(Buus, Buhus.) Árpádkori magyar személynév, melyet a:XIII. század elején egy békési és szatmári várjobbágy (Vár. Reg. 42, 379) s több alsó rendü személy (u. o. 332, 347), 1138. a dömösi prépostság egy szeri s 1222. a pannonhalmi apátság egy nyulasi szolgája viselt.
régi méd (Ázsia) néptörzs.
l. Moldvai marha.
Péter, orsz. képviselő, szül. Gyönkön, Tolna vármegyében 1827. A szabadságharcban mint százados vett részt, aztán mint ügyvéd Budapesten telepedett meg. Élénk részt vett a fővárosi képviselő-testület tárgyalásaiban, s egy izben elnöke volt a m. orsz. jogászgyülésnek. Az országgyülésen 1881-1892. Budapest terézvárosi kerületét képviselte. Beszédeit és cikkeit a Pesti Hirlapban erős liberalizmus, a polgári osztály és a városok érdekeinek hangoztatása jellemzik.
Mart. (növ.) Busbequius tiszteletére nevezett solanacea, a Salpichroa Miers szinonimja; Busbeckia Endl. a Capparis algénusza; Busbeckia Salisb. a jácintus algénusza és a Bellevallia szinonimája.
(ejtsd: büszbek) Augerius Ghislain de, államférfiu és tudós, Ghislain György természetes fia, szül. Comminesben Flandriában 1522., megh. Maillot várban 1592 okt. 28. Tanulmányait Louvainban, Párisban Velencében, Bolognában és Pádovában végezte. Mint diplomata Ausztria ügyeivel Angolországban foglalatoskodván, I. Ferdinánd magyar király Bécsbe hivta s az 1552-ben Konstantinápolyba indítandó nevezetes követséggel bizta meg. Hazánkon átutaztában itt s különösen Budán a török udvarnál sok ideig tartózkodott. Innen Kis-Ázsiába is átrándult tudom expedicióra s ez alkalommal felfedezte az Ancyranum-i feliratot. (L. Pallas Nagy Lexikona I. 599.) 1554. résztvett I. Ferdinánd király angol követségében; 1553. II. Szolimán szultánnal Amáziában 6 havi, később 8 évi fegyverszünetet közvetített és 1556-62-ig, hét éven át, mint I. Ferdinánd magyar király és német császár követe, Konstantinápolyban tartózkodott. Itt többnyire tudományos vizsgálatokkal, kéziratok és természeti tárgyak gyüjtésével foglalatoskodott. Legjobban szerette a növényeket s a keleti eredetü kerti virágoknak az európai kertekben való elterjesztésére nevezetesen közreműködött. A Konstantinápoly környékén gyüjtött növényeket, hagymákat v. magvakat t. i. a botanikusoknak, nevezetesen a magyar flóra halhatatlan hősének, Clusius-nak, a bécsi császári kert számára, valamint Prágába Matthiolusnak is elküldözte. Visszatérte után II. Miksa császár gyermekeinek nevelője lett; 1579-ben Anna főhercegnőt Madridba kisérte, midőn ez II. Fülöppel összekelt; 1571-ben pedig Rudolf és Ernő főhercegekkel visszatért Németországba. 1574 óta IX. Károly francia király özvegyének (Erzsébetnek) birtokait kezelte Franciaországban; a vallási villongások elől azonban Flandriába menekült, hol 1592-ben egy kalandorcsapat megtámadta, mely alkalommal annyira megijedt, hogy forró lázba esett, melynek ugyanez évben Maillot várában Rouen mellett, áldozatul esett. Összes műveinek hazai kiadása: A. G. Busbequii omnia quae extant opera. Dum positiones ex universa Philosophia ex Elementis Matheseos apud scholas Pias publice propugnaret Nob. Ac Erud. D. Thomas Toth A. A. LL. et Philosophiae Auditor emeritus. Ex institutionibus Jac. Ant. Valero a D. Thoma Aqu. Scholarum Piarum. Pesthini VIII. id. Sept. 1761. (Forster és Daniel: Life and letters of Ogier Ghiselin de B., London 1880, 2 kötet.) A genti botanikus kertben orgonafa meg a tulipánok ezrei között van a mellszobra, melyet Van Hulthem bőkezüségéből Parmentier szobrász alkotott.
