Károly orvostudor zoologus, szül. Ó-Besztercén, Trencsén vmegyében 1842 márc. 13. Alsó és középiskoláit Zsolnán, Teschenben, Pozsonyban végezte, az egyetemi tanulmányokat Bécsben, Prágában, Grácban hallgatta, s már mint tanuló több botanikai tanulmányt közölt az Oesterreichische Bot. Zeitschriftben. 1873. Beckón körorvos, két év mulva Trencsénben járási orvos lett. Ugyanitt 1878. megválasztották a vármegye főorvosának s ezt az állást tölti be máig. 1877-ben megalkotta a trencséni természettudományi egyesületet, melynek elnökévé választották. Munkái főkép ennek az egyesületnek az évkönyveiben jelentek meg; de irt külföldi tudományos folyóiratokba is, valamint a magy. tud. akadémia értesítőjébe Trencsén vármegye molluszkáiról. Önállóan megjelent műve: Die Käfer der Steiermark (1871).
Mihály, zeneköltő, l. Mosonyi.
János Henrik, az Oranje köztársaság elnöke, szül. Fokvárosban 1833., megh. u. o. 1888 jul. 15. Mintán jogot hallgatott Angliában és a tudori vizsgálatot letette; szülővárosában mint ügyvéd telepedett le. Ismereteivel s becsületességével annyira kiérdemelé magának az Oranje köztársaság lakóinak bizalmát, hogy ezek 1866. a köztársaság elnökségével kínálták meg. A köztársaság oly szép virágzásnak indult, hogy B.-ot 1884 máj. 9. immár ötödször s ezuttal öt esztendőre választották meg elnöknek. 1876. Carnarvon lord fölhívására Angliába utazott, ahol részt vett abban a kongresszusban, mely a délafrikai államok konfederációjának eszméjével foglalkozott. B., az oranjei képviselőház határozata értelmében, a konfederáció ellen nyilatkozott, mire a terv dugába dőlt. A Transvaal és Anglia között (1880 dec.) kitört villongást tapintatosan tudta elsimítani.
Szt., mondai alak. A középkor elején (valószinüleg a VI. században) ir kolostornak a főnöke volt és szerzetes társaival, eladdig ismeretlen, meseszerü vidékre hajózott. Kilenc évi távollét után visszatérvén csodálatos kalandjairól állítólag a De fortunatis insulis című könyvet irta. Azonban e munka valószinüleg csak a XI. században készült, legalább abból az időből való, jelenleg ismert legrégibb kézirata, amelyet Jubinal tett közzé. A B. legendának kétségtelenül hatása volt a földrajzi tudományra, valamint a spanyolok és portugálok fölfedezéseire akik a boldogok szigeteit nyugaton keresték. V. ö. Jubinal: La légende de St-Brandaines (Páris 1836) és Brill: Van Sinte Brandane (Groning 1871).
(csehül Brandys). 1. B. an der Elbe, város Karolinenthal kat. kapitányságban, Csehországban, az Elbe balpartján, (1890) 4002 lak., sör- és malomiparral, Salvator Lajos főherceg ódon kastélyával, amelyben II. Rudolf időnkint tartózkodott. 2. B. an der Adler, város Hohenmauth kat. kapitányságban Csehországban, (1890) 1167 lak., vára, melynek romjai maig is láthatók, a morva testvérek főhelye volt.
