természettud. neveknél Buckland V. nevének rövidítése.
Vilmos, angol geologus, szül. Axminsterben (Devonshire) 1784 márc. 14., megh. Claphamban, London mellett 1856 aug. 14. Kezdetben teologiát tanult, később a természettudományokra adta magát s 1813. az oxfordi egyetemen az ásványtan, 1818. meg a földtan tanára is lett. Oxfordban a földtani muzeumnak vetette meg alapját, Londonban a brit muzeumnak is volt őre és szüntelen a forrásvizvezeték építése érdekében müködött. Két főmunkája a Reliquiae diluvianae 2. kiad. London 1824) és Geology and mineralogy considered with reference to natural theology, mely utóbbi a Bridgewater-féle könyveknek képezi kiegészítését (London 1836, 2 köt., 1869. a 4. kiadás jelent meg belőle; 1838-39. németül is megjelent). Főtörekvése volt e munkában a geologiai buvárlatoknak összeegyeztetése a bibliai teremtéstannal. Számos értekezést irt a Transactions of the Geol. Tociety c. folyóiratban. 1825. adta ki harmadik nevezetes munkáját: Description of the Touth-Western coal districts of England.
Tamás Henrik, hires angol történetiró, szül. 1821 nov. 24. Leeben London mellett, megh. 1862 máj. 29. Damaszkusban. Mint ember is bámulatos jelenség volt. Gyöngéd érzelem és radikális gondolkozásmód, mély vallásosság és erős itélőtehetség, rendkivüli emlékező tehetség és kitartó vasszorgalom egyesültek benne. Kevés tudós volt, ki a legapróbb részletekig képes volt elhatolni oly módon, hogy az anyag felett teljesen uralkodjék s az eszméket szem elől ne tévessze. Élettörténete igen egyszerü. Gyenge egészségü lévén, otthon tanították s igen korán magára maradt. Midőn atyja elhunyt, a gyengéd érzelmü fiu bánatában nagy beteg lett, felgyógyulva könyveihez vonult vissza. Még csak 22 éves volt, midőn első műve megjelent, I. Károly története, de azután sokáig nem irt, csak adatokat gyüjtött kitartó szorgalommal s pár utat téve Európában. 1857. jelent meg nagy művének a History of Civilisation in England első kötete s a nagy feltünés, melyet ez okozott, kissé megzavarta tudós magányát. De 1859., midőn anyja meghalt, bánatában elköltözött Londonból s csak műve második kötetének megjelenését várta meg 1861. nagyobb utra kelt Egyiptomba, Palesztinába. Utközben tifusz ölte meg Damaszkusban 41-ik életévében a tudomány nagy kárára. Élete különben, mint fenmaradt naplója mutatja, nagyon egyszerü volt. Naponkint legalább 8 órát dolgozott s oly pedáns pontossággal, hogy naplójában még az olvasott könyv lapszámát és az olvasás félbenhagyásának percét is feljegyzi. Családi kört nem alapított s bizalmas baráti is kevesen voltak. Nagy műve, mely magyar nyelven is megjelent (8 füz. Budapest 1871-1878), 15 kötetre volt tervezve s a megjelent két kötet csak bevezetés hozzá, melyben történeti kutatásának csak a módszerét ismerteti s Anglia, Franciaország, Spanyolország s Skótország történetének egyes fejezetit világítja meg. Művének nagy népszerüségét a benne mutatkozó rengeteg ismerthalmazon kivül ritka világos előadása s főképeredetieszméinek érdekessége magyarázza meg. Főcélja volt a történelmet társadalomtudományi módszer szerint tárgyalni. Szerinte a történelem nem leirás, nem az események elbeszélése, hanem tudományos probléma, mely az események alapjául szolkáló törvényeket kutatja s ezek segélyével igyekszik a fejlődés rendszerét megállapítani. Alapeszméje, amit főkép Quetelet meglepő statisztikai eredményével bizonyitgat s később egyes népek fejlődéi menetének vázolásával megvilágít, abban áll, hogy az emberi akarat nagyban véve a külső körülmények erejétől függ. Brazilia nem fejlődhetik erősen, mivel a természet erősebb az embernél s ez a természet van hatással a vallásos érzelmek alakjára is. Egészben véve azonban az emberi nem működésénél hasonlíthatatlanul nagyobb