grammatikáját s szótárát Castrén hagyatékából adta ki Schiefner (Pétervár 1857). Az északi burjét mongol nyelvjárást magyarul ismertette Bálint Gábor (Nyelvtud. Közlemények XIII. k. 1877). Egyéb irodalom: Girtler: Opisanie zabaikalskiéj krainy w Syberyi (Lipcse 1867, 3 k.); Orlov: A mongol-burjét nyelv grammatitikája (oroszul, Kázán 1878).
község Zwickau szász ker. kapitányságban, a Zwönitz partján, (1890) 4422 lak., jelentékeny kötőiparral, 16 gyárral.
(ejtsd: börk), két county neve az Egyesült-Államokban; az egyik Georgiában, 2995 km2-nyi területtel, 27128 lak., a másik É.-Karolinában, 1295 km2-nyi területtel, 12809 lak.
1. János Bernát sir, ang. genealogus éa heraldikus, szül. Londonban 1815. Normandiában a caeni kollégiumban nevelkedett. 1839. ügyvéddé lett a Middle Templeban. 1853. az ulsteri king of arms méltósággal, 1854. pedig a dublini egyetem részéről tudori diszoklevéllel tiszteltetett meg 1868. a Bath-rend lovagja lett. Főművei: Encyclopaedia of heraldy or general armoury (1844); The historic lands of England (1848-1849); Anecdotes of the aristocracy (1850, 2 köt.); The heraldic register (1849-.1850); A visitation of the seats and arms of the noblemen and gentlemen of Great-Britain (1852-1854, 4 köt.); The romance of the aristocracy or anecdotes and records of distinguished families (1855); A genealogical and heraldic dictionary of the landed gentry of Great-Britain and Ireland (1871); The book of the orders ofknighthood and decorations of honour all nations (1858); Vicissitudes of families and other essays; A selection of arms (1860); Dormant, abeyant and extinct peerages of the British empire (1866); The rise of great families (1873). Előbb atyjával, ennek halála után pedig (1848 óta) egymaga adta ki a Peerage and Baronetage of the British empire (1893, 55. kiad.) cimü almanachot mely a történészre és jogtudósra nézve ugyszólván nélkülözhetetlen művé vált.
2. B. Ödön, angol iró, szónok és államférfiu, született Dublinban 1730 január 1-én, meghalt Beaconsfieldben 1797 julíus 8-án. Ballitoreban és a dublini Trinity Collegeban nevelkedett. A régi nyelvek mellett a jogtudományokkal és a bölcsészettel is foglalkozott Londonban 1750 óta. Szegénysége miatt korrekturákat végzett a könyvkiadók számára; de nemsokára mint iró lépett föl. Első jelentősebb műve a Vindication of natural society (1756) cimü volt, mely névtelenül jelent meg s amelyben Bolingbroke-nak irásmódját utánozván, annak a vallás ellen intézett támadásait gunyolta. Nagy föltünést keltett Angolországban és Németországban Philosophical inquiry intothe origin of our ideas of the sublime and beautiful (1757) cimü műve. Néhány a Public Advertiser-ben közzétett cikk annyira megtetszett a kincstár első lordjának, Rockingham-nak, hogy B.- t 1765. magántitkárává fogadta s a parlamentbe is beválasztatta. Mint hatalmas szónoki tehetség különösen az amerikai bélyegtörvény fölött megeredt vitában tünt fel, melyet ellenzett. Midőn Rockingham a minisztériumból kivált, B. a Pitt-kabinet ellenfeleihez szegődött. Ekkor adta ki a Short account of a late sort administration (1766) c. művet. 1768. Wilkes képviselőnek kelt védelmére, kit a parlament ki akart zárni kebeléből mely határozatban B. a választási jog megsértését felismerte. 1773. kiadta a Thoughts on the cause of present discontents c. művét, melyben az angol alkotmányról mondta el nézeteit és reformokat javasolt a kormányrendszerre nézve. Mintán az amerikai gyarmatok érdekeit ismételten védte, és a minisztérium által az azok hozzájárulása nélkül rájuk kivetett adókat törvényteleneknek bélyegezte, a New-York gyarmat lakói londoni ügynökükké választották. Az uj választások alkalmával Bristol képviselője lett (1774) s az uj parlamentben szoros baráti és politikai szövetséget kötött Fox-szal, mely viszony a francia forradalom kitöréséig fennállott. Rockingham alatt (aki 1782 márciusában ismét a kormány élére állott) a titkos tanács tagja és a hadsereg főpénztárnoka lett, miközben önzetlenségének fényes jelét adta. Miután a (Rockingham halála után alakított) Shelburne-minisztérium az Egyesült-Államok függetlenségét elismerni vonakodott, B., Fox, Cavendish lord és mások az ellenzékhez mentek át. 1783. Tagja lett ugyan az ugynevezett koaliciós minisztériumnak, de miután a parlament a Fox által kidolgozott India kormányzásának módosítására vonatkozó billt elvetette, a minisztérium is, B. is, visszalépett. 