Borókapálinka

v. borovicska. Szeszes ital, amelyet nálunk a felvidéken a borókafenyő bogyóiból (Baccoe Juniperi) készítenek. E bogyók jelentékeny mennyiségü cukrot, továbbá kis mennyiségü illó olajat tartalmaznak. A bogyókat vizzel megtörik, majd a cukrot elerjesztik és a képződött szeszt ledesztillálják. Az így előállított pálinka többnyire 40-60% borszeszt tartalmaz, azonfelül csekély mennyiségü illó boróka-olajat, amelytől sajátos zamatu. A boltokban árult B. igen gyakran nem borókából készül, hanem úgy, hogy 50%-os borszeszt igen kevés illó borókaolajjal (oleum juniperi aethereum)megszagosítanak. Élvezeti szerül, tov. házi gyógyszerül használják.

Boroksa

puszta. Egy 1212. oklevél említi (Haz. Okl. VI. 8.), melyben Baran fia Ipolit az itteni egyháznak több birtokot ajándékoz, többek közt a B.-n levő jószágát a Jekonia fiaitól, Salatieltől, Eliachtól és Balázstól szerzett birtokrésszel s aztán a Kualuz nevü völgyben fekvő négy szőllővel együtt. E nehány adatban az Árpádkori etnografiai és kulturális viszonyoknak igen érdekes háttere rejlik. B. puszta, mely valahol a Dunántul feküdt, talán Fehér vmegye déli részében (Bodokt a. m. Bodajk, Igor a. m. Igar s Woreod a. m. a tolna vmegyei Borjád? környékén), nyilván a Sárviz mentén megszállt kun-kabar eredetü Brucsa (l. o.) nemzetségtől vette nevét, tehát kun-kabar telep volt, mely népségnek egyik elemét kvaliznak vagy kaliznak nevezték (l. Kaliz). Ez utóbbiak még a XII. század közepén is zsidó vallásuak voltak s ennek nyomait az említett oklevélben is feltaláljuk, amely szerint B. birtokosai olyan tiszta héber neveket viseltek. mint: Jekonia, Salatiel, Ellach (az Illés név héber alakja). A róluk nevezett helyeken, mint B. határában is, rendesen szőllők voltak, amiből kitetszik, hogy a szőllőmivelést ez a bolgárfajta népség honosította meg nálunk.

Borona

földmivelési eszköz. mely nagy számu egyenlő méretü fogakból, az ezeket tartó keretből és a befogó készülékből áll. A B. munkaneme a fogaknak keresztmetszete (gömbölyü, kerülékded, késalaku, háromszögü vagy négyszögü; az él a munkairányba fektetve), hajlása (egyenes v. előre v. hátrafelé 60-80°), egymástól való munka távolsága (1.5-8 cm.) és sulya (egy fogra eső suly 02-6 kg.) szerint változik. A fogak egy v. több együtt dolgozó merev háromszögletes, négyszögletes, dülényded vagy zeg-zug keretbe v. csuklós izületekbe vannak beerősítve, de mindig úgy, hogy minden fog külön sorban dolgozzék, a sorok pedig egymástól egyenlő távolságra essenek. A B.-k majd a barázda hosszában, majd keresztben, majd pedig körben dolgoznak, lejtős talajnál kigyós vonalban -járnak, munka közben folytonosan ideoda mozogva, úgy hogy a fogak minden irányban fejthetnek ki munkát. A B. igen sokoldalu és részben igen fontos gazdasági munkálatokat végez a talaj előkészítésénél, a vetőmag és trágya alátakarásánál s a növények gondozásánál mint kapáló gép. Rögök aprítását akkor végzi a B. legjobban, ha lehetőleg gyorsan vontatják, mert ekkor lökésének hatása, (mely arányos a sebesség négyzetével) jóval nagyobb. A B. legmélyebben fog, ha a barázdákra merőleges irányban vontatják, azaz keresztben boronálva. Legtöbbször a boronálási irányok felváltják egymást.

