(németül: stampfen, olasz: becheggiare, ang.: to pitch). A hajónak az az ingadozása, amely a hajó hosszvonalának irányában, tehát a képzelt kereszttengelye körül történik. A tulajdonképeni B. abban áll, hogy a hajó ezen ingadozása közben előrészével mélyebbre sülyed mint hátsó részével. Ha ez megfordítva történik, akkor azt mondják, hogy a hajó farára bugdál. A hajónak e mozgása a hullámoktól ered, melyek a hajó elülső v. hátsó részét felemelik és ismét sülyesztik. A lökés leghevesebb, ha egy hömpölygő hullám akkor éri a hajónak elülső v. hátsó részét, midőn ez már emelkedésben, a másik része pedig sülyedésben van; ily alkalommal úgy az árbocozat, mint a hajótestnek összeköttetései nagyon megerőltetnek. Rövid hajók erősebben bugdálnak mint a hosszabbak, amiért is ujabb időben az oceán-hajókat hosszabbra szokták építeni, hogy ezáltal egyszerre több hullámot szeljenek ketté, illetőleg több hullámtól támogattassanak. Hibás rakódás által a hajó szintén hevesebben bugdál és ezért nehezebb áru-csomagokat inkább a hajó közepe táján kell elhelyezni.
(némelül: Stampfstock, ol.: dolfinera, ang.: dolphin-striker), a béna ághoz hasonló rúd, mely egyik végével az orrmánytörzs járomfájára nehezedve, a külső és belső bugdáló tarcsnak (45-47) kifeszítésére, támogatására szolgál. L. az Árbocozat képmellékletet.
(németül): Stampfstag, ol.: martingale, ang.: martingale), erős kötelek, melyek az orrmányderék és sudárszárat, a hajóhomlok éle illetőleg befelé és lefelé tartják. L. az Árbocozat képmellékletet.
Tamás Róbert, de-la-piconnerie-i őrgróf, isly-i herceg, szül. 1784., megh. Párisban 1849. 1802. a seregbe lépett s még I. Napoleon alatt 1814. ezredes lett. Napoleon leköszönése után 17 évig birtokán gazdálkodott és csakis 1831. Lajos Fülöp alatt alkalmazták ismét a hadseregnél mint dandártábornokot; 1836. Oranba küldték az Abd-el-Kaderellen összegyüjtött francia haderők vezénylésére; B. értelmes és erélyes hadvezérnek bizonyult; mindenekelőtt a kabilok által körülzárt Tafnát szabaditotta fel az ostromzár alól s jul. 6. a Szika folyónál győzte le Abd-el-Kader seregét. E győzelem következtében altábornaggyá léptették elő. 1837. ujra legyőzte az ismét felkelt arabokat s ugyanezen év máj. 31. Abd-el-Kaderrel a tafnai szerződést kötötte meg. 1840. algériai kormányzónak nevezték ki. 1843. tábornagy lett és 1844. a Marokkó ellen viselt háboru kitörésekor a francia hadakkal támadólag lépve fel, betört Marrokkóba és Isly-nél döntően győzte le a mohammedán hadakat. 1847. visszatért Párisba. A franciák neki tudják be érdemül, hogy Algériában a francia uralom megszilárdult; ugyanis ép oly ügyes kormányzó, mint katona és diplomata volt, aki azt vallotta, hogy Algériában első sorban diplomáciai fegyverekkel kell küzdeni és a háborut csakis a kellő időben, de akkor erélyesen meginditani. Több jeles értekezést és művet is írt (összegyüjtve megjelentek Párisban 1883. Oeuvres militaires du Maréchal B. címmel).
