1. (Pontanus, tkp. Heintze) Gergely, ném. államférfiu, szül. Brückben, Wittenberga mellett, 1483., megh. Jénában 1557 febr. 20. Jogot hallgatott Wittenbergában és O.-Franfurtban. Bölcs Frigyes választófejedelem 1520. kancellárjának tette s mint ilyen kisérte urát és ennek utódját a birodalmi gyülésekre. Tudományával s tapintatával nagyban lendített a reformáció ügyén és elterjedésén. Ő tervezte először az augsburgi hitvalás szövegezését és benyujtását (1530) s ő irta a német szöveghez az előszót. Résztvett a schmalkaldeni szövetség alapításában és a protestáns rendeknek mérsékelt, de határozott politikát ajánlott. Különös gondot fordított a wittenbergai egyetemre. Midőn János Frigyes választófejedelem, V. Károly császár által elfogadott (1547), B. Jénába vonult vissza, ahol meg is halt. V. ö.: Kolde, Der Kanzler B. (Gotha 1874).
2. B. Henrik, kat. egyházi iró, szül. Bingenben 1831. Jelenleg mainzi kanonok. Művei: Die geheimen Gesellschaften in Spanien (1881); Lehrb. der Kirchengesch. (5. kiad. 1890. magyarra ford. Zimándy Ignác); Gesch. d. kath. Kirche im 19 Jahrdt. (2. köt. 1887-89.)
Ernő Vilmos, jeles ném. fiziologus, szül. Berlinben 1819., megh. Bécsben 1892 jan. 7. Tanult szülőhelyén és Heidelbergáben. 1884. az élettan magántanárává lett a berlini egyetemen. 1849. a bécsi egyetemre hivatott meg az élettan és felsőbb boncolástan tanárának. Irodalmi munkássága igen sokoldalu volt. 1847 jelent meg: Anat. Beschreibund des Auges c. műve, melyet számos, a szem élettanát követő értekezése követett. Foglalkozott az emésztés élettanával, vizsgálta és leírta a vérmagalvadás okát. A beszéd fiziologiájának és rendszerének alapvonalai c. közleménye uttörő volt az élettan e részében. Számos egyéb dolgozatain kivül kiadta élettani előadásait is Vorlesungen ü. Physiologie cimmel. Halála után jelent meg; Schönheit u. Fehler der menschlichen Gestalt (Bécs, 29 ábrával) és Wie behütet man Leben u. Gesundheit seiner Kinder?
járási székhely az alsó-frank bajor kerületben, a Breite Sinn mellett, 1550 lak., fűrészmalommal. Közelében B. fürdőhely, vastartalmu és alkalikus ásványvizforrásokkal.
Ernő Ferenc wolfenbütteli orvos, szül. Mariathalban, Helmstedt mellett, 1697 szept. 27., megh. Wolfenbüttelben 1753 márc. 21. 1724. hazánknak nagy részét beutazta s termékeinknek ismertetésével lett nevezetes. Idevonatkozó munkái: Specimen prius Botanico-Medicum, exhibens fruticem Koszodrewina, eiusque Balsamum Koszodrewinowy Oley dictum (Braunschweig 1727); Specimen Posterius Botanico-Medicum, sistens arborem Limbowe Drewo eisque oleum Limbowy Oley dictum (u.o. 1727); De frutice Carpati Hungarico Koszodrewina et arbore Limbowe Drewo. Cent. I. 4. in Observation rer. Hungaricarum intersertae Epistol. Iitiner (Wolfenb. 1728-4); De specie Cucuritae, in Hungaria Lopótöc adpellatae (Ann. Phys.-medicis Vratisl. Tentamen XXXI. pl 151.); De tuberibus terrae, Szarvasgomba hungarice dictis in Comitatibus Liptoviensi et Specusionsi proveninentibus, u.i Tent. XXX. p. 283. De caepis et alliis Hungarorum (a hagymáról), u. i. Tent. XXXIII. p. 194; Specificatio plantoarum silvestrium et vegetabilim statis temporibous in Hungaria florentium, u.i. Tent. XXXVI. p. 474, 574; De usu frutcus arfructus arboris Sumach in Hungaria (szömörice); u. i. Tent. XXXVI. p. 572; De melonibus Hungaricis (a dinnyéről). In Miscellaneis Physico-medico-mathematicis. Vol. III. p. 60; Chamaecerasus Hungaricus (törpemeggy, rézmetszéssel); Epist. Itiner., Epistola 70a; Specimen physocium sistens historiam naturalem lapidis nuimmalis Transsilvaniae (Wolfenb. 