(Promontor), nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilis alsó j.-ban, 720 házzal, 5243 lak., köztük 1034 magyar és 4140 német; nagy fejlődésnek indult iparos közs., számos iparteleppel (Törley-féle pezsgő-, sör- és cognacgyár) és igen nagy borpincékkel; van pénzügyőrbiztosi állomása, ipartestülete. a B. a m. kir. államvasut pécsi vonalának és a déli vasutnak állomása, gőzhajóállomás, van posta- és táviró-hivatala, postatakarékpénztára, a fővárossal telefon kapcsolja össze. Régente római telep volt helyén, de a mai B. csak 1739-ben keletkezett, az emelkedett helyén álló kastélyát azonban már 1736. épitette Savoyai Jenő herceg. Régebben Promontorium néven fordul elő s a budaiak és pestiek, utóbb a csepeleszigetiek szőllőhelye volt, még 1819-ben Promontorium Csepel nevet viselt. A község házainak nagy része, valamint a fővárosiaknak borpincéi cerithium mészkőbe vájt barlanglakok, melyek jó szárazak, minden boltozás nélkül megállanak, ugy hogy csak füstölgő kéményeik látszanak ki. A nagy kiterjedésü szőllők, melyeknek termése budai bor neve alatt került forgalomba, már nagyobbára elpusztultak. Van még itt állami amerikai szőllőtelep.
1. Ézsaiás, ref. tanár, püspök. szül. Peéren (Külső-Szolnok) 1766 máj. 7., megh. Debrecenben 1841 jul. 14. Iskoláit a debreceni kollégiumban mint árva önerejére és szorgalmára támaszkodva. Végezte. Tanárai voltak Paksi Szatmári István, Hatvani István, Varjas János és Sina Miklós, kik B.-t sokfélekép kitüntették s már tanuló korában könyvtárőrré, a német és francia nyelv tanítójává, majd a latin költészeti osztály és az 1. éves diákok (VII. osztály) tanítójává tették történelem előadásában; a kontraskribai és szénori iskola-tiszt végzésével e hivatal után nyert anyagi segéllyel külföldre indult 1792-ben, Göttingában majd két évet töltött. Meglátogatta Oxfordot, hol tudós hazánkfiától. Úri Jánostól, a Bodleyan-könyvtár keleti kézirattárának őrétől, a debreceni könyvtárnok több könyvet kapott. Hollandiában a deventeri Athenaeum magyar eredetü tanárával, Csernák Lászlóval, aki maga is debreceni szénior volt, kötött ismeretséget s vele állandó összeköttetésben maradt, s ennek köszönhető, hogy Csernák a debreceni kollégiumnak 400 forintott hagyott. Göttingába visszaérkezésekor bölcsészettudori cimet nyert. Debrecenben 1794 nov. 1. foglalta el, mint Siani utóda, a történelem és klasszikus nyelvek tanszékét. Munkássága ettől fogva a kollégium összes ügyére kiterjedt. Reá bizták ugy az elemi, mint a latin középiskola felügyeletété és kormányzását, tankönyveket, sőt magyar nyelvü latin nyelvtanokat készített, első volt, aki a művészi hajlamu tógás felsőbb diákokat (Karacs, Erős, Pethes, Papp, Halász) irányoztatván és vezetvén (1794-1809), magyar térképeket nyomtatott. A nagy könyvtár rendezésének oroszlán része is rá esett. A debreceni főiskolába 1807. bevitt egészen uj, s a kor fejlődésével egyező tanterv és rendszer (Ratio Institutionis), melyet az ország közvéleménye is méltatott s több ref. iskola is mintául vett, az ő tollából folyt. Midőn általános latin volt az iskola tanítás nyelve, ő magyar tankönyveket alkalmazott, először ő készített « magyar nyelvtant» (a debreceni magyar Grammatika nyomán); egyen kivül