János Frigyes, német jogtudós, szül. Herfordban 1815 jun. 23. 1089 óta első elnöke a mecklenburgi Oberandesgerichtnek. Munkái: Über Rechtlosigkeit, Ehrlosigkeit und Echtlosigkeit (Bonn 1842); Entscheidungen des grossherzoglich mecklenburgischen Oberappellations-gerichts zu Rostock (Buchkával együtt, Wismar 1855-79) stb.
1. Henrik Magnusz, báró, szül. Litvániában. Svéd szolgálatba lépve érdemének elismeréséül bárói rangot nyert 1731. Az 1741. orosz háboruban Willmaystrand mellett vereséget szenvedett, amiért Stockholmban lefejezték (1743).
2. B. Vilmos Detre, porosz tábornagy, szül. Litvániában 1672-ben, megh. 1757. Porosz szolgálatba lépett 1690. Részt vett a franciák ellen folytatott háborúkban 1697-ig, azután a spanyol örökösödési háboruban s 1715. a svédek vívott hadjáratban. I. Frigyes Vilmos bizalmával s barátságával tisztelte meg: ő volt rendes társalkodója és kisérője. II. Frigyes is nagyon becsülte. Csaszlau mellett (1742) annyira kitünt, hogy a király lovassági tábornokká nevezte ki. Dacára előrehaladott korának, részt vett a sziléziai háboruban is s kitünt Hohenfriedberg és Soor mellett.
a legtöbb hivőt számláló ázsiai vallásnak, a buddhizmus-nak alapítója. Életkörülményei az újabbkori buddhista iratokban, csodás regényes elemekkel vannak kiszinezve. Ez a körülmény arra birt több jónevü orientalistát, élükön Sénart-ral, a hipotézis fölállítójával, hogy az évszakok változása és a nap regéjével hozzák B. életének csodás dolgait kapcsolatba. Nem tagadják B. létezésének történelmi alapját, de azt állítják, hogy biografiája régi legendákból van összetákolva s igy minden hitelességet nélkülöző koholmány. Ehhez, a mai tudományos felfogásnak tetszetős nézethez járult a hires hollandi nyelvész Kern is a Buddhizmusról irt alapos művében. Oldenberg, a páli irodalom ismerője nyomós érvekkel cáfolta meg ezt a föltevést és a legrégibb és leghitelesebb buddhista forrásokból csodáktól és egyéb természetfeletti elemektől megtisztítva adta elő a nagy vallásalapító életrajzát. B. születési évét csak következtetés útján lehet hozzávetőleg megállapítani. A vaisal-i gyülése a 700 buddhista öregnek 380-ban történt Kr. e. Mondják, hogy ez 100 évvel B. halála után következett be. Ezt véve alapul 480-ban halt volna meg B. és mivel a szóhagyomány szerint nyolcvan évet élt, tehát 560-ban Kr. e. születhetett. A mai Oude tartományban fekvő Kapilavasztu nevü városban látott B. először napvilágot. Kapilavasztuban a Sakját előkelő családja uralkodott, s ebből a nemes törzsből származott B. Ez okból nevezik őt gyakran Sakjaszinha-nak (a Sakja-család oroszlánjának) és Sakja-muninak (a Sakják törzsbeli remetének). Tulajdonképi neve Sziddhártha volt, de a bevett szokás szerint a Sakják a Védákból jól ismert Gotama nevü énekesrend nevét is felhasználták, Gautama azaz Gotama utódainak nevezvén el magukat.
[ÁBRA] Buddha.
Innen ered B. Gautama neve. B. tehát sohasem volt királyfi európai fogalmak szerint. Az akkori ind nemesek szokásos nevelésében részesült, jártas volt a fegyverforgatásban és egyéb rangjához illő ügyességekben, elég tanult is volt, de a Védákkal nem sokat törődött. Megházasodott és rangjának megfelelő módon élt a monda elbeszélése szerint egész 29 éves koráig. Ekkor meggyőződve az élet nyomoruságáról, egy új üdvözítő tant kezdett hirdetni. Negyven évi vándorlása alatt számos, minden rendü-rangu embert megtérített. B. térítő útját a legképtelenebb csodákkal fűszerezve irja le a későbbi buddhista irodalom. Igen nehéz a természetfeletti dolgok közül kiválogatni a történelmi tényeket. Sok üldözést kellett szenvednie a kenyerüket féltő brahmánok sé az újítástól remegő uralkodók részéről. Különösen egy Devadatta nevü király volt elkeseredett ellensége, de az isteni segítség mindig kimentette B.-t a fenyegető veszélyből. Hosszas prófétáskodás után a Kuszinagara nevü város mellett fekvő ligetben halt el.
