Brahe

Rummelsburgtól K-re, 15 km. távolságban, tóból eredő folyó Poroszországban; több tavon folyik keresztül és a Visztulába torkolik. Hossza 195 km., ebből 121 tutajozható, 15 hajózható.

Brahe

Ebba grófnő, Gusztáv Adolf svéd király fiatalkori szeretője, kihez leveleket és költeményeket írt.Midőn Gusztáv Adolf trónra lépett (1661), B.-t nőül akarta venni, de anyja, schleswig-holsteini Krisztina megakadályozta ezt s Ebba 1618. De la Gardie Jakab svéd hadvezérnek lett nejevé. Megh. 1654-ben.

2. B. Erik gróf, a svéd testőrség ezredese, szül. Stockholmban 1722., megh. 1856. Összeesküdött Hornnal (1755), hogy Adolf Frigyes királynak korlátlan hatalmat szerezzen. Az összeesküvést azonban fölfedezték s B.-t. a birodalmi rendek parancsára lefejezték.

3. B. Magnus gróf, szül. 1790., megh. 1884 szept. 16. Svéd birodalmi marsall, kancellár és XIV. Károly János (Bernadotte) király meghitt barátja s tanácsosa volt.

4. B. Per, svéd államférfiu, szül. 1602., megh. 1680 szept. 12. Tanult Upsala, Giessen, Bonn, Straszburg és Pádova egyetemein. Nagy utazásokat tett s Gusztáv Adolf és Oxenstierna alatt szolgált. 1633. Németországba küldték és ő kötötte az 1635. fegyverszünetet a lengyelekkel. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 1637-1640. és 1648-54. kormányzója volt. Áldásos működést fejtett ki a svéd egyház- és iskolaügy, a kereskedelem ipar s különösen a bányaipar terén. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, ő kezdeményezte az új svéd közjog kodifikációját, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja IX. Károlynak.

5. B. Tycho, l. Tucho.

Brahestad

(finnül: Raahe), kikötőváros Uleĺborg finn tartományban, 3100 lak., hajóépítéssel és kátrány-, faggyu- meg fakereskedéssel. 1649. Brahe Per gróf alapította.

Brahm

Ottó, német iró, szül. Hamburgban 1857. Jelenleg mint iró és kritikus működik Berlinben, ahol 1889 óta az általa és többek által alapított Freie Bühne egyesület igazgatója s szerkeszti a hasonló c. folyóiratot. Művei: Das deutsche Ritterdrama des XVIII. Jahrhunderts (1880); Gottfried Keller (1883); Heinrich v. Kleist (1884): H. Ibsen (1884); Schiller (1888-92).

Brahma

l. Bráhmán es Bráhmánizmus.

Bráhmán

a szanszkrít nyelvben a legfőbb lény jelzésére használt szó. Semleges nemü és szószerint való jelentése növekedés, dagadás (a brih növelni, gyarapítani erősítení jelentésü igető származéka) Eredetileg imádságot, ájtatosságot, önmegtartóztatást és egyéb üdvös cselekménytjelentett, amelyekkel ugyanis a halandó az istenekhez szokott fordulni. Átvitt értelemben azután a Veda-hittant a szent Om szócskát és a papi osztályt is értették alatta. Himnemü alakjában a fentartó Visnu és a romboló Sivával együtt az ind szentháromság (Trimurti) egyik lapja. E minőségében a mindenbe életet lehelő és világteremtő erő szimboluma. Az ő műve a szent Vedák ös Manu törvényeinek az emberekkel való megismertetése. Mint elvont bölcsészeti fogalom B. sohasem részesült nyilvános isteni tiszteletben. Neki nem építettek templomokat, ő csak az ájtatos elmélkedések tárgya volt. Személyesítve hattyun nyugvó állapotban a világ négy tája felé tekintő négy arccal szokták megjeleníteni. A B. szó végül papot, teologust is jelent. L. Muir, Original sanskrit texts 5 köt. (London 1872).

Bráhmánák

az indeknek a szertartásokról és az azokat magyarázó legendákról szóló régi prózai vallásos műveik. Ilyen például a Satapatha-Bráhmána (a száz út bráhmánája). A Védákkal együtt a szent könyvek közé sorozzák. Nyelvi tekintetben is érdekesek, mert a legrégibb (800--600. Kr. e.) indogermán próza emlékei.

Brahmanaspati

v. brhaspati, a védai vallás egyik istensége, Agnival (l. o.) együtt a papok istene, és pedig a brahman személyesítése. B.-nak tulajdonítják sok más isten tetteit és attributumait, különösen Indiáét.