minden tankönyvét magyarul irta, a latin nyelven tanításnak barátja nem volt, noha hévvel szerette és mivelte a régi remekirókat, mégis fel tudta gyulasztani azok iránt a tanulság szeretetét, mivel azokat csak eszköznek vette a hazai nyelv- és irodalomhoz. A lendület tanuja 30 tankönyv, melyet 14 év alatt (1805-ig) a debreceni sajtón megjelent. Ő méltán uttörője a magyar nemzeti miveltségnek és tanirodalomnak. A debreceni főiskolának ujkora vele kezdődik. Nagy része volt azon fenkölt határozatban, melyet a kollégium kormánya 1797 tavaszán mondott ki, hogy ezután a latin helyett «minden tudományok magyar nyelven taníttassanak». (V. ö. Révész Imre: Figyelmező, 1870, 418 lap.) A dogmatika tanszékére 1808. tétetett át, kiadta a reformáció 3 százados évfordulása ünnepélyre teologiai egyetem hittudori cimmel tisztelte meg. 1813. kerületi főjegyzővé; 1821. Debrecen egyik lelkipásztorává; 1822. a tiszántuli egyházkerület püspökévé válaszották; 1829. József nádor magyar tudományos Akadémia tervét készítő bizottság egyik tagjává nevezte ki; 1831. pedig az Akadémia első nagy gyülése tiszteletbeli taggá választotta. Olajba festett arcképe a debreceni kollégium könyvtárában van, onnan másolták le a m. tud. Akadémia képes terme számára. Acélmetszetü képe (rajzolta Barabás) Magy. t. Akad. Évkönyve, 1845. VI. kiad., kőrajza Strohmayertől «A m. írók arcképcsarnoka» 2. műlapján, kiadta Vahot Imre, Bécs, 1859.
Munkái: Commentatio de causis Culturae... Göttinga 1794; Közönséges historia, tanitványai számára, Debrecen 1800. 2. kiad. u. o. 1811; Régi tudósvilág históriája. Debr. 1802; Halotti beszéd Rhédei Lajosné felett N.-Várad, 1804; Oskolai magyar uj Atlas. Debrecen 1804, Deák nyelv kezdete példákban. Debrecen 1804, Nagyvárad 1807 (változatlan ujabb nyomás; a későbbi «jobbított» kiadások 1808, 1816, 1817, 1827, 1829, 1833, utolsó kiadás más cimmel Latin nyelv elemei példákban bővitve kiadója Szücs István, Debrecen 1851); Magyarország historiája I. k. a mohácsi veszedelemig, Debrecen 1805, 2. kiad. u. o. 1811, 3 kiad. Pest 1833. II. k. A mohácsi vésztől Buda visszavételéig, fontos rész, a 48. §-tól a 96. §-ig bőven tárgyalja a magyar ref. egyház történetét, amig is haszonnal forgatható. Debrecen 1808, 2. kiad. u. o. 1814, 3. kiad. Pest 1833. III. köt. Az ausztriai ház örökös uralkodása alatti kor Debrecen 1812, 2. kiad. Pest 1833. E könyvről állította Toldy F., hogy az 1841-ig «egyetlen bővebb s egyszersmind teljes magyar hazai történet, külső csin hiányai mellett is nagy körben forgó kézi könyv» Deák; törzsök szók jelentéseikkel. Debr. 1809; Ration Institutionis (az egyházkerületi, Álmosdon 1804. tartott tanügyi bizottságban dolgozott, s az egyházkerületi közgyülés által 1806. helybenhagyott tanterv), Debrecen 1814; Propaedeumata Theologiae Christianae (Bevezetéstan a ker. Hittanra), Debrecen 1817. Több egyházi beszédet is írt a ref. énekes könyvben a 6. és 27. dicséret tőle van. Kiadta bátyja Budai Ferenc: Polgári Lexicon, magyar történelmi családok tárát, Nagy-Várad 1804-1805-ig, 3 köt. 2. kiad., Reső Ensel Sándortól, Pest 1886, 3 köt. Ezeken kivül több iskolai kézikönyvet s klasszikus írókat jegyzetekkel ellátva bocsátott közre. Kéziratban is több műve maradt.