1727); Epistola itineraia II. de Chrysocolla Neosoliensi Hungarica (u.i. 1728; Epistola itin. XI. de quibusdam figuratis Hungariae lapidibus (u.i 1729); Epist. itin. XXXVI. sistens memorabilia Semporniensia (u.i. 1724); Epist. itin. XLVIII. exhibens memorabilia Posoniensia (u.i. 1736); Epist. itin. LXXI. sistens Chamaecerasum Hungaricum et salicem orientalem Davidis (u.i. 1738); Epist. itin. LXXIX. sistens memorabilia Schemniciensia (u. i. 1738) Epist. tin. LXXV. sistens memoriabilia Cremnicensia (u.i 1728; Epist. itin. LXXVI. sistens memorabilia Neosoliensia (u. i. 1738); Epist. itin. sistens antra draconum Liptoviensia (u. i. 1739); Epist. itin. XCIII. sistens salis-fodinas Soowarienses (u. i. 1740); Ep. itin. XCVIII. sistens Pannoniae aquas minerales (u.i. 1740); Ep. itin. VIII. sistens addidamentum ad historiam naturalem lapidis nummalis Transsilvaniae, stb.
1. Benno Bruno, német prot. teologus és hitszónok, szül. Rossweinban 1824. máj. 9. Lipcsében tanult s az ottani templomnál délutáni prédikátor lett; 1870. főszuperintendens és prépost s a főegyházi tanács tagja lett Berlinben. Művei: Epostola ad Philippenses Paulo auctori vindicata contra Baurium (pályamű) és egyházi beszédek gyüjteménye (1847-63). Ezenkivül ujabb feldolgozása de Wettes kommentárjainak János evangéliumáról (4. és 5. kiad., 1852 és 1863) és a katolikus levelekről (3. kiad. 1867).
2. B. Sándor, szlvásita, szül. Tarnopolban (Galicia) 1856 jan. 26. 1878. magántanár lett a lembergi egyetemen, 1881. a szláv nyelv és irodalom rendkívüli, 1892. pedig rendes tanára a berlini egyetemen. Tagja a szt.-pétervári és krakói tudományos akadémiáknak. Sok középkori lengyel, cseh és orosz iratot adott ki, s foglalkozik a lengyel- és csehországi latin irodalommal is. Dolgozatai legynagyobbrészt az Archiv für slavische Philologie c. folyóiratban jelentek meg. Nagyobb munkái: Die slvaischen Fremdwörter im Litanischen (Weimar 1877); Die slavischen Ansiedelungen in der Altmark und im Magdeburgischen (Lipcse 1879).
Lajos Ágoston, német politikus, szül. Hannoverben 1818 dec. 29. A hannoveri tartom. szinodusnak 1869 óta elnöke; 1870 óta tagja a porosz képviselőháznak s ott főképen egyházi ügyekkel foglalkozik s a centrummal tart. A birodalmi gyülésnek Hannover város képviseletében 1876-84. volt tagja s ujabban 1890 óta. Munkái: Die Gerichtsbarkeit in Ehesachen (Hannover 1853); Zur Lehre der Kirchen -und Schullasten im Königreich Hannover (u. o. 1855); Der Gesetzentwurf betr. die Einrichtung und Unterhaltunk der öffentlichen Volksschulen (u. o. 1869); Die Selbständigkeit der ev.-luth. Landeskireche Hannovers (1870).
l. Bruges.
v. Briel, a Mödling pataknak természeti szépségeiről ismeretes, mészkősziklákból álló völgye Alsó-Ausztriában, Baden kerületi kapitányságban, Bécstől D-re; a B.-nek keskeny bejáratát Klausenak hívják, a völgy falait részben erdők, részben szőlők takarják. Sok nyaraló van benne. Klausen, Hinter- és Voerderbrühl falvakon kivül láthatók: a badenbergi hercegek várának, Mödlingnek, Lichtesntein kastélynak romjai, Siegenstein hegy tetején Liechtenstein János herceg által épített Husarentempel (huszár-templom) látható 8 pillérrel és 4 dór oszloppal és hét Aspernnél meg Wagramnál elesett osztráknak sírjával, amelyről gyönyörü kilátás nyilik a környékre.