1. Poroszország egyik tartománya, Mecklenburg, Pommeránia, Nyugat-Poroszország, Posen, Szilézia, Szász, Hannovera porosz tartományok és Anhalt között. Területe: 39,834 km2. A Germán sikság része. D-i határán 225 km.-nyi hosszuságban alacsony dombsor vonul el, amelynek Potsdam kerületben fekvő részét Flämingnek (l. o.) hivják. A legnagyobb emelkedés e tartományban a Rückenberg (228 m.). Főfolyója az Odera, amely itt veszi fel a Wartet, a görlitzi Neissét, a Bobert és a Finowot. ÉNy-on határfolyó az Elbe; ebbe szakad a Havel a Spree folyócskával és a Stepenitz. Számos kisebb tó (mintegy 600), különösen É-on és középen; ilyenek: a Scwieloch. Müggel, Ücker tó stb. A sík talaj a csatornaépítést megkönnyítette, nagyobb csatornák a Finow (57 km.) a Havel és Oder közt, a Frigyes-Vilmos (22 km.) a Spree és Oder közt. Az éghajlat mérsékelt, de az időjárás hirtelen változik. B.-ban 1·8 millió ha. szántóföld és kert, 1 3 millió ha. erdő, a többi rét és terméketlen föld. A főtermék a rozs és burgonya. Az állattenyésztés ágai közül legvirágzóbb a juhtenyésztés (1.7 millió drb), azután a szarvasmarha és lótenyésztés. A lakosok száma (1890) 2541783. Az ipar virágzó, különösen a szövőipar, a fémipar, a szesz- és sörgyártás. A tartomány két kerületre oszlik; ezek: Potsdam és Frankfurt.
Történelem. Tacitus idejében B. lakói a longobardok, burgundionok és semnonok voltak, akiket szláv népek váltottak föl: a lutizi, hevelli stb. I. Henrik császár 927. e szláv népeket az Elbe mellett legyőzvén, hatalma alá hajtotta és 931. Altmark határgrófságot alapította N. Ottó Havelberg és B. püspökségeknek vetette meg alapját. 983. azonban a szlávok fölkelése a német hatalomnak és vele együtt a kereszténységnek is véget vetett. Csak midőn 1134. Medve Albert kapta meg B.-ot Lothar császártól, szünt meg ujra a szláv uralom. Medve Albert B.-ot székhelyévé tette s fölvette B. őrgrófja címet, birtokain németeket telepített meg és így B.-ot germanizálta.
Munkáját utódai folytatták. 1126-1258. I. János és Ottó közösen uralkodtak; II. Frigyes császártól 1231. megkapták Pommeránia fölött a hűbéruraságot; 1236. Demmin herczegtől elvették Stargardot, 1250. pedig Stettin hercegétől Ukermarkot. János Ukermarkra való fegyverrel megszerzett jogát még jobban megerősítette, nőül vevén pommerániai Hedviget. Ottó pedig a cseh hercegasszonynak Beatrixnak kezével együtt Felső-Lausitzot szerezte meg. A két testvér végül 1250. vétel utján a Lebus püspökség fölött való fenhatóságot is megszerezte. 1258. megosztoztak birtokaikon, csak B. város, továbbá B. és Havelberg püspökség maradtak közös birtokoknak. I. János a Stendali, III. Ottó pedig a Salzwedeli askani ágnak vált alapítójává. Utódaik 1269. megszerezték a Pomerania parva (Pomerellen) fölött való hűbéruraságot 1291. Landsberget, 1303. pedig Alsó-Lausitzot. A két ág birtokát Waldemár (1309-19) egyesítette ujra. 1320. azonban az Askani-dinasztia kihalt 3 évi polgárháboru után 1323. Bajor Lajos B.-ot fiának, id. Lajosnak adományozta. A Wittelsbach család uralma alatt B. ujra pusztulásnak indult. Midőn pedig Lajos nősülés utján Tirolt szerezte meg magának, 1351. B.-ot fitestvéreinek: római Lajosnak és rest Ottónak engedte át. Ezeknek uralma alatt 1356. B. választó fejedelemséggé lett. 1365. Ottó lett az egyedüli uralkodó, akitől 1368. IV. Károly császár Alsó-Lausitzot, 1373. pedig Kurmarkot és igy egész B.-ot megszerezte a Luxemburgi család számára. B. először Vencelnek, Vencel halála után pedig Zsigmondnak vált birtokává. Zsigmond azonban részint a nemesség ellenállásától kényszerítve, részint adósságai miatt 1388. rokonánák Jodoknak adta zálogba. A békét azonban ez sem tudta helyreállítani. 1411. bekövetkezett halála után B. megint Zsigmondra szállott, aki 1411. jul. 8-án Budán kelt okiratában VI. Frigyes nürnbergi várgrófot, a Hohenzollern-házból B. kormányzójává és kapitányává nevezte ki, ráruházván az őrgrófok minden hatalmát, kivéve a választófejedelemséget; 1415. azonban ezt is megkapta azzal a kikötéssel, hogy azt a császár 400000 arany forinton visszaválthatja. 1417. Zsigmond a konstanzi zsinaton fel is avatta választófejedelemmé, még pedig minden kikötés nélkül. Amire mint választófejedelem I. Frigyesnek nevezte magát. (Folytatását l. Poroszország története). V. ö. Berghaus: Landbuch der Mark B. (B. 1853-56). Voigt F.: Gesch. des B.-isch-preussichen Staates. (Berlin 1878).
