Lipót Keresztély báró, német geologus, szül. Stolpe várában (Ukermark) 1774 ápr. 26., megh. Berlinben 1853 márc. 4. Humboldt Sándorral együtt látogatta a freibergi bányászati akadémiát és a hires Wernernek volt legkiválóbb tanítványa. Kezdetben B. is Werner neptunikus tanait vallotta és első munkáiban azok mellett szállott sikra. Versuch einer geognostischen Beschreibung von Schlesien. c. munkájában figyelmeztetett legelőször egy az ideig nem ismert uj kőzetre, melyet későbben (1810) gabbro néven irt le. 1797. az Alpok tanulmányozásához fogott és Humboldttal együtt Salzburg vidékén kezdette meg beható és nagyjelentőségü tanulmányait. Két évi fáradságos kutatás után a Vezuvot tanulmányozta 1802. Dél-Franciaországba ment, hogy Auvergne területén végezzen kutatásokra. 1805. Nápolyba tért vissza és ott aug. 12. Humboldt Sándorral meg Gay-Lussac-kal együtt a Vezuv igen heves kitörésének volt tanuja. 1806-1808. Skandináviát utazta be és ott egyebek közt azt a nevezetes geologiai tényt konstatálta, hogy ez a félsziget egyre emelkedőben van. Utját visszafelé Lapplandon keresztül vette és 1810. irta meg Reise durch Norwegen und Lappland (2 k.) c. munkáját. 1815. a későbben Afrikában szerencsétlenül járt Smith Kersztély botanikussal együtt a Kanári szigetekre rándult, melynek eredményképen irta: Physikalische Beschreibung der kanarischen Inseln (Berlin 1825). Ezen utja főképen azért nevezetes, mert itt érlelődött meg benne az ő elmélete a vulkánok képződésről, mely elméletben nemcsak hogy lerombolta mesterének, Wernernek, neptunikus felfogását, de a másik végsőségbe esett, amennyiben minden jelenséget vulkáni okokra igyekezett visszavezetni. Vulkáni elméletéhez hiven a dolmitot is vulkáni eredetünek vette és az erre vonatkozó, későbben ugyancsak megdöntött elmélete annyiban vált nagyfontosságuvá, mert alkalmat adott e kérdéssel összefüggő számos tanulmányra az akkori geologusok és kémikusok részéről. Az Alpokban és Németország számos területén tett földtani tanulmányainak eredményeképen adta ki B. 1824. Németország földtani térképét 42 lapon (2. kiad. 1832). Igen sokat foglalkozott palentologiai tanulmányokkal is és idevágó munkái: Ueber Terebrateln (Berlin 1834); Ueber Delthyris oder Spirifer u. Ortis (u. o. 1838); Ueber Productus oder Leptaena (u. o. 1842); Ueber Cystiden (u. o. 1845) Ueber Ceratiten (u. o. 1849). Egyéb munkái: Ueber den Jura in Deutschland (Berlin 1839); Beiträge zur Bestimmung der Gebirgsformationen in Russland (u. o. 1840); Dei Bäreninsel nach B. M. Keilhau geognostisch beschrieben (u. o. 1847);Betrachtungen über die Verbreitung u. die Grenzen der Kreidebildungen (Bonn 1849). Összes munkái összegyüjtve megjelentek Berlinben 1867-85. 4 köt.
Erzsébet, l. Buchaniták.
(ejtsd: bökkenen) több kisebb helység és grófság neve az Egyesült-Államokban. A grófságok: 1. Jowa államban, 1658 km2 területtel, 18,546 lak., Independence székhellyel; 2. Misszuriban, 1198 km2 területtel, 49, 792 lak., Saint-Joseph főhellyel; 3. Virginiában, 1440 km2 területtel, 5694 lak. Grundy főhellyel.
1. Dávid, angol nemzetgazdasági és pénzügyi iró, született Montroseban 1779-ben, megh., Glasgowban 1848 aug. 13. Szorgalmasan irt az angol folyóiratokba s 1814. Smith Ádámnak egy nagy jegyzetes kiadását rendezte sajtó alá. 1844. jelent meg önálló műve An inquiry into the taxation and commercial policy of Great Britain.