2. B. Ferenc, református lelkész, B. Ézsaiás testvérbátyja, szül. Peéren Közép-Szolnok vm.-ben 1760 nov. 8., megh. mint szováti lelkész 1802 okt. 28. Nagy olvasottságu tudós volt, foglalkozva főként a csillagászattal, természettannal, pilitikával, hazai törvényekkel, a régebbi és ujabb bölcsészettel, de legfőképp a hazai történelemmel s ennek összes kutfőivel. Munkái A Kánt szerint való filosofiának rostálgatása levelekben. Magyarra forditva és jegyzésekkel megbővítve. Pozsony 1801 (névtelenül); Magyarország polgári historiájára való lexicon a XV. sz. végéig. Kiadta B. Ézs. N.-Várad 1804-5. 3. köt. (2. kiadás, Pest 1866.)
3. B. Simon, versszerző a XVI. sz. legelején, ki mint számüzött v. mint vándor lantos megfordult Spanyolországban is, hol a király udvarában nagy tetszés mellett adta elő hét nyelven szerzett verseit ( magyar, latin, görög, német, lengyel, francia és török nyelven).
János, rom, író szül. Csigmóban, Hunyad vm., ahol atyja pap volt Munkáit Asaki födözte föl Lembergben, ahol B. kir. tanácsos volt. Foglalkozott történelemmel, nyelvtudománnyal és költészettel. Munkái: Bukovina történelmi, politikai, közigazgatási, társadalmi. statisztikai stb. leirása (németül; Erdély népeinek eredetéről kezdettől a legujabb időkig (latinul); Az erdélyi nációk uniójáról. E művei még nyomtatásban nem jelentek meg. Legbecsesebb műve a Tiganiada seau Tabera Tiganilor c. komikus eposza, mely először a Buciumul Român-ban (II. 1877) jelent meg. 12 énekre van fölosztva 6 soros strófákkal.
az első hazai nyomtatvány, mely Cronica Hungarorum cimmel Geréb László budai prépostnak ajánlva 1743. került ki Hess András budai nyomdájából. A nemzeti muzeum és egyetemi könyvtáron kivül csak hat külföldi nyomdában van meg ez a mű. A muzeum példánya ugyanaz, mely egykor Báthory Zsigmond fejedelemé volt.
a magyar középhegység duna-jobbparti részében, a Pilis-hegység egyik kisebb csoportja, mely Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegyében Budapest, Vörösvár, Zsámbék és Budaörs közt terül el. E hegycsoport É.-felé a Vörösvári völgy a Nagy-Kevély és a Pilis csoportjától, D-en a Budáról Bicskére vezető u. n. Mészáros ut völgyelése a török-bálinti domboktól választja el; K.-en a Duna képezi határát, Ny-on az a tág hullámos sikság, mely Pilis-Csaba, Jenő Páty és Biától Ny. felé a dorogi hegyekig, Zsámbékig és Bicskéig elterül. Ezen, magassága által nem annyira, mint terjedelme és természeti szépségei által kitünő hegységben két nagyobb csoportot különböztetünk meg, egyiket Nagykovácsi csoportnak, a másikat szorosabb értelemben Budai hegységnek nevezhetjük. Amaz Vörösvár, Pilis-Csaba, Páty és Budakeszi közt terül el s középpontja Nagy-Kovácsi. Ettől É-ra és D-re egy-egy nagyobb hegytömeg terül el, É-on a Nagy-Szénáshegy (549 m.) csoportja, D-en a Nagy Kopaszhegy (558 m.) szélesre elterülő erdős háta, a kettő Nagy-Kovácsitól Ny-ra jelentékenyebb hegység által egymással közvetlenül összefügg, minek következtében Nagy-Kovácsi egy 3 oldal felől hegyektől körülzárt s csak K. felé keskenyen nyiló magas (346 m.) katlanban fekszik. A Nagy-Szénáshegy és a belőle kiágazó hegyek kopár mészképződmények, erősen kiárkolt völgyelésekkel és silány természettel; K-i folytatásukban feltárt széntelepekkel s a Remetehegyen néhány kis barlanggal; A Nagy-Kopaszhegy csoportját ellenben tulnyomóan erdőségek borítják, s végső ága a Torbágy felett emelkedő Katalinhegy (345 m.).
