Ferenc, német botanikus, a brémai reáliskola igazgatója, szül. Casselben 1831 jan. 12. Különböző értekezésein kivül a következő munkáit említjük: Index criticus Butomacearum, Alismacearum Juncaginearumque (Bréma 1868), Flora von Bremen (u. o. 1877), Flore der Ostfriesischen Inseln (Norden 1881), Monographia Juncacearum (Lipcse 1890).
a felső triasz emeletének képződménye az Alpokban. Szarukőben gazdag mészkövek és ezek felett zöld tufát tartalmazó kovapalák alkotják. Vezérkövület: Trachycearas Reitzi.
1. Adolf Lotár, porosz diplomata, szül. Neustettinben (Pomeránia) 1817 okt. 25., megh. Glionban a Genfi tó partján (Territetnél) 1892 okt. Jogot végzett a berlini egyetemen, a bölcsészetet pedig Hegeltől hallgatta. 1838. a birói pályára lépett. 1848. Stolp városa a frankfurti nemzetgyülésbe választotta képviselőnek, később pedig a II. porosz kamarában, hol B. az alkotmányos reformban élénk részt vett, több fontos törvényjavaslat tárgyalásánál mint előadó szerepelt és a Berlinben kihirdetett ostromállapot ellen is felszólalt. 1850. pedig a többi szabadelvü képviselővel együtt megtagadta az adót. A kormány e miatt pörbe fogta és fogságra itéltette, mely büntetés elől Londonba menekült, s ott szerzett tapasztalatai a konzervativ törekvések felé vitték. Szakított eddigi liberális pártállásával, s: Der Parlamentarismus, wie er ist c. feltünést okozó könyvében be is vallotta lépését. 1861. visszatért Németországba és a szabad elvü nemzeti párt ellenfeleihez szegődött. 1864. előadó tanácsosság nevezték ki. Ez állásában annyira bele tudta magát képzelni Bismarck szellemi légkörébe és oly ügyesen tuda urának terveit szavakba burkolni, hogy elválaszthatatlan kisérője lett Bismarcknak s a fontosabb külügyi politikai jegyzékeket és politikai emlékiratokat egymaga szövegezte. Az 1870-72-iki háboruban sem távozott Bismarck oldala mellől. Zajtalan, de fáradhatatlan és rendkivül ügyes tevékenységének jutalmául titkos követségi tanácsos rangját kapta, a berlini kongresszuson pedig mint sécrétaire archiviste szerepelt. Bismarck elbocsáttatása után azonban B. is visszavonul (1892). Művei közül nevezetesebbek: Kulturhistorische Skizzen aus D. Industrieausstellung aller Völker (Frankfurt 1851); Bilder aus der Fremde, für die Heimat gezeichnet (1862, 2 köt.). Sajtó alá rendezte Lassalle-nak System der erworbenene Rechte 2. kiadását; Lassale ugyanis végrendeletében B.-t bizta meg munkái kiadásával. V. ö. Poschinger, Ein Achtundvierziger. Buchers Leben und Werke (Berlin, 2 kötet, 1890-1891).
2. B. Antal, német iró, szül. Münchenben 1746 jan. 8., megh. u. o. 1817 jan. 8. A jezsuiták ellen folytatott polemiája révén lett nevezetessé. II. Miksa József 1778. engelbrechtsünsteri pappá nevezte ki. Szabad szellem, humor és maró szatira jellemezték munkáit. Humorisztiko-szatirikus munkái: Charfreitagsprocession: Spottspiel von der Sündfiut;Fastenexempel; Portiunkula-Büchlein; Christenlehre auf dem Lande: Die Jesuiten auf dem Lande; Allerneuester jesuit. Eluenspiegel; komoly hanguak: Briefe über die Jesuiten in Bayern. Összes munkáit Klesting J. adta ki öt kötetben (München 1819-20).
3. B. Bruno, német művészeti iró, szül. Köslinben 1826 ápr. 24. B. Adolf Lotárnak öccse, Bécsben ujságiróskodott, 1869. az osztrák mű- és iparmuzeum titkára, 1885. aligazgatója lett. Munkái: Die Kunst im Handwerk (Bécs 1872); Geschichte der technischen Künste (Stuttgart 1875); Katechismus der Kunstgeschchte (Lipcse 1880 3. kiad. 1890); Die Fayence von Oiron (Henri-deux) (Bécs 1879); Reallexikon der Kunstgewerbe (u. o. 1884); Die Glassammlung des österreichischen Museums (Bécs 1888); Die alten Zunft- und Verkehrsordnungen der Stadt Krakau (u. o. 1889). Gnauthtal együtt 1874-76. kiadta Stuttgarban Das Kunsthandwerk cimü képes havi közlönyt.
Fülöp Benjámin József, francia iró, orvos és tudós, szül. Mortagneban 1796 márc. 31., megh. Rhodezben 1865 aug. 12. Több más franciával titkos karbonari-szövetséget szervezett a Bourbonok megbuktatására; mint gyanus embert el is fogták, de nemsokára szabadon bocsátották. Mint a Saint-Simonismus hive 1826 óta egy ideig munkatársa volt a Producteur c. lapnak. Később a történelemre és a filozófiára adta magát s L' Européen c. lapot alpított. Az 1848 februáriusi forradalom után B. a nemzetgyülés elnöke volt, de nemsokára vissza kellett lépnie, mert 1848 május 15. nem tanusított kellő erélyt az igazgatók ellen. Kiadta Bouxval együtt a Hiestorie Parlamentaire de la revolution française-t (Páris 1833-38. 40 köt.), s több filozófiai, történelmi munkát irt, minők: Traité de philosophie (Páris 1839); Introduction de la science de l' historie (u. o. 1842); Traité de politique (u. o. 1866). Legkiválóbb követője volt Saint-Simonnak s alaposan ismerte a nemzetgazdászatot és szocialisztikus filozofiát.