2 B. (a szláv Brennaburg v. Brendanburg), város Potsdam kerületben, amelytől B. őrgrófság kapta a nevét, a Havel mindkét partján (1890) 37817 lak., posztó- és selyemszövőkkel, jelentékeny kosárfonással, halászattal és virágzó kertészettel. A várost a Havel két részre, Alt- és Neustadtra osztja, melyhez járul a Havel szigeten fekvő Dom v. Burg B. község. Jelentékeny épületei: a Katalin-templom, a XIV. és XV. századból a székesegyház érdekes misemondóruha-gyüjteménnyel, a városház és előtte az 5.6 m. magas Roland-oszlop. A város mellett levő dombon 30 m. magas oszlop áll az 1864-71-ig elesett B.-i harcosok emlékére. Brennaburg várát I. Henrik 928. foglalta el a hevellektől. N. Ottó 949. irt püspökséget alapított, amelyet a vendek 983. földúltak, de Medve Albert 1153. ujra fölállította. B. utolsó kat. püspöke Jagowi Mátyás volt, aki 1539. a protestáns vallásra tért át. A 30 éves háboruban B. a dánoktól, császáriaktól és svédektől sokat szenvedett. 1848 nov. 27-től kezdve dec. 5. itt tartotta üléseit a porosz nemzetgyülés. V. ö. Jork: B. in der Vergangenheit u. Gegenwart (B. 1880).
Frigyes Vilmos gróf, porosz tábornok és államférfiu. II. Frigyes Vilmos királynak és a vele morganatikus házasságban élő Dönhoff grófnénak fia, szül. Berlinben 1792 jan. 24., megh. 1850 nov. 6. A hadseregbe lépett (1807), s 1812. részt vett az orosz hadjáratban. A szabadságharc alatt több izben tünt ki bátorsága által. 1848. lovassági tábornok lett. Az ekkor bekövetkezett események a politika terére sodorták. Nov. 8. a Manteuffel által alakított uj miniszterium élére állott, mely állásban a reakció lelke volt: aláirta azokat a királyi parancsokat, melyek az alkotmányos gyülést előbb Brandenburgba áthelyezték, azután pedig föloszlatták, s az országra a dec. 5-iki alkotmányt erőszakolták. Midőn Ausztria és Poroszország a köztük duló viszály eldöntését Oroszországra bizták: B. Varsóban nagy engedményeket tett Miklós orosz cárnak, ki azonban ennek dacára becsmérlően nyilatkozott Poroszországról, minek az lett az eredménye, hogy Manteuffel Poroszországot Ausztriának teljesen kiszolgáltatta illetőleg alárendelte, ami B.-ot véghetetlenül sértette. B. közvetetlenül a döntő miniszteri tanács heves vitái után (nov. 2-án) lázba esett és meghalt. IV. Frigyes Vilmos Berlinben a lipcsei téren emléket emeltetett neki. Fiai, Frigyes és Vilmos (ikertestvérek, szül. 1819., Vilmos megh. 1892 márc. 21.) lovassági tábornokok; harmadik fia Gusztáv (szül. 1820.) német követ a belga udvarnál.
