(növ.), Baumgarten igy nevezi a Trichodium Micht. pázsitot vagyis az Agrostis L. algénuszát. L. Harmatpázsit.
Ha egy ujonnan emelt épület falai elérték azt a legnagyobb magasságot, hogy a tetőszerkezet elhelyezése megkezdődhetik, akkor annak örömére, hogy az épületnek legterhesebb és leginkább számottevő munkája, a kőművesmunka nagyobbrészt elkészült, régi szokás szerint az építtető megajándékozza a kőműves-pallért és gyakran az összes kőmüveseket és napszámosokat. Mivel ez alkalomból a pallér a ház homlokzatát zászlókkal, lombozatokkal stb. föl szokta diszíteni, innen kapta ez ünnep a B. jó magyar elvevezést (melyet különben a német kifejezések szószerinti fordításánál falegyenünnepnek is hívnak). A nagyobb középületek B.-e alkalmával a koszorus és fehérruház lányoktól környezett pallér egy zöld gallyas, virágos emelvényről áldomást iszik az uralkodó házra, az építtetőre, az építészre, az építőmesterre és a munkásokra és minden egyes áldomás után az üres poharat ledobván, darabokra töri. Az ácsok is szoktak tartani B.-et, ha a fedélszék összes szerkezeti alkotó részeit elhelyezték és az a belécezésre v. bedeszkázásra készen áll.
Friss bokrétának majd minden élő virág és levél köthető, ha tetszetősebb és elegendő tartós. A pórleány vagy akár az uri nő is hajához tűzi a kék buzavirágot, az ibolyát v. nefelejtset, ellenben élő mák- v. pipacsvirágot, noha csinált utánzata dísznek használatos, bokrétába nem kötnek, mert hamar hervad v. a szirma könnyen lehull. A hosszabb időre való B.-at, melyek virágvázakban v. más dísztartókban termet díszítenek, olyan virágokból v. növényrészekből kell összeválogatni, összeállítani, amelyek, megszárítva is, alakjokat, szinöket, általában csinosságukat hosszasb időre megtartják. Ilyenek főképen az immortellák, vagyis szalmavirágok (l. o.), melyeknek többnyire gömbalaku virágzatát aszu szines levelek övedzik, továbbá sok pázsitfélének festhető ágbog-virágzata, az örözöld lomb, általában minden keményebb és merevebb, tehát kevésbbé hervadó levél, különösen a pázsitféléké a sásféléké, pálmáké stb. Minthogy e zöldrészek a világosságon a klorofillum könnyű bonthatósága következtében elhalaványodnak, megfakulnak v. elszíntelenednek, azért őket más szinre is szokás festeni, kéngőzben elhalványítják v. pedig mesterségesen a kivánt szinre festik.
a gramineák elágazása közvetetlenül a föld felett. A B. oly módon megy végbe, hogy a levelek hónaljában oldalhajtások keletkeznek, ugy hogy egy tő hajtásainak a száma igen jelentékeny lehet. A B. nem minden gramineánál egyforma; függ a növény a természetétől, a világosságtól, melegségtől, nedvességtől, a talaj gazdagságától, a vetés idejétől, sűrűségétől és ápolásától. Nyirkos meleg időjárás különösen elősegíti. A tulságos B. nem jó, mert a gabonafélék megdülését eredményezheti.
(ijedősség), állatoknak, főleg lovaknak ama rossz szokása, melynélfogva a megszokott környezettől már kissé különböző tárgyaktól és tüneményektől megijednek és előlük menekülni igyekszenek. Ezen, főleg hátas lovaknál sokszor igen kellemetlen tulajdonság rendszeres tanítás és a legkülönbözőbb tárgyakhoz való hozzászoktatás által többnyire megszüntethető. Lényegesen különböző tőle és már beteges állapot jellegével bir a csökönyösség (l. o.).
az erdei facsemeték ültetésének az a módja, midőn egy helyre nemcsak egy, hanem több, p. két-három csemetét ültetnek ama föltevésben, hogy a kiültetett csemeték valamelyike biztosan meg fog eredni. A B. csak ott ajánlható, hol a csemeték különösen kedvezőtlen helyzetbe jutnak, és előre látható, hogy az egyenkint kiültetett csemeték egy jó része áldozatul fog esni. Abban az esetben, ha az egy helyre ültetett csemeték közül egynél több eredne meg, alkalmas időben a fölösleges csemete vagy csemeték annyival inkább eltávolítandók, mert egyik a másikat fejlődésében gátolja és az ily módon keletkező versenyzés növekedésükre káros hatásu. A B.-t másként tincsültetésnek is nevezik.