1. György, ág. ev. lelkész, szül. Kis-Szebenben 1643 máj. 1., megh. Nagy-Lomnicon 1724 máj. 11. Dobsinán volt iskolaigazgató, hol egyszersmind a városi jegyzői tisztet is viselte. 1671. Szepesszombatiba választották iskolaigazgatónak s egyuttal a 13 szepesi város jegyzőjének. 1675., a vallási üldözések idejében hivatalát elvesztette, sőt fogságot is szenvedett. Azután nehány évig másnemü foglalkozással kereste kenyerét, mig végre 1682. egyházi pályára lépvén, előbb batizfalvi, 1688. késmárki, 1705-ben pedig nagylomnici lelkész lett. Mint ilyet, évről-évre egymásután ötször választották meg kartársai esperesnek, amely minőségben, a rózsahegyi zsinat tagjául is kiküldték. Egyházközségében a protestáns vallás szabad és nyilvános gyakorlása 1709. megszüntettetvén, sok üldözés után végre is hivatal nélkül maradt. 1711. Késmárkon tót segédlelkész lett. Itt azonban csak nehány hónapot töltött s innét ismét Nagylomnicra ment, hol titokban lelkipásztorkodással foglalkozott, de mivel 1716. ettől is eltiltották, végleg a magánéletbe vonult vissza. Művei: De principio theologiae (Lőcse 1669); Historischer Geschlechtsbericht. V. ö. Weber Sámuel, Id. Buchholtz György és kora 1642-1724 (Protestáns Szemle 1892).
2. B. Jakab, mineralogus, a Magas-Tátra hegység legelső kikutatóinak egyike. Már ifju korában sokat barangolt a Kárpátokban természeti kincsek gyüjtése végett; gyüjteményeiről oly hires lett, hogy Ferenc császár 1746. megbizta őt az ércbányák átkutatásával. 1746. több ezer ércdarabból állította össze a Tátrahegység domborművü térképet, melyet Althan gróf, akkori váci püspök vett meg.
város a szászországi Zwickau ker. kapitányságban, 6 km.-re a cseh határtól, 9808 lak., paszománt- és csipke-készítéssel.
Reinhold, német zoologus és utazó, szül. O. m. Frankfurtban 1837., megh. Greifswaldban 1876. 1869. résztvett a német sarkvidéki expedicióban. 1872. a greifswaldi egyetemen az állattan tanárává lett és még azon nyáron Afrikába hajózott, ahol 1875-ig a Kamerun-hegységben, Fernando Po szigetén és az Ogové mellékén kutatott. Megjelent tőle: Erlebnisse der Mannschaft des schiffs Hansa bei der II. deutschen Nordpolfahrt. Nyugat-afrikai uti naplóit Heinersdorff dolgozta föl (Lipcse 1880).
Hermann Frigyes Lajos Rudolf, mecklenburg-schwerini miniszter, szül. Schwanbeckben 1821 jun. 19.; tanult Göttingában, Berlinben, Heidelbergában, 1842-ben a jogtudományok magántanára lett Rostockban 1847. Justiz- és Konsistorialrath Strelitzben, 1866. a mecklenburg-schwerini igazságügyi miniszterium főnöke. Munkái: Der unvordenkliche Besitz des gemeinen Dutschen civilrechts (Heidelberga 1841); Di pignore nominis (Rostock 1843); Die Lehre vom Einfiuss des Processes auf das materielle Rechtsverhältniss (Rostock és Schwerin 1846); Gedenken über die Reform des mecklenb. Civilprzesses (Neustrelitz 1843); Die Lehre von der Stellvertretung bei Eingehung von Verträgen (Rostock u. Schwerin 1852); Entscheidungen des grossherzogl. mecklenb. Oberappellationsgerichts zu Rostock (Rostock 1855).
város Hradisch kerületi kapitányságban Morvaországban 9 km.-re Magyar-Hradischtól, 2322 lak., kénes forrásokkal, gyümölcstermeléssel, a berchtold grófok kastélyával. 4 km.-re tőle, a magaslatokon áll a régi Buchlau-erőd.
1. János András, ném. kémikus szül. Münchenben 1783 ápr. 6., megh. u. o. 1852 jun. 5. 1818. Landshutban a gyógyászattan, 1822-ben az orvostan tanárává, 1826. a gyógyszerészeti intézet elnökévélőn Münchenben. B. a szalicin felfedezője; munkái a következők: Erster Entwurf eines Systems der chemischen Wissenschaft und Kunst (München 1815); Inbegriff der Pharmacie (Nürnberg 1821) 1815-18. a Zeitschrift des polytechnischen Vereins für Deutschland lapot, továbbá a Gehlentől megkezdett gyógyászattani repertóriumot stb. adta ki.
2. B. Miksa, német utazó és orvos, született 1846 ápr. 25. 1875. körülutazta a földet és hosszabb ideig tartózkodott Uj-Zélandon, a Fidsi- és Havaii szigeteken és É.-Amerikában. 1878. a német Afrikai-társaság ajándékokat küldött vele Ny-i Afrikában Muata Jamvonak, aki Pogget oly barátságosan fogadta. 1884. Nachtigalt kisérte nyugat-afrikai utján. megjelent tőle: Reise durch den Stillen Ocean (Boroszló 1878).