1784. a glasgowi egyetem rektora lett s jóllehet hogy a parlamentben nagy tevékenységet fejtett ki, a kormánynak nem lett többé tagja. Az ő sürgetésére fogta az alsóház 1785. Warren Hastings-t, India főkormányzóját pörbe mely 1795-ben Hastings fölmentésével végződött, mivelhogy elkövetett zsarolásait és zsarnokságát kielégítően rábizonyítani nem sikerült. A Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával (1787 jan.) maró gunnyal támadta Pittet és kiméletlenül ellenezte a beteg és elaggott III. György helyett fölállítandó kormányzóságot (1788). A francia forradalommal sem tudott megbarátkozni s midőn kebelbarátja, Fox, a forradalomban egy áldásos és dicső jövőnek hajnalát üdvözölte: B. egy emlékezetes parlamenti ülésben Fox-tól elvált és azontúl szenvedéllyel küzdött szóval és irásban minden ellen, ami Franciaországból eredt. (Reflexions on the revolution in France, London 1790; németül Gentztől, Berl. 1793, 2 kötet 3. kiadás 1838). Ez időtől fogva a kormány határozott hive lett, és 1793-ban 2 ezer font sterling éví dijat is elfogadott a kormánytól; mindamellett erélyesen védte magát ama vád ellenében, mintha az évi dijat megvesztegetésképen kapta volna. 1794-ben kilépett a parlamentből és Beaconsfieldbe (villájába) vonult vissza, de még onnan is folytonosan sürgette a franciák ellen való háborút. (Thougts on a regicide peace 1796.) A neki felajánlott peerséget nem fogadta el. Élte alkonyán politikai életének igazolására «nyilt levelet» intézett Fitzwilliam lordhoz (1796) mely rövid idő alatt 16 kiadást ért. Összes műveit Fitzwilliam és Burke R. rendezték sajtó alá (Lond. 1826-44, 20 köt ) beszédei 1816. 4 kötetben jelentek meg. V. ö.: Prior J.: Memoir on the life and character of E. B. (4. kiad. London 1854, 2 köt.); Macknight: Life and times of B. (1861 3 kötet); Morley: Edmund B., a historical study (1867); Morley: E. B. (1879); Robertson: Letters on the life, writings and times of E. B. (Dubl. 1876); Stephen Dict. of Nat Biogr VII. 345-346 lap.
3. B. Róbert O'Hara, angol-ausztráliai utazó, szül. Irországban St. Clevansban, 1821., meghalt 1861. 1848-ig a Radetzky huszárezrednél szolgált Ausztriában, 1858-ban nagy expedició vezetésével bízták meg amelynek az volt a célja, hogy az egész ausztráliai szárazföldön keresztül hatoljon. Kitünően fölszerelve hagyta el Melbournet 1860 aug. 20. és el is érte a Carpentaria:öbölt 1861 jan. 20., ahol a kiséretében levő orvos, Wills éhen halt volt, mely sors azután B.- t magát is érte. Másik utitársát, Kinget a kóborló benszülöttek megtalálták és addig ápolták, mig a Melbourneből Howitt vezetése alatt utánuk küldött expedició szept. 15. meg nem mentette. B. és Wills holttestét is utóbb Melbournebe szállították, ahol szobrot emeltek nekik. V. ö. Wills: Narrative of a successful exploration through the interior of Australia (London 1863).
4. Vilmos, hirhedt gyilkos és halott-rabló, szül. Irországban s mint csizmadia élt Edinburghben. Holttesteket lopott a temetőből, melyeket orvosoknak adott el. Utóbb fárasztónak találván e foglalkozást 1828. Hare szomszédjával egymásután 16 embert ölt meg., s holttesteiket Knox orvosnak adta el. Végre a dolog kiderült s B. még ugyanazon esztendőben lefejeztetett. V. ö. Mac Gregor: History of B. and Hare (Glasgow 1884).
falu Boroszló porosz kerületben, a Weistritz mellett, 342 lak.; Nagy Frigyes 1762 julius 21-én a Daun vezérlete alatt álló osztrákokat innen elűzvén Schweidnitzot elfoglalta.
Midőn Angliában még a holttestboncolás tilos volt, akadtak tolvajok, kik halottakat loptak abból a célból hogy a tanulni vágyó orvosoknak jó pénzért eladják de akadtak olyanok is akik ha holttestet máskép nem szerezhettek, gyilkosságtól sem riadtak vissza. Az ily célból elkövetett gyilkosság első elkövetőjének Burke-nak (l. o.) neve után B.-nak neveztetett.
az építészetben a kevésbbé jó építészeti anyagnak jobbal való elfödése, részint használhatóság, részint díszítés céljából. Már az asszir építészet kőlemezekkel, mázos cserepekkel burkolta vastag agyagfalait. A római, ó-keresztény, középkori és renaissance építészet nagyon kedvelte a márvánnyal, később az égetett mázos agyaglemezekkel való diszítést, mely diszítésmód tovább fejleszthetőségének, különösen a vassal kapcsolatban csak a legutóbbi időkben is több fényes bizonyítékát mutatták az 1889-ki párisi nemzetközi kiállítás épületei.
