenetben viszik haza. Második férje Zsoldos Sándor volt. 1881. ment nőül báró Splényi Ödönhöz.
(ejtsd: bléki) Vilmos Garden, skót hit- és jogtudor, teolog. tanár, szül. Aberdeenben 1820 febr. 5. Teologiát végzett szülővárosában s 1842. a skót államegyház lelkésze lett. Drumbladeben mikor ezen egyházból 1843. kivált és megalakult a skót szabadegyház, ő is az elszakadtakhoz csatlakozott. A következő évben Edinburgh egyik egyházközségének lett lelkésze, majd 1868. tanárrá választották. B. nagy tevékenységet fejtett ki a földön levő összes református egyházak Egyetemes Szövetségének létrehozásában. E szövetség létrehozása ügyében 1876 nyarán járt Magyarországon, nev. Budapesten és Debrecenben is. Elragadtatással beszélt és írt aztán otthon az ő magyarországi útjáról s itteni szíves fogadtatásáról. 1892. évi dec. 20. ünnepelték meg Edinburghban lelkészkedése 50 éves jubileumát, melyen magyarországi barátai szintén fölkeresték őt üdvözlő levelökkel. Irodalmi tevékenysége rendkívül kiterjedt. Szerkesztője volt a Free Church Magazin (Szabadegyházi Tár) 1849-53; a North British Review (Északi Brit Szemle) 1860-61; a Sunday Magazine (Vasárnapi Tár) 1871-1874, s a rendkívül értékes Catholic Presbyterian (Egyetemes Presbiteriánus) 1879-83 c. folyóiratoknak, melyek közül a legutolsó, a református egyházak Egyetemes Szövetségének hivatalos közlönye.