Sámuel. A magyar tudományosság élő Nesztora, szül Torockó-Szentgyörgyön, Erdélyben 1800. Atyja t.-szt.-györgyi unitárius pap volt, népének lelkipásztora, barátja, tanácsadója és orvosa. Anyja Koncz Krisztina szenvedélyes virágtenyésztő. Atyja a kis Samut nem adta kollegiumba, hanem egész 12 éves koráig maga oktatta, még pedig eredeti módon. Nem magyarázgatott sokat, nem is prelegált, hanem mihelyt fia jól tudott olvasni, minden további lecke nélkül kezébe adta Robinsont, a gyermekek és ifjak Bibliotékáját, a Kisdedek Tárházát, a Hármas Históriát stb. Mikor a magyar nyelv szabályaira került a sor, rövid grammatikát adott a fiú kezébe, s ha az irásban hibát követett el, kikerestette vele a könyvben, hogy micsoda szabályt sértett meg, s csak akkor vegyült magyarázatba, ha fia a szabályt nem birta maga föllelni. Hasonló módon hatolt be a német nyelvbe a Kratzer, s később a Márton József nyelvtanai segítségével, s atyjának jó korán kezdett prédikációkat fordítani. Ha valamely szó jelentését nem tudta, atyja ahelyett,hogy jelentését megmondta volna, a német szótárra utasította. Az állatok ismerésére Raff természethistóriáját adta a fiú kezébe, képet hozzá Buffonból és Bertuchból adott. Növényeket is korán tanult, a kis tanuló, önerején meghatározni a debreceni füvészkönyvből. A számvitel megtanulása végett a Pythagoras táblája után a Maróthi aritmétikáján kellett izzadnia, s atyjától legfeljebb feladatokat kapott megfejteni. A földrajzot szintén olvasásból kellett megtanulnia, csak arra szoktatta gondosan atyja, hogy mihelyt ily névre (ország, folyó stb. nevére) bukkan, legott fölkeresse a földabroszon, mely alkalommal az ország terjedelme s határa szélei is bevésődjenek képzeletébe és emlékezetébe. A földabrosz megértésére egy kisded glóbusz szolgált, melynek kezelésére atyja oktatta. A gyermek legnagyobb részt saját erejére volt szoktatva. Élete tizenharmadik évében ment Kolozsvárra az unitárius kollégiumba, hol mint rendkivüli tanuló végezte a filozofiai tanfolyamot is. 21 éves korában nevelő lett a gróf Bethlen Károly családjánál. 1837. az unitáriusok kolozsvári kollégiumában a bölcselet tanárának választották meg s azonnal hozzálátott az intézet reformjához. A mívéles és tanítás módszere, az órarend és a tananyag feldolgozása uj lendületet nyert, a pedagógiát merőben ujjá szervezte: az osztályokat uj szakkönyvekkel látta el; az alsóbb osztályok tanítóit az ujabb módszerek ismereteire oktatta; s ami szintén nevezetes, a tanári tekintély hidegsége helyébe a családiasságot vitte be: a «domine» «kend», «frater»-féle megszólást «barátom, öcsém fiam»-féle megszólítással váltotta fel. 1848-ban Brassait a magyar kormány a Ludoviceum matézis-tanárává nevezte ki s tizenegy évi fényes sikerü működése után megvált attól a kollégiumtól, melyet ujjá szervezett. De a sors nem engedé, hogy uj állását elfoglalja. A szabadságharc lezajlása után Pesten a Szőnyi és Gönczy intézetében tanárkodott. Alig tiz évi távollét után hitfelei hivására ismét visszatért Kolozsvárra, s régi helyén ujból filozofiát és matézist tanított. A 60-as évek elején a közbizalom az Erdélyi Muzeum-egylethez hivta meg az intézet igazgatójának és a természetiek őrének. 1872. a kolozsvári tud. egyetem megnyitásával az elemi matézis ny. r. tanárává neveztetett ki s mint olyan működött nyugdijazásáig, 1884-ig, mely évben a m. tud. akadémia tiszteleti tagjává választotta.
Tudományos értekezéseinek és didaktikai műveinek száma egy kis könyvtárra megy. Ez utóbbiak közül kiemeljük következő tankönyveit: Okszerü vezér a német nyelv tanítására (1845), melyben a frázis fokonkint való kifejezését és szintézisét tárgyalja módszeresen; Számító Socrates (1850); Algebrai feladatok és gyakorlókönyv (1885); Logika lélektani alapon (1858); A módszerről (1867); némelyik műve sok kiadást ért. A módszerről irt didaktikai elveit az eszmék elkészítése és közlése címén fejezi ki igen tanulságosan. B. a jeles füvész azt vallja, hogy a természettudományok tanulásához érett ész kell, minél fogva azokat sem mint parergont, sem mint előkészítő tanulmányt a középiskolában jól és sikeresen tanulni nem lehet, tehát annak a tantervébe nem is lehet, de nem is kell befoglalni, de annál nagyobb mértékben kell tanítani a nyelveket, mint az elme mívelési főfő eszközeit. B. érdeme a magyar botanikában is jelentékeny; noha ő inkább más téren működött. A füvészet elveinek vázolata Lindley János nyomán, Kolosvár 1836; 1845: Bevezetés a növényföldrajzba. Tudománytár 1836, 9 és 10. füz.; Botanische Miscellen aus Siebenbürgen. Flora 1838; A füvész örömei 1836 Einige Thesen in Bezug auf gute und schlechte Arten, Oesterr. Botan. Zeitschr. 1866: Literaturberichte 1871 u. o. Több cikket irt a M. Növénytani Lapokban. Kováts Gyulával pedig a Magy. Flóra kiadását tervezték.
