és Budavár, l. Budapest.
Régi magyar személynév, melyet Vámbéry (Magy Ered. 185) a török bud, bur, buta a. m. fiu, gyermek, a család legifjabb gyermeke szóból származhat. A történelmileg is ismert személyeken kivül nagyon el volt terjedve a kisebb nemességnél és várjobbágyoknál.
A magyar mondák szerint a hét hun vezérek egyik s Etelével és Reuvával v. más változat szerint Kevével együtt Bendeguz fia az Érd v. Kádár nemzettségből Miután a cesumauri ütközetben Etele és Buda kivételével a többi hun vezér elesett, a hunok a Pannoniába való jövetel 28. évében Etelét választották királyukká, ki a Tisza folyótól a Donig terjedő földet Budának engedte át s azután a veróniai Detre tanácsára a nyugati népeket haddal támadta meg. Diadalmas hadjáratából visszatérve Sicambirában gyülést tartott s ez alkalommal testvérét, Budát saját kezeivel megölte és testét a Dunába vettette, mivel távolléte alatt B. a közte és Etele közt lévő szerződést megszegte és Sicambriát saját nevéről Buda várának kezdte hivatni. De hiába tiltotta el Etele, hogy a várost ezentul ne Buda várának, hanem Attila városának nevezzék; csak a németek engedelmeskedtek, félve tőle s a várost Ecybugnak hívják vala, a magyarok azonban nem törődve a tilalommal egész a mai napi Oubudának nevezik. E monda alakulására különböző elemek voltak befolyással. B. neve kétségkivül az eredeti magyar mondai elemek közé tartozik s nem lehetetlen, hogy a história Bleda-, Blidának módosuláása a Blida- vagy Buludából, ahogy a nevet a hun elem ejthette ki. Mint ilyen Etelével és Bendeguzzal együtt a magyarság hun hagyományai közé tartozék. A monda többi részét a krónikairó részint nyugati forrásaiból, részint a hazai német mondákból vette. A németeknél ugyanis a régi Aquincum, Acincum neve Acinburggá változott s ebből népetimologia Acilburgot, Etzelburgot formált és összeköttetésbe hozta a hun király nevével. Ott volt aztán Buda város neve, mely alighannm azon bolgár elemtől származik, mely Anonymus szerint Takson korában költözött be és Pesten, t. i. az Anonymus korabeli Pesten, a Duna jobb partján a vár környékén, mindenesetre Ó-Budától délre telepedett meg. B. neve ugyanis - bár többen szláv eredetünek tartják - emlékeztet az aldunai bolgárok fővárosának, Budunnak (Viddin), ugyszintén a székhelyek régi főhelye, a Sz.-Udvarhely mellett levő Budvárnak nevére is, és annyival inkább fölehető az elnevezés bolgár (hun) eredete, mert a szláv elem már különben is adott nevet (Pest) a Duna jobb partján elterülő résznek. Mibel pedig a magyar hagyomány szerint Etele testvérét is Budának v. legalább ilyenformán (Buluda, Bulda) nevezték: az Ecliburg és B. név megadta az alapot a monda tovább fejlődésére.
2. B., Egrut fia, azt a megbizást nyerte Szt. Istvántól, hogy Vazult a nyitra tömlöcből hozzá vigye. Kiváló pártembere lévén Péter királynak, Aba Sámuel hivei 1041. felkoncolták. 3. Fia v. rokona lehetett B., ki Devecser urral együtt 1045. arról értesítette Pétert, hogy helyette egyes elégedetlenekSzárLászlófiait akarják trónra ülteti. Péter az összeesküvőket részint megvakíttatta, részint felakasztatta. 4. B. comes 1132. a sajói táborból követségbe ment Bloszláv lengyel királyhoz, kijelentvén neki, hogy Boricsot a magyarok nem ismerik el a trónra jogosítottnak. - 5. B.-család Zarándban főkép a XV-XVI. sz.-ban virágzott s egy János nevü tagjával szakadt magva.
Adans. Adanson Familles des plantes cimü munkája II. kötetének (1763) 507. lapján megnevezte génusz a ludhurfélék családjában. Ez a név annál is érdekesebb, mert előtte «Tisza adans.» génusznév olvasható; a Tissa öthímes magva gömbölyü, a Buda ellenben 10-himes és magva kerek. A Spergula Dod. után helyezendő két génusznak, Adanson szerint, a Spergulával szemben, közös bélyegök a hármastagu gyümölcsszerkezet meg a három bibeszál; a Spergula L. gyümölcsszerkezet ötöstagu. A Buda himje számára nézve a Spergulá-val megegyező, a «Tissa» öt himje eltérő. A himek számára itt nem lehet támaszkodni, mert ez váltakozik. Ellenben a ludhurfélék meg a szegfüfélék bibeszála állandó, a génuszokat szokás velök megkülönböztetni. A Buda és Tissa tehát, ha egymástól generice nem különböznek is, a Spergulá-tól - más néven - ma is elválasztják.
