(csehül: Česká Skalice), város Csehországban Neustadt kerületi kapitányságban, az Aupa mellett, (1890) 569 lak., pamutfonóval, festő- és sörgyárral.
(csehül: Třebová Česká), város Landskron csehországi kerületi kapitányságban, (1890) 4982 lak., jelentékeny lenszövéssel.
János Lajos, német zenész, szül. Töttelstädtben (Götha mellett) 1787 junius 8., megh. 1860 márc. 28. Elzüllött lángelme. Kitünően játszott orgonán, zongorán, Spohr L. is tanítgatta, ugy lett zongoramesterré. Német- és Svédországban, Svájcban is feltünést keltett hangversenykörutján főleg orgonajátékával; hazatérve 1821. már nem volt kedve erélye a kitartó munkához: fokról-fokra sülyedt. Érdekes becses szerzeményeket hagyott hátra, köztük 5 zongora-versenyművet s Der Dreiherrenstein c. elő nem adott dalművet.
kisk. Somogym. marcali j.-ban, (1891) 2210 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
György Frigyes német prot. teologus, szül. Maulbronnban, Württembergában 1812 dec. 28., megh. Baselben 1879 szept. 16. Tübingában tanult; 1842. lelkész lett Glattfeldenben (Zürich kanton). Midőn Strauss meghivatása a zürichi egyetemre az u. n. Septembersturm-ot vonta maga után, névtelenül a Briefe eines Zürichers an einen Basler cimü iratot irta. 1853. megvált hivatalától, kizárólag a tud. munkásságának szentelte életét, eleinte Zürichben, később Baselben, ahol megvakulva és megbénulva halt meg. Műve: Die Kirche Christi und ihre Zeugen (Zürich 1842-58, 9. köt.), melyben egyháztörténelmet ad életképekben. Művének második kiadását megbetegedése miatt fia B. Pál eszközölte, aki Glattfeldenben szül. 1852 szept. 1-én, 1878 óta az egyháztörténelem magántanára Baselben. Ez utóbbi irta: Grégoire, Lebensbild aus der französischen Revolution (Basel 1878); Maria und Martha (u. o. 1886) és Käthe, die Frau Luthers (Barmen 1888).
1. Artur, német történetiró, szül. Szt.-Pétervárott 1849., jelenleg Karlsruheban műegyetemi tanár. Művei: König Konrad (1872) és Slickingen (1873), legfontosabb munkája: Napoleon Bonaparte, seine Jugendgeschichte und sein Emporkommen (2 köt. 1878-80).
2. B. Ottó, német orientalista. Született Szt.Pétervárott 1815 május 30-án Lübeckből bevándorolt német családból. 1833-ban a pétervári, majd 1835-ben a berlini s bonni egyetemre jutott, és egészen a keleti nyelvek, első sorban szánszkrit nyelv tanulmányának szentelte magát. 1842-ben Pétervárra tért vissza. Ott a csász. tud. akadémiában segéd s 1845. rendes tag lett, 1860 valóságos államtanácsos, 1875. titkos tanácsos. 1868. Jenába s ujabban Lipcsébe költözött. A szánszkrittudományra korszakalkotó volt Pânini,a hires indiai grammatikus szánszkrit nyelvtan-szövegének kiadása (2. kiad. Bonn 1840), melyhez Vopaveda grammatikája (Pét. 1846) és Hemaçandra szótára kiadása járult (u. o. 1847). Ő adta ki és fordította Kalidasa hires szinművét,a Sakuntalát (Bonn 1842), az Indische Sprüche cimü gyüjteményt (Pét. 1863-65. 3. k., 2. kiad. 1870-71. 7613 szánszkrit jeles mondás), stb. Számos apróbb értekezése van a péterv. akadémia közleményei közt. Főmunkája azonban melyet Roth-tal szövetkezve s a legjelesb német szánszkritisták közreműködésével adott ki, a nagyszerü szánszkrit szótár (Sanskrit-Wörterbuch Pét. 1852-75. 7 k.), melyben gondosan van aknázva a dúsgazdag védai és későbbi szánszkrit irodalom s a szójelentések történeti fejlődésük szerint vannak elrendezve. Utóbb még egy rövidebb szánszkrit szótárt adott ki s ebben egyuttal számos pótlást közölt a nagyobbikhoz. Az urál-altaji nyelvészetre nézve fontos a jakutnyelvről irt munkája (Über die Sprache der Jakuten, Pét. 1851), mely e fontos érdekes és keleti-török nyelvet mintaszerü módon elemzi.