Régi magyar személynév, melyet Vámbéry (Magy. Ered. 70, 173) a török és mongol «baksi», «baksai» azaz irnok, próféta, pap, bölcs szóval vesz egynek; valószinübb azonban, hogy a volgai bolgárok uralma alá tartozó mordvinok egyik törzse, a moksák nevének olyan bolgár nyelvü változata, mint p. Mohammednek Bachmet, muzulmánnak buzarmán, böszörmény.
Árpádkori magyar nemzetség, mely valószinüleg azon Boksu nevü izmaelita vezértől származott, ki Anonymus szerint Takson korában költözött be a volgamelléki Bulár földről. E nemzetségből származott a XII. század első felében élt Simon ispán, vagyis a monda szerint Micz bán, akit nem szabad összetéveszteni hasonnevü kortársaival, sem a Nagymartoni és Fraknói grófok ősével, az Arragóniából beköltözött bojoti Simon ispánnal, sem a Gertrud meggyilkolására összeesküdött Kathiz nembeli Simon bánnal, sem pedig Bánk bán magtalanul elhalt vejével, Simon ispánnal. A B. nembeli Simonnak hat fia volt, kiktől hét család származott, u. m. Tamás ispántól (1271-68) az Eszényi v. későbbi nevén eszényi és polyánkai Chapy (az eszényi ág kihalt a XVI. század végén, a polyánkai a XVII. század közepe felé), Boksától (1271-88) a Zerdahelyi (kihalt a XV. század vége felé), Dienestől (1271-85) az Agócsy (kihalt a XVI. század közepén) és a kismarjai és bocskói Bocskay, Detrétől (1271-87) a gálszécsi Széchy (kihalt a XV. század végén), Györgytől (1271-98) a most is virágzó sóvári Soós és ifjabb Simontól (1271-85) a Zrittey- v. Szürthey-család (1596.). A monda, melyet a XVI. sz. végén Szamosközi István s 1622. a Bethlen Gábor fejedelem neje, Károlyi Zsuzsánna fölött mondott halotti beszédében Alvinczi Péter kassai pap tartott fenn, regényes módon adja elő a hét család eredetét. E szerint Micz bán gróf v. Szamosközi szerint Simonith bán felesége sok időn keresztül magtalan volt. Egyszer egy szegény asszony kért tőle alamizsnát, ki egyszerre három gyermeket szült. A grófné megbotránkozva utasította el, szemére vetvén, hogy bizonyosan gonosz életet élt, mert lehetetlen, hogy egy férjtől egyszerre három magzata legyen. Az asszony megátkozta Micz bánnét, hogy legyen hát neki egyszerre 7 gyermeke. Ugy is történt, 1222. egyszerre hét fiut szült. A grófné megrettent, s elhatározta, hogy csak egy fiut tart meg, a többit pedig dézsába rakatta s egy öreg asszonynak adta át, hogy veszítse el őket. Micz bán éppen hazafelé lovagolt, midőn az öreg asszonnyal találkozott, s megtudván a dolgot, a vén asszonytól elveszi a gyermekeket, s birtokain szétosztva őket, neje tudta nélkül fölnevelteti.
Ez a monda valószinüleg német eredetü, de nem tudjuk kimutatni, hogy mik lehettek azon közös vonások, amelyek alapján Simon ispánra és fiaira alkalmazták, valamint arra sincs semmi adatunk, hogy Simon ispánt miért nevezi a monda Micz bánnak. A XIV. század első felében élt ugyan egy Micsk bán nevü főur, de ez az Ákos nemzetségből származott. A történet mit sem tud Simon ispán említett melléknevéről s az oklevelek nyomán is kétségtelen, hogy nem hét, hanem hat fia volt;a hetediknek állított Demeterről, kitől a Kövesdy családot származtatták a későbbi genealogusok, az oklevelek semmit sem tudnak. A Kövesdy-családot egyébként is tévesen kötötték össze a Boksa nemzetséggel, valamint a Ráskay-családot is; ez utóbbi a Gutkeled nemzetségből származott, s a tévedésre nyilván az adott okot, hogy a XVI. század folyamán Ráskai János és Sóvári Soós Margit fia Mátyás a ráskai Sós nevet fette föl.
Szomaliban a Mária Terézia-tallér 1/80 része, 2 1/2 B. = 1 angol font táblarizs.
(Bocsigu), kisközség Arad vármegye borosjenői j.-ban, 2240 oláh és magyar lak.; van vasuti állomása, posta- és távirdahivatala, postatakarékpénztára.