(ejtsd: -mon), két város neve Franciaországban: a nagyobbik járási székhely Meurthe et Moselle départementben, a Vezouze partján, (1866) 2175 lak., pamutszövő iparral, bőrgyártással és gazdasági gépek készítésével; a Salm hercegek egykori kastélyának romjaival. 1753. Medici Katalin, Anjou hercege és Navarrai Margit itt találkoztak a lengyel követekkel.
Le- (ejtsd: lö blas) járási székhely Indre franciaországi départementben, a Creuse mindkét partján (1886) 7140 lak., gyapjufonókkal élénk lóvásárokkal. A XV. században báróságnak volt fővárosa; 1750. még 10.000 lak. volt, s ez időben a Naillac bárói családnak nevét viselte.
(franc. ejtsd: lö blan) a. m. fehér, tiszta, világos, annyi is mint blanco. B. régibb francia ezüst érem, melyet Valois Fülöp alatt 1340. vertek először. Eredetileg gros B.-nak (fehér garas) nevezték. Kezdetben ezüstből veretett, de később, mindig rosszabb lett s billonná sülyedt alá.
Károly, 1. francia műbiráló, sz. Castresban, Tarn depart. 1813 nov. 17., megh. Párisban 1882 jan. 17. Kezdetben Mercuri műintézetében a rézmetszésre adta magát, később pedig műbirálatokat irt. A februári forradalom folytán a képzőművészetek főfelügyelővé lett (1848-52), mely hivatalt 1870 szept. 4. után is reá ruházták és melyet 1873-ig viselt. 1868. Walewski helyébe a szépművészetek akadémiájának tagjává nevezték ki. Nagy hirre tett szert Histoire des peintres de toute les écoles címü havi füzetekben megjelent nagyterjedelmü díszműve által. (1849-69-ig összesen 14 köt. a munkát angolra és németre is lefordították.) B. egyéb művei közül a következők említendők: Le trésor de la curiosité (1857-58, 2 köt.). De Paris á Venise (1858). L' oeuvre complet de Rembrandt (2 köt. 1859-63; 4. kiad. 1873). Ingres, sa vie et ses ouvrages (1870). Les artistes de mon temps (1876). Voyage de la Haute-Egypte, observations sur les arts égyptien et arabe (1876), Grammaire des arts du dessin (3. kiad. 1876), mely B. főműve, és ennek folytatása; Grammaire des arts décoratifs. (Massarini, Ch. B. Paris 1885. Grande Encyclop. VI. 1004.)
2. B. Lajos francia szocialiste, született Madridban 1813 október 28., meghalt Cannesban 1882 december 6. Tanuló éveiben nagy nyomorral küzdött, majd házi nevelő volt, meg irnokoskodott, s így - mint mondta - ő is szenvedett ennek a rosszul berendezett társadalomnak a sulya alatt, s ezért megesküdött. hogy egész életén át harcol e társadalmi rend ellen, mely testvéreinek olyan nagy számát boldogtalanná tette. Már korán dolgozott egyes demokrata irányu lapokba, 1834. Párisban a Le bonsens szerkesztőségébe lépett, de egyuttal a National Revue républicaine c. lapokba is irt, s a Le nouvelle Minerve c. folyóiratoknak volt munkatársa 1839. a Revue du progrés politique, social et littéraire-t alapította s ebben közölte először Organisation du travail c. hires művét, mely 1850-ig 9 kiadást ért. Teljes szocialista programmot ad benne. Kifejti, hogy a mostani társadalmi rend, amelyben az egyén uralkodik, jogtalan egyedáruságokra és különösen a munkás osztály elnyomatására vezet. Ezért ujból kell alkotni a társadalom berendezését és szervezni a munkát. Az uj társadalmi szervezését ő meg is kisérlette hires Ateliers sociaux-iban (l. Nemzeti műhelyek), amelyekben a vállalkozói nyereséget és a tőke járadékát is a. munkások számára akarta biztosítani, s igy megakadályozni, hogy a munkásokat akár a vállalkozó, akár a tőkés megrövidítse, s tette pedig ezt B. akként, hogy az ugyanabban az iparágban müködő munkásokat szövetkezetekké egyesítette, amelyekben a munkások szolidaritás alapján dolgoztak. B. nagy kormánysegélyben részesítette ezeket a szövetkezeteket: ő ugyanis egyik előharcosa lévén az 1848-diki forradalomnak, a Luxemburgban ülésező hires munkás-bizottságnak volt tagja s innen intézkedett. A kisérlet azonban nem sikerült s az egész terv dugába dőlt, a kormánytól adott milliók kárba vesztek, bár Thomas, e műhelyek igazgatója, azt állítja Histoire des ateliers nationaux (1848) c. művében, hogy a műhelyeket már eleinte készakarva rosszul rendezték be. A május 15-diki események következtében B.-nak menekülnie kellett s 1870-ig Angliában tartózkodott, honnan a köztársaság kikiáltásakor visszatért Párisba, miután előbb Le nouveau monde-ot szerkesztette (London 1849-51). Hazájába tértekor ismét részt vett a társadalmi és politikai mozgalmakban, mint mérsékelt, szocialista, ki a tulzók zavargásait kárhoztatta. 1871. a nemzetgyülésnek, 1876-tól egész haláláig pedig a képviselőháznak volt tagja. Már említett Organisation du travail c. munkáján kivül következő művei érdemelnek említést: Appel aux honnétes gens (1849); Catéchisme des socialistes (1849); Questions d' aujourd' hui et de demain (2. kötet, 1873--74); Le socialisme, Droit du travail (1848). Nagy föltünést keltett B. történelmi munkáival is, melyek közül a Histoire de dix ans 1830-40 (12-ik kiadás 1878), és a Histoire de la révolution francais (1847-62, 12 kötet) cimüek kiemelendők. (V. ő. Handwörterbuch der Staatswissenschaften (Conrad Lexis) II. kötet, 644. I., ahol a bibliográfia is össze van állítva.)