Böithe, l. Beythe.
(lat. jejunium), legtágabb értelemben az érzéki élvezeteknek, s különösen a táplálkozásnak korlátozását v. az azokról való lemondást jelenti. A B., nevezetesen az emésztési bajokból eredt betegségekben igen gyakran a legjobb orvosszer; mint megengedett élvezetekről való önkéntes lemondás pedig, vallásos gyakorlat, mely a legműveltebb népeknél mindenha el volt terjedve. E vallásos gyakorlat okszerüségét ama tény is igazolja, hogy a B. szellemi tevékenységet is fokozza. A régi egyiptomiak persák görögök valamint az indiaiak és mohammedánok vallásai arról tesznek tanuságot hogy a B. nem kizárólag zsidó szokás,. hanem egyáltalán az emberi természet követelménye mely a vallásban és vallás által magasabb. jelentőségre emelkedik. A mohammedánok Ramazan-hónapban 30 napon át, reggeltől estig bőjtöl nek; a jelenlegi zsidóság 5 fő böjti napot tart meg a keresztények közt legszigorubban és leggyakrabban a görögök szoktak bőjtölni; legtöbb böjti napjukon azonban a pálinkaivás meg van engedve. Hittani értelemben megkülönböztetendő a természetes B. (jejunium naturale), amely éjféltől számított teljes éhomban; és egyházi B., mely bizo-nyos ételektől való megtartóztatásban v. korlátozásban áll. Az egyházi B. ismét v. abstinencia, azaz melegvérü állatok husától való megtartóztatás v. a szoros értelemben vett B., amelynél csak egyházi étkezés és jóllakás - és pedig nem a délelőtti, időben - hus nélkül engedtetik meg. Az ujszövetségi szentirás beszél Krisztusnak és apostolainak böjtöléséről és a legrégibb egyházi irók, mint Tertullianus és Irenaeus szerint a B. isteni parancson alapszik. A böjti napokat és megtartásuknak módját a püspökök irják elő.
A Ny-i egyházban általánosan előirt böjtök a következők: 1. az adventi B., vagyis minden szerdán és pénteken, ádvent I. vasárnapjától kezdve karácsonyig; 2. a negyvennapi (nagy) B., vagyis minden nap hamvazó szerdától kezdve husvétig, kivéve a vasárnapokat; 3. a kántor-B., vagyis szerdán, pénteken és szombaton az év minden negyedében, amely negyedek ez ismeretes latin versben vannak megjelölve: «Post Crux, post Cineres, post Spiritus atque Lucia.» Vagyis kántorböjti napok a Szent Kereszt felmagasztaltatását, a hamvazó szerdát, a pünkösdöt és szt. Lucát követő szerda-, péntek- és szombat-napok, mint ez a naptárakban rendesen ki van téve: 4. a vigilia-B.-ök némely nagyobb ünnep előtt való napokon. A tdki böjti napokon nemcsak a huseledelektől való megtartóztatás, de meg van parancsolva az is, hogy azokon a napokon napjában csak egyszer, délben, együnk; este azonban szabad valami keveset enni. A teljes B.-re egyszeri jóllakással nincsenek kötelezve a 21 éven aluli ifjak és a 60-ik évet meghaladott öregek, betegek, viselős asszonyok, és mindazok, kik igen nehéz és erőt fogyasztó munkákat végeznek, papok, ha kivételes időben hivatásuk teendői által rendkivüli fárasztó módon vétetnek igénybe, tanárok, kik naponkint legalább négy órán át tanítanak, utasok ha hosszabb és terhes uton vannak; általában mindazok, kiknek a B. v. egészségök ártalmára lenne, vagy hivatásuk teljesítésére képtelenítené. A huseledelektől való megtartóztatás, amennyiben fölmentés nem történt, meg van parancsolva: 1. minden pénteken; 1. a nagy B. vasárnapjain: 3. minden szorosan vett böjti napon.