Bölcseleti alapnézetei a következők: Érzékletünk világa lehet csupa illuzió. Csak egy van, ami bizonyos, hogy van és létezik: az ész s annak közvetlen tudalma az öntudat. Ez a legtagadhatlanabb igazság. Az én által eszközölt tudalom a nem én v. az egyéb. Hogy mi magában ez az egyéb, nem tudjuk, mert csak öntudatunk módosított szinezésében jelen meg előttünk. Az öntudatot mint valót vagy levőt és e szerint állományt (substantia) léleknek nevezzük. Az énnek magunkban tapasztalt változásai alkotják az értelmet; annak a tudalma, hogy énünk az egyébben változásokat okozhat: az akarat. Az én és hatása fogalmát kiterjesztjük más hasonló lényekre, sőt az állatokra is. El kell ismernünk az állatok öntudatosságát is, de hogy hol szünjék meg az öntudat lehetősége, úgy nem határolhatjuk el, mint ahogy nem tudjuk, hol szünik meg az állatélet és hol kezdődik a növényélet. Hasonlóan kiterjesztjük az akarat és hatása fogalmát minden egyébre és erőnek (az öntudat határán túl csakis erőnek) nevezzük. Az én akaratára való ellenhatást is erőnek nevezhetjük; csakhogy az akarat cselekvényei erkölcsiek; az akarat egy, az erő (testi hajlamok, érzelmek, szenvedélyek stb.) sok. Az akarat ezekkel való küzdelmében győz vagy legyőzetik; ettől függ a cselekvény erkölcsi különböző jelleme. A küzdelem az akarat részéről nemcsak erény (virtus), hanem éppen maga az erény; de ha ez cselekvény, az akarat győzedelme esetében az a cselekvény erkölcsileg jó, az erők diadalában rossz: Mindezeknél fogva azt is kimondhatni, hogy az akarat természete szerint jó. Sokszor nem is kezdi meg a küzdelmet az akarat, hanem hagyja működni vagy az erők valamelyikét vagy többek rezultánsát. De ezt nem szeszélyből teszi, hanem az értelem sugallatára amely a világrendet veszi tekintetbe s ha az erőktől eredő cselekvény azzal egyezik vagy legalább nem ellenkezik vele, tétlenségre inti az akaratot. Aztán tekintetbe veszi más én-nek akaratát is. Egyik én a másikkal kölcsönös tisztéletben tartja egymás akaratát. Az akaratok kiegyezése alkotja a társadalmat. melyben megint saját erők keletkeznek. Az akarat oly erő, mely maga magát fokozni birja, mint az eleven erő, melyet jelenben erélynek nevezünk; de petyhüdt és alább fokozódható is lehet az akarat, tehát segítségére kell menni. Ily segítségek: a) a társadalom erői: a törvények; b) a vallás erkölcsi parancsai; c) a lelkek közt fennálló rokonság (sympathia). A testi rokonság a vér folytonosságán, a lelki pedig magának a lélekállománynak azonosságán alapszik. A külön lelkeket úgy tekinthetni, mint az általános és egyetemes lélekállomány részeit, melyeket a testekbe ruházkodás különített el, s adta nekik az egyéniségeiket. Csakis ebből magyarázhatni meg a rokonszenvet és a lelkek között levő szellemi közlekedés tényeit, melyeket a fiziologia materialisztikus tanai nem birnak megvilágosítani. Ezt az általános és egyetemes lélekállományt a tisztult vallások «isten»-nek nevezik.
Ime B. filozofiája, mely nem az eklekticizmus, hanem a neo-kriticizmus alapján van megszerkesztve.
B. mint klasszikus nyelvész. Alapos klasszikus képzettséget szerzett és a klasszikusok olvasásával táplálta világos gondolkodását. A bölcsészet, magyar nyelvészet és természettudományok körében jártas B. a klasszikusokkal mintegy pihenő óráiban foglalkozott. Aki figyelmére méltatja bármely értekezését, a görög-latin szerzők hatását lépten-nyomon megérzi rajta. De hogy maguknak e szerzőknek mily beható ismeretére tett szert, legjobban kitünik értekezéseiből, melyeket hosszu irodalmi pályáján több izben, de főként a hetvenes években polémia alakjában írt egyes kiváló magyarázók könyveiről. Legkülönbözőbb időkben és alkalmakkor irott Észrevételei-ben mindig visszatér az alaptételre, hogy nem kell az idegen magyarázót szolgai módon követni, de a magyar nyelv szelleméből kiindulva: a gondolatok kifejezésében az eltéréseket és találkozásokat kell keresni és csakugyan a találóbbnál találóbb példák egész özönével rendelkezik helyes és egyszerü értelmezésének igazolására. Kitünő példák Brassai magyarázó eljárásának megvilágítására: Commentator Commentatus tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után (Pest 1872) Paraleipomena kai Diorthumena: Amit nem mondtak s amit rosszul mondtak a commentatorok Virg. Aeneise ll. könyvére különös tekintettel a magyarokra (Pest 1873). Loeltus Hogy kell és hogy nem kell magyarázni az iskolában a latin alakokat (Kolozsvárt 1874). Egyben ritkítja párját, kitünő módszerével. Ha valaki figyelmére méltatja azt a füzetecskét, melyet Hogy kelljen a latin hajtogatást észszerüen gyorsan és sikeresen tanulni cimmel írt 1871. és adott ki Kolozsvárt: oly útmutatást talál vázlatos formában, melyet vajha követtek volna iskolai kézikönyveink. A szanszkrit nyelvet is alaposan ismeri. Fiók Károly Sakuntala-fordítását, ámbár élesen birálja meg, de számos tanulságot meríthet belőle az, ki e rengeteg gazdag irodalmu nyelvet becsüli és műveli. Fordított is szanszkritból: A Hito padesa bevezetesét és első meséjét és pedig az eredeti versformában. Még e körből megemlítjük: A klasszikai nyelvek tanításáról c. fölolvasását, melyet mint a kolozsvári egyetemen a matematika és természettudományi kar dékánja tartott az 1874 -75-ik év végén.
