Egyik végén vastagodó vagy görcsös (bütykös) bot; az első támadó fegyver, amelyet az ős ember használt s amelynek módosításaiból, - amint azt különösen az oceániai benszülötteknél talált fa-, kő- és csontfegyverek mutatják - keletkezett a buzogány, az egy- és a kétélü kard. - B. az ágyutörlő egyik végén levő, hengeralaku, a törlő rudjánál vastagabb része. - Bunkoló, l. Sulyok.
Bunkóragya (Podosphaera Lev,), szilvafa, kökény és galagonya levelein élő ragyagomba, hazánkban 2 fajjal.
1. Ernő, B. Keresztély Károly fia, teol. iró, szül. 1819. Előbb porosz százados volt, azután Angolországba költözött s kiválólag vallástörténeti tudományokkal foglalkozott. Művei: Die Einheit der Religionen im Zusammenhang mit den Völkerwanderungen der urzeit und der Geheimlehre (Berl. 1870, 2 köt); The chronology of the Bible connected with contemporaneous events in the history of Babylonians, Assyrians and Egyptians (Lond. 1874; németül Berlin 1876); Das Symbol des Kreuzes bei allen Nationen (1876); Die Plejaden und der Thierkreis (1879) stb. Die Überlieferung (1889, 2 köt.) és: Die Reconstruction der kirchl. Autorität (1892) stb. Németre fordított továbbá egy névtelenül megjelent angol művet: William Penn, oder die Zustände Englands 1644-1718 (Lipcse 1854).
2. B. György, a német birodalmi gyülés és a porosz képviselőház tagja, B. Keresztély Károlynak negyedik fia, szül. Rómában 1824 nov. 7-én. 1862. a porosz képviselőházba választották, melynek tagja maradt 1872-ig. 1867 óta az északi-német, ill. a német birodalmi gyülésnek is volt tagja. Kiváló tehetsége dacára ritkán lépett fel mint szónok, hanem annál intenzivebb tevékenységet fejtett ki a nemzeti szabadelvü pártban és a bizottságok tárgyalásaiban, nevezetesen budget- és közoktatásügyi kérdésekben.
3. B. Keresztély Károly Josias báró, német diplomata és tudós, szül. Korbachban (Waldeck) 1791 aug. 25., megh. Bonn-ban 1860. nov. 28. Marburgban teologiát, Göttingában filologiát hallgatott. 1812. gimnáziumi tanár lett s nevét a: Dejure Atheniensium hereditario (Göttinga 1813) művével tette ismeretessé. Hogy nyelvészeti tanulmányait folytathassa, lemondott állásáról s Kopenhágában az izlandi nyelvet tanulta. 1816. Párisba költözött, hogy Silvestre de Sacytól a persa és arab nyelveket tanulmányozza. Nemsokára Rómába ment, ahol a dúsgazdag angol Waddington Fannit vette nőül. Niebuhr ajánlatára ekkor követségi titkár lett (1818). B. további sorsára döntő befolyásunak bizonyult III. Frigyes Vilmos porosz király római utazása, ki a teologiában is jártas tudóst nagyon megkedvelte és Biebuhr távozása után (1824) a követség vezetésével bizta meg; 1827. pedig meghatalmazott miniszterré nevezte ki a pápai udvarnál. 1831. szerkesztette az Egyházi állam reformja ügyében hires memorandumát, melyet a nagyhatalmak követei is elfogadtak. B. római tartózkodása és működése tudományos szempontból is üdvösnek bizonyult. Része volt a: Beschreibung der Stadt Rom (1830-1843, 3 köt.) műnek kiadásában, melyhez B. különösen a régi Rómára vonatkozó helyrajzi adatokkal járult. E tanulmányainak eredménye volt a: Die Basiliken des christlichen Rom c. díszmunka, mely 50 acélmetszettel Münchenben jelent meg (1843. Uj kiad. 1864; francia iad. Ramiertől, Frankf. 