Szorosabb értelemben B.-nek csak azon hegycsoportokat nevezzük, melyek Solymár, Hidegkut, Budakesz, Budaörs és Budapest közt terülnek el s tagozatuk szerint 3 kisebb csoportra oszolnak szét. A legészakibb a Hármashatárhegy csoportja, mely Solymár és Hidegkut közt kezdődve, innen D. felé néző félkörben a Hármashatárhegyig huzódik, ahol szélesebbre elterülve a Lipótmező és Óbuda közti térséget hálózza be. E csoport élesen határolt keskeny gerinc alakjában Solymár felől a hidekuti Kálváriahegyen (386 m.) át a Csucshelybe (445 m.) folytatódik, gerincét több nyereg rovátkolja, lejtői É. felé mély (129-117 m.) vörösvári völgybe, D. felé a magas fekvésü (247 m.) hidegkuti katlanba ereszkednek. Keskeny gerince erdős, lejtőit előbb nagyrészt szőllők borították, most részben fel vannak szántva, részben csak gyepesek. Hidegkuttól K-re mélyebb nyereg választja el a Hárshegyen (462 m.) tul szélesre elterülő kopár, fensikszerü, csak ujabban hellyel-közzel beerdősített, meredek lejtőjü, nagy kiterjedésü Hármashatárhegy csoportjától. Ennek legmagasabb, gyönyörü kilátást nyujtó csucsa maga a Hármashatárhegy (496 m.), kisebb csucsai a Kecskehegy (395 m.), (a Remetehegy 348 m.) és a Mátyáshegy (299 m.); valamennyi kopár, csak legujabban helyenként erdősített, lejtőin számos kőbányával és az elpusztult szőllők szomoru nyomaival. Az említett tetők által képezett, DK. felé csapó főgerincből a Hármashatárhegyből eleintén Ny., majd DDK. felé forduló mellékág ered, mely Ny. felé meredek és Pálvölgyébe; e melléklánc tetői az Ujlaki tető (418 m.), a Kecskehegy (382 m.), a Gugerhegy (376 m.) és a Lipótmező felett emelkedő Lipóthegy végső DK-i alacsony nyulványai a Csatárka Ferenchegy (265 m.), Józsefhegy (232 m.), Rézmál, Rókushegy (249 m.), Rózsadomb és Kálváriadomb, melyek már Buda közvetlen szomszédságában emelkedek; azelőtt kitünő bortermőhelyek, ma nagyobbára kopár lejtők, helyenként kertekkel és nyaralókkal. Az Ujlaki hegyet egy 311 m. magas nyereg választja el a szélesre elterülő erdős Vadaskerttől (375 m.), mely Hidegkut és Lipótmező közt emelkedik. A Lipótmező kies völgytágulata és az Ördögárok, mély medre a Hármashatárhegyi csoportot egy kisebb, nagyobbára erdős és kitünően kultivált csoporttól a Hárshegyi csoporttól választja el; ennek legnagyobb emelkedése a B. egyik legszebb tagját képezi Hárshegy (485 m.), melyhez a Kis-Hárshegy (361 m.) és Ferenchalma csatlakozik; e szép csoportot több kies völgy (Kurucles stb.) szeldeli és lejtőit számtalan nyaraló és kert díszíti. E csoportot Ny. felől az ördögárok völgye választja el a Nagy-Kovácsi hegyektől, D-en a budakeszi országut által jelölt völgyelés, (melynek 360 m. magas nyergén a Szép Juhászné vendéglő áll) a János- és Svábhegy csoportjától különíti el.
