járási székhely Loire-Inférieure franciaországi départementben 49 km.-re Saint-Nazairetól, (1886) 6795 lak., nehány középkori épület romjaival. A hugenotta háboruban többször volt ostromnak kitéve.
(ejtsd: Béln) Jukab Gillespire, amerikai; politikus, szül. West-Brownsville-ben (Pennsyl vania) 1830 jan. 31., meghalt New-Yorkban 1893 jan. 9. Egyideig tanár volt egy katonai magánintézetben, azután szerkesztő lett, 1858. pedig Pennsylvania törvényhozó testületébe választották. 1862. mint a köztársasági párt bizalmi férfia a kongresszusba lépett, melynek 1869. elnökévé választották. Nagyravágyólelke 1876. arra ösztönözte, hogy elnök-jelöltnek lépjen föl, de a demokrata-párt által közzétett: Mulligan-letters lerántotta a leplet arról a korrupcióról, melyet B. a vasutak terén elkövetett. Elnöknek tehát nem választották, Garfield elnök azonban kárpótlásul megtette államtitkárnak. E hivatalában közbe járt a Chile és Peru között dühöngő háboruban. Garfield megöletése után B. leköszönt. 1884. megint a republikáns párt elnökjelöltje volt, de Cleveland demokrata-jelölttel szemben elbukott. Erre a magánéletbe vonult vissza és megirta: a Twenty years of Congress c. művét (Noriwch 1884-86, 2 köt.). 1889. Harrison elnök megint államtitkárrá tette. Nagy erélyt fejtett ki a Chile-vel kitört viszály alkalmával (1891); pártja 1892. harmadízben kandidálta az elnöki székre: sok huza-vona után azonban a jelöltségről visszalépett, miután belátta, hogy Harrison és Clevelanddel szemben nem arathat diadalt. Bosszuságból állásáról is leköszönt nehány héttel később pedig szélütés érte. V. ü. Convell R. H., Life and public services of B. (Boston 1884); Strobel: B. and his foreign policy (Boston 1884); An american statesmen (Filad. 1893).
(ejtsd: blenvill) Henrik, franc. zoologus és anatomus, szül. Dieppe mellett Arquesben, megh. Párisban 1850 május 1. Párisban orvosi és természettudományt tanult, aztán a Jardin des plantes és a Collége de Francé-ál nyert alkalmazást; 1812. a párisi egyetemen a zoologia tanára lett. Munkái közül nevezetesebbek: Prodrome d' une nouvelle distribution systématique du régne animal (Páris 1816); Faune francaise (Páris 1821-1830): De l'organisation des animaux (Páris és Straszburg 1822); Manuel de malacologie et de conchyliologie (Straszburg 1825-27).
county Pennsylvania északamerikai államban 1871 km2 területtel, Holydaysburg székhellyel.
(ejtsd: blér) Hugó, skót teologus és esztétikus, született Edinburghben 1718 április 7., megh. 1800 december 27-én. 1741-ben lelkész lett s 1758. az edinburghi High Church választotta meg lelkészévé. Irodalmi tanulmányaiban, bármilyen hírre jutottak is azok, kevés az erő és a gondolatok eredetisége; de irályának csiszoltsága kifogástalan. 1759. az edinburghi egyetemen felolvasás-sorozatot kezdett meg B. a «mondatszerkesztésről» s három évvel később az ujonnan alapított retorikai és szépirodalmi tanszékre tanárnak nevezték ki. Ezen állásáról 1783. mondott le, amikor egyszersmind kiadta Felolvasásait (Lectures) is, amelyek azon időben sokkal nagyobb hírre tettek szert mint amennyire azokat a mai angol irodalmi közvélemény becsüli. Még életében adott ki 4 kötet egyházi beszédet is. Ezekből magyarul is megjelent tizennégy prédikációja, forditotta néhol gróf Teleki Mária. gróf Rhédei Ádámné (Kolozsvár 1827). Fentebb említett felolvasásait pedig némi kihagyásokkal és rövidítésekkel, a Magy. Tud. akadémia megbízásából, magyar nyelvre fordította Kis János dunántúli ág. hitv. ev. szuperintendens Blair Hugó rhetorikai és aethestikai leckéi cimmel. Megjelent a mű Budán 1838. 2 kötetben.
(ejtsd: blergauri), város Perth skótországi grófságban, az Ericht partján (1881) 4537 lak., vászonszövőkkel.
(ejtsd: blezoá) v. Blesois, Franciaország egyik vidékének egykori neve; a Loire mindkét partján terült el, Blois fővárossal. A X. században lett grófsággá; 1391. V. Károly fiának, Orleánsi Lajosnak adatván el, Orleáns hercegség sorsában részesült.
(ejtsd: blék), 1. Róbert, az angolok tengeri uralmának egyik megalapítója, szül. Bridgewaterben (Somersetshire) 1599. (nem 98.), megh. Plymouth közelében 1657 aug. 17. Oxfordban tanult s 1640. a rövid, 1645. pedig a hosszu parlamentnek tagja lett. Mint parlamenti tag a köztársasági párthoz csatlakozott. A polgárháboru alatt kitünt ezrede élén, melyet ő maga toborzott össze. 1649. Cromwell hajóhad-parancsnoknak nevezte ki. Bár ez ideig csak szárazföldön harcolt volt, mindazáltal csakhamar a tengeren is kitünt nagy tehetsége. Először Rupert herceget győzte le, azután 1652. és 53. a hires németalföldi admirálisok, Tromp, Ruyter és de Witt fölött aratott diadalokat. A Földközi-tengeren is diadalra vezérelte az angol lobogót. 1655. pedig Tunis és Algéria kalózállamokat sarcolta meg. 1656. a spanyol partokat ejtette rettegésbe, egyik alparancsnoka pedig elfogta a spanyolok ezüstszállító flottájának egy részét, 1657. maga aratott fényes győzelmet Santa-Cruz mellett a spanyol hajóhad fölött. Sulyosan megbetegedve visszatért Angliába s utközben hajóján meghalt. Hamvait Cromwell a Westminster apátságban temettette el. V. ö. Dixon: Life of R. B. (London 1854). Pauli: Aufsätze zur englischen Geschichte (Lipcse 1869). Életrajzát megirta ujabban Hannay (London 1886). Stephen, Diction. of Nation. Biogr. (V. 170-179.).
2. B. Vilmos, angol festő és költő, szül. Londonban 1759 körül, megh. 1827 aug. 13. Basire, Flaxmann s Füssli tanítványa. Mint rajzoló, festő és rézmetsző nagy tevékenységet fejtett ki, de emellett a művészetben s az életben a legnagyobb különcök egyike volt. Rajongott a gót izlésért, csak Ráffáelt, Michelangelot és Dürert tartotta festőknek s folyton viziói voltak, különösen a régi kor férfiairól, sőt állati lelkekről is (p. a bolháéról), melyeket le is rajzolt. Legjobb (most igen ritka) műveihez számítják: karcolatait Young Éjszakáihoz (1797), továbbá Song of innocence and experience (1793), Europe, a prophecy s America, a prophecy cimü műveihez, de különösen vázlatait Jób könyvéhez (21 karcolt lap). Költeményei uj kiadásban jelentek meg London 1868.
(ejtsd: blo-), Öland szigettől K-re fekvő sziklazátony; a svéd néphit szerint a boszorkányok gyülekezőhelye.
(franc., ejtsd: mázs-), eredetileg a. m. gáncsolás, feddés. Használják még a szégyen, gyalázat értelmében.