1873). Midőn 1837. a kuria és Poroszország között viszály támadt, B. emlékiratban (Denkschrift über die katholischen Angelegenheiten in den westlichen Provinzen Preussens vom 25. August) megokolta a kölni érsek (Droste v. Vischerung) elfogatását, amiért a pápa - midőn B. 1838. Rómába követségi állására visszatért - maga elé sem bocsátotta. Erre Münchenbe s utóbb Angolországba ment. 1839-41-ig berni követ volt; 1842. pedig IV. Frigyes Vilmos kir. kinevezte londoni követté. Itt a jeruzsálemi ev. püspökség alapításának ügyében kellett közbenjárnia. (V. ö. Bunsen-nek: Das evang. Bistum zu Jerusalem Berl. 1842. c. iratát.) Midőn ellenfelei azzal gyanusították, hogy ő a porosz lutheránus egyházba is be akarja vinni a püspöki hierarkiát, B. e vád ellen erősen védekezett (Die Kirche der Zukunft 1845), miközben a külső ájtatáskodás és rideg formalizmus híveit élénken elitélte. 1844. alkotmány-terveztet nyujtott be királyi barátjának, mely az angol alkotmány hű mása volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a schleswig-holsteini nép érdekében, mely hálából képviselőjének választotta a német parlamentbe. Az ő érdekükben 1848 ápr. 8. memorandumot nyujtott be Palmerston miniszterhez (Memoir on the constitutional rights of the duchies of Schleswig and Holstein), de az angol államférfiak, nem ismervén fel a helyzet igazi voltát, nem méltatták B. javaslatát figyelemre. 1848-49. hosszabb ideig tartózkodott Berlinben, de az alkotmány kérdésében mit sem érhetett el. Állására visszatérve, nem vett ugyan részt a Schleswig-Holstein ügyében összehivott londoni konferenciában, de azért királyi barátjának határozott kivánságára aláirta az 1852 máj. 8. kelt londoni jegyzőkönyvet. A krimi háboru idejében több röpiratot bocsátott közre, melyekben Poroszországnak a nyugati hatalmakhoz való csatlakozását sürgette, mire a király környezetében lévő orosz párt kieszközlé visszahivatását (1854 jun.) B. ekkor Heidelbergában telepedett le, ahol az ultramontánok és a német egység ellenei ellen irányuló népszerü, de hatásos röpiratokat irta: Zeichen d. Zeit, Briefe an Freunde über Gewissensfreiheit und das Recht der christlichen Gemeinde (3. kiad. Lipcse 1855-58, 3 köt.) és: Gott in der Geschichte, oder der Fortschritt des Glaubens an die sittliche Weltordnung (1857-58, 3 kötet). Noha diplomaciai elfoglaltsága s politikai és egyházi ügyekben folytatott levelezése idejét nagyon is igénybe vették, B. irodalmilag is szakadatlanul foglalkozott. Régészeti és teologiai művei közül megemlítendők: Aegyptens Stelle in der Weltgeschichte (Hamb.-Gotha 1845-87, 5 köt); Hippolytus und seine Zeit (Lipcse 1853, 2 köt); uj angol kiad. a következő cím alatt: Christianity and mankind. Their beginnings and prospects (7 köt.); Ignatius von Antiochien u. seine Zeit (Hamb. 1847); Die drei echten und die vier unechten Briefe des Ignatius von Antiochien (1847); Bibelwerk für die Gemeinde, melyet Kamphausen és Holtzmann fejeztek be (Lipcse 1858-69, 9 köt.). B.-nek IV. Frigyes Vilmossal való levelezését Ranke adta ki (Lipcse, 1873). Életrajzát saját özvegye (megh. 1876 ápr. 23. Karlsruhéban) irta meg angolul; németre Nippold ford. B. aus seinen Briefen und nach eignen Erinnerungen geschildert (Lipcse 1868-1871, 3 kötet); Baehring, B., Ein Lebensbild eines deutsch-christl. Staatsmannes (1892). V. ö. Hare, Freifrau von B., ein Lebensbild aus ihren Briefen; németül Tharau-tól (6 kiad. 1890 Gotha). 1891. szülővárosában emléket állítottak B.-nek.