(ejtsd: buszka), város Cuneo olasz tartományban, a Mairánál, (1881) 9361 lak., márvány- és alabástrom bányával, selyemfonókkal.
Albert, olasz iró, szül. Trapaniban 1826 jan. 26. Munkái: Vannina d'Ornano, szomorujáték (Trapani 1848); Del siciliano insorgimento (u. o. 1848); Versi e prose (Firenze 1862); Regole per la pronunzia della lingua italiana (Trapani 1875); Alcuni aneddoti di storia letteraria (u. o. 1874); Studii di filologia italiana (Palermo 1877); Studii varii (Trapani 1867-71).
1. Emil, német iparos, szül. Berlinben 1820 aug. 6. 1845 után átvette bátyjának, Dunckernek látszerüzletét s iparágát igen nagy tökélyre emelte, főleg a tábori látcsövek és a szinházi látcsövek előállítása terén.1872-ben e gyárat részvénytársulat vette át, mely Rathenover optische Industrieanstalt céggel még ma is fönáll.
2. B. Gyula Hermann Móric, német publicista, szül. Drezdában 1821 febr. 13. 1856-59. A trieszti osztrák Lloyd háromszor küldte Keletre. Utazási leirásai:Egypten (1858); Griechenland (1859); Die Türkei (Trieszt 1881); Eine Wallfahrt nach Jerusalem (Lipcse 1881); Bilder aus dem Orient (Trieszt1862); A Bismarck-politikát a lipcsei Grenzbote hirlap szerkesztésével igyekezett támogatni, s 1870. A berlini külügyi kormányhoz hivták meg, hogy Bismarck kancellárral személyes érintkezésben lehessen s ugy terjessze ennek eszméit a sajtóban. Legnagyobb sikerét a naplószerüen irt Graf Bismarck und seine Leute während des Krieges mit Frankreich c. könyvével érte el (Lipcse 1878; 7-ik kiadás 1889), melynek kiegészítői: Neue Tagebuchsblätter (Lipcse 1879); és Unser Reichskanzler (u. o. 1884).
3. B. János, német teologus, szül. Zwolleban 1389.,megh. Sultában 1479. Nagy tevékenységet fejtett ki különböző kolostorok reformálása körül és fokról-fokra emelkedett az egyházi méltóságokban;1450. a neuwerki kolostor prépostja és a város archidiakonusa lett;a baseli zsinaton hozott, a kolostorok reformálására vonatkozó határozatok erélyes végrehajtásában a velf fejedelmek is segítségére voltak. Irásai: A windesheimi kolostor krónikája (Chronicon Windesemense, kiadta Rosweydus, Antwerpen 1628); De reformatione monasteriorum quorundam Saxoniae (Leibnitzii Scriptaiban Braunschweig; 2 kötet) stb.