B. György Vilmos brandenburgi választófejedelem leánya, szül. 1604 máj. 28., megh. 1649. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felesége volt, akivel 1626 márc. 1. kelt egybe Kassán; még ugyanazon év május 24. a gyulafehérvári országgyülésen a gyermektelen fejedelem utódjául választották meg. Feslett életet élt, de férje azért nagyon szerette s végrendeletében nagy vagyont hagyott rá. B. férje halála után alig egy pár hétig maradhatott a trónon éppen erkölcstelen élete miatt s 1631. Erdélyből Magyarországba költözött. Idők multával egészen kalandor életre adta magát a bécsi udvar pártfogása alá helyezkedett, 1633. áttért a kat. hitre, 1639. Ferenc Albert szász herceg felesége lett s a következő évben visszatért Németországba.
1. György Morris Cohen, világhirü dán irod.-történész és esztétikus, szül. Kopenhágában 1842 febr. 4. Eleinte jogot, majd bölcsészetet és esztétikát tanult szülőárosa egyetemén, s már 1862 egy bölcsészeti értekezéseért megnyerte az egyetem arany érmét. Ezután nagyobb utazásokat tett, járt hosszabb ideig Párisban, Németországban, Svájcban 1870-71. Angolországban stb. közben Taineről és bölcsészeti elveiről Den franske Ästhetik i vore Dage (a francia esztétika napjainkban) címü művet bocsátott közre 1870. Azonban, még mielőtt külföldi utra kelt, 1866. nyilt sisakkal szembe szállt a hazájában akkor felülkerekedett ortodox-vallási áramlattal. Ugyancsak ez időtájt (1868), jelentek meg B. hires esztétikai tanulmányai (Ästhetiske Studier) és 1870. a «Kritiker og Portraiter» (birálatok és arcképek), valamint John Stuart Mill logikájának dán fordítása. Majdnem hat évi távollét után dán szülőföldjére visszatérve 1871. mint egyetemi magántanár irodalomtörténeti előadásokat tartott, amelyek később nyomtatásban is megjelenve, a fiatal szerzőt szinte világhirüvé tették. Ezek a Hovedströmninger i det 19. Aarhundredes Literatur 1872-75, 4. köt. (A XIX. század irodalmának főáramlatai). A művet több európai nyelvre lefordították. B. e főművében nagy vonásokban vázolja ama szellemi mozgalmak képét, melyek minden művelt nemzet irodalmában századunk eleje óta egyaránt keletkeztek, s melyekben régibb idők elmosódott ortodoxiájával s ködös romanticizmusával a nemzetek jobbjai mindenütt szakítottak. Ez nagy s bátor tett volt, de B.-re nézve a jövője megalapítását hazájában lehetetlenné tették. Kikelt ellene nemcsak a dán papság, hanem a sajtó nagyrésze is. B. 1877-ben Berlinben telepedett le, hol nemcsak hogy akadálytalanul hirdethette mint iró esztétikai s filozofiai elveit, hanem a német nyelvet is csakhamar oly alaposan sajátjává tette, hogy ettől az időtől kezdve német iró is lett, s ezen a nyelven nem kisebb mértékben remekelt, mint dán anyanyelvén. Politikai okok is tanácsoltatták vele a dán főváros elhagyását, irónk ugyanis a bal párthoz, az u. n. paraszt-párthoz tartozott, mely akkor a legkiméletlenebb ellenzéket alkotta, a dán fővárosban pedig akkor a, «jobb» párt, a kormányé uralkodott. Előbb azonban még megirta Sören Kjerkegaard címü irodalmi jellemképet (1877) és ugyanakkor Danskere Digtere (dán költők) nevü művét, Berlinben következtek azután Esajas Tegnér, Benjamin d'Israeli (1878), Björnstjerne Björnson címü irodalomtörténeti munkái, részben német nyelven