4. B. Róbert Vilmos, német kémikus és fizikus, szül. Göttingában 1811 márc. 31. Tanulmányait szülővárosában, Párisban, Berlinben és Bécsben végezte. A göttingai egyetemen 1833. dócens, 1836. Kasszelben a kémia tenára, 1851. Boroszlóban, 1852-től 1889-ig heidelbergai tanár, 1889. nyugalomba vonult. A m. tud. akadéma 1858. külső tagjának választotta. Félszázadon át kiváló eredménnyel buvárkodott a kémia és fizikai téren s igen nagy számu fontos felfedezéssel gazdagította a tudományt. Buvárlatait az anorganikus kéia körébe vágókkal kezdette meg, azután az érzén-szénvegyületeket (kakodik, alkarsin) tanulmányozta. Az analitikai és mineralogiai kémia nagyon sokat köszön neki. Az arzéntrioxid hathatós ellenszeréül kisérletei alapján a ferrihidroxidot ajánlotta. Nagyon behatóan foglalkozott a gázok analizisével és kitünő módszereket állapított meg, melyeket széltében használnak. A gázok sűrüségének és folyadékokban való oldhatóságának meghatározására készülékeket szerkesztett. A B. szerkesztette jégkaloriméter igen fontos adatokat szolgáltat. A jól ismert gázok vizben és borszeszben való oldhatóságait megállapította. A gázok diffuzióját és az elégésükkor fellépő tüneményeket is tanulmányozta. Az alaki földfémeket elektrolizis útján előállította. A magnéziumot ő állította elő először nagyobb mennyiségben és az elégésekor fellépő erős fényképződésre ő hivta fel a figyelmet; azért használják a magnéziumot bizonyos esetekben világító szerül. Korszakalkotó felfedezése a spektrálazalizis v. szinképelemzés (Kirchhoff társaságában 1860), mely felfedezése nevét örök időkre halhatatlanná tette. E módszerrel fedezte fel a rubidium és cézium ritka elemeket a dürkheimi ásványos vizben. Számos igen célszerü készüléket szerkesztett, melyek nagyon elterjedtek (Bunsen-féle elem, B.-féle gázlámpa). A geologiai tudományoknak kiváló szolgáltatot tett azokkal a klasszikus kisérletekkel, melyeket Izland szigetén (geysir) végzett. Munkái: Enumeratio ac descriptio hygrometrum (Göttinga 1830); Das Eisenoxydhydrat, ein Gegengift des weissen Arseniks oder der arsenigen Säure (Berthold társaságában. Göttinga 1834, II. kiad. 1837); Schreiben an Berzelius über die Reise nach Island (Marburg 1846); Gasometrische Methoden (Braunschweig 1857, II. kiadás 1877); Chemische Analyse durch Spektralbeobachtungen (Bécs 1861); Anleitung zur Analyse der Aschen und Mineralwässer (Heidelberga 1884. Magyarra lefordította K. Karlovszky Géza: Utmutatás az ásványvizek elemzéséhez, Budapest 1888); Flemmenreactionen (Heidelberga 1880). Sok nagynevü ember az ő tanítványa. Igy hazai tudósaink közül: Eötvös Lóránt báró, Lengyel Béla és Than Károly.
5. B. Tivadar, német politikus, szül. Rómában, 1832 jan. 8., megh. Heidelbergában 1892 máj. 7. Elvégezte a heidelbergai egyetemet, ahol Geschichte des Handelsverkehrs nach Indien c. művével tudori oklevelet nyert. Mint attaché részt vett a porosz-keletázsiai expedicióban, azután követségi titkár lett Rio-de-Janeiróban (1864), ügyvivő Peruban (1871), Stockholmban (1873), Brüsszelben és Washingtonban (1874); végül pedig főkonzul Alexandriában. 1876. kilépett az államszolgálatból és a birodalmi gyülésbe választatta magát, hol a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. Élte végén Heidelbergában foglalkozott irodalmi tanulmányokkal.
l. Galvánelem.
nikloxid (NiO), oktaéderekben, zöld, üvegfényü. Szászországban, Johanngeorgenstadtban fordul elő.