B. mint magyar nyelvész is kiváló helyet foglal el tudósaink között. A magyar nyelvészet terén főműve: A magyar mondat (Megy. Akadémiai Értesítő, a nyelv- és szépt. osztály közl. I. és III. kötetében, Pest 1860-63). Ennek I. részében általános elveket fejteget s különösen azt, hogy a nyelvbeli egyén vagyis egység a mondat (nem a szó), hogy a nyelv sajátságai a mondat sajátságaiban fészkelnek, hogy a mondatnak főrésze az ige-állítmány s a többi mind ennek van alárendelve. A II. részben tüzetesen tárgyalja az ige szerepét a magyar mondatban, azután a «magános határzókét» (köztük a nevezőét is vagyis az alanyét) s egy külön pótlék-füzetben a jelzővel «bővített mondatot» (1870). Legnagyobb gonddal és elmeéllel fejtegette mindezekben a szórend bonyodalmas kérdéseit s ezekkel utóbb külön értekezésekben is foglalkozott: A mondat dualismusa (Bpest 1885) és Szórend és accentus (1888. V. ö. még: Szerény észrevételek a «Hangsúly» címü értekezés irányában. Magyar Nyelvőr 1889. és én is hozzá szólok Philologiai Közlöny 1885). Vannak még más mondattani értekezései is: A dativus ügye (M. Nyelvőr 1886); Helyreigazítás és Mi a mondat? (u. o. 1890, 1891. a mondat definiálása) stb. A mondattanon kivül sokat foglalkozott B. a helyes magyarság kérdéseivel is és tulajdonkép ő indította meg a magyartalanságok ellen irányuló ujabb mozgalmakat, melyek aztán Szarvas Gábor« Magyar Nyelvőr»-ében nyilvánultak leghatásosabban. Már 1846. közölt a rövid ideig szerkesztése alatt álló «Erdélyi Hiradó»-ban s 1859. Hunfalvy Pál «M. Nyelvészet»-ében efféle észrevételeket. Utóbb a «M. Nyelvőr»-ben közölt idevágó vitatkozó cikkeket (Egy hirdetmény 1872, Jegyzetek a «Nyelvphilosohphia» c. cikkhez 1877, Vallomások és igazítások 1887), de más folyóiratokban is (Összehas. Irodalomtört. Lapok I. Figyelő 1872 stb.). Ide tartozik: A neo- és paloeologia ügyében írt akadémiai értekezése (1875), sőt 1882. egy külön kis folyóiratot kezdett kiadni: A magyar nyelv ellenőre címével (Kolozsvárt). «Philologus» álnévvel közölte a szavak összetételéről szóló érdekes cikksorozatát az 1876-ki «Nyelvőr»-ben. B. nyelvészeti munkái igen becsesek a bennük nyilatkozó rendkivül erős nyelvérzéknél s éles itélőerőnél fogva. De vannak hibái is. Éppen erős logikája csábítja kelleténél gyakrabban dedukciókra, holott maga fejtegette egykor a nyelvtudománynak induktiv voltát. Legnagyobb tévedése, hogy a nyelvet - amint ma előttünk áll - teljesen logikai, befejezett és egybevágó szervezetnek tartja, mintha Minervaként egyszerre készen szökkent volna ki az emberi agyból. Pedig a mai nyelvészet tisztában van avval, hogy minden nyelvben tömérdek sok a logikátlanság s ezek sokféle lélektani és történeti hatások kereszteződéséből magyarázódnak. Mindamellett B. munkáinak állandó nagy értékük lesz s ez értéknek legerősebb tényezője a gondolkodás eredetisége, mely B.-nak egész működését jellemzi.
Endl. (növ.), a borostyánfélék fája v. cserjéje, levele 7-12-jével tenyeresen összetett. Három faja Ausztráliában meg az indiai Archipelaguson terem; l. a Magyar Növ. Lapok 1879. 113-14 lapjait.
(ejtsd: brasször d burbúr) Károly István, francia iró, szül. Bourbourgban 1814., megh. Nizzában 1874. 1845. Quebecben a papnevelő iskola tanára lett. 1846. a bostoni püspök mellé került és 1848 után a kat. egyház érdekében de tudományos kutatások végett is beutazta Észak- és Közép-Amerikát. Egy ideig Mexikóban, azután Guatemalában volt. Nevezetesebb művei Histoire de Canada (Páris 1852, 2 kötet); Histoire des nations civilisées du Mexique et de l'Amerique central (u. o.1857-59, 4. köt.), a középamerikai régi indiános népeknek és a spanyol hódításnak története belföldi kútfők alapján. E kútfőket quiche-nyelven, Popol-Vuh címen kezdte közzé tenni (Páris 1861) és hozzá quiche-nyelvtant. 1864. jelent meg tőle: Relacion de las cosas de Yucatan; 1866. Monuments anciens du Mexique; 1868. Quatre lettres sur le Mexique; 1871. Bibliotheque mexico-guatemalienne.
(ejtsd: bresszi), 1. Tamás, hires angol vasuti vállalkozó, szül. Cheshireben 1805., megh. 1870. 1834. ismerkedett meg Stephensonnal, ki őt már az első vasut építésénél alkalmazta. B. ezután mindnagyobb vállalatokba fogott s az első vasuti vonalak nemcsak Európában, de Amerikában és Ausztráliában is jórészt az ő vezetése alatt épültek,; így 1866. a porosz-osztrák háboru alatt, dacára akkori pénzzavarainak, Ausztriában építtetett.
2. B. Tamás, angol nemzetgazdasági iró és politikus, az előbbinek fia, szül. Staffordban 1836. 1865. óta az angol parlament tagja. Igen kedveli a tengeri életet és sokat utazott nejével és gyermekeivel saját jachtján, amelynek ő maga a kapitánya. 1876. körülhajózta a földet. Sokat irt az angol hajóhadról és társadalmi kérdésekről, egyebek között; Work and wages, London 1872; British seamen, u. o. 1877; Lectures on the labour question,.u o. 1878 c. munkákban és főművében: The British navy, its strength and resources, u. o. 1882-83. 5 köt. - Neje, B. Anna férjével tett hajózásait leirta, és műveinek egyike: A voyage in the Sunbeam, London 1879, magyarul is megjelent kivonatos fordításban (Budapest 1885. Utazás a napsugáron, ford. dr. Öreg János). Egyéb művei: Sunshine and storm in the East (1880); Tahiti (1882); In the tropics and the roaring forties (1885). Utolsó utazásukon B.-né Ausztrália északi partja közelében meghalt és tetemét utolsó kivánsága szerint az Indiai-óceán fenekére bocsátották.