A viz a különböző földnemeket föloldja és magával viszi, hullámverésnél a mekanikai hatás fokozza e jelenséget, s ez ott, hol gőzhajók járnak a folyókon és csatornákon, gyakoriságánál fogva igen kártékony lehet: miért is a vizépítészetben gyakran szükségessé válik, hogy a folyó víz hatásának vagy a hullámverésnek kitett partokat, partoldalakat, töltéseket, stb. az alámosás vagy elhabolás ellen megvédelmezzék. E célból a partoldalt a szükséghez képest meredekebb vagy szelidebb lejtőjűvé nyesik s a köveket szárazon egymás mellé rakják, úgy válogatva a különböző alakuakat össze, hogy közöttük lehetőleg kevés hézag maradjon: mert ily hézagokon kezdi ki a B -ot leghamarább a hullámverés. Minél erősebb támadásnak van a part kitéve, annál nagyobb kövekből kell a B.-nak állania; viszont minél szabályosabb alakuakra vannak a kövek faragva: egy bizonyos határig annál kisebb méretüek lehetnek. A mederszabályozásra szolgáló különböző műveket is rendesen B.-tal látják el, még az olyanokat is, melyek egészen kőhányásból készülnek; minthogy a sima B. sem a jégzajlásnak, sem a hullámverésnek nem nyujtván támadó pontokat, sokkal tartósabb.
Valamennyi B.-nak egyik legfőbb kelléke, hogy az alámosás ellen biztosítva legyen. E célra városokban kő- v. szádfal szolgál, a folyó egyéb szakaszain pedig leginkább kőhányás. A kellő anyagban szükölködő Tiszamentén kővel, kaviccsal v. téglatörmelékkel megtöltött s a folyó irányára, merőlegesen elsülyesztett vastag rőzsehengereket használtak e célra.
Nemcsak a közvetlen mederpartokat, hanem az ezeknek bizonyos tekintetben folytatását-képező töltéseket is B.- tal szokták ellátni. Hazánkban főleg a Tisza- és mellékfolyóinak mentén a széles hullámtereken keletkező óriási hullámcsapások kényszerítették a társulatokat, hogy e tekintetben kisérleteket tegyenek. Legelőször a mindszentapátfalvi (most Körös-Tisza-Marosi) társulatnál alkalmazta Szojka G. mérnök. Az 1: 1-hez való arányban lenyesett töltés-lejtőre egyszerüen szárazon egymás fölé rakatta a téglákat melyek hosszabb oldalukkal voltak a víz felé fordítva, ugyhogy a B. 16 cm. vastag volt; azután az egész tejfölsűrüségü cementhabarccsal lőn leöntve, hogy a téglák közötti minden kis rés jól megteljék ezzel. A B. lent a földbe beépített kis alapfalhoz támaszkodott, fönt pedig cementbe rakott koszoruval volt védve. Jelenleg 7 társulatnál több mint 65 km. hosszu töltésvonal van már burkolattal ellátva; közöttük előljár a Középtiszai társulat, melynek 25 km.-nyi töltése van téglafalazattal burkolva, melynek készítésmódja annyiban tér el az előbb leirttól hogy a téglákat nem utólag öntik le cementtel, hanem e helyett vakolatba rakják. B. utépítészeti szempontból l. Ut.
Ha vm. görbe vonal v. felület bármily módon függ egy változó parametertől, ugyhogy a különböző parame- terértékek végtelen sorozatának a görbe vonalak, ill. felületek végtelen sorozata felel meg, akkor e sorozat minden egyes eleme - görbe vonal, ill. felület - általában egy bizonyos görbe vonalat, ill felületet érint, mely ama sorozat - a burkolt rendszer - burkolójának neveztetik. Legyen a görbe vonalak rendszerének egyenlete f(x, y, c)=o a felületeké F(x, y, z, c) =o., akkor a burkoló egyenletét általában, az első esetben az f = o és df/dc = o, a második esetben az F = o és dF/dc = o egyenletekből, a c parameter kiküszöbölése által nyerjük. Az F= o és dF/dc = o egyenletek meghatározta térgörbét a burkoló felület karakterisztikájának nevezzük. Az f = o, ill. F= o egyenletekben egy parameter helyett n különböző, de n-1 reláció által összekapcsolt parameter is fordulhat elő. Ekkor n-1 parameter kifejezhető mint az n-edik függvénye és igy ez az eset az előbbitől lényegesen nem különbözik. A burkoló egyenlete szinguláris megoldása ama differenciálegyenletnek amelynek általános megoldása a burkolt rendszer egyenlete. L. Differenciálegyenlet.
(koh.), a nagyolvasztónak külső falazata, mely az ujabb szerkezetü nagyolvasztóknál erős vasoszlopokra van építve, és vasabroncsokkal körül fogva, hogy megmelegedése következtében szét ne repedhessen. L. Beltorok az olvasztóban.