A János- és Svábhegy csoportja a legmagasabb s legkiterjedettebb tagja. A szép Juhászné nyerge fölött közvetlenül emelkedik a B. csucsa, a Jánoshegy (529 m.), melyből a 450-480 méter magas, szép erdőfedte széles gerinc D-i, majd DK-i irányban a Három kuthegyen és a Normafán (471 m.) át az Istenhegyre, illetőleg a Svábhegyre vezet. E félköralaku hegylánc É. felől gyönyörü völgyeket (Zugliget, Csillagvögy, Harangvölgy) zár körül, melyekben párjukat ritkító nyaralótelepek jöttek létre; a természet és az emberi tevékenység vállvetve müködött közre, hogy itt valóságos paradicsomot teremtsen. A regényes hegyek (Hunyadihegy 349 m. Tündérhegy) övezte völgyekben szebbnél szebb nyaralók, díszkertek, mulatóhelyek (Fácán, disznófő) vannak, melyeket a főváros közönsége tömegesen keres fel; kitünő utak hálózzák be a jól ápolt erdősségeket s csinos messzelátók ékesítik a tetőket. A Svábhegyre, a nyaraló közönség ezen gócpontjáról fogas kerekü vasuton kitünő kocsi- és sétautakon juthatni. Tetején az Eötvös-nyaraló mulatóhely van, mely körül egész kis város jött létre templommal, iskolával és üzletekkel. A Jánoshegyet a Svábheggyel összekötő gerinc Ny. felé ritka szép erdőtakarta lejtőkkel, (melyeket a főváros csak legutóbb szerzett meg a kincstártól) ereszkedik Budakesz felé; D-i ágai azonban egészen eltérő jellemüek. Nagykiterjedésü, részben erdős, részben kopár, szaggatott völgyek határolta ágak csapnak DK-i irányban, a köztük levő, felette mélyre kimosott völgyek helyenként járhatatlanok. A hegylejtők nagy része kopár és lakatlan. Völgyei közül a legszebb az Irhásárok (Lederner Graben) és a Farkasvögy, tetői közül a Széchenyihegy (427 m., Széchenyi István emlékével), a Mártonhegy, az Orbánhegy, és mint végső emelkedései a Sashegy 529 m.) és Gellérthegy (224 m. említendő. Hajdan itt kitünő bor termett, ma e hegyek nagy része kopár, részben meztelten sziklás; helyenként érdekes sziklaformációk (Ördögorma, 317 m.) és nagy kőbányák vannak, forrás azonban alig fakad valahol. E nyulványok azon alacsony halmokat is képezik, melyek Sasad, Magasut, Dobogó, Örsöd s más nevek alatt (azelőtt mindmegannyi kitünő bortermő hely) a budaörsi lapályig terülnek el, melyet a magy. kir. államvasutak a budapest-szőnyi vonala és a buda-bicskei országut (Mészárosut) követ. Ezektől Ny.-ra az a magasabb, kopársága, érdekes sziklaképződményei s részben karsztszerü jelleménél fogva érdekes Budaörsi v. Csiki hegycsoport terül el, mely a főgerincből a Normafa, és Makkos Mária köztágazik ki és DNy-i irányban a Csiki puszta felé csap (ormai a Budaörsi hegy 438 m., Rossberg 366 m.), 24 ökrös hegy, (290 m.) s Budaörs bizarr kupjait (Lukenberg 315 m., Strassberg 264 m., Törökugrató 251 méter) is magában foglalja. Az egész B.-ben ez a legkopárabb legterméketlenebb csoport, mely a szőllők elpusztulása óta kevés gyümölcsön kivül alig terem valamit. E csoportban rendes völgyképződés sem észlelhetni, vizhiány, s teljes erdőtlenség jellemzi. Egészében véve nagy változatosság, nagy szakadozottság, többé-kevésbbé elkülönített völgyteknők és medencék jellemzik a B.-t, melyek részint DNy-ról ÉK-re, részint ÉNy-ról DK-re csapnak; a legnagyobb völgyteknők Buda határában vannak, továbbá Budakeszi, Hidegkut és Nagy-Kovácsi mellett vannak.