L. (növ.), l. Káposzta.
(ejtsd: braszjé dö szen szimon valad) József Mária Antal gróf, porosz diplomata, szül. Sziléziában 1798 aug. 8-án, megh. Rómában 1872 okt. 22. francia nemesi családból származott, mely a nagy forradalom idején költözött Németországba. Jogot hallgatott Berlinben és Heidelbergában. 1826. a porosz külügyi minisztériumnál nyert alkalmazást. Azután a szt.-pétervári, lissaboni és konstantinápolyi követségnél működött. Része volt a drinápolyi békekötésben. 1833-ban Párisba, 1837. pedig miniszteri ranggal Athénbe küldték követnek. Később Stockholmban és Torinóban is volt követ (1853), ahol Cavourral lépett benső viszonyba. 1862-ben ismét Konstantinápolyban, 1869-ben pedig Firenze-ben találjuk. 1870. Rómába helyezték át, ahol haláláig maradt.
eredetileg Brassine, belga zenészcsalád. Lajos, baritonénekes, szül. Aachenben; európai hirét Lipcse városi színházában 1847-59. szerezte. Fiai: Lajos, szül. Aachenben 1840 jun. 24., megh. 1884 máj. 17.; nagy zongoraművész és tanár Berlinben, 1869-79. Brüsszel, azóta Szt.-Pétervár konzervatóriumán. Művei is becsesek. Lipót, szül. Straszburgban 1843. máj. 28., megh. Konstantinápolyban 1890 márc. Előkelő zongorajátszó, Bernben zenetanár volt; a 70-es évek végén Oroszországban telepedett le öccsével Gerharttal együtt, Aachenben szül. 1844 jun. 10. és hegedüs.
belga altábornok, jelenleg hadügyminiszter. Brüsszelben szül., katonai pályára lépett és 1886. a brabanti katonai kerület parancsnoka lett. 1893 máj. 6. II. Lipót király Pontus hadügyminiszternek utódává nevezte ki, kit azért kellett elbocsátani, mert a szociálisták befolyását a hadseregre nem tudta megakadályozni. Brassine azon föltétel alatt fogadta el a hadügyi tárcát, ha a Bernaert-miniszterium az általános honvédelmi kötelezettség behozatalának nem fog többé ellenszegülni. Máj. 9. bemutatta a minisztertanácsban a belga hadsereg átalakítására vonatkozó javaslatot, mely az állandó hadseregnek létszámát 300000, a nemzetőrség számát pedig 100000 katonában alapítja meg.
vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk Királyhágón túli vagy erdélyi részének egyik megyéje; határolja É-on Nagy Küküllő és Háromszék, K-en ez utóbbi, Ny-on Fogarasmegye, D-en Románia. Határai nagyobb részt természetesek: É-on a Persányi hegység és az Olt folyó, K-en a Tatrang vize, D-en a brassói és Bodzai hegység. Területe 1803.63 km2. Szíve a Barcaság (l. o.) termékeny rónája, melyet Ny-on és D-en hegységek öveznek. Ny-on a Persányi hegység (l. o.) középmagasságu tetői emelkednek, köztük a krizbai Várhegy (1106 m.) és a feketehalmi Nagy-Fekete hegy (Zeidner Berg, 1294 méter). E hegységeket, melyeknek tulnyomóan szelid emelkedésü tetői nagyobbára erdősek, a Barca vizének a völgye választja el a megye déli határán égnek meredő, hatalmas Brassói hegységtől (l. o.), melynek két főtömege Közül csak a vadul szaggatott Bucsecs (2508 m l o.) esik B. területére. A Bucsecs főtömege ÉK felé alacsonyabb (1324 m.) gerinc által magához kapcsolja a Brassótól D-re emelkedő Keresztényhavas (1804 m.; l. o.) csoportját, melynek legészakibb tagja a Brassó fölött emelkedő 961 m. magas szép Cenk (l. o.). A Tömösi keskeny szoros (l. o.), melyből a vasút a predeáli hágón át Romániába megy, e hegycsoportot a tőle K-re emelkedő Bodzai vagy Csukás hegységtől (l. Csukás) választja el, mely a megye DK-i szögletét borítja be. Ez a Tömösi szoros mellett a Nagy-Kőhavassal (1840 m.) kezdődik, azután D felé domborodó ívben a megye határát követve (Paltin 1904 m.), az ó-sánci szoroson túl (l. o ) a Csukás (l. o.) tömegében (1958 m.) kulminál, É-i nyulványaival pedig a Hétfaluig terül szét.
[ÁBRA] Brassó vármegye térképe
[ÁBRA] Brassó vármegye címere.
E hatalmas hegységekből számos folyóvíz siet a Barcaság lapálya felé, valamennyi az Oltnak véve utját. A Csukás tömegéből a Zajzon vizével egyesülő Tatrang veszi eredetét, mely a megye területén kivül a Feketeügy közvetítésével jut az Oltba. A Tömösi szorosból aláfutó Tömös a Bucsecsből eredő Vidombáki patakba ömlik. A Fogarasmegyében eredő jóval nagyobb Barca az előbbivel párhuzamosan folyik s Földvárnál ömlik a megye határát képező Oltba, amely a Persányi hegységből még számos apróbb vizet (Homoród) vesz fel. Maga az Olt kacskaringós mederben szegélyezi B. határát, gyakran kiönt s Prázsmár és Hermány táján tetemesebb mocsarakat táplál; ugyanilyenek vannak Feketehalom és Höltövény közt a Homoródba ömlő úgynevezett Ujárok mentén is. Mind e folyóvizek közül csak az Olt alkal mas a tutajozásra, a többi vizek nagy esésöknél és rohamos futásuknál fogva legfeljebb úsztatásra használhatók. Nagy tavak nincsenek. B.-ben, de a déli határhegységekben apró tengerszemek előfordulnak, Brassó mellett pedig az időszaki Fortyógó (Gespreng) említendő; a hegyek általában kitünő forrásvizben bővelkednek. Ásványos forrásai közül csak a zayzoni égvényes savanyu viz és vasas viz említendő, primitiv fürdővel.