fontosságot tulajdonít az értelem gyarapodásának, mint az erkölcsi eszmének, melyek szerinte lényegileg mindig ugyanazok s csak a nevelés hatása alatt módosulnak. A természeti erők s különösen az éghajlat s közlekedési mód hatásán kivül különös fontosságot tulajdonít a vagyonosodásnak, de a szellemi öröklést s az ősöktől maradt hagyományokat kevésre becsüli. Általában véve B. hajlandó az egyéni emberi tevékenységet kelleténél kevesebbre becsülni s azt állítani, hogy a vad ember és a művelt férfiu tetti és gondolkozásmódja között létező különbség lényegileg a külső körülményektől függ. Művei ily formán alapjában bölcsészeti s mint ilyen, az első komoly kisérlet az angol irodalomban. A feldolgozásban azonban B. valóságos történetbuvár, kinek figyelme mindenre kiterjed, sőt a tárgyalt korhoz tartozó emlékiratokat, magánleveleket, adomákat s más apróságokat sokkal nagyobb figyelemre méltatja, mint előtte bármely történetiró. Történetbölcsészeti dolgzozata ez által kritikai is lesz, s mivel mindenkor világos s a nagy eszméket jól domborítja ki, nagy tévedése dacára egyike azoknak a klasszikus műveknek, melyek olvasása a legtöbb élvezetet s egyuttal a legtöbb ingert nyujtja a további kutatásokra. Nézeteinek egyoldalusága s különösen az egyéni szabadság és tetterő kicsinylése nem akadályozzák a geniális munka nagy hatását. Minden művelt nyelvre lefordították, számtalan kiadás ért meg és sok eszméje ma már a köztudatba ment át Kisebb művei, köztük;On Liberty és On the infiuence of women cimü szellemes értekezései, halála után Miscellaneous and posthumous works of H. Th. B. cim alatt (3 köt. London 1872) jelentek meg. Életéről és működéséről sokat irtak, legterjedelemesebben Huth két kötetes műve (London 1880).
város Frankfurt porosz kerületben, a Schermützel-tó közelében, kedves vidéken (Märkische Schweiz), 1742 lak., a berliniek látogatott nyári kiránduló helye.
county Pennsylvania északamerikai államban, 1728 km2 területtel, 68,656 lak., Doylestown főhellyel.
a. m. szarvasbőr; egy bőrhöz hasonló erősségü gyapjuszövet (l. Bélelt szövetek) mely egyik oldalán simára van nyirva; tartós szövet, főleg férfinadrágokra alkalmas.
János Balduin, angol szinész és vigjátékiró, szül. Londonban 1802 szept. 18., megh. Sydenhamben 1879 okt. 31. Több mint 150 vigjátékot irt, melyekben maga is szerepelt s igen sikerülten személyesítette nemcsak a bohózatok, hanem a klasszikus vigjátéki alakokat is.
(Aspro Cuv.), a zárt uszóhólyagu (Physoclistis), tüskeparásu (Acanthopetri) csontoshalak, sügérfélék (Percidae) családjába tartozó halnem, melynek teste nyulánk, széles orra az alul fekvő szájon túl ér. Kopoltyufedői tövisesek, kis pikkelyei érdesek, fogai sertenemüek, nyelve sima. A tiszta folyóvizet kedveli, rendesen a mély helyeken tartózkodik. Ivási ideje ápril és május. Jó husa miatt piacon árulják. Közép- Európában honos 3 faj közül hazánkban kettő él: a magyar B. (A. zingel Cuv.), feje majd háromszögletü, farka rövid, 30-40 cm. hosszura nő. Sárgásbarna szinü, vékonyabb-vastagabb, egymással többé-kevésbbé összeolvadó fekete sávokkal tarkázva. A német B. (A. streber v. Sieb. A. vulgaris Cuv.), feje kerekded, farka hosszu. Szine barnássárga, 4-5 fekete sávval. 14-18 cm. hosszu. Mindkét faja a Duna vizkörnyékén elég gyakori. L. Sügérfélék.
nagyközség Esztergom vármegye párkányi j.-ban, 1621 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
kisközség Bihar vármegye élesdi j.-ban, a Sebes-Körös pompás völgyében, 592 oláh lak., vasuti állomás, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztár. - 2. B., Kisközség Zala vármegye pacsai j.-ban, 390 magyar lak., hajdan bencés apátság volt itt, melynek nagyszerü romjai a Bucsány-erdőben a mult század végéig láthatók voltak; ma elpusztultak.