Ősrégi magyar család, mely a Rozgonyiakkal együtt a Bastech nemzetségből származott. A család a középkor folyamán Esztergom vmegyében virágzott, a nemzetség ősi fészke azonban a Csapdihoz tartozó fehérmegyei Vásztéj vagy Vasztik nevü puszta volt. Első ismert őse a Boztyh falubeli Renold, Ugrin kalocsai érsek prokurátora, 1240 fordul elő. Hat fia közül Rénold (1251-91 körül) főlovászmester, asztalnok, szabolcsi és szolgagyőri főispán, majd nádor, a Rozgonyi-családot alapította; 1278. morvamezei ütközetben, midőn a király zászlaját tartotta, András, Salamon és László testvéreivel együtt vitézül harcolt; ezek közül Andrástól és Salamon ispántól s aztán Dienes nevü testvérüktől származik a B. család: László ispán és a hatodik fiu,, Karul maradék nélkül halt el. A család későbbi ivadékai közül B. Ferenc Eszergom vmegye követe volt az 1505. rákosi országgyülésen. A B.-család, mint sok más Dunamenti régi magyar nemzetség, a mohácsi vész után pusztult el. V. ö. Pór A., Tural, VII. 114.; Wertner M., A magyar nemzet II. 407.
Régi magyar személynév; török eredetü neveink közé tartozik, jelentése a. m. zuzó, törő.
Neophyta, az anthsozi Chilandar-kolostor arkimandritája, meghalt 1848-ban. 1835. kiadott egy bolgár enciklopédiát, hat részben, Slaveno-bolgárskoje detovodstvo címen, melyben különösen Bolgárország geografiája figyelemreméltó. Halála után hátramaradt 25 kézirati munkája, köztük visszaemlékezései is.
Pál, lirai költő, szül. Kővágóörsön (Zala vmegye) 1829 jan. 10., megh. Zánkán (Zala vm.) 1852 jun. 24. Iskoláit Pozsonyban és Késmárkon végezte, ez utóbbi helyen hallgatott jogot, Gulácson volt patvarista. Ott volt az 1847. pozsonyi országgyülésen, mint gyakornok; 1848. Pestre költözött, hol megismerkedett az irdalom kiválóbb egyéniségeivel. Harcolt a szabadságharcban mint honvéd, majd annak lezajlása után osztrák katonának sorozták be. A katonaságtól azonban már 1852 tavaszán mint gyógyíthatatlan beteget elbocsátották, s még ugyanazon évben meg is halt. Versei a Jókai szerkesztette Életképekben jelentek meg 1847-től kezdve, valamint Kelet könyvei c. költői elmélkedései is; mind verseivel mind elbeszéléseivel elismerést aratott, sőt Arany és Petőfi figyelmét is magára vonta. Munkáit összegyüjtötte és Budapesten 1886. kiadta Lévay József, életrajzával együtt.
kerületi székhely Mantova olasz tartományban, szép vidéken, az Oglio közelében 4310 lak., rizs- és bortermeléssel.
1. (Beő), kisközség Sopron vmegye csepregi j.-ban (1891) 1080 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Tisza-B. (Tisza-Beő), nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye tiszai közép-j.-ban, (1891) 1992 magyar lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.
(Bew) nemzetség törzshelye, ugy látszik Tisza-Bő és Kenderes v. Kétegyház, melyet tőle a kunok foglaltak el, melyek közül Kenderest csak 1406. szerezhette vissza a nemzetség; ezenkivül terjedelmes birtokai voltak Somogyban és Pozsegában is. Első ismert őse Ihones v. János fia Izsep 1228. említtetik először; 1241. mint Kálmán herceg főpincemestere a Sajó mellett kapott sebeiben halt el. Fia János ispán szintén részt vett a sajói ütközetben s ballábán ő is egy lándsaszurást kapott, mely érdemekért IV. Bélától 1268. a somogyi várhoz tartozó Megyer födlet kapta s ennek birtokában 1270. V. István és 1279. Kun László is megerősíti, számba véve ujabb érdemeit, melyeket a lázadó Németujvári Henrik bán ellen vívott fövenyi csatában s a II. Ottokár cseh király elleni hadjáratban szerzett. Mint a bősz oroszlán küzdött a csehekkel - mondja róla a király - és ismert hűségének hevétől indíttatva felségünk szemei előtt rontott az ellenség tömegébe. 1280. a kunokkal vívott csatában esett el. Fiai közül János mag nélkül halt el, Trebk ispán pedig a laki Thuz, Léthai, Kölkedi, Kürtösi, Messer és Szöcséni családokat alapította. Egy másik ághoz tartozott Ders fia István, kinek két fia közül Mihály 1294. gyulafehérvári prépost, Péter pedig 1294-1300. a székelyek ispánja volt. (Wertner M., A magyar nemzetségek. I. 139-142.)
B. járás székhelye Würtembergában, a Neckar kerületben, 17 km.-nyire Stuttgarttól, (1890) 4569 lak., posztószövéssel, játékkészítéssel és kémiai szerek gyártásával.