B. éghajlata
fekvésénél fogva déli részében meglehetős zord, É-on valamivel enyhébb. Brassó közepes évi hőmérséklete csak 7.6° C., a januáré -4.8° a juliusé 18.4°; a hőmérséklet szélsőségei -27.3 és 34.8°; abszolut ingadozása tehát 62.1 ° C.; a csapadék évi mennyisége a Barca lapályán (Földvár) 690, Brassóban 759 mm. A hegyekben a hőfok sokkal csekélyebb, a klima igen zord, a csapadék mennyisége 1000 mm.-t is meg halad. A legmagasabb hegyeket egész nyáron át hó borítja. az alacsonyabbakon is 8-9 hónapig marad meg a hó. Levegője azonban B.-nek felette egészséges.
Ásványai
B. ásványos kincsei közül csakis a kőszén (Volkány évi termése 100000 mmázsa) és agyag (Keresztényfalva, Barca-Ujfalu) nyer ipari alkalmazást. Földje részben kövér agyag, részben barna homok, termékenységre nézve a Barca rónája első az egész megyében. B. termő területe 144079 ha., ebből csak 39081 ha. szántóföld, 1825 ha. kert, 24015 ha. rét és kaszáló, 16214 ha. legelő és 62914 ha. erdő. A földművelés több cikkei árpa, buza, rozs és zab továbbá kukorica, burgonya, ezenkívül tetemes cukorrépa, (1354 hektáron 268703 mmázsa termés) kevés kétszeres, köles, takarmány-répa, len és kender. A földművelés azonban, minthogy a föld nagyon fel van aprózva és kevés kivétellel mind az ugarkényszer és háromfordulás gazdálkodás nyomása alatt áll, nem kielégítő. A kertészet ujabban fejlődésnek indult, szőllő nem terem, a rétek állapota nem felel meg az okszerü gazdálkodás követelményeinek. A kiterjedt havasi legelők a juhgazdaságnak szolgálnak, az elő- és középhegységek legelői a meggondolatlan erdőirtásnak köszönik létüket s a marha táplálására nem alkalmasak. Az erdőknek csak egy tizede tölgyes, két harmada bükkös, a többi fenyves; az erdők adják meg B. jellegét és szépségét, életét és egészségét. Mindegyik fanemnél a szálerdőgazdaság uralkodik, a középerdő egyáltalában nem fordul elő, a sarjerdő csak a különböző fanemekkel bebokrosult legelőkön. Az itt termelt fa mint tüzelőfa, épület- és szerszámfa jön forgalomba.
B. állatállománya
az 1884. összeirás szerint 29800 magyar és 507 nem magyar fajtájú szarvasmarha, 9940 bivaly, 13477 ló, 27 szamár, 18,112 sertés, 82818 juh és birka és 774 kecske. Az állattenyésztés leginkább a kisbirtokosok kezében van a lótenyésztés jelentékeny és fejlett, a szarvasmarha tenyésztése javul, a juhgazdaság a havasokon kezdetleges állapotban van ugyan, de a hús, gyapju és tejtermékek (turó, sóstej) termelése folytán jutalmazó. A szárnyasállatok száma az 1884. évi összeirás szerint 77494 tyúk, 829 pulyka, 3789 lúd, 4328 kacsa és 2173 galamb. A méhkasok száma 3054. A vadászat jelentékeny; a vadállatok közül barna és fekete medve és farkas gyakori és a legelő marhákban- és őzvadban nagy pusztítást visz végbe; a hiúz már igen ritka, de gyakori a róka, borz, vadmacska, nyest és vidra. Továbbá előfordul vadkecske (a Bucsecsen), vadkan (Zernest, Apáca, Magyarós bükköseiben), őz és nyúl. A ragadozó madarak közül keselyü, sas, sólyom kánya, karvaly, ölyv és bagoly fordul elő. Továbbá a fajd, mogyoróstyúk, fogoly, fürj, havasi tyúk, póling, erdei szalonka, kanalas ruca s egyéb szárnyas madarak. A halászat tárgyai az Oltban és Feketeügyben harcsa, ponty, kárász, menyhal, cigányhal, csuka és márna, a havasi patakokban pisztráng, menyhal, zsemlyehal, serinc, (Cottus gobio); a halászat emelésére Prázsmáron, Rozsnyón és Krizbán mesterséges haltenyésztő állomások alakultak.
Lakói
B. lakóinak száma 1881-ben 83929 lélek volt, jelenleg (1891) 86777 lélek, a 10 évi szaporulat 2848 lélek, vagyis 3.4%. Egy km2-re 48.11 lakó esvén, B. a ritkább népességü megyék közé tartozik. A lakosok közt van jelenleg 26116 magyar (30.1%), 27802 német (32.0%) és 31106 oláh (35.8%); a magyarság 10 év alatt 1256 lélekkel (5.1%) szaporodott. A lakosság vegyesen lakik; a magyarság a Hétfaluban van többségben, a németség az oláhokkal keverve lakik s abszolut többségben egyik járásban sincs, de túlnyomóan német községek nagyobb számmal vannak; tiszta német község azonban épp úgy nincs, mint tiszta magyar v. oláh. A Hétfalu magyar lakói az u. n. csángók (l. o. és Hétfalu). Hitfelekezet szerint van 9837 róm. kat., 561 gör. kat., 31579 gör. kel., 39905 ág. evang., 3489 helv., 521 unit. és 868 izrael.; figyelemreméltó, hogy katolikusok és izraeliták csak Brassó városában laknak nagyobb számmal, a községekben csak szórványosan. A lakosság foglalkozása a földművelésen és állattenyésztésen (l. fent) kivül ipar és kereskedelem, amely B.-ben igen virágzó; különösen ipar tekintetében hazánk legfejlettebb megyéi közé tartozik. Az ipar leginkább Brassóban központosul, de vannak jelentékeny ipartelepek Botfalun (cukorgyár), Zernesten (cellulose- és papirgyár), Prázsmáron (papirgyár) Deresztyén (gyufagyár) Keresztény falván (agyagárugyár); Brassóban magában a posztó-, bőr-, köteles-, fa-, papir-, szesz-, sör-, malom-, cement-, cukor-. gép-, tégla- és kőolajipar van jelentékenyen képviselve, az iparcikkek egyuttal a kereskedelem főbb cikkei is. A házi ipar a romániai kivitel megszünése óta nagyon hanyatlott s sok helyen egészen megszünt, Barca-Ujfaluban azonban a fazekasságot még most is űzik.