János, kit kortársai rendesen Dr. Pomeranusnak vagy Dr. Pommernek neveznek, Luther és Melanchton mellett a német reformáció legbefolyásosabb harcosa, szül. Wollinban 1485., megh. 1558 ápr. 20. Greifswaldban tanult s 1504. a treptowi iskola rektora lett. Luthernek Von der babylonischen Gefangenschaft c. irata által a reformációnak megnyeretvén, 1521. Wittenbergába ment. Lutherhez szoros barátság fűzte. Mellette és Melanchton mellett működött Witenbergában mint egyetemi tanár és lelkész. 1525. Zwingli ellen az urvacsoráról szóló munkát írt, melyet Zwingli durva modorban megcáfolt. Az egyházi ügyek rendezése végett előbb Braunschweigba, 1529. Hamburgba, 1530. Lübeckbe, 1535. Pomerániába ment, majd 1537. több évre Kopenhágába, hogy a reformációt itt is keresztülvigye s az egyetemet átalakítsa. Az egyházrendezésen kivül kiváló érdemeket szerzett azáltal, hogy részt vett Luther biblafordításában, melyet 1535. al-németre is átültetett. Melanchtonnal együtt készítette a lipcsei interimet. Számos iratai közül kiemelendők: «Pomerania», Pomeránia története, melyet Boleslaw herceg megbízásából írt, de csak halála után sokkal később jelent meg nyomtatásban (Greifsw. 1728: uj kiad. Vogl-tól u. o. 1857); Kirchenordnung für die Stadt Braunschweig címü művét Hänselmann adta ki (Wolfenb. 1885), míg Hamburg egyházrendezését Bertheau (hamburg 1885). Levelezését Vogt O. adta ki (Stettin 1888). V. ö.: Bellermann, B. János élete (Berlin 1859); Vogt, B. (Elberf. 1868); Zitzlaff, B. János (Wittenberga 1885).
Franciaország vidéke az Ain és Rhône között. L. Belley.
Elseus Sophus, norvég filologus, szül. Laurigban 1833. Tanulmányait előbb hazája fővárosában, majd a kopenhágai és berlini egyetemeken végezte. 1866. a krisztianiai egyetemen az összehasonlító nyelvészet tanára lett. Kiemelendők a nem germán nyelvekkel foglalkozó művei közt: Ó-itáliai tanulmányai (1878). Nagy számmal vannak még B.-nek a germán és román nyelvcsaládok összes területeit felölelő egyéb értekezései is. Az amsterdami orientalista kongresszuson: Adalékok az örmény hangtanhoz c. munkáját olvasta fel. Etruskisch Studien címmel nemrég egy nagyobb munkája jelent meg, melyben az örmény nyelvet az etruszk nyelvvel veti egybe.
v. vugi v. bonir (maláji nyelven: orang-bugi, saját tájszólásukon: to-vugi, ami a. m. vugi ember). Celebesz délkeleti csúcsán (Szunda-szigetek) élő maláji néptörzs. Erőteljes zömök testalkatuak, nőik meglepően szépek, tüzes feketeszemüek, kellemes világosbarna bőrüek és koromfekete hajuak. A nők társadalmi helyzete igen kedvező, még a tróntól sincsenek kizárva, szépen öltőzködnek s a gazdagok aranytól és gyémántoktól ragyognak. Vállalkozó kereskedők, főszenvedélyök a határtalan játékdüh s különösen a kakasviadalokat kedvelik, melyeknél fogadásokat tesznek; kivüle az ópiumszívásnak a rabjai. A B.-nyelvvel és irodalommal Matthes holland nyelvtudós foglalkozik: Boegineesche Spraak-Kunst (Hága 1875).
Julián (Julianus Florentinus), olasz festő, szül. Firenzében 1475 jan. 29. megh. u. o. 1554 febr. 17. Albertinelli Mariotto, majd Ghirlandajo Dom. tanítványa volt s Michelangelóval mindvégig jó barátságban élt. Michelangelóra és Leonardo da Vincire emlékeztető festményei közül felemlítendők: Szt. Katalin martiriuma; Keresztelő János (Milánóban); Szt. Katalin jegyváltása és János a pusztában (mindkettő Bolognában); Madonna a gyermek Jézussal és a kis Jánossal (lipcsei múzeum); Dina elvitele Sichem házából (a bécsi udvari muzeumban).
kisk. Vas vármegye felső-eőri j.-ban, 309 német lak.; határában barnaszén-bánya van, 27,07 ha. bányamértékkel s 16 munkással.