János, angol vallásos iró, szül. Elstonban, Bedfordhoz közel 1628., megh. Londonban 1688 augusztus 31. Atyja mesterségében, tehát mint kolompáros, nőtt fel. Kora ifjusági élete nagyon laza, sőt elvetemült volt és súlyosak voltak azok a vádak, melyeket B. élete későbbi időszakában, vallásos buzgalmának és puritán szigoruságának magaslatáról, ifju korára visszatekintve, maga ellen felsorolni tudott. Élete 16. v. 17. évében katona lett, de ott végzett dolgairól igen keveset tudnak. Elhagyván a hadsereget, megnősült s akkor kezdődtek nála azok a rettenetes lelkiösmereti furdalások, melyeket későbben megjelent könyvében oly élénken rajzolt. 1655. a bedforti baptista gyülekezet tagja lett. Csakhamar lelkésszé választotta meg a gyülekezet, mely hivatalát rendkivüli szorgalommal és sikerrel folytatta. A konventikulumok ellen hozott törvény végét szakította munkájának; pörbe fogták és örökös számüzetésre itélték. Közben a bedfordi börtönbe vetették, hol Pilgrim"s Progress (A zarándok útja) c. hires művét irta. Barlow közbenjárására visszanyerte szabadságát, s azonnal újra munkához látott, s mint vándor-prédikátor járta be Angolországot. II. Jakab király kimondván a lelkiösmeret szabadságának nagy elvét, B. megint Bedfordban telepedett le, s haláláig az ottani baptista gyülekezetnek volt lelkésze. B. összes műveit 1736. adták ki, 2 folio kötetben. A Zarándok útja után legnépszerübb köztük a Holy War (Szent háboru), mely mint az első, szintén allegoriai, de amannál sokkal kevésbbé sikerült; és Grace Abounding to the Chief of Sinners (A vétkesek vezére felé áramló kegyelem), mely önéletirati elbeszélés. A bibliát kivéve, talán egyetlenegy mű sem ért annyi kiadást, mint a Zarándok útja. Magyar fordítások: Keresztyén utazás a boldog örökké valóságra, melyben a meg-térő, és istent kereső lelkeknek minden állapottya különb-különbféle szép példákban és ábrázatokban le-festetik. Irattatott angliai nyelven... Mostan pedig annak német nyelvre való fordításából, magyarra fordíttatott (Szigeti Sámuel és Tordai Sámuel által). 2 könyv (Kolozsvárott 1777-78. Ny. a ref. koll. bet.). Most másodszor kiadattatott 2 könyv (Kolozsvárott 1782. A ref. kollegium bet. Kaprontzai Ádám által). A zarándok útja. Angolból B. L. (Pest 1867).
hazai délszál népfaj, mely főleg Bács-Bodrog vmegyét a magyarokkal vegyesen lakja. A nevet némelyek a bunyák és bunyistár szókból magyarázzák, mely annyit jelentene, mint söpredék-nép, mások, s ez a leghelyesebb értelmezés, kiindulva e népfaj hagyományából és történeti fejlődésből, ugy magyarázzák a nevet, hogy Bunától származó, azaz a hercegovinai Buna, a Neretva baloldali mellékfolyója mentéről való eredetileg dalmata nép. - 1683 táján jött nagy részük Dél-Magyarországba, hol a következő félszázadon át sokszor kellett védekezniök a törökök berohanásai ellen. Magyarországnak mindig leghívebb lakói közé tartoztak, kik magyar hazafiságukkal - példa rá 1848-49 - mindig büszkélkedtek. Számuk jelenleg körülb. 80.000-re rug a csongrád-, torontál- s pestvármegyeiekkel együtt.