A kereskedelem
azelőtt főleg Románia felé irányult, de a vámháboru óta tetemesen csökkent; főcikkei ma állatok, nyerstermények, gabonanemüek, szén, kő és föld, faáruk s az ipartelepek készítményei.
A közlekedés
főere a m. kir. államvasutak kolozsvár-predeáli vonala, mely az egész megyét É-D-i irányban hasítja; ebből Brassóból a zernesti, a háromszéki és a hosszufalui helyi érdekü vonal ágazik ki. A megye összes vasúti vonalainak hossza 114 km. Közútjai kitünőek, van összesen 105 km. állami és 206 km. törvényhatósági útja; Romániával a tömösi (l. ott) és ó-sánci (l. ott) szoroson át tart fenn közlekedést; úgyszintén a már Fogarasmegyébe eső törcsvári szoroson át. Hajózható folyója nincs. A pénzintézetek száma az osztr.-magyar bank brassói fiókján kivül 5.
A közoktatásügy
állapota a szászok lakta vidéken jó, de az oláhok közt még sok kivánni valót hagy. A (1890) 16505 tanköteles gyermek közül 1956 (11.8%) nem jár iskolába s a 7 éven felüli lakosságnak (1881) 36.9%-a (24742 lélek) nem tud sem irni, sem olvasni. A megyének minden községében, azonkivül 2 pusztán is van iskola, továbbá van 28 kisdedóvó; azon számos közép- és szakiskolán kívül, mely Brassóban (l. o.) van, van Földvárt gazdasági tanintézet és Hosszufalun állami fafaragászati iskola. Általában véve Brassó a szellemi és anyagi műveltség központja.
Közigazgatás.
B. 3. járásra oszlik és 1 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:
A községek mind nagyközségek, többnyire népesek, csak egy van ezernél kevesebb lakossal; legnépesebb Hosszufalu 6420 lakossal. Székhelye; Brassó. Az országgyülésbe B. 2, Brassó városa 2 képviselőt küld. Egyházi tekintetben B. 3 r. kat. egyháza a Gyulafehérváron székelő erdélyi püspöki, az 1 gör. kat. leányegyház a Balázsfalván székelő gyulafehérvár-fogarasi érseki, a 31 gör. kel. egyház a Nagy-Szebenben székelő erdélyi érseki egyházmegye, az ág. ev. egyházak közül 12 a tiszai, 15 az erdélyi, a 2 ref. egyház az erdélyi s végül 1 unit. leányegyház a kolozsvári egyházmegyéhez tartozik; izrael. anyakönyvi hivatal 2 van (Brassóban). Törvénykezési szempontból B. a marosvásárhelyi kir. itélőtábla s a brassói kir. törvényszék területéhez tartozik, van 2 járásbirósága, u. m. Brassóban és Hosszufalun; kir. főügyészsége Maros-Vásárhelyen, bányabirósága Gyulafehérvárt, sajtóbirósága Kolozsvárt és pénzügyi birósága Nagy-Szebenben van. B. a kolozsvári közjegyzői kamarához tartozik s Brassó egy közjegyző székhelye; ugyanitt ügyvédi kamara is van. Hadügyi tekintetben az egész megye a brassói hadkiegészítési és a nagyszebeni hadtestparancsnokság, a brassói 24. sz honvédgyalogezred s a 77. sz. népfölkelési járás területéhez tartozik; alakítja a 77. sz. I. oszt. és a 173. az. II. oszt. népfölkelési járást s állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága Brassóban van; ugyanott csendőrségi szárny- és szakaszparapcsnokság székel. Pénzügyi tekintetben a brassói pénzügyigazgatóság területét alkotja; Brassóban adóhivatala, pénzügyőrsége és fővámhivatala van; mellékvámhivatalok Felső-Tömösön és -Sáncon vannak. B. egyuttal keresk és iparkamara és államépítészeti hivatal székhelye; közutak tekintetében a marosvásárhelyi felügyelő, posta- és távirdaügyekben a kolozsvári igazgatóság területéhez tartozik. Erdői a brassói erdőfelügyelő vezetése alatt állanak. Méntelep a megyében nincs, állategészségügyi tekintetben a kolozsvári igazgatóság területéhez tartozik állami állatorvosa Brassóban van. Ó-Sáncon, Felső-Tömösön és Brassóban m. kir. belépőállomások vannak berendezve: kulturmérnöki ügyekben a kolozsvári VII. kerülethez tartozik. A megye területén 16 gyógyszertár van (köztük Brassóban 9).
Történetét illetőleg, l. Barcaság és Brassó városa.
