Lajos József, francia államférfiu, szül. Mirecourt-ban (Vogézek) 1818 okt. 26. Kezdetben ügyvéd volt; a februáriusi forradal után az alkotmányozó gyülésbe választották, melyben a szocializmus ellen hevesen kikelt. Napoleon Lajos elnöksége alatt földmívelés- és kereskedelemügyi miniszter volt, mivel azonban az elnök politikájával nem tudott megbarátkozni, 1849 dec. 31. Barrot Odilonnal együtt adta be lemondását. 1851 ápr. 10. ujból miniszter lett, de még ugyanaz év októberében ismét megvált a tárcájától és a dec. 2. államcsiny után huzamosabb ideig a nyilvános élettől visszavonultan élt. 1864. beválasztották a törvényhozó-testületbe, hol ama középpárthoz tartozott, mely a császárságot a szabadelvü eszmékkel kibékíteni iparkodott. 1870-ben január 2. Ollivier ál-liberális minisztériumában a pénzügyi tárcát vállalta el, mely állásában az üzletvilág és a kamara bizalmát vivta ki magának. De midőn a császár a plebiszcitumot arra akarta felhasználni, hogy a kamarától független állását ujból megszilárditsa, B. Daru gróffal együtt ápr. 10. állásától megvált. Az 1870. eseményekben nem vett részt. 1871. febr. 8. beválasztották a nemzeti gyülekezetbe, hol a jobb középpárti monárkistákhoz csatlakozott. 1873 ápr. 4. a nemzetgyülés elnöke lett, mely esemény Thiers bukását sietteté. A monárkia visszaállítására célzó ármányokban B. nem vett részt; e helyett a szeptennátus felállítását és az 1875 febr. 24. alkotmányos törvények elfogadását sürgette. Márc. 10. pedig a konzervativ-köztársasági minisztérium élére állott, melyben a belügyi tárcát vállalta el. Ez állásában B. várakozás ellenére nagyon is klerikális és reakcionárius irányt követett, és többek közt a sajtótörvény szigorubb alkalmazását s az ostromállapot fenntartását javasolta. A szenátusban a klerikális jobb párt egyik vezérszerepét viszi.
(ol.: Buffone, franc.: bouffon), furcsa szerep az operában, rendesen vénebb alak, felfuvalkodott csacska öreg. Opera buffa, furcsa dalmű; Buffoneria, inkább operettszerü bohózat.
(Le Clerc) György Lajos gróf, francia természettudós, szül. Bourgogneban, Montbard községben 1707 szept. 7., megh. Párisban 1788. ápr. 16. Már fiatal éveit is a természettudományoknak szentelte. Herceg Kingstonnal beutazta Francia-, Olasz és Angolországot. Visszatérte után 26 éves korában a párisi akadémia tagja lett, 1739. a Jardin royal des plantes igazgatójává tették. Többek társaságában egy nagy, összefoglaló természetrajzot dolgozott ki. XV. Lajos francia király grófi méltóságra emelte. Szülőhelyén emléket és 1851. Párisban a Champs Elysées-en bronzszobrot állítottak emlékére. Még életében egy életnagyságu képet készítették róla «Majestati naturae par ingenium» fölirással. Nem minden tekintetben alapos, de prózájának szépsége miatt fölülmulhatatlan hatalmas munkája: Histoire naturelle générale et particuliére, mely 1749-1780-ig jelent meg Párisban s a föld keletkezésére vonatkozó elmélet mellett az ember és négylábu állatok természetrajzát, a madarakét és ásványokét tartalmazza. E munkája több kiadást ért.
a varas békák nemi neve; vele egyenértékü a Phryne név. L. Békák.