Geologiai tekintetben a B.-nek elég nagyszerü szerkezet van. A számtalan magaslattá és hegygerinccé szakadozott hegységnek alapját a felső triaszhoz tartozó mészkő-képződmény alkotja, melynek alsó emeletét dolomit (Gellérthegy, Sashegy, Csiki hegység, Törökugrató, budaörsi Kálváriahegy, Farkasvölgy, Zugliget, a Jánsohegy oldalán a Hármashatárhegytől a Mátyáshegyig), felső emeletét tömött mészkő képezi. A dolomit mindenütt kopár magaslatokat képez, csak helyenként (Jánoshegy, Nagy-Kovácsi) fedi erdő; régente a most kopár tetőket is szép erdő boritotta, de azokat eltarolták s mióta az eső a televényföldet lemosta, ujból való befásításuk csak nehezen halad. A tömött mészkő a dachstein-mésznek felel meg s leginkább a hegység belsejében mutatkozik. A dolomitból s mészkőből álló alaphegységre eocén és oligocén mészkő, márga, agyag, homokkő és konglomerát-rétegek települnek, tökéleten és eredeti összefüggésükből későbbi eltolatások által szétszaggatott takarót képezve. Az eocénhez a Budán gyakori nummulit-mész tartozik; a legalsó eocén lerakódások, az édesvizi mész és barnaszén s többféle agyag csak néhány helyen ismeretes, nevezetesen Nagy-Kovácsi és Szt.-Iván határában van feltárva, ahol szénbányák is vannak. Sokkal nagyobb területet foglal el a nummulit-mész, márga és konglomerát, melyet sok bányában fejtenek; szintén nagy elterjedése van az oligocénhez tartozó meszes homokkőnek (Hárshegy), a budaimárgának (Gellérthegy) és a kis-celli tályognak (Mátyáshegy). Fiatal harmadkori (miocén) rétegek Budafoktól Biáig huzódnak s ott a budafoki fensíkot, az Iharos és Katalinhegyet alkotják. A felső miocén korbeli cerinthium-rétegek Budafok és Diós táján lépnek fel, ezekre negyedkori édesvizi rétegek települnek, melyek löszből, homokból és kavicsból állanak; ez a völgyeket (Ördögárok) tetemes vastagságban födi s a szőllő legjobb termő helye volt. Szintén negyedkori képződmény a budai hévvizekből lecsapódott mésztufa, mely a Várhegy és Gellérthegy hátán, Ó-Budánál a kis-celli magaslaton s a Lipótmezőn lép fel.
A B. ugy forrásokban, mint folyóvizekben nagyon szegény, mindazáltal jelentékeny völgyei s mélyre bevágódott medrei vannak; legnagyobb völgye az Ördögárok völgye, mely a nagy-kovácsi katlanból indul ki, alsó részében a Hűvösvölgy nevet veszi fel s a Tabánban önti vizét a Dunába; rendes körülmények közt sekély vize záporok alkalmával óriási mértékben megdagad s nagy pusztitásokat visz végbe (1876). A többi völgyek majdnem teljesen viz nélkül szükölködnek. A B. flórája igen változatos és gazdag; a budai tölgyerdők a magasabb tetőkre és az északi oldalakra terjednek ki; érdekes és jellemző növényfajok igen gyakoriak. A főváros közelében kertek nagy számmal vannak, a gyümölcs-termelés Nagy-Kovácsi, Budakeszi, Solymár, Jenő, Páty és Torbágy vidékén virágzó; a szőllők a filloxera terjedése folytán majdnem teljesen tönkre mentek. A földművelés a B.-ben nem jelentékeny. Bányászat csak Nagy-Kovácsiban folyik barnaszénre. Nevezetesebb közlekedési ere nincs; vasut csak délen érinti (a. m. k. államvasutak budapest-szőnyi vonala), közlekedési utja Budakeszire. Nagy-Kovácsiba, a Svábhegyre, Zugligetre, Hidegkutra vannak. A tulajdonképeni Budapest hegyei sűrűn vannak lakva, a nagy-kovácsi hegyekben ellenben csak kevés emberi lakás van.
Kékszemű, muskotály zamatu csemege szőllőfajta. Középérésü. Rövid metszés mellett is jól terem.
