1. Frigyes György, német jogtudós, szül. Kijevben 1802 márc. 13. Tanult Dorpátban, hol 1831-ben rendkivüli, majd rendes tanár lett. 1842. Reval város polgármestere, 1856. a pétervári császári iroda hivatalnoka lett. E hivatalától 1865. megvált és Gothába, 1879. Wiesbadenbe költözött. Főbb munkái: Beiträge zur Kunde der liv-, esth- und kurländ. Rechtsquellen (Riga 1832); Forschungen auf den Gebiete der liv-, esth- und kurländische Rechtsgeschichte (Dorpat 1838); Das liv- und esthländische Privatrecht (2. r., u. o. 1838; 2. kiad. Reval 1847-48); Geschichte des Gerichtswesens und Gerichtsverfahrens in Liv-, Esth- und Kurland (Reval 1874); Die Stadt Riga in 13. und 14. Jahrhundert (Lipcse 1878). Kiadta Pauckerrel együtt az Archiv für die Geschichte Liv-, Esth- und Kurlands (7 köt.). V. ö. Greiffenhagen: Dr. jur. Fr. G. v. B. (Reval 1891).
2. B. Krisztijanovics Miklós, orosz miniszter, szül. Moszkvában 1823., apja ottan egyetemi orvostanár volt. Tanult jogot és államgazdaságot, tanárkodott a njezsini liceumban, majd a kijevi bank igazgatója lett. Kijevben a rendőr-jogot adta elő. Sok értekezést irt az orosz folyóiratokba a nemzetgazdaságról; tudományosan foglalkozott a statisztikával, megirta a hitel elméletét, a rendőri jogot, összeállította a közgazdasági elméletek történetét, a politikai ekonomia alaptételeit s lefordította Wagnernek az orosz papir-pénzről irt munkáját. 1881. pénzügyminiszter lett s nagyon zilált állapotban vette át az orosz pénzügyek vezetését. B. fontos reformokat létesített a köz-jólét emelésére, megszüntette a só- és fej-adót, a parasztok váltság-díját leszállította, megalapította a népbankokat, hogy azoknak révén szegényebb parasztok is szerezhessenek fekvőségeket, az adókat igazságosabban vetette ki, jól megadóztatta a tőkét és a nyerészkedő vállalatokat, gátat vetett a papirpénz további kibocsátásainak, sőt 87 milliónyi papirpénzt el is égettetett. 1887. a pénzügyminiszterségről lemondott, hogy elfoglalhassa a miniszteri bizottság elnökségi tisztét. 1892 ápr. azonban e tisztről is lemondott.
3. B. Sándor, orosz botanikus és utazó, szül. Kijevben 1803 szept. 24., megh. Livlandban 1890 jul. 18. Orvosi pályára készülvén, a növénytant megszerette. 1825. befejezvén tanulmányait, Szibériának Tomszk nevü kormányzóságában körorvosi álláshoz jutott. Ledebour-ral megismerkedvén, az Altai-hegységet beutazta, s egész a khinai határig gyüjtött növényeket. A következő években a koliváni területen gyüjtögetett, majd tovább és tovább jutott. Igy 1836. az orosz tudományos akadémia rendezte expedicióban az Altai keleti vonulatán, a Gobi-sivatagon, a mongol pusztákon, sőt Khinában Pekingig kutatta a növényzetet, amiről 1831. számolt be: Enumeratio plantarum, quas in China boreali collegi. 1834. a kazáni egyetemen tanár lett s a Volga-mellék pusztáit (oroszul sztepj) Asztrakhánig vizsgálta át. Ekkor jelent meg tőle Plantarum mongholico-chinensium decas I. 1836. végre élete vágyát, Dorpát egyetemének tanári székét és füvészkertjének igazgatóságát kaphatta meg. Itt azután kidolgozta eddigi gyüjtéseinek eredményeit. Az 1857-59-ig Khorasszán, Afganisztán és Persia területére rendezett nagy expedicióban ő is résztvett. Említett munkáin kivül nevezetesebbek még a következők: Beiträge zur Kenntnis der Flora Russlands u. der Steppen Central-Asiens (Szt. Pétervár 1851); Generis Astragali species gerontogeae (u. o. 1869-69); Tentamen generis Tamaricum (Dorpát 1852); Icones plantarum novarum vel minus cognitarum, in itinere per deserta Asiae mediae... collectarum (Riga 1851). Életrajzát l. a Kertészeti Lapok 1890. évf.-ban.
Lőrinc Lajos Bódog, franc. teol. iró, szül. Marseilleben 1814 szept. 29., megh. 1874. 1832 óta a teologiának élt Genfben, ahol is 1843. gimn. igazgató lett, mignem az uj radikális kormány 1848. megfosztotta ettől az állásától. Ezentul mint teologiai és történetiró működött. Szélesebb körben azok a művek tették ismertté, melyeket regényformába öltöztetve a protestántizmus védelmére irt, nevezetesen: Unsermon sous Louis XIV (7. kiad. Páris 1881; németül ily címen: König und Prediger, Basel 1860); Histoire du concile de Trente (2. kiad. 1854, 2 köt.); Trois sermons sous Louis XIV (5. kiad. 1876); Voltaire et son temps (2. kiad. 1851, 2 köt.); Julien, ou la fin d'un siécle (1853, 4 köt.); Christ et le siécle (1856); Rome et la Bible (2. kiad. 1860); Calvin, sa vie, son oeuvre et sis écrits (2. kiad. 1863); Trois jours de la vie d'un pére (1863); Pape et concile au XIX. siécle (Páris 1870); Saint-Paul, sa vie, son oeuvre et ses épîtres (u. o. 1867); Rome et le vrai. Études sur la littérature catholique contemporaine (u. ott 1873) stb.