1. Déli B., a régiek Hipanisa és a törökök Ak-szuja folyója, mely Podolia és Volhinia határán mocsárokban ered; sellőinél fogva csak Nikolajev fölött 85 km.-re válik hajózhatóvá. Nikolajev alatt szélesül 48 km.-nyi hosszu limánná, mely a Dnyepr limánjával folyik össze és ezen keresztül a Fekete-tengerbe torkol. Hossza: 750 km. - 2. K-i vagy lengyel B., 700 km.-nyi hosszu mellékfolyója a Visztulának; a Kárpátok K-i lejtőjén, Zloczow falu közelében ered, átfolyik Oroszországba, Usztilongnál hajózhatóvá lesz és Novo-Georgievszknél torkollik. Csatornák által a Nyemennel és Dnyeprrel van összekötve.
Török eredetü régi magyar személynév, jelentése a. m. bika. A név olyan török elemektől került hozzánk, melyek a volgamenti és szibériai tatársággal voltak közelebbi rokonságban. - B., kisebb gömbölyü tárgyak, különösen ilyenforma termések neve, p. a kender fejéé, a fenyőtobozé. A régibb nyelvben a. m. gubacs (l. Ágbog). Szem bugája a. m. szemgolyó, a székelyeknél.
a párosodásra gerjedő sertések hangja, de átvitt értelemben a nemi ösztön nyilvánulása és a párosodás is.
Pál, orvos, szül. Gyöngyösön 1793 ápr. 12., szegény iparos szülőktől, megh. 1865 jul. 8. Iskoláit Gyöngyösön és Egerben végezte. Az egyetemet Pesten látogatta. 1819. orvostudor, 1820-ban szemészmester lett. Több éven át volt tanársegéd, majd bakabányai t. főorvos, később Selmec- és Bélabánya főorvosa lett. 1824. a pesti egyetemre hivták meg az élettan, kór- és gyógytan, s a gyógyszertan tanárának. 1830. akadémiai r. taggá választották. 24 évig volt egyetemi tanár. 1848. a honvédelmi bizottság Magyarország főorvosává nevezte ki, 1849. követte a kormányt Debrecenbe, Ezért 1850. megfosztották tanári állásától, valamint nyugdijigényétől. Ekkor a magánéletbe vonult vissza és nyelvek tanulásával foglalkozott. 1860. a magyar természettudományi társulat ujra elnökévé választotta, mely tisztet haláláig viselte. Különös érdemeket szerzett magának azzal, hogy megalakította a Természettudományi Társulatot; a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülésének ő volt kezdeményezője (melynek négy gyülésén alelnöke is volt és Munkálatait is szerkesztette); lelkesedéssel foglalkozott az orvosi - de egyéb műszóknak is - megmagyarosításával, ugy hogy magyar orvosi műszóink nagy része tőle származik s bár nagy részük hibásan képzett szó, annyira meggyökeresedtek a magyar orvosok műnyelvében, hogy már szinte kiirthatatlanok, bármennyire igyekeznek joggal is kiküszöbölésükön az ortologus nyelvészek. 1831-48. szerkesztette az Orv. Tárt. és cikkei ebben, az akad. Évkönyvben, a Tudom. Tárban s az Akadémiai Értesítőben jelentek meg. Része az volt Akadémia Zsebszótára szerkesztésében is. Munkái: Dissertatio inaug. medica sistens enkephalitidem. Pest 1818; Az egészséges emberi test bonctudományának alapvonalai (Németből Hempel után), 1828; Hahnemann Organonja (Homśopathia). Forditás 1830; Magyar-deák és deák-magyar orvosi, szókönyv (Schedel Ferenccel 1833); Sebészség Chelius után ford.; Tapasztalati természettudomány Tscharner után ford.; Természettudományi szóhalmaz, Buda 1844. ajánlva Ferdinánd királynak, aki szerzőt gyémántos gyűrűvel jutalmazta meg stb. Műveinek kéziratban maradt részét a magyar t. akadémiára hagyta. V. ö. Bugát Pál emlékezete. Irta Toldy Ferenc (Budapest, 1865. Budapesti Szemle uj folyam II. köt).
a kinyujtásra, kikovácsolásra előkészített vastagabb darab vas.
l. Len.