2. B. György, skót költő és történész, szül. Killearnban 1506 febr., megh. Edinburgben 1582 szept. 28. Tanult Párisban, majd katonáskodott, 1524. folytatta tanulmányait, 1534. visszament Skóciába s nevelő lett Cassilisnál. V. Jakab kinevezte őt természetes fia James udvarmesterévé. A franciskánusok ellen irt Somnium és Franciscanus versei miatt bebötönözték, azután Párisba menekült, majd Bordauxban élt egy ideig, hol Jephtes és Baptistes szomorujátékait irta. 1547. Portugáliában is tartózkodott, de szabadelvü magatartása miatt fogságra vetették. Itt kezdte meg a zsoltár latin fordítását (Paraphrasis psalmorum Davidis, Straszb. 1566. Basel 1721). 1560. Skóciába ment, hol nyiltan áttért a protestantizmusra; igazgatója lett a st.-andrewsi egyetemnek és érdemeket szerzett a skót felsőbb iskolák fejlesztésében. Politikai és vallásos meggyőződése folytán Murray gróf génens pártjára állt. Stuart Mária bukása után VI. Jakab nevelője lett. 1571. vagy 1572. a hely és idő megnevezése nélkül kiadott De Maria Scotorum regina c. munkájában hevesen megtámadta a királyné jellemét. Murray halála után is kegyeltje volt az uralkodó pártnak és Erzsébetnek, aki neki 100 font sterl. nyugdíjat rendelt s államtanácsos és pecsétőr lett, de amikor Jakab személyesen átvette az uralkodást, B.-nek vissza kellett vonulni. De jure regni apud Scotos (Edinburgh 1579) c. munkájában erélyesen védelmezte a nép jogait. Utolsó éveit a Rerum Scotticarum historia (Edinburgh 1582) kidolgozására fordította s igen sanyaru körülmények közt élt mindhaláláig. Latin nyelven irt költeményei közt legsikerültebbnek tartják az Epithalamium cimüt, melyet Stuart Máriának II. Ferenccel való lakodalmára irt. Munkáit kiadták: Ruddiman (Edinb. 1715), Burmann (Leiden 1725). V. ö. Irwing D.: Memoirs of the life and writings of G. B., Edinb. 1807. és Browne Hume P.: G. B. humanist and reformer, u. o. 1890).
3. B. Jakab, az Egyesült-Államok 15. elnöke, szül. Stony Baterban (Pennsylvania) 1791 ápr. 22. megh. Wheatlandban 1868 jun. 1. 1812. pedig ügyvédi irodát nyitott. Két évvel később a pennsylvaniai törvényhozó testületbe választották, 1820. pedig a kongresszusba, melynek 1831-ig volt tagja. Jackson elnök 1831. Oroszországba küldte, ahol az első kereskedelmi szerződést hozta létre. Midőn visszatért, ismét a kongresszusba választották (1834). Polk elnök alatt államtitkár volt (1845-49) és ő fogalmazott majdnem minden fontosabb jegyzéket és rendeletet (így a Texas és Kalifornia annexiójáról, a mexikói hadizenetet, stb.). 1852. elnökjelölt volt; megválasztott versenytársa, Pierce 1853. londoni követté nevezte ki. Amerikába visszatérve (1856) a rabszolgapárt, vagyis a déli államok szavazataival nyerte el az elnöki széket (163 szavazattal 125 ellenében). B. a rabszolgaság hivének mutatta magát s tétlenül nézte, mint készítik elő a déli államok elszakadásukat az észak államoktól. Midőn 1861 márc. 4. visszalépett, Lincoln elnöknek a kitörő polgárháborut hagyta örökül. V. ö. Curtis, Life of James B. (New-York 1883, 2 köt.).