A munka különféleségéhez képest egymástól igen eltérő szerkezetü B.-kat alkalmaznak a gyakorlatban. Egyszerü, merev szerkezetü a brabanti B., melynek keretté összefoglalt 4 erős gerendája mindegyikében 7 előre hajlitott acélfog ül, melyek a B. átlós befogása következtében egymást felváltva követő sorokban dolgoznak. A keretre szállító karok erősítvék, melyeken a B. fogaival felfelé fordítva, szánka módjára vontatható A Geddes-féle amerikai B. a középsőgerendával csuklószerüen összekötött, kétoldalt rézsutosan hátrafelé irányított rudakból áll; e B. t expanziós B.-nak is nevezik. Keverő B.-knak azokat nevezik, melyeknél alul a fogak széles talpas testet képeznek s így kiválóan keverésre és a tarackos föld tisztítására alkalmasak.

[ÁBRA]

Ezeknek keretje háromszögletes vagy derékszögü, munkaszélességük 1-1.6 m., a fogak száma 9-15 és rendszerint a befogási helyen levő fog késalaku, miáltal a B. könnyebben hatol a talajba. Teljes kés-B.-kat (réthasítókat, szkarifikátorokat) is alkalmaznak, melyeknek feladata herét, gyepet átmetszeni v. még rétés gyepföldek tökéletes átforgatásával a talajt 8-10 cm. mélyre áthasítani és ezzel a követő hántást megkönnyíteni. Az amerikai kés-B.-k széles fogai hátrafelé hajlottak és azokat majd szántóvas alakura, majd elcsavarva készítik s igy főleg porhanyításra, egyengetésre, lazításra és a vetőmag alátakarására valók. Ilyen az. Akme-B. is, melynél két párhuzamos szögletvas gerendára elcsavart acélkéseket erősítenek, melyeknek hajlása a kocsiülésből szabályozható; zeg-zug v. trapéz B.-knak azokat nevezik, melyeknél több idomvasból való, zeg-zugban futó gerenda van egymással összekötve. Az ábránkban bemutatott B. Laake szabadalmát képezi s a hajított gerendák alakja következtében kiválóan alkalmas sűrü sorok huzására. Az egész munkaszélesség befoglalására két vagy több ily merev B.-t kapcsolnak egymás mellé és közös rudra akasztva vontatnak. A merev B.-k egy különös faja a Randall-féle tárcsás B., melynél a csucsa irányában vonóruddal biró háromszögletes keret két befogóján csapok körül forgó tárcsák alkalmazvák.

A csuklós B.-k közül nagy elterjedtségüek a csehv. Althans-félék, melyeknél az egyes háromszögü öntöttvas v. némelykor kovácsvas lemeztagok 3-3 rövid acélfogat tartanak és egymással láncszemekkel vannak összekötve s így könnyen simulnak a talaj egyenlőtlen felületéhez. Továbbá Howard csuklós B.-ja, melynél háromszögü acél dróttagok egyes öntöttvasfogakkal vannak ellátva s miután utóbbiak két különböző hosszu csuccsal birnak, a B. mindkét oldalon használható. Carthwright egyes négyszögletes láncszemekből, míg Ransomes kampós szögekből készít csuklós B.-t. A B.-k munkabirása a talaj minősége, a munkamélység, sorköz és a B. szerkezete szerint változó; könnyü B.-val lovak kétszeres áthuzásnál átlag 5-6 ha.-t, nehezekkel 3.5-4.5 ha.-t. képesek megmunkálni.

B.-kat a katonaságnál akadályokul alkalmaznak, amennyiben szegeikkel fölfelé helyezik a földre v. a gázlóba, cövekekkel, póznákkal megerősítik és láncokkal, kötelekkel v. távirósodronyokkal összekötik. A földre erősített B.-t gallyakkal, szalmával, szénával stb. takarják be.

Boronafa

(növ.), l. Kökény.

