1. nagyközség Szabolcsvmegye nyirbátori j.-ban, 2818 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. 2. Maros-B. (Bogata de Muresiu), kisközség Torda-Aranyosvmegye maros-ludasi j.-ban, 2486 magyar és oláh lak.; van vasúti megállója, postahivatala és postatakarékpénztára. Itt a Maroson a rómaiaknak 2 hidjuk állott s valószinüleg sok római castrum is volt e helyütt: sok római tégla került elő az V. macedóniai légió bélyegével. B. azelőtt tekintélyesebb hely volt, Torda vmegye gyakran tartotta itt közgyüléseit, többek közt 1664-ben és 1696-ban (az utóbbin Apor István, Torda vmegye főispánja iktattatott be székébe). Okmányokban már 1333-ban fordul elő, legrégibb birtokosa a Bogáthi-család volt; utóbb magyar vár is volt itt miként Bocskai Istvánnak egy 1605-iki rendeletéből kitünik. 1615 nov. 10. Bethlen Gábor az addig özvegy Bogáthi Andrásné által birtokolt B.-ot felerészben Szilvási Czyczliczky Boldizsárnak és felerészben karathnai Alia Farkasnak adományozta, 1620 máj. 20-án ugyanő Bogáthi Drusinát ismét beiktatta, 1630 jan. 1. Brandenburgi Katalin adománya alapján B.-be Kornis Zsigmond tanácsos és bihari főispán iktattatott be, 1650-ben II. Rákóczy György a B.-i rész jószágot Kornis Ferenctől visszavevén, nejének Báthory Zsófiának adományozta. Apafi 1664-ben szintén nejének Bornemissza Annának adta. B.-ot értelmes, müvelt nép lakja. 3. Oláh-B. (Bogáta), kisközség Alsó-Fehér vmegye kis-enyedi j.-ban, 1078 oláh lak.
Árpád és Zsolt vezérek idejében magyar vezér. Mikor Berengár olasz királyt 921-ben alattvalói meg akarták fosztani méltóságától, ő a magyarokat hítta védelmére. Ezek Bogát és Dursák vezérlete alatt el is mentek, Berengár ellenségeit fölkeresték s közölök sokat megöltek. B. fia Anonymus szerint Bulcsu (l. o.) volt. Emlékét a tihanyi apátság alapítólevelében 1055. említett balatonvidéki «Bagat mezee» s a somogyvmegyei Alsó- és Felső-B. puszták őrzik. Maga a B. nev. - ugy látszik - az ó-szlovén «bogatu» azaz gazdag szónak felel meg, amiből az tünnék ki, hogy a szláv eredetü személynevek már a lebediai magyarságnál sem voltak ismeretlenek.
Csikvmegyében a Hargita-hegységnek a Vár- és Szilas-patak közt kiszökellő előfoka, különálló kerekded hegy, mely régente lakva és erődítve volt.
Miklós, tordai unitárius pap 1576-ban. Innen 1589. a heidelbergai, két év mulva a pádovai egyetemre ment. 1599-ben Báthori Endre mellé állt és 1603-ban a Székely Mózes elleni harcban sebet kapván, nemsokára meghalt. Becses szép históriákat és történeti énekeket irt, melyek közül egyet 1592-ből Bod Péter közöl Magyar Athenásában.
Kézai szerint Csehországból költözött be. 1145-1481 közt a nemzetségnek 51 birtoka ismeretes, főkép Zemplénben (Golop, Monok, Rákóc, Szerencs stb.), de voltak. birtokai Dunántul is. Belőle váltak ki a Doby-ak morvai Gyapolyok, Halápiak, Izsépy-ek, Kosuti-ak, Luczi-ak, Morvay-ak, Sztáncsi-ak, Cseleyk-ek, Csizy-ek, Monoky-ak és az országos történetben utóbb oly dicsőséges szerepü felsővadászi Rákóczyak. A nemzetség első ismert tagja azon Bugar (vagy Buget) fia Radoan lehetett, ki Salamon korában élt s a Márk-féle krónika szerint Viddel együtt azt tanácsolta Salamonnak, hogy a Nándorfehérvár bevétele alkalmával szerzett zsákmányt négy felé osszák s ebből csak egy részt adjanak Gejza hercegnek, amiért ez - mint a krónika mondja - nagyon megneheztelt; ez a Radoan 1067 nádor volt. Ugyancsak e nemzetségből való lehetett Ciz ispán, ki II. Istvánnak a görögök elleni hadjárata alkalmáva1 esett el a Karasu folyó mellett.
Henrik német pietista iró, szül. Jankowa sziléziai faluban 1690 szep. 7-én, megh. 1774 jun. 15. Halladéban, hol az árvaháznál lelkész volt. Nagy népszerüségre jutott áhitatos könyveket irt. Főmüve: Güldenes Schatzkästlein der Kinder Gottes (1718), mely több mint 60 kiadást ért. Egyházi dalai (1750) közül több még ma is él az ev. egyházban. Érdekes önéletrajza (1801, uj kiadása 1872). Életét megirta Ledderhose, 1846.
v. lágyabban kiejtve bogház, török szó, jelentése: torok. átvitt értelemben: torkolat, tengerszoros. Igy p. o. Boszporusnak Bogház icsi «Torkolat belseje» a törökös elnevezése, a Dardanellákat még ák-deniz bogházi-nak, vagyis «Fehér-tenger torkolatá»-nak nevezik. Ez utóbbi szoros mentén levő erősségek Bogház hiszár (torkolat vára) név alatt ismeretesek; a Boszporus felügyelőjének «B. náziri» volt a neve.
(Sultanije Kalesszi,) a. Daadanellák ázsiai partján, Rodiósz folyónál épült erőd modern ágyútelepekkel.
falu Angora kis-ázsiai vilajetben mintegy 40 órányira Angorától: valami 150 házból áll: érdekes romokkal, amelyek Barth H. szerint a Cyaxares méd király által egy fontos hágó védelmére épített erődnek maradványai; közülök legnagyobb a 67 m. hosszu és 43 m. széles templomrom.
Régi magyar személynév, a Bodaj változata. B. alakban 1249. fordul elő. A név eme változata a bessenyő-kun elemtől került hozzánk (kun nyelvben «bogday» a. m. buza), míg a Bodaj változatát egy másféle kelet-európai török, fajta népség honosította meg őseinknél.