A B. magas, erősen kifejlett testalkatu népfaj; arcuk éles metszésü, kifejezésteljes, nőiknél igen gyakori a tojásdad arc, melynek halavány szinét esetleg mesterségesen is igyekeznek előmozdítani. A legények arcbőre jóval sötétebb, mint a leányoké. Hajuk és szemöldökük igen dús, barna, erősen a sötétbe játszó. A férfiak szakállukat borotválják, de bajuszuk annál hatalmasabban kifejlett, bár gyakorta gondozatlan és így lecsüngő. Szembogaruk nagy, legtöbbnyire sötétbarna; az orr a nőknél igen szép, nemes, a férfiaké gyakran magán viseli a sok borivás bélyegét, fogazatuk erős, fehér. Jellemvonásaik: nagy vallásosság, a - most igaz, már el-eltünedező - szemérmetesség, büszke magatartás, becsületesség, nagy vendégszeretet s az ezzel járó rendkivüli borivás, melyről különösen Szabadka országosan hires. A legtöbb szokásuk - kis eltéréssel - a gör. kel. szerbekével egyezik. Ilyenek: a husvéti nagymérvü locsolás, a festett tojások ajándékozásának szokása, a pünkösdi «kralyicák» menete szerelmi, hősi v. mitikus dalok éneklése közben, az Urnapján v. Péter-Pálkor tartott leányvásár, a karácsonyi «polozsáj», a «kolo», a «prélo» (fonóka) mulatsága, s a fiatalságnak néhol s néha erkölcstelen mulatozást is megengedő s ezért eltiltott «diván», stb. A férfiak egyszerü, most már többnyire magyaros szabásu, sötétkék kelméjü ruhát vagy igen széles, hófehér gatyát és inget, a legények, selyem- v. bársonymellényt, továbbá kerek kalapot, s ha lehet, csizmát hordanak; de a leányok valóban pazar fényt üznek az öltözködésben. A finom, aranyprémes, ezüstkapcsos mellényke által leszorított karcsu testüket a sok széles szoknya még jobban szembe tünteti. A B. butorzata szerény. A szép rózsás ládák, padok, székek és asztalok, de még magasra vetett ágyak sem hiányoznak, csakhogy nem igen alszanak ezekben, hanem padkán, kis-ágyon, vagy künn valahol. Foglalkozására nézve a bunyevácok földmivelők. Állattenyésztők is, de kisebb mértékben. Kereskedéssel csak újabban foglalkoznak. A nők kézi munkáikban nagy ügyességet tanusítanak. Minthogy munkás és kissé fukar nép is, jómódu, sőt igen gazdag ember sok akad köztük.
A B. a szerb-horvát nyelvet beszélik, még pedig amannak «stokáv», emennek «ikáv» nyelvjárását. Némely részen az «ekáv», de még inkább a «jekáv» dealektusok és a magyar nyelv hatása igen nagy. Népköltészetükből a nemrég még kedvelt hősköltemények kivesznek, de lirai és meseköltészetük még gazdag. Saját nyelvjárásukon csak az utóbbi évtizedben kezdtek irni Antunovich János cimz. püspök buzdítására, ki történetüket is először igyekezett megvilágítani: Razprava o potiskih i podunavskih Bunjevcih i Sokcih (Bécs 1882); utána Iványi István is foglalkozott velük Szabadka története (2. k. 1886-92) Lopašic Radoslav, Grbity Máne stb. L. Sokác.