Adanson t. i. már 1763. arra a növényre godolt, mely később Spergularia Pers. 1805., Presl 1819., majd Lepigonum Fries 1818., Wahlenb (1820) neveket kapott. Kár azonban, hogy Adanson egyáltalában nem mondja meg, mi vezérelte ezeknek a hazánkbeli neveknek génuszosítására. Adanson génusznevei azonban elismertek s nekünk az említett két génusz egyikét prioritásbólis meg nemzetiségből is fentartani kötelességünk.A Spergularia Pers. helyett Buda Adans. génusznevet használunk, mert ezt Adanson tizhímesnek mondja, ami a Spergularia jellemének megfelelőbb; az 5 him («Tissa») itt ritkább; azután meg Buda ortografiája a latin nyelvbe is módosítás nélkül bele illő; ellenben a Tiszát már maga Adanson is átformálódva örökítette meg.
Gönczy a Lepigonum-ot pikkelyhurnak (l. o.), Brass.és Kov.a Sperigulariát ikratő-nek mondják, mert a külső sor him szálát a tövön rövid mirigyek vagyis ikrák támogatják. Azt hisszük, se a pikkehyhur, se az ikrató nem fog nagy kelendőségre vergődni. Tiszavirágunk már van (l. o.), azért mi a Buda Adans.(Spergularia Pers.,Lepigonum Fr.) génuszt budavirágnak magyarosítjuk. Hazánkban iszapos és sós helyeken három kövérke faj terem: Buda ruba (L.) Dumort., Buda media (L.) Dumort. és B. marginata (DC.).
magyar szabásu téli felöltő.
l. Bicske 1.
közs. Modrus-Fiume horvátországi vmegye vojniči j.-ban, 527 horvát-szerb lak. Régi vára ma romokban hever. 1575 szept. 22. a törökök Ferhat pasa vezetése mellett itt véres győzelmet arattak AuerspergHerbertgróf felett, aki seregével együtt hős halállal mult ki.
(Budinszky) György, ev. lelkész, szül. Teschen mellett, Sziléziában, hol atyja, a magyar országi Budai-családból származott B. Ádám jószágigazgató volt. Szülei 1648. a pukhói (Trencsénm.) iskolába küldték, azután tanult Szenicen, Trencsénben, ismét Csuklón, Szebenben, Kassán, Lőcsén, hol első cseh prédikációját tartotta. 1661. Bosztrica (Ungm.) hivták lelkésznek, azután lelkészkedett Mogyoróson, Petrócon, Vereshalmon (v. Cerwencián S. m. 1665) és Urvölgyön (Besztercbánya mellett). Innen 1672. a Nádasy-féle összeesküvés ügyében kiküldött biróság itélete folytán külföldre ment, előbb Briegben, azután Berlinben tartózkodott; 1682. visszatért Magyarországba és Szt.-Andráson (Szepesm.) lett lelkész, hol meg is halt. Munkái: Christiani hominis Milita (Berolini 1647); Threnodia, abyssum persecutionum et exinde mananteml abyrinthum naufragiorum historice plagnes (1690). Ezeken kivül naplót hagyott hátra.
(Budé) Vilmos, francia tudós, szül. Párisban 1467., megh. u. o. mint kir. könyvtárnok 1540 aug. 22. Párisban és Orléansban tanulta a klasszikafilologiát. A görög nyelvben Hermonymos és Laskaris voltak mesterei. B.-t XII. Lajos követül küldte a pápához XII. Gyulához; I. Ferenc király pedig ösztönzésre állította fel a Collége de France-ot s B.-ra bizta a fontainebleaui könyvtárt. B. tartotta vissza I. Ferenc királyt attól, hogy a könyvnyomtatást egészen le ne tiltsa országában. Filozofiai és jogi művei közül legtöbbre becsülik: De asse et partibus ejus (Velence 1522), és Commentarii linguae graecae (u. o. 1548) cimü értekezéseit. Összegyüjtött művei 1557. Baselben négy kötetben jelentek meg. V. ö. Rebitté: G. Budé Paris 1846); E. Budé: Vie de Guillaume Budé (U. o. 1884); d' Hozier; Le maison de Budé.
(Ungurfalva), kisk Szolnok-Doboka vmegye magyar láposi j.-ban, 1387 oláh lak.