A mai Ó-Budán, szt. Péter és Pál apostolok védnöksége alatt a XI. század első felében már fönállott. Első okmány, mely róla szól, II. Gézáé 1148-ból, melyben a káptalan szabadalmait megerősíti és gyarapítja. Az ellenséges áskálódások megfosztották ugyan azoktól és birtokaitól a káptalant, de II. Endre 1212. ismét visszaadta. IV. Béla 1243. a budai birói eljárásokat a káptalanra bizta s ekkor lett hiteles hellyé. A káptalannak mindenfelé nagyterjedelmü birtokai voltak; ezek közt a Zenta is, melyet Ulászló a városok szabadalmaival felruházott. Az 1498. XII. t.-c. feljogositá a káptalant, hogy törvényes működéseit a magyar korona egész területén gyakorolhassa. A török hódításkor a budai káptalan elenyészett. Emlékét csupán a szt. Péter és Pál budai prépostságának címe tartja fönn.
a budai hegyekben levő márga, illetőleg agyagos mész, meszes homok s homokos agyag rétegek képezte alsó oligocén korbeli emelet. A főváros budai részének közvetlen környékét főképen márga alkotja, s erre vonatkozik a B. m. név. A Várhegy főtömege ebből a márgából áll, s általában mondhatni, hogy a Várhegyet körülvevő hegykoszorunak a Várhegy felé néző oldalán mindenütt megvan a márga. Előfordulási helyei különösen a Várhegy keleti, északi és nyugati oldala, a Jánoshegy, Ferenchegy, a Szépvölgy, a Gellérthegy, a Nyárshegy, a Sashegy északi lejtője, a Svábhegyek, a Jánoshegy és Hárshegynek a város felé néző egyes pontjai, de megvan itt-ott ezen hegyeknek nem a város felé néző oldalain is. A dolomit hegyeket (Gellérthegy, Sashegy stb.) köpeny gyanánt veszi körül. A várhegyi alagut márgában van furva és innen építésekor igen becses kövületek kerültek elő. Néhol (p. a Sashegy nyugati részén) a B. m. igen vékonyan palás és a széthasított palákban levél- és hallenyomatokat (Meletta sardinites és crenata) is találni.
1279. IV. László korában tartatott Budán Fülöp fermoni püspök, mint pápai követ elnöklete alatt. E zsinat többféle jelentőséggel volt az egyházra. Intézkedései az egyházi fegyelem megjavítására és az egyház megvédelmezésére voltak irányozva. Intézkedik az alsó papság végrendelkezési jogáról, a kegyuri jogról; ezeken kivül főbb intézkedései: a papok ruházatukban a fényüzéstől tartózkodjanak; tiltva van a borméréssel való foglalkozás; a püspökké lett szerzetesek szeretök szinét viseljék; az egyházi látogatások alkalmával az egyházat és a papságot tulságosan ne terheljék; a lelkészek csak kétségtelenül hiteles ereklyéket tartsanak; személyesen teljesítsék hivatalos kötelességeiket, anyakönyveket vezessenek; az egyházi, s főleg házassági ügyek tudományos és az egyházjogban jártas papokra bizassanak; a kegyurak a kegyuri terhek alól nem vonhatják ki magokat; a papok és egyházak vagyona minden adó alól fölmentetik: a szerzetesek engedély nélkül ne hagyják el kolostorukat.
Zsigmond magyar király 1424 körül a budai várpalota közelében volt templomot védszentjéről címzett prépostsággá emelte és káptalant csatolt hozzá. A káptalan tagjainak kötelességük volt a Zsigmond és utódjainak udvarában tartózkodó és Budán állandóan megtelepedett cseheknek vallási szükségleteiről gondoskodni. Ebben az egyházban temették el 1464-ben Mátyás király első nejét, a cseh Katalint. 1490-ben itt tanácskoztak a főurak a királyválasztásról s 14 évvel későbben itt hirdette ki Bakacs Tamás primás a keresztes háborut. A törökök elfoglalván Budát, a prépostság is elenyészett, de kiüzetésükkel visszaállt. Őrizetére bizatott a nemzet szent kincse, szt. István jobbja. Egyuttal udvari plébánia lett. Hosszu ideig a prépostság és az udv. plébános tiszte, a csehországi vörös keresztes lovagrend papjainak szokott adományoztatni, most az esztergomi főegyházmegye papsága látja el.