l. Buja.
1. Ede, ügyvéd és gazdasági iró, szül. Kassán, mások szerint Bécsben 1776-ban, megh. Kassán 1855. Tanulmányai befejezése után a jogi pályára lépett és ügyvéd lett, emellett azonban sárosmegyei birtokán gazdálkodott és a mezőgazdasággal irodalmi téren is foglalkozott. A szaklapokban megjelent cikkein kivül önálló művei: A haszonbérrendszerről, Buda 1843, melyet az orsz. gazd. egyesület 100 drb. arannyal jutalmazott. - Továbbá: Über die verschiedenen Methoden der Aufbewahrung des Getreides, Pest 1846. cimü munkáját «Magtárakról» Pest 1846 cimmel magyar nyelven is kiadta.
2. B. Sándor, országgyülési képviselő, szül. Eperjesen 1837 nov. 2. Jogi tanulmányait Kassán és Pesten végezte s 1861. Sáros vmegye aljegyzőjévé választották meg. Az alkotmány felfüggesztése után állását elhagyta és falusi birtokára vonult vissza. 1865. az eperjesi kerület a képviselőházba választotta, hol a Deákpárthoz csatlakozott s 1868-72-ig a ház jegyzője és a delegáció előadója volt. 1881-87. nem volt képviselő s ez idő alatt, mint Károlyi Alajos gr. uradalmainak igazgatója működött. 1887. ujból képviselőnek választván a nemzeti párt hive lett. V. ö. Országgy. Almanach. Kákai Aranyos, Nagy férfiaink.
l. Szifilis.
(Ballota L., peszerce), az ajakosok többnyári füve, leginkább árnyékos v. gazos helyeken, házak körül nő, levele a csalánéhoz hasonlít, innen ered régi magyar elnevezése. Mintegy 25 faja leginkább Európa D-i részén s K-en (hazánkban 3) terem. A Ballota nigra L. hazánkban gyakori, var. uticifolia fajtájával; rossz szagu, régen orvosságnak használták. Gothlandban máig is univerzális baromorvosság. A jószág különben nem bántja, de a méh a virágát látogatja. A B. alba L. v. B. foetida Lam. az ország D-i részén, var. villicaulis fajtájával Fiume körül; a B. rupestris Vis. csakis a magyar tengerpart bércein él.
persa uralkodó család. Alapítója Imád eddaulet volt, ki 920-949. uralkodott és a buidáknak meg a dilemitáknak ősatyja lett. Ezek 1058-ig uralkodtak. V. ö. Mirchonds, Geschichte der Sultane aus dem Geschlechte B., persául és németül kiadta Wilken (Berlin 1835).
l. Bojnyik.
Az az eljárás, amidőn a növényeknek egyes ágait - zöld hajtásokat v. már elfásodott ágakat - a földbe hajtjuk, hogy itt gyökeret verjenek. A meggyökerezés után az anyanövénytől elválasztott bujtvány önálló növénnyé lesz. B.-t leginkább a fás növényeknél szokás alkalmazni, virágoknál ritkán, az utóbbiak közül leginkább csak a szegfűt és az aranyvirágot (Chrysanthenum) szokták e módon szaporítani. A gyümölcskertészetben különösen alanyok nyerése végett a Szt.-Iván almát s a birset szaporítják B.-sal. A szőllőszetben a B. nagyon el van terjedve, s itt v. a termés fokozása végett, v. a már kihalt tőkék pótlására v. gyökeres vesszők nyeréseért alkalmazzák.
[ÁBRA] Bujtás.
Főleg a termés fokozása végett bujtanak a fertőmelléki szőllőművelők. Gyökeres vesszők nyerése végett főleg a nehezen gyökerező amerikai szőllőfajtákat szaporítják B.-sal. A kihalt tőkék pótlására a B. nagyon el van terjedve, s a következő módon hajtják végre. Azon tőke mellett, amelyről bujtani akarnak, egy 25-30 cm. széles és 50-60 cm. mély árkot ásnak; az árok az anyatőke mellől (1. ábra a-nál) a pótlandó tőke felé (1. ábra c-nél) huzódik s még ugy 20 cm.-nyire ezen tulterjed. Az árok aljára trágyát s erre jól elmállott földet tesznek, s erre az ágyra kell lehuzni egy hosszu, erőteljes, egészséges venyigét, mely, hogy helyzetében maradjon, néhány helyen lekampózzák; a venyigét ott vezetik ki az árokból, ahol az uj tőkét akarják felnevelni (1. ábra c-nél), visszametszve azt egy-két rügynyire. A lekampózott venyigére ismét jól elmállott földet, erre félig érett földet s legfelül az árok aljából került nyers földet terítenek. A venyige föld alá került része gyökereket hajt, s midőn a gyökérképződés már erőteljes - ugy egy év mulva - el lehet azt az anyanövénytől választani. A B.-t e módon rendesen tavasszal szokták végezni, de végezhető ősszel is.
B., a hajósoknál a kötélnek mindennemü könnyebben oldható kötése; egyik ágnak a másikba be- v. átdugása.
fölül fogantyunak alkalmas alakban meggörbült, alul hegyes, esetleg megvasalt fadarab, mellyel a földbe lyukat csinálnak, hogy abba kicsiny, gyökeres csemetét, palántát vagy bujtóágat, dugványt ültetni lehessen. Más néven furdancs v. ültetőfa.
l. Felbujtás.
kisközség Hunyad vármegye hunyadi j.-ban, 201 oláh lak.; Erdély leggazdagabb kövülettelepe (meditarrán koru csigák, korallok és echinusok).