Ágoston, német zeneszerző, szül. Mülheimban 1846 márc. 14. Egy zongora-quartettel vonta magára a figyelmet, mellyel a firenzei quartett által kitűzött pályadíjat megnyerte. Attól kezdve karokat és nagyobb szabásu instrumentális darabokat szerzett. Ilyenek: A salamancai diákok (vig opera 1884); Hutten és Sickingen (Op. 40., Berl. 1888); Meerlieder; Lieder einer Königin.
Régi magyar nőnév, mely valószinüleg a törökségtől került hozzánk, s megfelel az ujgur «munka», csatagaj: «munk», kazáni tatár «mong» azaz munka, baj, szomoruság, bánat szóknak és a népies magyar szomoru névnek.
L., l. Dombvirág.
közs. Lika-Krbava horvátországi megye korenicai j.-ban, 1761 horvát lak., postahivatallal és p.-takarékpénztárral; mint politikai községnek 6292 lakója van. B. soká a törökök kezében volt, kik itt erősséget építettek, melynek romjai még most is látszanak. 1553. Malkocs pasa török családokat telepített ki, de 1869. gr. Herberstein, Károlyváros parancsnoka visszafoglalta B.-ot és a török telepítványeseket elkergette. B. gyönyörü tölgyerdejét a XVIII. sz. közepe táján Laudon ültette, midőn itt százados volt.
Vucicevic Miklós, horvát iró, szül. Raguzában régi patricius családból a XVII. sz. kezdetén. Élete összeesik Raguza hanyatlásának kezdetével és ő volt az első ama kevés patricius között, akik minden anyagi érdek mellőzésével egyedül hazájuk dicsőségének emelésére törekedtek. Már korán oly nagy tudományt, érett itélőképességet és ügyességet mutatott, hogy a szenátus őt a legfontosabb ügyekkel bízta meg. Kétszer ment mint követ fontos küldetésben a portához. Midőn 1667. Raguza borzasztó földrengés következtében elpusztult, B. életének veszélyeztetésével megmentette a köztársaság fontosabb iratait és kincseit. Mikor későbben ismét nagy veszély fenyegette a köztársaságot IV. Mahmud szultántól, B. mint a reszpublika követe elment a nagyvezérhez, aki őt a nemzetközi jog megsértésével láncokba verette és Szilisztriában mély és nedves börtönbe záratta, ahol meghalt. Munkái: Praxis judiciaria iuxta stylum Curiae Ragusinae. (Nyom. 1784); Descriptio Ragusenae ditionis (1708); Grad Dubrovnik vlastelom utrescnji, Ancona 1667 (Költemény a raguzai földrengésről) és több eddig még kiadatlan horvát költemény.
L., Brassai és Kovács szavával halmány, mogyorókömény; ernyős többnyári fű, a köménymaggal rokon, Európa déli részén és N. Ázsiában 333 fajjal. A földben gumója van, levele finoman szabdalt. A B. feruleofolium Desf. főleg a görög szigeteken terem, gumóját a török topanának hija és eszi. Hazánkban csak a horvát Velebiten nő a montanum Koch meg a B. alpinum W. et Kit., de oly helyeken, ahová legfeljebb a szegény juhász vetődik, ezért nálunk a B. eddig különös nevezetességre nem vergődött; lásd még Juhászmogyoró.
domb Massachusetts É.-amerikai államban, Charlestown mellett; itt vivták 1775. az amerikai szabadságharc első csatáját. Számos helység viseli az Egyesül Államokban a B. nevet.
népzenész (cigány) család. A név megalapítója: Bunkó Ferenc, szül. Osgyánban 1821., megh. 1889. B. Ferenc kortársa lévén a legkiválóbb cigányprimásoknak s azok iskolája szerint kezelvén a magyar nótákat, azoknak egész tárházával rendelkezett. Lavotta, Csermák, Bihari Rózsavölgyi, Boka s mások műveinek nem is volt nálánál hamisítatlanabb értelmezője. A régi «Rákóczy siralma» címen ismert eredeti nótát, melyből a világhírü induló keletkezett, hagyomány után ő tudta leghívebben reprodukálni. Életének legnagyobb részét a magyar fővárosban töltötte, hol a közönség aztán tömegesen látogatta azokat a helyeket, hol magát hallatta. Egyik külföldi utazása alkalmával abban a kitüntetésben részesült, hogy nyilvános működése közben annyira fellelkesíté magyar játékával Berlinben, a szintén jelen volt Joachim Józsefet, a nagy hegedükirályt és honfitársát, hogy az nyilvánosan megölelte és homlokon csókolta. Ha a fővárosban cigány primások versenye volt: azoknál sohasem hiányzott mindig jól fegyelmezett zenekarának az élén, s rendesen a győztesek közé tartozott. A hírneves cigányprimásoknál szokásos kompozitori viszketegség nem igen gyötörte, habár ő is több sikerült magyar lasut, hallgatót és csárdást szerzett. Inkább abban kereste ambicióját, hogy ugy a régi, mint az ujabb keletü jó magyar műveknek hamisítatlan értelmezője legyen. Élte utolsó éveiben már nagyon ritkán játszott. E szerepet rendesen jól kitanított fiaira: B. Miklós és B. Gyulára bizta, kik apjuk nyomdokain haladva manapság is szélesen ismert és keresett népzenészek s kik majd minden évben sikeresen felkeresik a külföldet, hogy propagandát csináljanak a magyar zenének. B. Vince,, Ferencnek unokatestvére, a Bunkó zenész családnak szintén egyik hirneves tagja s főleg Szatmárvmegyének szélesen ismert s kedvelt primása.