B., Község Köln porosz kerületben, a Villének, az Eifel hegyfokának lábánál, 4567 lak., királyi kastéllyal és e körül szép parkkal, amelyet a kölniek üdülés céljából gyakran keresnek föl.
Károly Bernát, bécsi származásu természettudós, ki 1858-tól 1861-ig a pesti egyetemen az állattan és összehasonlító anatómia tanára volt, ahonnan a bécsi egyetemre ment át. Mint pesti egyetemi tanár a következő dolgozatai jelentek meg: Einige Worte über die wissenschaftliche Stellung, Bedeutung und Tragweite der Zoologie, insbesondere im Cyclus der medicinischen Wissenschaften. Pest 1858, és Mittheilungen aus dem k. k. Zoologischen Institute der Universität Pest. Bécs 1860. Mint bécsi egyetemi tanár egy zootomiai munkát adott ki: Zootomie aller Thierklassen cimen.
1. Henrik gr., III. Ágost, szász választófejedelem és lengyel király, szász miniszterelnöke, szül. Gangloffsömmern családi birtokán Weissensee mellett Thüringiában, 1700 aug. 13., megh. 1763 okt. 28. 1719. II. Ágost szász választófejedelem és lengyel király apródja lett; urát minden utazásán kisérte és nemsokára oly mértékben birta kegyét, hogy a legjövedelmezőbb s legbefolyásosabb állásokra jutott. Hatalmának tetőpontjára III. Ágost uralkodása (1733-63) alatt emelkedett. Ő adta át III. Ágostnak a lengyel koronát, ő támogatta a trónnak elfoglalásában, ő szerzett neki pénzt, ha kellett, bármi úton-módon; ezért birta föltétlen bizalmát és kegyét s ezért viselte az ország főbb hivatalait. VI. Károlytól grófi rangot kapott s egyuttal több jelentékeny uradalom birtokosa lett. Az ország ügyeit korlátlan hatalommal vezette s az állam adósságát 20 millió tallérről 100 millióra növelte. II. Frigyes porosz király megvetésével sujtotta; B. ez okból kivitte, hogy Szászország a második sziléziai háboruban Ausztria oldalán harcolt. Midőn Frigyes 1756 aug. Szászországot megszállotta, B. előbb a királlyal Königsteinba, azután Lengyelországba menekült. A hubertsburgi béke után (1763 március 30.) visszatért Drezdába. A király halála után B. hivatalát letette, de három héttel rá maga is meghalt. B-t csakis halála menté meg a megérdemelt büntetéstől: kisült ugyanis, hogy az országot 5,3 millió tallérral rövidítette meg. A kormány mindamellett a pört beszüntette, ugyhogy a nagy vagyont B. fiai örökölték. V. ö. Justi, Leben und Charakter des Grafen von B. (Göttinga 1760-61, 3 köt.); Zuverlässige Lebensbeschreibung des Grafen von B. und des Kabinetsministers A. J. Fürsten von Sulkowski (Frankf. és Lipcse 1766).
2. B. Károly Frigyes Mór Pál gr., az előbbinek unokája, született Pförtenben (Alsó-Lausitz) 1772 máj.18., megh. 1837 aug. 9. 1800-ban Henrik porosz herceg, később pedig Luiza királynő kamarása lőn. Részt vett az 1813. háborúkban. 1815-1828-ig a berlini királyi színházak főintendánsa volt, megindította a Dramaturgisches Wochenblatt c. szaklapot és alkalmi szindarabokat irt. 1830. a királyi muzeumok igazgatója lett.