4. B. Róbert Vilmos, angol költő, szül. Warwickshireban 1841 aug. 18. Jelenleg Londonban él. 1863. lépett fel Undertones költeményeivel (uj kiad. 1870), melyet követtek 1865. Idyls and legends of Inverburn és 1866. London poems, mely utóbbiak alapították meg hirnevét. További munkái: Wayside poesies (1867); Napoleon fallen, a lyrical drama (181); Ballads of life, love, and humour (1882); The city of dream (1888); The bride of love (1891); drámák; The witchfinder; A madcap prince (1874); A nine day' s Queen; Lady Clare (1883); Joseph' s sweetheart (1888); Partners (1888); A man' s shadow (1889); Roger la Honte; That Doctor Cupid (1889); regények: The shadow of the sword (1876); A child of nature (1879); God and the man (1881); The martyrdom of Medelaine (1882); Love me for ever (1883); Annan water (1883); The new Abelard (1884); Fox-glove manor (1885); Stormy water (1885) The matter of the mine (1835). Költői művei összegyüjtve The poetical works of B. R. cimmel 1874. és 1884. jelentek meg Londonban. Kritikai és vegyes művei; David Gray and other essays (1868); The fleshly school of poetry (1872); St. Ave and his seven wives (1872); A look round litterature (1887); The coming terror and other essays and letters (1891).
fanatikus felekezet, mely 1783. Skócia nyugati részében keletkezett, de már megszünt. E felekezetnek alapítója Buchan Lucky asszony volt, ki 1735. szül. Leányneve Simpton Erzsébet volt. 1782. Glasgowban megismerkedett White Hugó nevü lelkésszel s ketten együtt uj szektát alapítottak Irvineben. Nagy csődületeket okoztak, amiért az asszonyt a városból 1784. hatóságilag kitiltották. White lelkész és neje, más buzgó követőkkel, férfiakkal és nőkkel egyaránt, követték ez asszonyt. Több ideig tartó vándorlás után New-Campleban találtak menedéket egy csürben, hol aztán később egy házacskát építettek maguknak egy szobával, melyben együtt laktak a szekta tagja, mindannyian. Abban a várakozásban éltek, hogy halál nélkül jutnak föl a mennyországba. Az általuk várt mennyország puszta érzéki gyönyörökből állott; korlátlan nemi közösségben éltek egymással, mert a házasságot a keresztényekhez méltatlan dolognak tartották, s az is bizonyos, hogy gyermekölést rendszeresen folytatták. Végleg kipisztultak, az utolsó közülök 1846-ig élt. A felekezet történetét Train József irta meg legrészletesebben The Buchanites from First to Last (A Buchaniták kezdettől végig) c. Edinburghben 1846. megjelent művében.
l. Lazurkő.
l. Bokhári.
Ezen név alatt fordul elő az Árpádok korában ama nagyszámu személyzet egyik csoportja, melynek kötelessége volt a királyi udvarban felszolgálni s ellátni azt mindennemü szükséglettel; ennek fejében a várjavakból földet kaptak haszonélveztetbe, mely az Árpád-korszak vége felé jobbára örök tulajdonukká vált, maguk pedig a kisnemességbe olvadtak. Ilyenek voltak a királyi vadászok, solymárok, kutyapecérek, v. besnükök, halászok, lovászok, szakácsok, sütők, asztalnokok, regősök vagy jokulátorok, igrichek stb., közéjük tartoztak a buchariusok is. Okirataink szerint a bucharius pohárnokok v. pincemesterek voltak és a főpohármester v. Árpádkori nyelven, a pohárnokok ispánja alá tartoztak. Brinckmeirer E. szerint (Glossarium diplomaticum, Gotha 1856. I. k. 427.) a buccarius, buccharius a. m. «fleischer», aztán «lignator» s megfelel a francia «boucher» (mészáros) szónak; Wenzel G. pedig (Árp. Uj Okl. VII. 342.) «fafuvarosnak» magyarázza. Az elnevezés a román nyelvből veszi eredetét; a tőszó «bucca», «bocca», «bouche» a. m. száj, szájüreg, öböl s így bucchariusnak egyformán nevezhették az olyanokat, kik ételnemüekről és italokról gondoskodtak. nálunk kétségtelen adatok vannak arra, hogy az elnevezés az utóbbi értelemben használták s amennyiben a B.-ok a bort saját szekereiken szállították a kir. udvarba, ennyiben «fuvarosok» is voltak.
(csehül. Bochov), város Luditz ker. kapitányságban, Csehországban, 2091 lak. ásványvizforrással, nagy cipőgyárral.
Bernát (irói álnéven: Klinger Gusztáv) szül. Budapesten 1854., a Polit. Volksblatt hirlapnak referense, mely lap számára számos regényt is irt. (Deák; A pesti pasa; A Rókus-kórház titkai stb.). Ujabban operettnek és operának irta szövegkönyvét.