Vince, történész, nagyváradi t. kanonok, szül. Sátoralja-Újhelyen 1837 jan. 11. 1860. szentelték fel misés pappá, 1863-75. szt.-jobbi, 1875-80. bélfenyéri plébános volt, 1880. óta nagyváradi püspöki könyvtárnok, 1884 jun. 5. a m. tud. akadémia levelező tagjai sorába választotta. Különösen az egyháztörténet és műemlékek kutatása terén fejt ki figyelemre méltó tevékenységet. Több kisebb értekezésen kivül, melyeket a Századokba, Archaeologiai közleményekbe, Történelmi Tárba, Kath. Szemlébe és az Osztr.-Magyar Monarchiába irt, főbb munkái: Régi képek (Pest 1868-69. Két rész); Ismeretlen apátságok (Esztergom 1880); Az Egyedi apátság története (Nagyvárad 1880); A váradi püspökség története (U. o. 1883-84, 3 köt.); A mai Nagyvárad megalapítása (Budapest 1885); Szilágymegye középkori műemlékei (Budapest 1887); A római Szent-lélek-társulat anyakönyve 1446-1523. (U. o. 1889, Vatikáni magyar okirattár I. sor V. kötete); Magyar királyok Váradon (Nagyvárad 1890). Kiadta még Ipoly Arnold Kisebb Munkáinak III-V. köteteit és Schlauch Lőrinc Egyházi s Egyházpolitikai Beszédeit (Bpest 1890, 2 köt.).
Bunzlau, 1. járási székhely Liegnitz porosz kerületben, a Bober jobbpartján, 12.921 lak., jelentékeny keramikus, üveg-, vas- és faiparral. A vásártéren Kutuszov orosz tábornok emlékét hirdető vas obeliszk áll. A Boberen hatalmas vasúti hid vezet át. B. Opitz német költő születéshelye, kinek emlékszobra a gimnázium előtt látható. - 2. B., l. Jungbunzlau.
(Bunzlauer Braungeschirr). Barnaszinü, ólomtól mentes főzőedény, melyet annyira égetnek, hogy az agyag kemény, kőanyagszerüvé lesz. A B.-t tűzálló agyagból készítik, de mivel a keményre égetett edény főzéskor könnyen reped, még homokot vagy finom chamottot kevernek hozzá, mi által az edény a gyors hőfokváltozásokat jobban kibirja. A B. előnye, hogy ólommentes máza a kémiai szerek oldó hatásának ellentáll, de csak takaréktüzhelyen használható, mert szabad tüznél könnyebben reped, mint a közönséges fazekasáru.
falu Unterwalden svájci kantonban, a Vierwaldstätti-tó D-i partján (amiért a tó ezen részét B.-i tónak is hivják), 1465 lak., selyemfonóval. B. valamint a 4 1/2 km.-re fekvő Beckenried látogatott klimatikus gyógyhely.
1. János Rezső gróf, osztrák diplomata, született Hágában 1763 nov. 21., megh. Bécsben 1834 febr. 12. Graubündeni nemesi családból származott, mely 1690. a birodalmi bárói rangot kapta. Osztrák követ volt Hágában (1790) és Baselben (1792). Később szász követté nevezték ki. 1815 óta 1822-ig elnöke volt a frankfurti ujjászervezett szövetségi tanácsnak, később karlsruhei és 1833. stuttgarti követ lett. Mint valóságos titkos tanácsos államminiszter és az udvari bizottság elnöke halt meg.
2. B. Károly Ferdinánd gróf, osztrák miniszter, az előbbinek fia, szül. 1797. máj. 17., megh. Bécsben 1865 okt. 28. Mint követ működött Karlsurheban (1828), Suttgartban (1838), Turinban (1844) és Pétervárott (1848), ahol a magyar szabadságharc idejében nagy befolyást gyakorolt. Schwarzenberg herceg oldalán a drezdai konferenciákban is képviselte Ausztriát. 1851. követnek ment Londonba, ahol az 1848-49. évi események következtében megingott barátságos viszeny helyreállítása érdekében működött. Schwarzenberg halála után 1852 ápril 11. a külügy és a császári ház minisztere, valamint a minisztertanács elnöke lett. Ez állásában nagy mérsékletet tanusított és a béke fentartása mellett buzgólkodott. Közvetítő politikáját azonban, kivált a krimi háboruban s általában a keleti kérdésben, nem kisérte szerencse. Elnökölt az 1855. bécsi konferenciákon, 1856 márc. 30. pedig mint Ausztria követe aláirta a III. párisi békeszerződést. 1859. máj. 17. az olasz háboru küszöbén a császár őt állásától felmentette s azóta birtokain élt. (Wurzbach II. 204.)