(Kronstadt, Brasovu, Corona; l. mellékletet), r. t. város sz. k. város cimmel, Brassó vmegyében, a megye székhelye, a Barcaság déli szélén s az arra nyiló völgyekben gyönyörüen fekszik. B. fekvésére nézve hazánk legszebb városa; csak csekély része (Ó-Brassó, Bolonya) terül el a lapályon, legnagyobb része a völgyekbe szorul. Középpontját a Belváros teszi, aránylag csekély területet elfoglaló szabályosabb városrész, mely a Cenk (960 m.) gyönyörü erdőségeinek alján s a Fehér Bástyahegy és Malomhegy alatt terül el; ettől nyugat felé több keskeny völgy nyilik, melyekben a Bolgárszeg nevü városrész messze a hegység belseje felé huzódik. A regényes Cenk az egész városon uralkodik s ennek legkeskenyebb utcájából is megpillantható. A Belvárostól É. felé a Bácsél (718 m.) emelkedik két régi toronnyal (fehér és fekete bástya), attól K. felé a Felleg vár (644 m.) különálló dombja van s a kettő közt mintegy 1/2. órányira huzódnak Ó-Brassó hosszu utcái egészen a barcai lapály szélén álló szt.-Bertalan templomig; a Fellegváron tul a m. kir. államvasutak állomása felé a Csigahegység (713 m.) Bolonya külvárosa terül el. A Belváros meglehetősen szabályosan épített, rendkivül tisztán tartott s barátságos külsejü utcáival kellemes hatást tesz az idegenre; hajdan a mai Ó-Brassó helyén feküdt, de a középkor háborui alatt mind beljebb huzódott a hegyek védte völgybe mig a legbelsőbb völgyben (a mai Bolgárszegben) eloláhosodott bolgárok, Bolonyában székelyek telepedtek le. A Belvárost még ma is nagyrészt árkok és kőfalak (1421-ből) veszik körül, de ezek lassanként áldozatul esnek a haladó kor kivánalmainak s 32 tornya és 7 bástyája közül több már eltünt. Régi kapui közül már csak az öttornyu Katalin-kapu áll. A Belváros közepe táját a nagy piac foglalja el, melynek egyes sorai Lensor, Búzasor, Virágsor és Kádársor nevet viselnek; az élénk piac közepén a különálló, 1420-ban épült, 1770-ben átalakított régies városháza áll, becses levéltárral s érdekes régiségekkel; vele szemben a városi áruház (1545) áll, mely ma árucsarnok; földszintjében borpincegyanánt szolgál. A piacról a Honterus-udvarra jutunk, melyen a hires régi evang. templom áll; az 1385 -1425. épült templom az 1689. tűzvész óta viseli a Fekete templom nevet; a gót izlésben épült templomnak külseje építészeti és belseje művészeti szempontból rendkivül nevezetes s a monárkia második legnagyobb orgonáját rejti magában. Vele szemben az evang. Honterus-gimnázium áll (gazdag muzeummal), tov. az ev. paplak s az uj iskolaépület, melyben reál-, kereskedelmi, elemi és ipariskola van elhelyezve. A Belvárosban említendő még a jelentéktelen szinház, a róm. kat. plébánia, a ferenciek temploma, a brassói ált. nyugdij-intézet épülete, melyben a postahivatal, kaszinó és megyei hivatalok vannak elhelyezve, közelében az állami felső reáliskola palotája; a Fekete-utcában Honterus János szülőháza. A Belvárost gyönyörü sétányok veszik körül, legszebb a Cenk alatt elhúzódó páratlan sétány, mely a Lövészházig vezet. A Belvárostól Ny. felé a Bolgárszeg érdekes keskeny utcái 4 km.-nyire huzódnak be a hegyek közé; a Bolgárszeg elején az oláh gimnázium, az ev. leányiskola, a tornaiskola, odább a görög-keletiek cifra temploma van; e külvárost 1392 táján a bevándorolt bolgárok alapították, most a Köszürös-patak és Kukova-patak völgyét és a hegyek meredek lejtőit is elfoglalja. A város ellenkező oldalán emelkedő Várhegy (676 m.) tetején az 1554. épült fellegvár áll, melyet Bethlen Gábor 1630. megnagyobbíttatott s 1849. 200 honvéd 2 napig védett 28000 orosz ellen. Ettől Ny -ra Ó-Brassó hosszu utcái huzódnak el a szt. Bertalan (Árvaleány. templomig, mely a város legrégibb temploma (a XIII. sz. végéről); mellette a Fortyogóhegy (Gespreng) emelkedik, melynek alján időszaki forrás fakad. K. felé Bolonya külváros terül el, melyet tulnyomóan magyarok laknak, odább a Cenk és Csigahegy között Mártonfalva s a Gácsdomb aljában a Gács-major terül el, közben a Cigányváros.
[ÁBRA] Brassó
B. egész Erdélynek legszebb, legvagyonosabb s legiparosabb, s egész hazánk legegészségesebb városa. Már régebben nagy forgalom és ipar székhelye volt, ma politikai tekintetben is nagy szerepe van. Benne összepontosul Erdély DK-i zugának művelődése és anyagi élete. B. ma a megyei hatóság, a róm. kat. és kel. görög esperesség, a szt. Istvánról nevezett szt. Ferencrendi szerzetház, kir. adófelügyelőség, pénzügyigazgatóság, tanfelügyelőség, kir. erdőfelügyelőség, ügyvédi kamara, vesztegintézetek felügyelőjének, állami állatorvosnak, hadkiegészítési kerületnek, a 24. számu honvéd gyalogezrednek, állandó vegyes felülvizsgáló bizottságnak. a 2. sz. hadkiegészítő kerületnek, csendőr szárny- és szakaszparancsnokságnak székhelye. Van kir. törvényszéke, járásbirósága, kir. ügyészsége, ügyvédi, ipari és keresk. kamarája, közjegyzősége, dohányáru-raktára, államépítészeti és fővámhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása, adóhivatala, belépő állomása. Tanintézetei: m. kir. áll. főreáliskola, az ág. evang Honterus-gimnázium (alap. 1544), gazdag muzeummal és könyvtárral, róm. kat. gimnázium, (gör. kel.) oláh főgimnázium, m. k. kereskedelmi akadémia (iparmuzeummal), evang. leányiskola, ág. ev. teologia és tanitóképző intézet, ág. evang. és kel. gör. alreáliskola, kel. gör. keresk. középiskola, és német alsófoku kereskedelmi és felsőbb polgári leányiskola, m. k. állami középipariskola állami és városi iparostanonc-iskola. E számos magasabb, valamint kitünő alsóbb iskolái folytán B. ma hazánk legműveltebb városai közé tartozik. Van továbbá többféle kórháza, szegény- és árvaháza. Egyesületei közül több iparos-egylete, kaszinói, dal és sportegyletei, szépitő egyesülete, számos jótékony egyesülete és a Siebenbürgischer Karpathenverein B.-i osztálya említendő. Itt jelenik meg a Brassó c. hetilap (IX. évf., szerk. Weisz Ignác) és az Iskola és Szülőház c. lap (IV. évf., szerk. Józsa Mihály ).