4. B. Kelemen Ágost, német iró és politikus, szül. Kölnben 1834 máj. 20. Nyelv- és természettudományokat hallgatott Göttingában és Berlinben. 1849-51-ig az Unióba rándult, honnan elégületlenül tért vissza Európába. (V. ö. Wanderungen zwischen Hudson und Mississippi 1853, 2 köt. c. művét. 1856-66. a trieszti LIoyd-társulat megbizásából beutazta a Keletet. V. ö. Aegypten (1858); Griechenland (1859); Die Türkei (3. kiad. 1881); Eine Wallfahrt nach Jerusalem (3. kiad. 1881); Bilder aus Griechenland (1863); Bilder aus dem Orient (1863). 1857. Segédszerkesztője volt a Grenzbote-nak, melyet 1859 óta önállón szerkesztett. 1864. Frigyes augustenburgi hercegnek Schleswig-Holsteinra emelt igényeit védte tollával. 1866-67-ig Bismarck megbizásából a hannoveri sajto cenzoraként működött. (Das Übergangsjahr in Hannover 1868.) 1869. Lenormantnak Manuel d'Histoire ancienne de l'Orient cimü művéből adott ki (hiányos) kivonatot (2. kiadás 3. kötet 1871-72). 1870. jelent meg a Gesch. der Mormonen c. munka is. 1870 elején Bismarck a külügyi minisztériumba hivta és ezóta B. a kancellárnak mindenben szolgálatrakész iródeákja lett, ki urának politikáját a hivatalos sajtóban szakadatlanul magasztalta és védelmezte. A francia háboruban is hű kisérője volt Bismarcknak, kinek élményeit és megjegyzéseit napló alakjában pontosan feljegyzé, és 1878. Graf Bismarck und seine Leute während des Kriegs mit Frankreich (2 köt. 1878, 7. kiad. 1889) c. könyvében kiadta. 1872. a pétervári követséghez küldték, 1873. átvette a Hannoverischer Courier szerkesztését, 1877. Konstantinápolyban működött a német követségnél, 1878. a berlini kongresszuson mint titkár szerepelt. Amellett kulturtörténeti tanulmányokkal foglalkozott: Deutscher Volkshumor (1877); Deutscher Volksglaube (1877); Wunderliche Heilige; Religiöse und politische Geheimsbünde u. Sekten (1879). Azonfelül kiadta: Amerikanische Humoristen (1875) és Amerikanische Novellisten (1878). Ugyanez évben visszatért Bismarck szárnyai alá, kinek politikáját a Grenzbote hasábjain föltétlenül védelmezte. 1879-ben néhány hónapig Budapesten a német konzulátust vezette. 1881. titkos követségi tanácsos lett, 1885. pedig Bukarestbe ment követnek. Fentebb említett művének kiegészítéseül szolgálnak a Neue Tagebuchsblätter (1879) és Unser Reichskanzler (2 köt. 1884, népies kiad. 1888).
5. B. Vilmos, német sebész, szül. Marburgban 1826 jan. 5., megh. Bonnban, mint az ottani sebészeti klinika főnöke 1881 nov. 24. Munkái: Beobachtungen über Anatomie und Entwickelung einiger wirbellosen Seetiere (Berl. 1851); Chirurg. Beobachtungen, gesammelt in der chirurg. Universitätsklinik zu Berlin (u. o. 1854); Lehrbuch der Chirurgie (u. o. 1857-69)
6. B. Vilmos, rajzoló, szül. Wiedensahlban (Hannover) 1833 ápril. 15. Művészeti tanulmányait a düsseldorfi, antwerpeni és müncheni akadémián végezte. Mióta 1859-ben a Fliegende Blätterben első torzképeit kiadta, majd humoros, majd szatirikus rajzai a többnyire szintén általa irt versecskék kiséretében óriási elterjedtségnek és népszerüségnek örvendenek. Legsikerültebb művei: Max und Moritz, Hans Huckebein, Der heil. Antonius von Padua, Die fromme Helene. Magyar fordításban: Marci és Miska Két lurkó furfangjai. Hét énekben 96 torzrajzzal. B. után irta Cziklay Lajos (Budapest 1892. Lampel Róbert), Ugri Matyi a vészmadár, A fúvópuska, A fürdő. B. után irta Cziklay Lajos (1892, u. o.).
1. Hermann von dem (Pasiphilus), ném. humanista szül. Sassenberg várában (Münster m.) 1468. megh. Dülmenben 1534. 1486-91. Egyet. Tanár volt Rostockban, Greifswaldban, Wittenbergában (1502), Lipcsében (1503) és Kölnben (1508), ahol főművét megirta: Vallum humanitatis (1518, utolsó kiadása 1745), a humanizmusnak erélyes, meleg és szellemes védelme. Később beutazta Hollandiát és Angliát, mire 1517. Weselben és 1526. Marburgban lett tanár. Élete végén az ujrakeresztelőkkel vitázott. Reuchlin, Luther és Hutten lelkes híve, alapos tudós, a latin nyelv kiváló mestere és valódi költői tehetség volt; különösen jelesek szatirái. Életét megirta Liessen József, 1884-89.
2. B. Hermann vom, l. Baumstark Antal.