Ottó, német antisemita iró, szül. majnai Frankfurtban 1859 jul. 2. Jogtudományokkal és modern nyelvekkel foglalkozott és megszerezte a tudori címet. Azután könyvtári tiszt lett a marburgi egyetemen (Hessen). 1887. birodalmi képviselőnek választották. 1886 óta kiadja a: Der Reichsherold c. antisemita hetilapot. Említendő művei: Deutsche Volkslieder aus Oberhessen (Marburg 1885); Die Juden. Könige unser Zeit (Marburg 1887, 137. kiad.); Quintessenz der Judenfrage (1887); Europäische Judengefahr (1888). Az 1890. választáskor ujból megválasztották.
János, geologus, szül. Pesten 1840 okt. 20. Atyja Adalbert somorjai orvos volt. 1850-55-ig Pozsonyban négy gimnáziumot és utána az 5. reálosztályt végezte. 1855-58-ig Kremsben a mérnökkari iskola növendéke volt. Innen Selmecbányára ment a bányászati akadémiába, ahol mint ösztöndijas hallgató kapott 1862. oklevelet. Szolgálatát mint bányász Eisenerzben (Stájerország) kezdte, innen Reichenauba (Alsó-Ausztria) került. 1864 őszén nevezték ki bányatisztté s egyuttal a bécsi földtani intézethez küldték elméleti és gyakorlati geologiai tanfolyamra. A fiatal B. ezt az alkalmat arra is felhasználta, hogy az egyetemen és a politechnikumon az őt érdeklő természettudományi előadásokat is hallgassa. 1865 és 1866 tavaszán Fötterle Ferenc főgeologus vezetése mellett meglátogatta Magyarország, nyugati Gácsország, Cseh- és Morvaország főbb bányatelepeit és ugyanezen év nyarán részt vett a Magyarországon folyamatban volt országos geologiai fölvételekben. 1866. a nevezett tanfolyam bevégzése után a bécsi cs. kir. pénzügyminiszterium bányászati osztályába hivatott be szolgálattételre, de már 1867. saját kérelmére Budapestre a m. kir. pénzügyminisztériumba helyezték át, ahol 1868 elején t. fogalmazói cimet is kapott. 1869. szervezték nálunk az akkori földmívelési és kereskedelemügyi miniszterium kebelében a m. kir. földtani intézetet és B., ki akkor már több geologiai értekezés szerzője volt és aki hivatást érzett a hazai geologiai tudomány és gyakorlati geologia fejlesztésére, pénzügyminiszteriumbeli állását a segédgeologiai tisztséggel cserélte fel. 1871. osztálygeologussá lett, 1872. pedig csakhamar főgeologussá. Ugyanekkor a magyarhoni földtani társulat első titkárává választották, mely tisztségét azonban csak 10 hónapig tartotta meg. 1882., mikor Hantken Miksa a budapesti tud. egyetem paleontologiai tanszékére helyeztetett, a földtani intézet igazgató állásában utóda B. lett; ugyanekkor osztálytanácsosi címet és rangot kapott. E kiválóan fontos országos intézet élén bő alkalma nyilt széleskörü szakismereteinek, páratlan ügybuzgóságának és ritka adminisztrativ tehetségének érvényesítésére. Vezetése alatt indult a földtani intézet helyes irányu fejlődésnek és lett a tekintélyes, mindenfelé ismert és becses tudományos és gyakorlati intézetté. 1889 óta a magyarhoni földtani társulat alelnöke, mely minőségében e társulat körül is nagy érdemeket szerzett. - Értekezései a Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt (1872) címü folyóiratokban, a Földtani Közlönyben (1871-90), a Földtani Intézet Évkönyveiben és a M. Tud. Akadémia kiadványaiban jelentek meg: Nevezetesebb munkái: Geologische Verhältnisse der Umgebung von Buják, Ecseg und Herencsény. Bcs, 1866 (különnyomat a Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt-ból); Die geologischen Verhältnisse des Bükk-Gebirges und der angrenzenden Vorberge. Bécs, 1867 (különnyomat ugyanabból); A Bakony déli részének földtani viszonyai. Pest, 1871-1874. és Ujabb adatok. U. o. 1877 (különnyomat M. Földtani Intézet Évkönyvei II., III., VI. kötetből); Die Geologischen Verhältnisse des südl. Theiles des Bakony. U. o. 1873-1874 (különnyomat a Mittheilungen aus d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anstalt II., III. és VI. k.); Fóth-Gödöllő-Aszód környékének földtani viszonyai. U. o. 1872; Brachydiastematherium transilvanicum. Bkh. et Maty. Egy uj Pachyderma-nem Erdély eocen rétegeiből. Bpest 1875 (M. kir. Földtani Intézet Évkönyvei IV. k. 2. füz. Ugyanez németül is); Adato a Mecsek hegység és dombvidéke Jura lerakodásának ismeretéhez. U. o. 1880-81. Két rész (Értek. a term. tud. kör X. 10. XI. 9.); A m. kir. földtani intézet s ennek kiállítási tárgyai. U. o. 1885; Földtan (geologia) az 1885. évi budapesti országos által. kiállításon. U. o. 1886 (Hivatalos jelentés II. kötetéből); Zsigmondy Vilmos életrajzát és működése méltatását irta meg a Földtani Közlöny 1890. évf.-ban. - Az egész Dunántúlt geologiailag térképezte; vagy 200 mérf. terület földtani fölvételében és térképezésében vett részt; hivatalból fölülvizsgálja és ellenőrzi az orsz. fölvételeket. 1873. szerkesztette a Földtani Közlönyt; szerkeszti a m. kir. földtani intézet Évkönyvét.