Azelőtt nálunk a szombati nap is abstinenciális, vagyis a huseledelektől megtartóztató nap volt; de a vatikáni zsinaton (1870), a magyar püspöki kar kérelmére, IX. Pius pápa felmentette Magyarországot e napon a huseledelektől való megtartóztatástól; de e kérelmet a magyar püspököknek minden ötödik évben meg kell ujítaniok a római pápánál. A husételtől a nevezett napokon köteles minden keresztény megtartóztatni magát hétéves korától fogva, ha csak törvényes ok, mint betegség, szegénység, köz- v. külön engedély föl nem menti alóla. Mindazok, kik mellett az említett felmentési okok nem szólnak, a böjti parancsokat megtartani kötelesek. Csak különös fölmentés által szabadulhatnak fel egyes személyek, községek, vagy megyék e parancs alól. Fölmentési joggal az egész egyházra nézve a pápa, az egyházi megyékben a püspökök birnak. A B.-re vonatkozó közelebbi tudnivalók és felmentések évenkint, a püspöki körlevelekben szoktak megjelenni; a plébániatemplomok ajtain pedig «Hirdetmény» alakjában a hivekkel tudattatni.
A g. kat. egyházban a legrégibb időktől fogva a szerdai és pénteki napok vannak a B.-nek szentelve. Szerda, mert e napon árulták el az Üdvözítőt, péntek, mert akkor szenvedett és halt meg. Szigoru B. van, vagyis csak száraz ételek vannak megengedve, karácsony és vizkereszt vigiliáján, nagypépteken, a Szt. Kereszt felmagasztalása és Ker. Szt. János fejvételének ünnepén. Az év folyamán négy böjti időszak van: 1. Karácsony-B., nov. 15-től ill. a zamoszciai zsinat óta szt. Miklós püspök ünnepétől dec. 24-ig. 2. Nagyböjt: vajhagyó vasárnaptól husvétig, vagyis teljes négy héten át, tdk. azonban csak 36 és 1/2 napig tart levonva 6 szombatot és 6 vasárnapot és nagyszombat délutánját. 3. Szt. Péter és Pál apostolok böjtje: mindenszentek vasárnapjától az ünnepig, jun. 29-ig. Ez, miután a mindenszentek vasárnapja változó ünnep, nem egyforma tartamu, néha majdnem 7 hét, máskor alig kettő. A zamoszciai zsinat csak egy napra redukálta, t. i. az ünnepet megelőző napra, junius 28-ra. 4. Az Istenszülő B.-je: aug. 1-től aug. 15-ig, mely szintén egy napra van redukálva, t. i. az ünnep előnapjára.
a. m. február hónap, Böjtmás hava a. m. március.
(növ., Nasturtium R. Br.; nasitortium a. m. orrcsavaró), fehér keresztes virágu, vizbe merülő, szárnyas levelü fű, ellenben a sárga virágu fajokat különválasztották (l. Kányafű). A N. officinale R. Br. (Sisymbrium Nasturtium L.) Ausztrália kivételével forrásokban, csermelyekben árkokban és tavak szélében elég gyakori, nálunk ritkább. Keserüs-csipős, retekizü friss füvét skorbut ellen, tavaszi orvosságnak, gyakrabban pedig (télen és böjtben), októbertől áprilisig, salátának használják. Németországban itt-ott termesztik; levelét nyersen kenyérrel is eszik, magvát pedig mustár helyett használják. A hasonló helyen növő Cardamine amarával (lásd Kakuktorma) könnyen össze lehet téveszteni, de ennek a szára belül nem üres. Termesztése érdekében a forrásokban ágyat csinálnak, nyáron a B. dugványaival tele ültetik és komposzttal jól megtrágyazzák. Nagy hidegben porral szokás beszórni, s minden reggel, több helyen fel kell a jeget fölötte törni. Legnagyobb mértékben Erfurt környékén termesztik, ezt Napoleon is megcsudálta s Fontainebleauba is átültettette.