a világ egyik legelterjedtebb vallása, mely több száz millió hivőt boldogit. A brahmanizmus (l. o.) ellentéteként lépett fel. Tanai sok tekintetben merőben ellenkeznek a dölyfös papi kaszt által behozott dogmákkal. Alapítója a Kr. előtt V. században élt Sziddhartha volt - ki közönségesen Buddha néven ismeretes. Szent könyveikben a B.-t Buddha varga (Buddha utjának) nevezik a buddhista teologusok. Maga a buddha szó szánszkritül fölébresztettet, fölvilágosodott átihletettet jelent, azaz olyat, ki a tökéletes tudást (bodhi) elnyerte. Határtalan a már létre jött vagy ezután születendő ilyen buddhák száma, de a történelem lapjain csak egy, a vallásalapító játszik nagyobb szerepet. A B.-t sokan ateiste vallásnak szeretik elnevezni, mert vallásrendszerében rendkivül háttérbe szorítja Buddhával szemben a régi hitből átvett istenségeket. Általában mondhatni, a dogmatikus rész a leggyengébb oldala Gautama tanításának. Jót-rosszat átvesz a régi vallásból minden kritika nélkül, még a kasztrendszert sem szünteti meg teljesen. Az ember végcélja szerinte a szenvedélyektől, gond és vágyaktól megszabadulva még e földön elérni a nirvánát. Hogy mit értett Buddha e szó alatt, az még vita tárgya, nemcsak az európai tudósok, de a különböző buddhista felekezetek közt is. A szó maga szánszkritül megsemmisülést, elhamvadást, a mécsnek vagy tűznek elalvását jelenti. Talán egy vallás sem ment át annyi átalakuláson mint a B. Tanainak határozatlansága tág tért hagyott fenn az azt megelőző nemzeti vallás, szokások és babonák számára. Khinában Kongfutse erkölcstana az irányadó és a buddhizmus jóformán csak a bálványok számát szaporította eggyel, a Buddháéval. Japánban is a régi nemzeti vallás az alap és a buddhizmus csak külszint ád a nép hitének. A mongol népeknél szépen megfér a samanizmussal. Tagadhatatlanul szép a B. erkölcstana, mely sokban megegyezik a keresztény felfogással. Az emberszeretetet, a humanizmust, még az oktalan állatokra is kiterjeszti. Első helyen említendő abbeli tilalma, hogy az élő lényt, legyen az ember vagy állat, nem szabad megölni. Ez ideiglenesen a halálitélet eltörlését vonta maga után Indiában olyan helyeken, hol a buddhizmus uralkodó vallás volt. Női hűséget, önmegtartóztatást, az idegen vagyon sérthetetlenségét, a bosszu és egyéb szenvedélyek megzabolázását tekintik a legfőbb erényeknek. Vallási türelmesség is legnagyobb mértékben sajátja Buddha hitének.
József, legnagyobb összehasonlító nyelvtudósunk, szül. Németorsz. Fulda mellett Rasdorf nevü faluban 1836 jun. 13., megh. Budapesten 1892 ápr. 15. Atyja falusi tanító volt, s az ő vezetése alatt végezte B. az elemi iskolát, azután a rasdorfi plébánosnál tanult latint s görögöt. A gimn. felsőbb osztályait Fuldában végezte. 1854-ben a marburgi egyetemre s onnan csakhamar Göttingába ment a klassz. filologiai tanulmányok folytatására. Itt Benfey Tódor, a hires indogermanista, volt rá legnagyobb hatással. Tanult szanszkrit, persa, arab nyelvet, s különösen indg. összehasolító nyelvtannal foglalkozott. Ekkor ismerkedett meg egy Göttingában tanuló magyar teologussal, Nagy Lajossal (most unit. gimn. tanár Kolozsvárt). B. hébe-hóba, puszta kiváncsiságból, tudakolta a m. nyelv sajátságait; érdekelte ez a különös nyelv, mely annyira elütött a többitől s melyet most élő ajakról hallhatott. Könyvből is elkezdett magyarul tanulni, s érdeklődése annál inkább fokozódott, mert épp akkor tájban jelentek meg Berlinben Schott és Bécsben Boller tanulmányai, melyekben nyelvünk már össze volt hasonlítva az ugor, török, mongol nyelvekkel. Budenz ezeket olvasva maga is hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne az a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányára adja magát. Mindenekelőtt hazánkban akart magyarul tanulni, s midőn erről (a haza térő Nagy Lajostól) értesült Hunfalvy Pál, ez annyira megörült a hirnek, hogy biztatására a 22 éves B. már 1858 májusában itt termett köztük. Debrecenben s az Érmelléken nyaralva oly hamar elsajátította nyelvünket, hogy már azon év őszén néhány értekezését magyar nyelven irta meg. Aztán a székesfehérvári gimnáziumban tanított 2 évig s oly termékeny irod. munkásságot fejtett ki, hogy 1861 végén a 25 éves idegent lev. tagnak választotta Akadémiánk. E megtisztelés nem csak a m. tudomány, hanem a m. nemzet köszönete volt, melynek B. a legmélyebb megalázás napjaiban ajánlotta fel szolgálatát. 1861. könyvtársegéd lett az akad. ktárban, s azóta életének szerény külső keretét nagyszabásu tudományos munkássága töltötte be.