3. B. Lajos Gottfried, német iró, szül. Berlinben 1781 szept. 19., megh. Halleban 1866 ápr. 18. Francia családból származott. Volt tanár és pap. Munkái: Grammatik der italienischen Sprache, Dante, Petrarca, Vocabulario Dantesco, Versuch einer bloss philol. Erklärung mehrerer dunklen und streitigen Stellen der Göttlichen Komödie, Handbuch des Wissenwürdigsten aus der Natur und Geschichte der Erde und ihrer Bewohner stb.
régi spanyol pénzegység és ezüstpénz.
kasztiliai IX. Alfonz kasztiliai király leánya, s VIII. Lajos francia király felesége, szül. 1187., megh. Melun-ben 1252. Férje halála után IX. Lajos, kiskoru fia helyett férfiasan és bölcsen uralkodott (1226-36). Befejezte az abligensek ellen folytatott háborut; fiát pedig kitünően nevelte. Midőn a király 1248. kereszteshadjáratra indult Afrikába, ujból elvállalta a kormányt. A szokásjog feljegyzését is sokan neki rójják fel érdemül. V. ő. Joinville és Nangis forrásműveit. Nisard Th., Histoire de la reine Blanche (2. kiad, 1842). Paulin Paris. Nouvelle recherches sur s amours de la reine Bet de Thibaud. (Cabinet histor, 1858. IV. I. 129.
(ejtsd: blansár), l. Emil, francia természettudós, szül. Párisban 1820 márc. 6.; tagja az Académie des sciencesnek, amelynek 1881. elnöke is volt. 1876 óta a nemzeti agronomiai intézet tanára. Munkái: Histoire naturelle des insectes orthoptéres, neuroptéres. hémiptéres etc. (1845), L' organisation du régne aminal (1851-64), Preuve de la formation récente de la Mediterranée (1881.)
2. B., Ferenc, francia léghajós, szül. Andelysben 1753., megh. 1808 márc. 7. Fiatalságától kezdve foglalkozott a léghajózás problemáival. Miután 1785 márc. 7. az első léghajó-utazást megpróbálta, 1785 Jefferies-vel együtt Doverből Calaisba hajózott. Még ugyanazon évben Londonban tett egy próba-hajózást s ekkor először használta a Mongolfier által feltalált leereszkedő ernyőt s ezért a találmányt magának igényelte. Sok légi utat tett meg Európában és Amerikában, de egy ilyen kirándulása alkalmával 1793. Tirolban a kufsteini várba zárták, mert azzal gyanúsították, hogy forradalmi eszméket terjeszt. 1807-ig 66 légi utat tett meg szerencsésen.
(ejtsd: blenserd) Edvard Leman, angol ujság- és drámairó, szül. Londonban 1820 dec. 11. megh. u. o. 1889 szept. 4. Igen korán és igen sokat írt. Kiadta Shakespeare műveit is. Leginkább ismeretes 100 karácsonyi szinjátéka révén, melyek az angol szinpadon igen népszerüek bohózatos jellegüknél fogva. B. 1863 óta állandó munkatársa volt a Daily Telegraphnak.
Ágost Tivadar, svéd költő, szül. Stockholmban 1811 szept. 17., megh. u. o. 1868. Upsalaban jogot tanult, államszolgálatba lépett, 1853. pedig az irodalomhoz fordult. Nevét vigjátékai tették ismeretessé. Irt azonkivül elbeszéléseket. Később a svéd országgyülésnek is tagja volt. Összegyüjtött munkáit (Samlada arberen) Hedin adta ki. Uj kiadása, 1891. jelent meg.
l. Fehér-öböl.