Bráhmánizmus

európai elnevezése a legelterjedtebb indiai vallásnak, melynek mintegy 150 millió hivő hódol. Közönségesen a védakorbeli vallásos nézetek átalakulása folytán keletkezet hitet értik rajta az európai szanszkritisták. Az ind kronologia adatainak ingadozó voltánál fogva nem határozhatjuk meg pontosabban a B. keletkezésének idejét. Legvalószinübb, hogy 800 v. 600 évvel Kr. e. vette kezdetét ez az önkinzásra és aszkétizmusra hajló vallási irányzat, mely gyökeresen megváltoztatta a Védák korának derült életnézeteit. Rendszerességének nyoma sincs még a Védák szent énekeiben s csak a későbbi bráhmánok gondolták ki a világrendet és az egyes isteneknek és istennőknek egymáshoz való viszonyát. Ekkor támadt egy részt a Bráhmán (l. o.), másrészt az Atma (l. o.) világszellem fogalma. Bráhmánt azonosították a világszellemmel s így meg volt téve a végok egyítésére vezető lépés, mely tovább fejlesztve az egy isten hivéshez vihette volna a gondolkodó elmét. De ez a tan csak a bölcsészek szük körére szorítkozott és sohasem vált népszerüvé. A nép megmaradt a babonás sokistenhivés és a bálványimádás mellett. Bráhmán tiszteletéből fejlődött ki a rossz fogalma. A világot úgy képzelték, hogy az Bráhmának nem teremtése, hanem kifolyása és minél inkább távozik el eredeti forrásától, annál többet vesz fel magába a tisztátlanságból és a bűnből. A mindenség megváltozott, Bráhmán ezokból van tele mindenféle nemjóval betegség halál, nyomoruság és gonoszsággal. Ebből a felfogásból természetszerü eszmelánczolat utján következtették, hogy mivel a világ Bráhmából ered, tehát ő hozzá, azaz ő belé kell annak visszatérnie is. Ez a lélekvándorlás kiinduló pontja. A léleknek vissza kell térnie honába s egyesülnie a világszellemmel. Bráhmánnal; de azon bemocskoltan nem méltó arra, hogy a legszentebbe beleolvadjon. Tisztító utat kell tehát előbb tennie, hogy bűntől, mocsoktól menten eggyé lehessen Bráhmánnal. Ez a tisztító processzus a lélekvándorlás. Eleinte azt hitték hogy mindenkinek a lélekvándorlás minden fázisát kell keresztülélnie. Később ezt az illetőnek földi életében elkövetett jó, illetőleg rossz cselekedeteitől tették függővé. A nagy bűnösöket a lélekvándorlást megelőzőleg az alvilágban kinozzák és csak azután kezdhetik meg vándorlásukat. A B. korában fejlődött ki az ind társadalomnak oly sajátságos jelleget kölcsönző kasztrendszer. Minden kasztnak elő van irva magán és nyilvános életébe vágó összes ténykedése és ez oly apróságokra kiterjedő egy előirás, hogy alig van, aki kasztja minden kötelmének eleget tudna tenni. A vezeklés és önsanyargatás által való megtisztulás is erre a felfogásra vezethető vissza. Ellenhatásául a B. eszméinek lépett fel a Szankhja bölcsészeti iránya és Buddha vallása. Ez utóbbi nem tudott gyökeret verni Indiában, de azért elég nyomot hagyott maga után a B. dogmáiban. Visnu és más istenek földre való leszállása (ez az avatára betü szerint való értelme) és a Trimurti, az indek szentháromsága, mind buddhista eszméknek köszönik létrejövetelüket. Jelenleg számtalan felekezetre szakadva él a B. Indiában. Egyes reformátorok észszerübbé szeretnék ugyan tenni s közelebb hozni a kereszténységhez, megtisztítani képtelen meséitől, de ez csak elszigetelt, pártolásra nem találó törekvés. V. ö.: Barth, Les religions de l'Inde (Páris 1879); Schröder Indiens Litteratur und Cultur (Lipcse 1887).

Bráhmánok

v. európaiasan brahminok, a papi kaszt tagjai Indiában. Már a Védákban, hol - mellesleg legyen mondva - a kasztrendszer még nincsen kifejlődve, mint áldozópapok, purohiták, szerepelnek. Hosszas küzdelem után melynek csak elmosódott nyomai vannak a Mahábhárata legendáiban, sikerült elnyerniök az elsőséget a hadi kaszttal, a ksatrijákkal szemben. A bráhmán életének minden fázisát az előiráshoz kénytelen alkalmazni. Főkötelessége a szent iratoknak, a védáknak szorgalmas tanulmánya. Ő végzi az áldozatot és az áldozati barmon kivül más állatot meg nem ölhet. Ügyelnie kell a külső s belső tisztaságra és feddhetetlen életet tartozik élni. Kézi munkát csak kényszerü szükség esetében végezhet. Négy szakot szoktak megkülönböztetni a bráhmán életében. Az első a tanulókor (brahmacsarin), mikor egy (guru) mesternél eltanulja a szent énekeket és egyéb tudni valót. Ez időbe esik fölavatása, mely a szent zsinórral való felövezésből áll. Attól fogva kétszerszületettnek (dvidsa) nevezik, a rendbe fölvételt t. i. második születésnek számítják. A felavatás után a férfikort elérve, megházasodik. Ez a házas élet a griha-sztha. Mint házasembernek szabadságában áll lemondani papi teendőiről és a polgári életbe lépni. Ha tovább akar menni a tökéletesedés utján, akkor nejével v. nélküle az erdőbe megy remete életet élni (vana prasztha a. m. erdőbe menő). A remeteség a bráhmán életének harmadik szaka. Minden kényelemről lemondva, így él áldozatokat bemutatva. Néha többen is együtt laknak egy-egy remete-tanyán (ásrama). Negyedik, legmagasabb foka a jámborságnak, ha a bráhmán az életről lemondva, Bráhmánnal,a létezők ősforrásával eggyéolvad. Jelenleg a bráhmánok meglehetős alárendelt szerepet játszanak, mert az ind kormány kasztjuk fentartásához mivel sem járul. Gyermekeik igen jól tanulnak az és angol nyelv és irodalom s a szanszkrit nyelvek nem egy tanszékét bráhmán családból származó benszülöttel töltik be az ind egyetemeken és más főiskolákon.


Kezdőlap

˙