Eleinte a m. nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. De épp ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar-török egyezésnek nagyobb része csak szók átvételén alapszik, s hogy voltaképen az ugor nyelvek (finn, lapp, vogul stb.) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította, és megmutatta nyelvészetünknek azt a biztos utat, melyet soha többé el nem hagyhat. 1868-ban dócens lett az egyetemen s ugyanakkor állította össze a magyar s ugor nyelvekbeli szóegyezéseket. 1872-ben állították föl számára az összehas. altaji nytudomány katedráját, melyen 20 éven át folytatta áldásos és termékeny működését, s ezen idő alatt egész iskolát nevelt magának. A hetvenes években alkotta az idézett szóegyeztetésekből legnagyobb munkáját: a Magyar-Ugor Összehas. Szótárt, melyet az Akadémia nagy díjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincsnek legrégibb rétege van magyarázva s összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb méltó társul. Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, de befejezetlen maradt (a hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zs. adta ki). A nyolcvanas években, midőn Vámbéry ismét oly zajt ütött a magyar-török nyelvrokonság fölmelegítésével: B. teljes fegyverzettel eleibe állt ez alaptalan elméletnek és fényesen kimutatta tarthatatlanságát. B. tudományos munkásságáért sokféle elismerésben részesült. 1871-ben az Akadémia választotta meg rendes tagnak, tiszt, tagja volt a Finn-ugor társaságnak s a párisi Société philologique-nak, azonkivül külső tagja a finn irodalmi társaság-, a dorpáti észt irodalmi társaság s a szt.-pétervári tud. akadémiának. 1884-ben 25 éves nyelvészeti működése emlékét lelkesen megünnepelték tanítványai s kiadták tiszteletére arcképével díszitve a Budenz-Albumot (szerk. Simonyi Zs.); u. a. évben kir. tanácsosnak nevezték ki. Említett munkáin kivül irt egy jeles Finn nyelvtant (Bp. 1873, 2. kiadás 1880), Mordvin nyelvtant (Bp. 1876). Ugrische Sprachstudien (Bp. 1869-70). Über die Verzweigung der Ugrischen Sprachen (Gött. 1876). Csuvas tanulmányok (Bp. 1862-63). Khivai tatárság (1865). A mandsu nyelv alaktana (1887). Rövid mongol nyelvtan (1887). Jurákszamojéd nyelv (1890-2). Nyelvészeti észrevételek Vámbéry munkájára (1883). Az utóbbiak s egyéb értekezései is nagyrészt a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóiratban jelentek meg, melyet Hunfalvy után ő szerkesztett 1879-1892. (Munkáinak teljes jegyzéke a Budenz-Albumban.)
l. Budatin.
kisk. Máramaros vmegye szigeti j.-ban, 1958 oláh és német lakossal, hozzátartozik Tótosbánya telep. Határában több bánya van, melyekben kevés aranyat és ezüstöt, 16.576 kg. ólmot és 1200 q. horganyércet terjeltek összesen 6134 forint értékben; a munkások száma 55.
l. Államköltségvetés és Költségvetés.
község Verőce vmegye nasicei j.-ban, 1814 horvát-szerb lak.
Viddin v. Bödön v. Bodony árpádkori magyar neve; igy nevezi a Gellért-legenda (cap. 10), mig Anonymusnál (cap. 11) Bundyn név alatt fordul elő.