irva: Berlinből azután nagy körutra kelt Norvégiába, hol úgyszólván az egész rokon nemzet rendkivüli módon ünnepelte: mindjárt rá hosszabb távollét után hazájába utazott, hol a viszonyok közben szintén erősen változván, majdnem fejedelemhez hasonlóan fogadták a visszatérőt, annyival inkább, minthogy a dán irók egész ifjabb nemzedéke B. zászlójára esküdött. Ez birta rá, hogy 1882. ismét saját nemzete körébe telepedjék le; nemsokára ismét megnyiltak előtte az egyetem kapui, s B. ujból folytatta előadásainak oly soká megszakított sorozatát. A skandináv népek irodalmában egész iskolát alapított s nem kisebb celebritások, mint Ibsen, Björnson, Holger, Drachmann, Kjelland, Gjellerup stb. szegődtek hozzá, mint elismert vezérükhöz. Német nyelven megjelentek még tőle: Ferdinand Lassalle (Berlin 1877); Lord Beaconsfield (u. o. 1879) és Moderne Geister (Frankf. 1881). A Hovedströmninger ujabb kötete, Mennesker og Vaeker i nyere europeisk Litteratur (Emberek és műveik az ujabb európai irodalomban) 1883, Ludvig Holberg 1883), számos nagybecsü essay a berlini Rodenberg-féle Deutsche Rundschau-ban (németül) stb.
2. B. Henrik Vilmos, matematikus és fizikus, szül. Grodenben Ritzebüttel mellett 1777 julius 27., megh. Lipcsében 1834 május 17. Eleinte vizmű-építészettel foglalkozott, 1796-98. években Göttingában matematikát és fizikát tanult, és Benzenberggel együtt hullócsillag-megfigyeléseket tett. Azután Hamburgban találjuk, majd Oldenburg hercegségben mint vizműépítész működött. 1811. Boroszlóba hítták tanárnak, 1826. Fizika-tanárnak Lipcsébe, hol mint az egyetem rektora halt meg. Nagy sor műve között legfontosabbak: Versuche, die Entfernung, Die Geschwindigkeit und die Bahnen der Sternschnuppen zu bestimmen (J. F. Benzenberggel együtt), Hamburg 1800; Lehrbuch der Gesetze des Gleichgewichts u. der Bewegung fester u. flüssiger Körper, Lipcse 1817-18 2 köt.; hátrahagyott jelentékeny irataiból fia Károly Vilmos Tivadar, kiadta: Aufsätze über Gegenstände der Astronomie u. Physik, Lipcse 1835.
3. B. János Keresztély, német szinész és drámairó, szül. Stettinben 1735 nov. 15., megh. Berlinben 1799 nov. 10. Hosszu hányattatás után 1757. Lübeckbe, a Schönemann-féle szintársulathoz került, innen aztán számos más szintársulathoz szegődött. 1785-86. ő volt a hamburgi szinház igazgatója, de már 1788. szakított a szinészettel. Szinészi működésének sokkal nevezetesebbek szinművei és vigjátékai. Utóbbiak közül emlitést érdemelnek: Der Schein betrügt (1767), Der Gasthof, oder Trau, schau wem! (1767), Der Graf von Olsbach (1768), Der geadelte Kaufmann (1769). Ő irta az első német melodrámát: Ariadne auf Naxos; azonkivül megirta a maga élete történetét: Lebensgeschichte (Berlin 1799-1800, 3 köt.).
4. B. Károly Ede Cohen, dán iró, B. György (l. o.) fitestvére, szül. Kopenhágában 1847 okt. 21. Irt jobbára jól sikerült szinműveket, minők: Lägemidler: Gyngende Grund et Besög; En Forlovelse: Et Brud; Kjonlighed; Under Loven. B. tagja a folkethingnek (l. o.) s a radikális ellenzékhez tartozik. Radikális szellemü En Politiker c. regénye, valamint Fra 85 til 91 c. politikai irata is.
(lat.), kendő, melyben a katolikusok az ereklyéket őrzik; továbbá oly kendő, mellyel ereklyét érintettek, s melyet ezután ereklyeként tisztelnek.