Boronafal

v. blokkfal. A fából készült falak csoportjába tartozik. Készül vagy egészen ácsolatlan, egymás fölé keresztben rakott nyers fatörzsekből, v. fekvő lapjaikon simára faragott avagy már mind a négy oldalukon megácsolt gerendákból. A gerendavégek szorosan záró átlapolással kapcsolódnak egymásba és a falszinen tul érnek. A gerendaagyak megvédésére deszkákat szögezünk eléjük. A közbenső falak épp úgy keresztezik egymást, mint a külsők; az ablak- és ajtónyilásokat külön szárfák határolják, melyek csappal nyulnak a könyöklő gerendába és a szemöldökfába. B.-akból szerkeztett házakat jelenleg csak fával bővelkedő vidékeken építenek. A festői svájci és orosz faházak többnyire B.-akból vannak. Azokból készülnek az u. n. blokkházak falai is.

Boronálás

a talajművelés azon módja, amely szerint a talaj felső rétegét megporhanyítják, anélkül, hogy megfordítanák. A porhanyításon kivül egyuttal elaprózzák, egyengetik a talajt és irtják a gyomot. A B.-sal megőrzik a talaj nedvességét és előmozdítják a levegőnek a talajba való behatolását. L. Borona.

Boronátrokalcit

(nátroborokalcit, ulexit, tinkalcit, bóraxmész), borát-ásvány és pedig viztartalmu nátrium- és mészborát

(Na2 B4O7+2CaB4O7+18H2 O).

Peru Iquique völgyében terem nagy mennyiségben, szürkés, fehéres rostos szövetü gumós tömegekben, ahonnan tiza néven kerül kereskedésbe. Afrika nyugati partvidékéről mint tinkalcit ismeretes. Nagy tömegekben hozzák Európába (különösen a peruit) s bóraxot gyártanak belőle; használják még üveghutákban, az üvegmáz- és zománckészítéshez is veszik. Ulexit-nek azért nevezik, mert Ulex elemezte és irta le először (1849).

Boros

1. Ádám (rákosi), Mária Terézia magyar testőrségének egyik tagja, megh. 1809., részt vett a németalföldi (1785) és a francia (1790) háborukban is többször kitünt, amiért a Mária Teréziarendet nyerte.

2. B. (zelenei) Béni, mérnök, orsz. képviselő, szül. Aradon 1838. A műegyetemet Bécsben és Prágában végezte. 1863-1870. részint társulatoknál, részint az államnál működött mint mérnök. 1870. a. m. keleti vasut marosvölgyi vonal részének főmérnökévé nevezték ki. 1874. meghivták a körösvölgyi, 1882-83. az arad-csanádi vasut építéséhez. 1885. a doboj-tuzlai vasutat épitette Boszniában. Érdemei elisméréseül kir. tanácsosi címet kapott. 1878. a borosjenői kerület képviselőnek választotta. Munkái: Az arad-körösvölgyi vasut tervezete, Arad 1875; Az arad-körösvölgyi vasut ismertetése, Budapest 1879; Vasutaink csoportosítása s a vasuti tarifák, Arad 1880.

3. B. Frigyes, mérnök, az előbbinek nagybátyja, szül. Aradon 1825., megh. Szegeden 1892 febr. 17. A bécsi műegyetem építészeti szakosztályát hallgatta. 1848. az országgyülés által megrendelt vasuti előmunkálatokhoz és 1849. a szolnok-debreceni vasut felépítéséhez Nádudvarra osztálymérnöknek rendelték ki. 1851-ben rábízták az ecsedi láp lecsapolására vonatkozó tervezet elkészítését. A munka foganatosítása azonban pénzhiány miatt abba maradt. 1857-ben a csongrádi tiszaszabalyozási osztály vezetésével bizták meg, itt már a szabályozó munkálatokat az egész osztály területén foganatba is vette. 1868. a budapest-csongrádi és a budapest-szegedi hajózó csatornák tervét dolgozta ki. 1874. országos középitési felügyelőnek tették meg. Ettől fogva hét éven át sikeresen működött a Tisza körüli ármenetesítésnél, ő építette a szegedi körtöltést is. Érdemei elismeréséül kir. tanácsossá, 1881. osztálytanácsossá nevezték ki és a tiszai osztály vezetését a miniszterium kebelében reá bízták; megviselt egészsége miatt 1882. saját kérelmére nyugalomba vonult.

