régi római réz fúvóhangszer neve, mely a trombitákhoz és tubákhoz, melyekből a mai puzon származott, hasonlított. Használták pásztor-kürtnek, jeladásra, a népgyülések egybehívására stb. - Buccinator-izom (pofa- v. tárogató-izom). A pofa mély réteget képező, a trombita vagy tárogató fuvásakor különösen működő izom; innét az egyik magyar neve is. Ered hátulsó végével az ikcsont röphorgán (hamulus pterygoideus ossis sphenoidei), valamint a röp-állkapcsi szalagon (ligamentum pterygo-mandibulare). Alsó széle ered az állkapocs pofataréján (crista buccinatoria). Rosttömegei a szájzúg felé haladva, egymást keresztezik és a száj körzáró-izmaiba mennek át. Belül a szájüreg nyálkahártyáját fedi s így a szájüreget oldalt elzárja. Az izom akként működik, hogy egyrészt a szájzugot oldalfelé húzza s a száj zárásakor a pofa lágy részeit a fogsorokhoz szorítja vagyis fuvásnál lelapul és a levegő kibocsátását szabályozza, vagyis ellenkezőleg nem felfujja a pofákat, mikor trombitálnak, mint azt régente hitték s azért trombita-izomnak is nevezték.
falakkal kerített város Salerno olasz tartományban, a Botto mellett, 6123 lak., kastélyal.
L., az előkopoltyus (Prosobranchiata) csigák rendjében, a fésükopoltyusok alrendjéből (Ctenobranchiata) s a keskennyelvüek (Rachiglossa) csoportjából való tengeri csiganem, melynek egyik faja, a B. nudatum L., az európai tengerekben közönséges; megeszik; háza 8-9 cm. magas.
skót grófi és hercegi cím, melyet a Le Scott család viselt legelőször. E család őse Rikárd báró volt, ki 1296. I. Eduárd angol királynak hódolt. Utódai 1606. B.-i bárók voltak, 1619. B.-i angol grófok címet nyerték. A második B. grófnak leánya, Anna, Monmouth herceghez, II. Károly király természetes fiához ment nőül (1663) s esküvője napján a B.-i hercegnő címet kapta. Henrik nevü dédunokája, a harmadik B.-i herceg (szül. 1746 szept. 13., meghalt 1812 jan. 11.) nagyanyjától a queensberry-i hercegi címet örökölte (1810). Ennek unokája, Walter Francis Montague Dougles Scott, B. és queensberry herceg, a skót nemesség leggazdagabb és a tory-párt legbefolyásosabb tagja vala. Szül. 1806 nov. 25.; 1842. a nagy pecsét őre lett s Peel Róbert alatt (1845) a titkos tanács elnöke 1857. Viktória királynő szárnysegéde lett. Megh. 1884 ápr. 16. Fia B. Vilmos Henrik Walter Montagu Douglas Scott, aki 1831 szept. 9. szül., a hatodik B.-i herceg, szintén a tory-párt tagja.
a. m. pofás ember; továbbá az atellánokban (l. Atellanoe fabuloe) szerepe a falánk tányérnyaló, hizelgő s gyáva szolgának.
Wendl. a. m. Agathosma, l. o. B.-levelek (buchu-, bukku-, diosma-levelek) orvosi célokra használt dróg, melynek két fajtája van: a széles levelek, melyek finoman fürészes szélüek, tompa végüek, hosszukás vagy visszás oválisak s a Barosma crenulata Kze és Bar. crenulata Hook, fogföldi diosmáktól származnak; a hosszú levelek, melyek egyenetlenül fürészesek és rendesen gerlyalakuak, a Bar. serratifolia Willd. és az Empleörum serrulatum Ait.-tól valók. Főkép vizelet hajtószerül s méh bajok ellen használtatik
l. Búkephalás.
(Bucentaurus), fényesen diszített, pompás állami hajó, melyen a velencei köztársaság dogéja minden évben, Mária mennybemetele napján, a tengerre szállt, hogy magát azzal - egy gyűrűnek a tengerbe való belevetése által - képletileg eljegyezze. Maga a név fél bika s fél emberből álló szörnyet jelent, s 1289. említik legelőször. Az utolsó B. 1725-1729. épült. A franciák 1798. megégették, arany ékítményeit pedig elvitték. Egyes darabjai most is láthatok a velencei arzenálban.
Márton, német reformátor, szül. Schlettstadtban Elzászban 1791., megh. Cambridgeben 1551 febr. 27. Már 15 éves korában a dominikánus rendbe lépett, a heidelbergai egyetemen a görög és héber nyelvet, valamint teologiát, filozofiát és retorikát tanult. Lutherrel való személyes ismertsége (1518), valamint Erazmus iratai hamar megnyerték a reformáció ügyének. A rendet 1521. odahagyta és Frigyes pfalzi választó-fejedelem udvari lelkésze lett, 1522. lelkész Sickingen mellett Landstuhlban, majd Weissenburgban s onnét a speieri püspök által elüzetve. 1523. Straszburgban. Nagy tevékenységet fejtett ki a lutheránusok és reformátusok uniója érdekében. Kezdetben, nevezetesen a berni (1528), majd a marburgi (1529) disputációkon inkább Zwingli pártján állott s ily értelemben volt szerzője 1530. a Confessio tetrapolitana-nak az Augustana-val szemben. Utóbb, így a schweinfurti (1532), kasseli (1535) értekezleteken és a vittenbergai Concordia-ban (1536) a lutheránusokkal való kibékítésen fáradozott, ezért Luther nézeteivel s kivált urvacsorai tanárával szemben jelentékeny engedményeket tett. Azt tartotta, hogy a református felekezetek tanaiban semmi lényeges különbség nincsen. Sőt iparkodott a ref. egyházat a katolikus egyházzal is kiegyeztetni Hesseni Fülöp tartománygróffal egyetértőleg a hagenaui vallásértekezleten (1540), a regensburgi birod. gyülésen (1541) és az ottani vallásértekezleten (1546), valamint több névtelen iratban. Sokat ártott B. hirnevének, hogy a tartománygróf kettős házasságát védeni iparkodott. Midőn az interiment aláirni állhatatosan vonakodott, Straszburgot el kellett hagynia s 1549. Cramer érsek hivására Angiába ment. Nagy tudománya és szerénysége miatt itt általános becsülésben állt. Hamvait a cambridgei főtemplomban helyezték örök nyugalomra, Mária királynő azonban a koporsóból kivétette és megégettette, mignem Erzsébet az emlékjelet ismét visszaállította. Számos iratai összegyüjtvemég nem jelentek meg. V. ö. Baum, Capito és B. (Elberf. 1860); Lenz, Nagylelkü Fülöp hesseni tartományi gróf levélváltása B.-vel (Lipcse 1880, 1 köt.).
a könnyücsőrü (Levirosteres) kuszómadarak (Scansores) rendjébe tartozó madárnem. L. Szarvorru madarak.