Ipara és kereskedelme
élénk és forgalma különösen az oláh vámháboru előtt nagy jelentőségü volt Románia felé. Azóta sok tekintetben csökkent ugyan, de B. ma is Magyarország legiparosabb városai közé tartozik. Főbb iparágai a posztóipar, kötött áruk készítése gyapjuból, gyapjuszövés és mosás, pokróckészítés, bőripar, kötél- és faipar (csutorák), kőolajfinomítás, papiripar, szeszipar, szalámigyártás, malomipar, bodnáripar. Nevezetesebb ipartelepei a B.-i Portland-cementgyár, I. erdélyi cukorkagyár, a magyar cukoripar-részvénytársaság cukorgyára, Schiel testvérek gépgyára, Gmeiner és Scherg bőrgyára, gőztéglagyár, több gyujtószálka gyár, melyek fagyapjut is készítenek, a Scherg Vilmos féle hires posztógyár (130 munkás), Láng-féle posztógyár (80 munkás), a Leonhardt-féle posztógyár, kötőgyár, ásványolajfinomító és paraffingyár (100 munkás), légszeszgyár. A kereskedelem főcikkei honi termények, hazai és külföldi gyártmányok, csángó-szövetek, barom, gabona, fanemüek; vásárai igen élénkek. Pénzintézetei a B.-i ált. takarékpénztár, Első erdélyi bank, Albina, B.-i előlegező egylet, osztrák magy. bank fiókja és a Meseriasul roman; ezek összes évi forgalma 50 millió frtra rug; jelentékeny vállalat még a B.-i általános nyugdijintézet. Forgalma igen élénk; a m. kir. államvasutakon kivül a zernesti és háromszéki (kézdi-vásárhelyi) vonal és a hosszufalui helyi érdekü vasut érinti; magában a városban pedig gőztramway közlekedik. Van posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, telefon-hálózata. Idegenforgalmának (1891. 10052 személy) emelésére városi bizottság alakult, B. lakóinak száma mindezek mellett csak lassan emelkedik; 1870-ben 27766, 1881-ben 29584, 1891-ben 30739 lakosa volt, köztük 10441 magyar, 9578 német, 9758 oláh és 207 tót; vallás szerint 8357 róm. kat., 378 gör. kat., 9733 gör. kel., 8399 ág. evang., 2674 helv., 412 unit. és 769 izrael. A polgári lakosságon kivül 1641 közös hadseregbeli katona, 146 honvéd és 23 csendőr él a városban. A házak száma 3753. Brassó határa 19,721 ha., miből 8549 ha. erdő. Hozzátartozik Deresztye több nagyobb gyárteleppel, Alsó- és Felső-Tömös (l. o.), a Méheskertek és Predeál telep.
Története.
A Barca lapályán keletkezett B. csak a XIII. században lép történelmi előtérbe; II. Endre 1211. az ország határainak védelmére a német lovagrendet hivta be s neki adományozta B. környékét; a lovagrenddel együtt számos német telepítvényes is bejött. A lovagrend azonban oly függetlenségre törekedett s láthatólag önálló országot akart itt alapítani, hogy II. Endre 1224-ben ismét kiüzte országából, a vele jött telepítvényesek azonban megmaradtak s Endre atyailag gondoskodott róluk; megerősítette jogszokásaikat s mint szabad polgároknak földbirtokot ajándékozott nekik s az erdélyi vajda megkerülésével egyenesen királyi biráskodás alá helyezte őket. B. lakói szabadalmaikat kellőleg kihasználták; csakhamar főhelye lett a Barcaságnak s virágzásnak indult. A tatárjárás idején a lakosok a Barca lapályáról a Cenken épített Brassovia vár falai alá, a völgybe huzódtak, de utóbb jogaikból sokat veszítettek. Nagy Lajos B.-nak is visszaadta jogait s a későbbi céh- és ipari élet alapját vetette meg; élénk kereskedés fejlődött ki Németországgal s a Kelettel s a vagyonosodott polgárok városuk megerősítéséhez fogtak. B. oly gazdag város hírében állott, hogy az erdélyi vajdák tőle a törcsvári uradalom terhére 50000 frtig terjedő kölcsönt vettek fel, végül pedig az egész uradalom a város tulajdonába jutott. A reformáció Honterus János működése folytán gyorsan terjedt B.-ban, ő alapította itt az első nyomdát és a ma is fennálló Honterus-gimnáziumot. Erdély különválása után B.-ot sok viszontagság érte; a háborus idők megrontották a közbiztonságot és aláásták a kereskedelmet. Hogy érdekeit megóvja, B. majd a császárral, majd a szultánnal szövetkezett; 1611. és 1612. Báthory Gábor ostromolta és Földvárnál legyőzte a város harcosait. Miután Erdély a Habsburgok kezébe jutott, Caraffa tábornok B. várát hatalmába akarta keríteni, és a brassóiak ellenállása következtében az egész várost felgyujtatta (1689); utóbb a város a kurucoktól szenvedett sokat. 1718-19 és 1755-56. a pestis dühöngött benne. A 1848-iki szabadságharc alatt Bem elfoglalta a várost de seregének szigoru fegyelmezettsége megóvta a szász lakosságot magyarellenes magatartásának megtorlásától. A reakció korszakában B. és a Barcaság régi jogait elveszítette, de 1861. ujra visszanyerte azokat. Az alkotmány helyreállitásával B. is ujból fellendült s ma az ország legiparosabb és legvagyonosabb városai közé tartozik.
B. környéke
páratlan szépségü; legközelebbi környéke, a város felett emelkedő Cenk (960 m.) gyönyörü erdőivel és elragadó kilátásával hazánk legszebb pontjai közé tartozik; a város környékén ezenkivül a Kis- és Nagy-függőkő (741 m.), a Salamonszikla kedvelt kiránduló helyek. Távolabb esnek a Honterus-tér és forrás, Noa nyaralótelep a Schuler-rét stb. Nagyobb kirándulásokra kinálkozik a Keresztényhavas (Schuler, 1804 m.), a tömösi szoros, a Tamina hasadék, a Nagy kőhavas (1840 m.), a Csukás (1958 m.), a Bodzai szoros, Zajzon és Előpatak fürdők a Várhegy, a Feketehalom és a Feketehegy (1294 m). Rozsnyó, Zernyest, Törcsvár, a Királykő (2241 m.) és a Bucsecs (2508 m.). A B. vidéki hegységeket a Siebenbürgischer Karpathenverein tette hozzáférhetőkké, a városban pedig az idegenforgalmi bizottság jár az idegen kezére.