4. B. (borosjenői) Gábor, filologus, szül. Nagy-Enyeden 1855 dec. 18. Középiskoláit szülőhelyén az ev. ref. főiskolában végezte. Tanult a kolozsvári s a berlini egyetemen (államköltségen) klassz. filologiát. 1878. nyert tanári és doktori oklevelet. 1879. a nagy-enyedi polgári iskolához, 1882. a nagyszebeni áll. főgimnáziumhoz nevezték ki, hol jelenleg is működik. Kisebb cikkeket irt az Egyet. Phil. Közlöny (Aristophanésről), Tanáregyesületi Közlöny, Egyetemes Közoktatásügyi Szemlébe, Vasárnapi Ujságba és különösen sokat az erdélyi lapokba. A magyarságnak N.-Szebenben leglelkesebb és legbuzgóbb bajnokai közé tartozik s ott 1883 óta 17 szabad előadást tartott. Munkái: De arte oratoria Isocratica. Bpest 1878; Szemelvények a görög lantos költészet remekeiből, bevezetéssel és jegyzetekkel. U. o. 1882; Horatius epistolái. 2. kiadás. Bpest 1892; A magyar nemzeti irodalomtörténet vázlata. Bpest 1883 (7. kiadás, u. o. 1891); Aesop meséi, angolból ford. Bpest, 1883 (2. kiadás, u. o. 1890); Útmutató a pályaválasztás könnyítésére. Nagyszeben 1889; Euripides. Győr 1890; Lessing Laokoonja. Bpest 1890. Megalapította és szerkesztette a Közérdek c. vegyestartalmu hetilapot 1881-2 okt.-ig Nagy-Enyeden; 1888-tól egyik szerkesztője a Budapesten megjelenő Tanulók Olvasó-Tárának. Alapos ismerője Aristophanésnek (l. o.)

5. B. György, unit. teologiai tanár, szül. Tordátfalván, Udvarhely vmegyében 1855 ápr. 19. Tanult az unitáriusoknak székelykereszturi algimnáziumában és kolozsvári kollégiumukban. 1877. külföldre ment s a londoni Manchester New-College teologiai akadémiának két évig volt növendéke. 1879. a kolozsvári teol. akadémiánál rendes tanár lett s jelenleg is ott működik. Ő indítványozta 1884. a Dávid Ferenc-egylet szervezését, mely a következő évben megalakulván, B.-t titkárrá választotta. Az unit. egyházközönségnek közigazgatási jegyzője. Teologiai értekezéseket főleg a Keresztény Magvetőbe, ilyen és más tárgyu dolgozatokat a Magyar Polgárba, Ellenzékbe, Család és Iskolába, a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, a Czelder Vasárnapjába, az angol Inquirerbe és az Unitarian Reviewbe irt. Munkái: Az iskola és a vallás. Kolozsvár 1881; A tizenkét apostol tanítása. (Görögből fordítva és bevezetéssel ellátva.) U. o. 1884; Az unitárius vallás fő elvei. U. o. 1883: A jó gyermek könyve. Kolozsvár 1890. Szerkeszti az Unitárius Közlönyt 1888-tól és a Fiatalság Barátját 1892-től. Sajtó alatt van egy amerikai vállalatban: History of the Hungarian Unitarian Church c. munkája.

Borosjenő

1. Nagyközség Arad vmegye borosjenői j.-ban, a Fehér-Körös mellett (1891) 897 házzal és 5126 lak., kik között 1806, magyar, 115 német, 2918 oláh. A járási szolgabiróság, az aradborosjenői esperesség, járásbiróság, közjegyzőség, honvédzászlóalj széke, pénzügyőrbiztosi állomás. B. a körösvölgyi vasut állomása, van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Élénk iparos hely, van faiparszövetkezete, mely gőzfűrészt, butor- és botgyárat tart fenn, amelyek (1891) 90 munkással 2500 m3 fát dolgoztak fel s 30000 frt. értékü hajlított butort és fürészárukat állítottak elő s szállítottak a külföldre; van továbbá gőzmalma és 2 téglagyára, takarékpénztára, élénk marhavásárai. Határa termékeny, jó bort, gyümölcsöt és gabonát terem. B.-n már 1199. állott a Szt. Lélek temploma s egy kolostor; 1333-ban Nagy Jenő néven említtetik, 1561. már virágzó város volt; Brankovics Sebő 1600 körül gör. kel. érsekséget alapított itt. Régi vára sokáig az erdélyi fejedelemségnek hatalmas bástyája volt, ma egy része ujjá van alakítva, mellette ép mecset (ma honvéd-iskola) és török kút van. A várat János Zsigmond 1565. elfoglalta, 1865 szept. 13. a temesvári pasa visszaadta Schwendinek, ettől azonban 23 napig tartó ágyuztatás után már 1566. elfoglalta Pertáf pasa. Csak 1596. hódította vissza Borbély György, s a benne levő 700 törököt leölte. B. ezután Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott, benne az ország katonákat tartott s a vár védelmére lovas és gyalog vitézeket telepített ide, kiket nemesi szabadságokkal ruházott fel. 1658. a II. Rákóczy György ellen induló Kanaan budai pasa ostromolta s szept. 2. elfoglalta, s erre csak 1683. került végkép vissza a magyarokhoz. A várat Atzél Péter restauráltatta s most honvédkaszárnyául szolgál. 1849 aug. 21. Vécsey tábornok magyar serege itt rakta le fegyverét Rüdiger orosz tábornok alatt. A róm. kat. templom sírboltjában Leiningen Károly honvédtábornok nyugszik. V. ö. Márki Sándor: Az Arad-Hegyalja északnyugati részén. (Magy. Kárpátegyesület Évkönyve XII. 1885. 1-29)

2. B., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pilisi felső j.-ban a Nagy-Kevély (537 m.) aljában, (1891) 1135 német lak. A török uralom után keletkezett, Mária Terézia ideje után József nádor birtokába ment át, most József főhercegé. Gazdag szőllőit a filloxera elpusztította.

Borosnyai

Lukács János, erdélyi ref. püspök, szül. Feldobolyban, Háromszéken 1694 nyarán, megh. Marosvásárhelyt 1760 febr. 9. Tanult 1707-től Nagyborosnyón, 1711-től Nagy Enyeden, hol 1713 ápr. 13. szubskribált. 1716. Bethlen Miklós gr. fia mellett lett nevelő, 1719, husvétkor az enyedi kollégium retorikai osztályában, 1720. Vizaknán lett tanító. 1721. szept. 10. külföldre indult s nov. 15. érkezett Odera-Frankfurtba, hol egy télen át időzött. 1722. máj. 29. innen Leidába ment, hol négy évet töltött. 1726. hazaérkezvén, rövid ideig Vécsen volt br. Kemény Simonné udvari papja, 1727 jan. Enyedre ment segédlelkésznek, hol 1729. rendes lelkész lett. 1735. Székelyudvarhelyre tanárrá választották. Tanári működésének sokáig fennállott emléke az ő fáradozása folytán átalakított iskolaépület volt. 1748 nov. 28. generalis notariussá s a következő évben püspökké lett; mint ilyen az uralkodó által oklevél utján megerősített püspükök legelseje volt. 1751. májusban Marosvásárhelyre ment lelkészül. Az ő püspöksége idejében történt az orgonának a ref. templomokba nagyobb számmal való bevitele. Munkái: De universo gratiae divinae negotio. Leida 1725; Tholdi Adám felett tartott prédikáció. Kolozsvár 1751; Halotti beszéd br. Alvinczy Gábor felett (Halál és minden kisértetek...) Szeben 1751; Catechismusi házi kincs avagy a keresztényi hit főágazatainak... magyarázatja (Stehelin Kr. után). Kolozsvár 1752; Teleki Kata felett tartott prédikáció. U. o. 1758; Pápai Páriz Ferenc tiszteletére irt latin verse megjelent a Justissima adorea (Kolozsvár 1717 ) c. könyvben. V. ö. Ravasz János: B. Lukács János erd. ref. püspök élete (Protestáns Közlöny, 1889. 12-15. sz.).


Kezdőlap

˙